Biblia:

És Jákob tizenhét évig élt Egyiptomban, és Jákob napjai, életének évei, száznegyvenhét év volt. (1Mózes 47:28.)

ויחי יעקב – És Jákob… élt... – למה פרשה זו סתומה – Miért „zárt” ez a fejezet? [A tóratekercsben, ha új fejezet kezdődik, ki van hagyva egy kis üres hely, akkor miért nem új fejezettel keződik ez a szakasz, ahogy általában?] – לפי שכיון שנפטר יעקב אבינו – Azért, mert mikor meghalt Jákob ősapánk, – נסתמו עיניהם ולבם של ישראל – Izrael fiainak „bezáródott” [elhomályosodott] a szemük és a szívük – מצרת השעבוד שהתחילו לשעבדם – a szolgaság fájdalmától, ami elkezdődött. – דבר אחר – Egy másik magyarázat: – שבקש לגלות את הקץ לבניו – [Jákob] fel akarta fedni fiainak az idők végét [a Messiás eljövetelének idejét] – ונסתם ממנו – de az elzáródott előle. – בבראשית רבה – Ahogy azt a Brésit rábá midrásban ^[1] találhatjuk.

 És történt e dolgok után, hogy mondta Józsefnek: Íme atyád beteg. Erre magával vitte két fiát, Menásét és Efráimot. (1Mózes 48:1.)

ויאמר ליוסף – …mondta Józsefnek… – אחד מן המגידים – egy hírnök. – והרי זה מקרא קצר – Ez egy hiányos mondat [mert nincs odaírva, hogy ki mondta]. – ויש אומרים – De vannak, akik úgy tartják, – אפרים היה רגיל לפני יעקב בתלמוד – hogy ez Efráim volt, aki Jákobhoz járt tanulni, – וכשחלה יעקב – és mikor megbetegedett Jákob – בארץ גושן – Gósen földjén, – הלך אפרים אצל אביו – akkor elment Efráim az apjához – למצרים – Egyiptomba, – והגיד לו – és elhíresztelte neki.

ויקח את שני בניו עמו – …magával vitte két fiát… – כדי שיברכם יעקב – hogy Jákob megáldhassa őket– לפני מותו – mi­előtt meghal.

 Most pedig két fiad, akik születtek neked Egyiptom országában, mielőtt eljöttem hozzád Egyiptomba, ők is az enyéim: Efráim és Menáse, éppúgy mint Reuvén és Simon, legyenek az enyéim. (1Mózes 48:5.)

לי הם – …ők is az enyéim… – בחשבון שאר בני הם – Ugyanúgy számításba kell őket venni, mint a többi fiamat – ליטול חלק בארץ איש כנגדו – Izrael földjének felosztásakor, külön törzsként.

 Viszont azok a gyermekeid, akiket utánuk nemzettél, a tiéid legyenek; testvéreik nevét fogják viselni örökségükben. (1Mózes 48:6.)

ומולדתך וגו' – Viszont azok a gyermekeid... – אם תוליד עוד – Ha születnek még, – לא יהיו במנין בני – ne legyenek beszámítva fiaim közé, – אלא – hanem – בתוך שבטי אפרים ומנשה יהיו נכללים – Efráim és Menáse törzsébe számítsanak, – ולא יהא להם שם בשבטים – és ne legyen külön nevük a törzsek között – לענין הנחלה – a föld felosztását tekintve. – ואף על פי שנתחלקה הארץ למנין גלגלותם – Annak ellenére, hogy a földet az emberek arányában osztották fel, – כדכתיב – ahogy írva van: ^[2] – לרב תרבו נחלתו – „A nagyobb számúnak adj nagyobb birtokot…” – וכל איש ואיש – és mindenki – נטל בשוה – ugyanolyan részt kapott, – חוץ מן הבכורות – kivéve az elsőszülötteket [akik kétszeres részt kaptak, ^[3] akkor mi a különbség ha különállónak vagy együttesen egy törzsnek számít?] – מכל מקום לא נקראו שבטים אלא אלו – [A válasz: ennek dacára] csak ezeket nevezték külön álló törzseknek, – להטיל גורל הארץ למנין שמות השבטים – hogy nevük külön szerepeljen a Szentföld részeinek kisorsolásakor – ונשיא לכל שבט ושבט – és hogy külön-külön önálló törzsőnökeik legyenek – ודגלים לזה ולזה – külön-külön törzsi zászlókkal. ^[4]

 És én, midőn eljöttem Pádánból, meghalt mellőlem Ráchel Kánaán országában, az úton, mikor már csak egy darab föld volt hogy Efrátba eljussak, eltemettem őt ott, az Efrátba, azaz Betlehembe vezetőúton. (1Mó­zes 48:7.)

