És Mózes magával vitte József csontjait, mivel József eskettetve megeskette Izráel fiait, mondván: Meg fog emlékezni rólatok Isten és akkor vigyétek el magatokkal csontjaimat innen. (2Mózes 13:19.)

השבע השביע – ...József eskettetve megeskette [Izráel fiait]... [Miért ez az ismétlő („eskettetve megeskette”) kifejezés?] – השביעם – [József] megeskette őket, – שישביעו לבניהם – hogy ők megesketik majd fiaikat. – ולמה לא השביע את בניו – Miért nem arra eskette meg fiait, – שישאוהו לארץ כנען מיד – hogy [halálát követően] rögvest elvigyék [holttestét] Kánaán országába, – כמו שהשביעו יעקב – ahogyan Jákob eskette meg [őt]? ^[1] – אמר יוסף – József azt mondta: – אני שליט הייתי במצרים – „Én alkirály voltam Egyiptomban, – והיה סיפק בידי לעשות – és kellő hatalmam volt ahhoz, hogy [így] cselekedjek, – אבל בני לא יניחום מצריים לעשות – az egyiptomiak azonban nem engednék meg fiaimnak, hogy [így] cselekedjenek.” – לכך השביעם – Ezért arra eskette meg őket, – לכשיגאלו ויצאו משם – hogy amikor majd kiszabadíttatnak és kimennek onnét, – שישאוהו – vigyék őt [földi maradványait] [magukkal] .

והעליתם את עצמתי מזה אתכם – ...és akkor vigyétek el ma­ga­tokkal csontjaimat innen. – לאחיו השביע כן – Bátyjait eskette meg erre. [De hiszen tudta, hogy fivérei nem lesznek képesek ezt megtenni. ^[2] Akkor viszont nyilván úgy értette, hogy csontjait fivérei gyermekei vigyék majd magukkal, és akkor harmadik személyben kellett volna fogalmaznia, azaz: „És akkor vigyék el magukkal csontjaimat innen!”] – למדנו – Következésképpen ebből azt tudjuk meg, – שאף עצמות כל השבטים – hogy az összes fivér csontjait is – העלו עמהם – magukkal vitték, – שנאמר אתכם – mint írva van: magatokkal, [vagyis a ti csontjaitokkal együtt. Ezért beszél József második személyben].

 Szólj Izráel fiaihoz, forduljanak vissza és táborozzanak Pi-háchirot előtt, Migdól és a tenger között; Báál Cefón előtt üssetek tábort, vele szemben a tenger mellett. (2Mózes 14:2.)

וישבו – ...forduljanak vissza... – לאחוריהם לצד מצרים היו מקרבין – Egyiptom [határaihoz] közel haladtak – כל יום השלישי – az egész harmadik napon, – כדי להטעות את פרעה – hogy félrevezessék a fáraót, – שיאמר תועים הם בדרך – s az így azt mondhassa: „Elvesztek [a héberek] a pusztaságban,” – כמו שנאמר – mint írva van: ^[3] – ואמר פרעה לבני ישראל וגו' – „És a fáraó így fog szólani Izráel fiairól...”.

ויחנו לפני פי החירת – ...és táborozzanak Pi-háchirot előtt... – הוא פיתום – [Piháchirot tulajdonképpen] Pitom, [e név a pi (száj) és a tom (szátum – zárt) szavak összevonásából jött létre; azért kapta a hely ezt a nevet, mert soha egyetlen rab­szolga sem volt képes onnét megszökni,] – ועכשיו נקרא פי החירות – de ekkor Piháchirotnak (nyitott száj) nevezték, – על שם שנעשו בני חורין – mert [az izraeliták] itt váltak szabad emberekké (bné chorin). – והם שני סלעים גבוהים וזקופים – [Piháchirot] két magas és függőleges sziklatömb volt, – והגיא שביניהם – és a [két sziklatömb] között [húzódó] völgyet – קרוי פי הסלעים – nevezték a sziklák szája (pi).

לפני בעל צפן – ...Báál Cefón előtt... [Hát nem pusztították el az összes egyiptomi istenbálványt? ^[4] ] – הוא נשאר מכל אלהי מצרים – Ezt az egyet megmaradt Egyiptom istenségei közül, – כדי להטעותן – hogy félrevezessék őket, – שיאמרו – s [az egyip­to­mi­ak] azt mondhassák, – קשה יראתן – hogy az ő istenüket [túl] nehéz [legyőzni]. [Ily módon adva a lehetőséget az egyiptomiaknak, hogy továbbra is a rossz utat válasszák, és üldözzék csakőket tovább, hogy végül aztán elpusztuljanak.] – ועליו פירש איוב – Erre vonatkozóan mondta Jób, hogy –משגיא לגוים – „Népeket késztet hibázni, [vagyis megadja nekik a lehetőséget, hogy vét­kezzenek,] – ויאבדם – hogy aztán elpusztíthassa őket.” ^[5]

 És elmondták Egyiptom királyának, hogy elmenekült a nép, és megváltozott a fáraónak és szolgáinak szíve a nép iránt, és szóltak: mit tettünk, hogy elbocsátottuk Izraelt a szolgálatunkból?! (2Mózes 14:5.)

