A három gyászhét jelentősége

Chászid gondolatok a lubavicsi rebbe,
Menáchem Mendel Schneerson rabbi nyomán

A frigyládát borító káporet mindkét oldalán egy-egy aranykerub állt. Bölcseink szerint, amikor Izrael népe követte az Örökkévaló akaratát, a két kerub egymás felé fordult, és összeölelkeztek, mint a szeretők. Amikor azonban a zsidó nép fellázadt az Örökkévaló ellen, a két kerub is elfordult egymástól [1] .

A zarándokünnepek idején a kohaniták kitárták a jeruzsálemi Szentély legbelsejében rejlő Szentek Szentjét, és a nép saját szemével láthatta, miképpen ölelte át egymást a két kerub.

– Nézzétek csak, milyen nagy az Örökkévaló szeretete irántatok! Épp olyan, mint a férfi szerelme a nõ iránt [2] .

A Szentek Szentjében álló kerubokat a Szentély pusztulásakor is említik. Bölcseink szerint, amikor a nem zsidó hódítók beléptek a Szentek Szentjébe, megpillantották az összeölelkezõ kerubokat. Megragadták õket, és kivitték a piactérre [3] .

– Nézzétek csak! Hogyan imádhatta Izrael népe ezeket?

Tudjuk, hogy a Szentély pusztulásakor az Örökkévaló „haragja tûzként lobogott, s maga az Örökkévaló volt az ellenség.” [4] Miért hát, hogy az Örökkévaló haragjának pillanataiban kerubok szerelmesekként összefonódtak? [5] Ha a kerubok az Örökkévaló és Izrael közötti kapcsolatban bekövetkezõ változás tükörképei, mire véljük összeölelkezésüket akkor, amikor az Örökkévaló „ádáz haragjában levágta õket, Izrael ékességét.” [6]

Az Örökkévaló egyetlen fia

Ezeket a kérdéseket az Örökkévalóhoz fûzõdõ kötelék fényében kell megvizsgálnunk. A próféták dörgedelmeibõl és Bölcseink írásaiból egyaránt az derül ki, hogy a számûzetés büntetés, és az Örökkévaló haragját fejezi ki Izrael iránt. Ez azonban az Örökkévaló és Izrael közötti köteléknek csupán egy bizonyos dimenzióját fejezi ki.

Ezen a szinten ez a kötelék Izrael életvitelétõl függ. Ha Izrael megtartja a helyes életvitelt, jutalomban részesül; ha azonban vétkezik, megbüntettetik. Létezik azonban egy ennél szorosabb kötelék; ez pedig az a szint, ahol „gyermekei [vagyunk] az Örökkévalónak” [7] . A Bál Sém Tov továbbszõtte a szülõ-gyermek metaforát [8] : az Örökkévaló minden egyes zsidót azzal a szeretettel szeret, mellyel az idõs szülõk szokták egyetlen, kései gyermeküket elhalmozni.

Az apa nem csupán azért szereti fiát, mert az erényes vagy szófogadó; azért szereti rendíthetetlenül és minden feltétel nélkül, mert a fia. Szereti egyetlen gyermekét, jó vagy rossz tulajdonságai ellenére.

Az Örökkévaló éppígy szereti Izraelt. Bárhogy viselkedjünk is, mégiscsak az Õ gyermekei vagyunk. Még akkor is, amikor az Örökkévaló neheztel ránk, irántunk való szeretete megnyilvánul a Szentek Szentjében, a Szentély legbelsõ terében.

Visszatérve a szülõ-gyermek metaforához, az Örökkévaló haragját a szeretet kifejezéseként is tekinthetjük, hiszen írva van [9] : „A ki megtartóztatja az õ vesszejét, gyûlöli az õ fiát”, más szóval, amikor a szülõ bünteti gyermekét, akkor valójában szeretetbõl teszi. Azáltal, hogy a szülõ elfojtja természetes vágyát, hogy elnézze gyermeke rakoncátlankodását, s e helyett megdorgálja szeretett gyermekét, tanúbizonyságát adja a meggyõzõdésbõl fakadó, önzetlen szülõi felelõsségnek.

Ha így tekintjük, a számûzetés nyilvánvalóan alászállás abból a magasztos állapotból, melyhez Izrael hozzászokott, s így már érthetõ, hogy a számûzetés kiváltó oka a szeretet. Az Örökkévaló így, az Õ titokzatos módján – melyet csakis Õ ért végtelen bölcsességében – irányítja gyermeke fejlõdését.

Alászállás, hogy felemelkedhessünk

Ennek fényében a számûzetés nem más, mint egy átmeneti nehézség egy nagyszerû cél elérése érdekében. Bölcseink szerint a felemelkedés érdekében megtett alászállás valójában nem nevezhetõ alászállásnak [10] . Ugyanígy, mivel az Örökkévaló célja az Õ népének számûzetésével valójában az, hogy magasabb szintre emelje, a számûzetésben elszenvedett nehézségeket elhomályosítja a végsõ cél.

Bölcseink szerint a Messiás ugyanazon a napon született, amelyiken a Szentély elpusztult [11] , vagyis a Szentély pusztulása a Megváltás Korára való felkészülés folyamatának kezdõpillanata. A zsidó nép bukása valójában a Messiás elhozatalának isteni szándékát rejti, valamint Izraelnek és az egész világnak a végsõ kiteljesedés elérését.

A burok elhántása

Bölcseink a számûzetést a magvak elvetéséhez hasonlítják [12] , miképpen a próféta is így mondja [13] : „Bevetem [Izraelt] magamnak az országban.” Aratáskor a betakarított termés jóval meghaladja az elvetett magok számát – ez a növekedés jól példázza a számûzetés hosszú távú hozamát.

Ahhoz, hogy ez a növekedés bekövetkezhessen, teljesen el kell hántani a mag külsõ burkát, hiszen csakis ezután fejlõdhet a mag virágzó növénnyé. Éppígy, a Szentély pusztulása és a zsidó nép számûzetése valójában a felszínesség elhántását célozza, amely lehetõvé teszi, hogy a zsidó nép kiteljesedhessen a Megváltás Korára.

A Megváltás ünnepe

Ennek fényében megérthetjük a rabbik háláchikus megfigyelésének lényegét [14] , nevezetesen azt, hogy Tisá be-Áv mindig a hétnek ugyanarra a napjára esik, mint Peszách elsõ napja. Ez az egybeesés fontos köteléket jelez, hiszen mindkélt nap a megváltással hozható összefüggésbe.

Peszách az egyiptomi szolgaságból való megváltás ünnepe, míg Tisá be-Áv a végsõ megváltást vetíti elõre. Tisá be-Áv minden évben közelebb visz a Megváltás beköszöntéhez [15] .

Nemzeti történelmünk során még sohasem volt Tisá be-Áv megváltó jellege oly nyilvánvaló, mint napjainkban, hiszen itt állunk a Megváltás küszöbén, sõt már megkezdõdött e küszöb átlépésének folyamata. [16] Bárha megérhetnénk e folyamat kiteljesedését és annak a kornak a beköszöntét, „amikor minden [emlékezõ] böjt eltöröltetik… és vígsággá és örömmé és jó ünnepnapokká változnak.” [17] Bárha minél hamarabb, még napjainkban bekövetkezne!

------------------------------
Kapcsolódó anyagaink :
Hayim Halevi Donin: Tisa BöÁv
Herman Wouk: Tisa BeÁv

Linkek:
The Three Weeks
TheRebbe.Org
Chabad Online