ואני בבאי מפדן וגו' – És én, midőn eljöttem Pádánból… – ואף על פי שאני מטריח עליך – Én annak ellenére megterhellek téged azzal, – להוליכני להקבר בארץ כנען – hogy vigyél el és temess el Kánaán földjén, – ולא כך עשיתי לאמך – hogy én nem így cselekedtem édesanyáddal, – שהרי סמוך לבית לחם מתה – mivel ő Betlehem közelében halt meg. ואקברה שם – …eltemettemőt ott… – ולא הולכתיה אפילו לבית לחם – és nem vittem el még Betlehemig sem, – להכניסה לארץ – hogy bevigyem őt a településre. – וידעתי שיש בלבך עלי – Amiért is tudom, hogy neheztelsz rám a szívedben, – אבל דע לך – de tudd meg, – שעל פי הדבור קברתיה שם – hogy az Örökkévaló parancsára temettem el őt ott, – שתהא לעזרה לבניה – hogy segítségül legyen fiainak, – כשיגלה אותם נבוזראדן – mikor Ne­bu­za­radán őket száűzetésbe viszi – והיו עוברים דרך שם – és elhaladnak azon az úton, – יצאת רחל על קברה – akkor kijön Rá­chel a sírjából – ובוכה – és sír – ומבקשת עליהם רחמים – és kö­nyör­ületet kér rájuk [Istentől], – שנאמר – ahogy írva van: ^[5] – קול ברמה נשמע – „Hang hallatszik Rámában... – רחל מבכה על בניה וגו' – Ráchel sír a gyermekei miatt…” – והקב"ה משיבה – és az Örökkévaló felel neki: ^[6] – יש שכר לפעולתך נאם ה' – „…van ju­tal­ma munkádnak, így szól az Örökkévaló… – ושבו בנים לגבולם – visszatérnek a gyermekek az őhatárukba”.

 És meglátta Izráel József fiait, és szólt: „Kik ezek?” (1Mó­zes 48:8.)

וירא ישראל את בני יוסף – És meglátta Izráel József fiait. [Izráel (Jákob) nyilvánvalóan ismerte József fiait. ^[7] Akkor viszont miért kérdezte: „Kik ezek?”] – בקש לברכם – Meg akarta áldani őket, – ונסתלקה שכינה ממנו – de a Söchiná (az Isteni Jelenlét) elhagyta őt, – לפי שעתיד ירבעם ואחאב – mert [felismerte, hogy] Jerávámnak és Áchávnak – לצאת מאפרים – Efráim [utódaitól] kell majd megszületnie, – ויהוא ובניו ממנשה – Jéhunak, ^[8] fiainak pedig Menásétól.

ויאמר מי אלה – ...és szólt: „Kik ezek?” – מהיכן יצאו אלו – [Vagyis:] Kiktől születtek ezek, – שאינן ראוין לברכה – hogy nem alkalmasak az áldásra?

József felelt atyjának: „Fiaim ezek, akiket Isten ezzel nekem adott”. Ésőszólt: „Hozd őket hozzám, kérlek, hogy megáldjam őket”. (1Mózes 48:9.)

בזה – ... ezzel... – הראה לו – Megmutatta [Jákobnak] – שטר אירוסין ושטר כתובה – eljegyzési és házassági szerződését, [hogy meggyőzze Jákobot, arról hogy gyermekei anyja elfogadta Izrael hitét.] – ובקש יוסף רחמים על הדבר – József fohászkodott is Istenhez könyörületért ebben az ügyben, – ונחה עליו רוח הקדש – és az Isteni Lélek visszatért [Jákobhoz].

ויאמר קחם נא אלי ואברכם – ...És őszólt: „Hozd őket hozzám, kérlek, hogy megáldjam őket”. – זהו שאמר הכתוב – Erre utal a Szentírás, amikor azt mondja: ^[9] – ואנכי תרגלתי לאפרים קחם על זרועותיו – „Pedig én szoktattam Efráimot, kézen fogtam őket.” – תרגלתי רוחי ביעקב – [Jelentése:] „Vissza­szok­tat­tam szellememet Jákobhoz – בשביל אפרים – Efráim kedvéért, – עד שלקחן על זרועותיו – míg aztán ő[Jákob] karjába vonta őket [hogy az megáldja őket].”

De atyja nem akarta és szólt: „Tudom, fiam, tudom,őbelőle is nép lesz, és őis nagy lesz, de kisebbik testvére nagyobb lesz nála, és magzata eltölti majd a népeket”. (1Mózes 48:19.)

ידעתי בני ידעתי – ...tudom, fiam, tudom... – שהוא הבכור – Hogy őaz elsőszülött.

גם הוא יהיה לעם וגם הוא יגדל – ...őbelőle is nép lesz, és őis nagy lesz... – שעתיד גדעון לצאת ממנו – Mert Gidon tőle fog meg­születni, – שהקב"ה עושה נס על ידו – és az őrévén Isten cso­dát tesz majd. ^[10]

ואולם אחיו הקטן יגדל ממנו – ...de kisebbik testvére nagyobb lesz nála... – שעתיד יהושע לצאת ממנו – Mert Jehosua [meg] tőle származik majd, – שינחיל את הארץ – és őfoglalja majd el [Izrael] Országát, – וילמד תורה לישראל – és tanítja a Tó­rát Izraelnek.

וזרעו יהיה מלא הגוים – ...és magzata eltölti majd a népeket. – כל העולם יתמלא – Az egész világ eltelítődik majd [cso­dá­lattal], – בצאת שמעו – amikor hírneve elterjed [a földön], – כשיעמיד חמה בגבעון – amikor megállítja a napot Givonnál, – וירח בעמק אילון – és a holdat Ájálon völgyében. ^[11]

És Jákob szólította fiait és mondta: „Gűljetek össze, hadd adjam tudtotokra, mi ér benneteket az idők végén. (1Mózes 49:1.)

ואגידה לכם – ...hadd adjam tudtotokra... – בקש לגלות את הקץ – El akarta árulni nekik, mikor lesz majd a száműzetés vége, – ונסתלקה שכינה ממנו – de ekkor a Söchiná (Isteni Jelenlét) elhagyta őt, – והתחיל אומר דברים אחרים – és más dolgokról kezdett beszélni.

Simon és Lévi testvérek, erőszak eszközei a fegyvereik. (1Mózes 49:5.)

שמעון ולוי אחים – Simon és Lévi testvérek... – בעצה אחת – egy gondolaton voltak – על שכם – mind Schemet, ^[12] – ועל יוסף – mind Józsefet illetően. – ויאמרו איש אל אחיו – [Ahogy írva van: ^[13] ] „És szóltak egymáshoz: – ועתה לכו ונהרגהו – …most pedig gyertek, öljük meg…”. – מי הם – Kik szóltak egymáshoz? – אם תאמר ראובן או יהודה – Ha azt mondod Reuvén vagy Jehuda – הרי לא הסכימו בהריגתו – [az nem lehet], hiszen ők nem értettek egyet József megölésével. ^[14] – אם תאמר בני השפחות – Ha azt mondod a szolgálók gyermekei – הרי לא היתה שנאתן שלימה – [az sem lehet], hiszen nekik nem volt teljes a gyűlöletük [Józseffel szemben], – שנאמר – ahogy írva van: ^[15] – והוא נער את בני בלהה ואת בני זלפה וגו' – „…éő[József] társa volt Bilha és Zilpa fiainak…”. – יששכר וזבולן – Jiszáchár és Zevulun – לא היו מדברים – pedig nem beszéltek – בפני אחיהם הגדולים מהם – az idő­sebb testvéreik eőtt. – על כרחך – Így hát nem maradt más – שמעון ולוי הם – mint Simon és Lévi, – שקראם אביהם אחים – aki­ket atyjuk „testvéreknek” nevezett [itt].

 Te, Jehuda, téged dicsőítenek testvéreid. Kezed ellenségeid nyakán lesz, Leborulnak előtted atyád fiai. (1Mó­zes 49:8.)

יהודה אתה יודוך אחיך – Te, Jehuda, téged dicsőítenek testvéreid... – לפי שהוכיח את הראשונים – [A „te/téged” is­mét­lö­dőkifejezés a következőre utal: „Ami téged illet, te más leszel.”] Mert [Jákob] megfeddte a legidősebb fivéreket – בקנטורים – kemény szavakkal, – התחיל יהודה לסוג לאחוריו – [mi­re] Jehuda elkezdett hátrálni, – שלא יוכיחנו על מעשה תמר – nehogy őt is megdorgálja a Támárral kapcsolatos incidens ^[16] miatt; – וקראו יעקב בדברי רצוי – mire aztán Jákob megnyugtató szavakkal szólt hozzá: – יהודה לא אתה כמותם – „Jehuda, te nem olyan vagy, mint ők.”

ידך בערף אויביך – ...Kezed ellenségeid nyakán lesz... – בימי דוד – [Ez] Dávid ^[17] napjaiban [következett be], – שנאמר – mint írva van: ^[18] – ואויבי תתה לי עורף – „És nyakszirttel fordítod fe­lém ellenségeimet.” [Azaz ellenségeim hátat fordítottak nekem, miközben menekültek.]

בני אביך – ...atyád fiai. – על שם שהיו מנשים הרבה – Mivel különbözőfeleségektől [születtek], – לא אמר בני אמך – nem azt mondta, hogy „anyád fiai”, – כדרך שאמר יצחק – mint hajdan Izsák mondta. ^[19]

 Zevulun a tenger partján lakik, és a hajók kikötője lesz; vége pedig Cidonig nyúlik el. (1Mózes 49:13.)

לחוף ימים – ...a tenger partján lakik... – על חוף ימים תהיה ארצו – [Azaz] földje a tenger mentén terül majd el. ^[20]

– חוף כתרגומו ספר – A chof szó – ahogyan Onkelosz fordítja – határt jelent. – מרק"א בלעז – Ófranciául marche [határ].

– והוא – [A tenger parti letelepedés arra utal, hogy] ő[Ze­vu­lun] – יהיה מצוי תדיר על חוף אניות במקום הנמל – mindig ott lesz majd a tengerparti kikötőkben, – שאניות מביאות שם פרקמטיא – ahová a hajók különféle árukat szállítanak. – שהיה זבולן עוסק בפרקמטיא – Zevulun ugyanis kereskedelemmel foglalkozott, – וממציא מזון לשבט יששכר – és élelemmel látta el Jiszáchár törzsét, – והם עוסקים בתורה – akik a Tóra tanulmányozásával voltak elfoglalva. – הוא שאמר משה – Erre utalt Mózes, amikor azt mondta: ^[21] – שמח זבולן בצאתך – „Örvendezz Zevulun kime­ne­te­led­kor – ויששכר באהליך – és Jiszáchár sátraidban.” – זבולן יוצא בפרקמטיא – Zevulun elmegy kereskedni, – ויששכר עוסק בתורה באהלים – Jiszáchár pedig sátraiban marad Tórát tanulni. ^[22]

וירכתו על צידון – ...vége pedig Cidonig nyúlik el. – סוף גבולו יהיה סמוך לצידון – [Vagyis:] Területének vége Cidon kö­ze­lé­ben lesz. – ירכתו סופו כמו – A jerech szó néha „vég”-et jelent, mint: – ולירכתי המשכן – „A Hajlék vége (ulöjárchöszé – hátsó fala) számára.” ^[23]

 Ásér – kövér lesz a kenyere, királyi csemegéket ad. (1Mó­zes 49:20.)

מאשר שמנה לחמו – Ásér – kövér lesz a kenyere... – מאכל הבא מחלקו של אשר – Az Ásér területéről származó élelem – יהא שמן – kövér lesz, – שיהיו זיתים מרובים בחלקו – mert rengeteg olajbogyó terem majd az ővidékein, – והוא מושך שמן כמעין – s az olaj úgy ömlik majd, mint valami forrásból. – וכן ברכו משה – Mó­­zes is ekképpen áldotta meg: ^[24] – וטובל בשמן רגלו – „És fü­rössze olajban lábát,” – כמו ששנינו במנחות – mint [a tör­té­net­ben is,] amelyet a Mönáchot [traktátus]-ban olvas­tunk: ^[25] – פעם אחת הוצרכו אנשי לודקיא לשמן וכו' – „Ludkiá lakosainak egy al­ka­lom­mal olajra volt szükségük...” [Egyikük több várost is fel­ke­resett, hogy valahonnét olajt szerezzen, de elegenőmennyi­ségben csak Ásér egyik városában talált.]

 Mindezek Izráel tizenkét törzse, és ez az, amit atyjuk mondott nekik. Megáldotta őket, mindegyiket az őáldásával áldotta meg. (1Mózes 49:28.)

וזאת אשר דבר להם אביהם ויברך אותם – ...és ez az, amit atyjuk mondott nekik. Megáldotta őket... – והלא יש מהם – De hát nem voltak közöttük olyanok, – שלא ברכם – akiket nem megáldott, – אלא קינטרן – hanem inkább megfeddett? – אלא כך פירושו – A magyarázat azonban a következő: – וזאת אשר דבר להם אביהם – [Az] „És ez az, amit atyjuk mondott nekik” – מה שנאמר בענין – utal mindarra, ami fentebb elhangzott. – יכול שלא ברך – Ezért azt hihetnénk, hogy [Jákob] nem áldotta meg – לראובן שמעון ולוי – Reuvént, Simont és Lévit. – תלמוד לומר ויברך אותם – Ezért áll a szövegben az, hogy: „Megáldotta őket,” – כולם במשמע – ami arra utal, hogy mindnyájukat [megáldotta].

איש אשר כברכתו – ...mindegyiket az őáldásával... – ברכה העתידה לבא על כל אחד ואחד – Azzal az áldással, [hogy tel­je­sül­jön az] amelyet [eleve] elrendelten kapniuk kellett.

ברך אותם – ...megáldotta őket. – לא היה לו לומר אלא – Az kellene álljon a szövegben: – איש אשר כברכתו ברך אותו – „Megáldotta őt… az őt megilletőáldásával.” – מה תלמוד לומר ברך אותם – Miért az áll a szövegben: „Megáldotta őket”? – לפי שנתן ליהודה – Azért, mert Jehudának adta – גבורתו של אריה – az oroszlán erejét, – ולבנימין חטיפתו של זאב – Benjáminnak a farkas prédaejtőképességét, – ולנפתלי קלותו של איל – Náftálinak pedig a szarvasünőfürgeségét. – יכול – Ezért hát azt hihetnénk, – שלא כללן – hogy nem vette bele mindnyájukat – בכל הברכות – az összes áldásba. – תלמוד לומר ברך אותם – Ezért áll az a szövegben, hogy: „Megáldotta őket.” [Az egyes számú őt” helyett a többes számőket” használata azt jelzi, hogy noha a törzsek mindegyikét külön megáldotta Jákob az arra a törzsre legjeőbb attribútummal, azért bizonyos fokig a törzsek mindegyike osztozik az összes többinek szánt áldásban.]

 Midőn Jákob befejezte fiaihoz intézett parancsait, behúzta lábát az ágyra, kimúlt, és megtért őseihez. (1Mózes 49:33.)

ויאסף רגליו – ...behúzta lábát... – הכניס רגליו – [Jelentése:] Felhúzta lábát [a földről az ágyra].

ויגוע ויאסף – ...kimúlt, és megtért őseihez. – ומיתה לא נאמרה בו – De maga a „halál” nem említtetik meg Jákobbal kapcsolatban, – ואמרו רבותינו ז"ל – ami bölcseinket a következőkijelentésre ragadtatta: – יעקב אבינו לא מת – Jákob ősapánk nem halt meg. ^[26]

 És szólt a fáraó: „Menj fel és temesd el atyádat, amint megesketett”. (1Mózes 50:6.)

כאשר השביעך – Amint megesketett. [Miért utal a fáraó az esküre?] – ואם לא בשביל השבועה – „Mert ha nem esküdtél volna meg neki, – לא הייתי מניחך – akkor [most] nem engedném meg neked, [hogy Egyiptomon kívül temesd el őt.]” – אבל ירא לומר עבור על השבועה – De [a fáraó] nem merte azt mondani [Jó­zsef­nek]: „Szegd meg esküdet,” – שלא יאמר – nehogy [József] azt ta­lálja válaszolni: – אם כן עבור על השבועה – „Ha ezt [kívánod tő­lem], akkor viszont megszegem azt az eskümet [is], – שנשבעתי לך שלא אגלה – amelyet neked tettem, hogy nem árulom el [tit­kun­kat] – על לשון הקודש – a Szent Nyelvről [a héber nyelvről], – שאני מכיר עודף על שבעים לשון – amelyet a [világ] hetven nyelvén kívül még ismerek, – ואתה אינך מכיר בו – de amelyet te nem ismersz,” – כדאיתא במסכת סוטה – amint ez olvasható a Szotá trak­tátusban. ^[27] [A fáraó ismerte a világ hetven nyelvét, de a hébert nem, és hiába volt minden igyekezete, később sem tudott héberül megtanulni. Megeskette Józsefet, hogy ezt nem árulja el senkinek, mert az egyiptomiak csak olyan királyt engedtek uralkodni, aki a világ mind a hetven nyelvét beszélte.]

 Elvitték fiai Kánaán országába, és eltemették a Mach­pé­la mezejének barlangjába, amelyet Ábrahám sírnak való birtokul vett a mezővel együtt a hettita Efrontól, Mam­ré előtt. (1Mózes 50:13.)

וישאו אתו בניו – Elvitték fiai... – ולא בני בניו – [Csak a fiai] és nem az unokái. – שכך צום – Mert [Jákob] a következőt parancsolta nekik: – אל ישאו מטתי לא איש מצרי – „Egyetlen egyip­to­mi se vigye a ravatalomat, – ולא אחד מבניכם – de fiaitok közül se senki, – שהם מבנות כנען – mert ők kánaánita asszonyoktól [szü­lettek], – אלא אתם – hanem csakis ti [vigyétek].” – וקבע להם מקום – Ki is jelölte helyeiket [a ravatal körül]; – שלשה למזרח – hár­mat a keleti oldalra, – וכן לארבע רוחות – és ugyanígy [hármat-hármat] mind a négy oldalra. – וכסדרן – És ugyanolyan [elhelyezkedési] rend szerint, – למסע מחנה של דגלים – ahogyan [kéőbb] táboruk zászlajai alatt vonultak, ^[28] – נקבעו כאן – lettek itt, [a ravatal körül,] is elhelyezve. [Jehuda, Jiszáchár és Ze­vu­lun a keleti oldalon; Reuvén, Simon és Gád a déli oldalon; Dán, Ásér és Náftáli az északi oldalon; Benjámin, Efráim és Me­náse pedig a nyugati oldalon.]

– לוי לא ישא – „Lévi nem fogja vinni [a ravatalt], – שהוא עתיד לשאת את הארון – mert neki majdan a Frigyládát kell vinnie, – ויוסף לא ישא שהוא מלך – és József sem viheti, mert őkirály. – מנשה ואפרים יהיו תחתיהם – Vegye át helyüket Menáse és Ef­rá­im.” – וזהו – Erre [történik utalás, amikor majd elhangzik]: – איש על דגלו באותות – „Ki-ki a zászlajánál, atyáik házának jelével,” ^[29] – באות שמסר להם אביהם – [vagyis:] azzal a jellel, amelyet atyjuk [Jákob] adott nekik, – לישא מטתו – [mielőtt] ravatala [körül felsorakoztak volna,] cipelni azt.

 Most tehát ne féljetek, én eltartalak benneteket és gyermekeiteket”. Megvigasztaltaőket, és a szívükhöz szólt. (1Mózes 50:21.)

וידבר על לבם – ... és a szívükhöz szólt. – דברים המתקבלים על הלב – [azt jelenti, hogy] meggyőzőszívhez szóló szavakat mondott: – עד שלא ירדתם לכאן – „Mielőtt lejöttetek ide, – היו מרננים עלי שאני עבד – azzal becsméreltek [engem], hogy én [csak] egy rabszolga vagyok, – ועל ידיכם נודע – ám a ti réveteken ismertté lett, – שאני בן חורין – hogy [valójában] szabad em­ber vagyok, – ואם אני הורג אתכם מה הבריות אומרות – és ha megöl­nélek titeket, mit mondanának az emberek? – כת של בחורים ראה – »Meglátott egy csoport délceg ifjat – ונשתבח בהן – és büsz­kélkedett velük, – ואמר אחי הם – mondván: „Ők az én fi­vé­re­im,” – ולבסוף הרג אותם – és a végén megölte őket.« – יש לך אח שהורג את אחיו – Vajon van-e olyan fivér, aki megölné többi fi­vérét?” – דבר אחר – [Meggyőzőérvelésének] egy másik magyarázata: – עשרה נרות לא יכלו לכבות נר אחד וכו' – Tíz gyertyaláng nem képes kioltani egyetlen gyertyalángot [akkor hát hogyan lenne képes egyetlen láng kioltani tizet?].