ויגד למלך מצרים – És elmondták Egyiptom királyának... – איקטורין שלח עמהם – Felügyelőket küldött velük [a fáraó], – וכיון שהגיעו לשלשת ימים – és mivel elérkezett a harmadik nap, – שקבעו לילך ולשוב – amelyről megegyeztek, hogy elmennek és visszatérnek, ^[6] – וראו שאינן חוזרין למצרים – és látták, hogy [a zsidók] nem térnek vissza Egyiptomba, – באו והגידו לפרעה ביום הרביעי – akkor jöttek, és elmondták a fáraónak a negyedik na­pon. – בחמישי ובששי רדפו אחריהם – Az ötödik és hatodik napon üldözőbe vettékőket [az egyiptomiak], – וליל שביעי ירדו לים – a hetedik nap éjjelén lementek a tengerbe, – בשחרית אמרו שירה – reggel pedig a [Tenger] Dalát mondták [a zsidók]. ^[7] – והוא יום שביעי של פסח – Ez Peszách hetedik napján történt, – לכן אנו קורין השירה ביום השביעי – ezért olvassuk [a Tórából] mi is [az ünnep] hetedik napján a Tenger Dalát.

 És befogatta szekerét, és népét magával vitte. (2Mózes 14:6.)

ויאסר את רכבו – És befogatta szekerét... – הוא בעצמו – ő saját maga.

ואת עמו לקח עמו – ...és népét magával vitte. – משכם בדברים – Szavakkal vette rá őket [a fáraó]: – לקינו ונטלו ממוננו – megvertek minket, elvették pénzünket – ושלחנום – és még el is küldtük őket! – בואו עמי – Jöjjetek velem! – ואני לא אתנהג עמכם כשאר מלכים – Én nem fogok úgy viselkedni veletek, mint a többi király. – דרך שאר מלכים – A többi királynak az a szokása, – עבדיו קודמין לו במלחמה – hogy a szolgák előttük mennek a háborúba, – ואני אקדים לפניכם – de én előttetek fogok menni – שנאמר – ahogy írva van: – ופרעה הקריב – „A fáraó közeledett” ^[8] – הקריב עצמו ומיהר לפני חיילותיו – saját maga közeledett és megelőzte hadseregét. – דרך שאר מלכים – A többi királynak az a szokása, – ליטול ביזה בראש כמו שיבחר – hogy annyit vesz el a zsákmányból, amennyi neki tetszik, – אני אשוה עמכם בחלק – de én veletek egyenlő arányban veszek majd – שנאמר – ahogy írva van [hogy azt mondta]: ^[9] – אחלק שלל – „...zsákmányt osztok”.

 És maga mellé vett hatszáz válogatott hadiszekeret, és Egyiptom egész szekérhadát, és vitézek voltak mindegyiken. (2Mózes 14:7.)

וכל רכב מצרים – ...és Egyiptom egész szekérhadát... – ומהיכן היו הבהמות הללו – Honnan voltak hozzá az állatok? – אם תאמר משל מצרים – Ha azt mondod, az egyiptomiaké volt, – הרי נאמר – [nem lehet] hiszen az van írva: ^[10] – וימת כל מקנה מצרים – „És elhullott Egyiptom minden jószága”, – ואם תאמר משל ישראל – és ha a zsidóké lett volna, – והלא נאמר – [az sem lehet] hiszen az van írva: ^[11] – וגם מקננו ילך עמנו – „És a mi jószágunk is velünk fog jönni”. – משל מי היו – Kié volt hát? – מן הירא את דבר ה' – Azé „aki félte az Örökkévaló szavát, [és beterelte jószágát a házakba]”. ^[12] – מכאן היה רבי שמעון אומר – Ezért mondta Simon rabbi: – כשר שבמצרים הרוג – „Az egyiptomiak közül a jókat is meg kell ölni, – טוב שבנחשים רצוץ את מוחו – a kígyók közül a jóknak is szét kell zúzni a fejét”.

 És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Miért kiáltasz hozzám? – Szólj Izráel fiaihoz, és induljanak! (2Mózes 14:15.)

מה תצעק אלי – ...Miért kiáltasz hozzám?... [Komoly veszélyhelyzetben nem helyénvaló-e, ha az ember Istenhez fohászkodik?] – למדנו – [Ebből] megtudjuk, – שהיה משה עומד ומתפלל – hogy Mózes állt és imádkozott, – אמר לו הקב"ה – [ami­kor] Isten így szólt hozzá: – לא עת עתה להאריך בתפלה – „Most nincs idő hosszas imádkozásra, – שישראל נתונין בצרה – [most,] amikor Izrael veszélyben van.” – דבר אחר מה תצעק אלי – Egy másik magyarázat: „Miért kiáltasz? [A „hozzám” szó fölöslegesnek űnik. Elég lett volna azt mondani: „Miért kiáltasz?”] – עלי הדבר תלוי ולא עליך – [Az אלי (hozzám) és az עלי (rajtam) na­gyon hasonlítanak egymáshoz. Ebben az értelemben pedig az idézet így is értelmezhető: „Miért kiáltasz? Rajtam… – azaz fölösleges kiáltanod rajtam múlik ez a dolog.] Ez a dolog Tőlem függ, nem tőled.” [Azaz fölösleges közbenjárnod Izrael érdekében, mert a veszélyből való megszabadításuk terve már készen áll.] – כמו שנאמר להלן – Hasonlóan ahhoz, ami egy másik helyen olvasható: ^[13] – על בני ועל פועל ידי – „Fiaimra és kezem mun­kájára vonatkozóan – תצוני – ti akartok Engem utasítani, [amikorőket tekintve már őre eltervezett tervem van]?!”

דבר אל בני ישראל ויסעו – ...Szólj Izráel fiaihoz, és induljanak! [A parancsnak, hogy induljanak, nem a következő vers után kellene elhangzania, miután Isten utasítja Mózest, hogy válassza ketté a tengert?!] – אין להם אלא ליסע – Nincs más teendőjük, mint az, hogy elinduljanak, – שאין הים עומד בפניהם – mert a tenger nem fogja útjukat állni. – כדאי זכות אבותיהם והם – Elegenő őseik érdeme és az ő érdemük, – והאמונה שהאמינו בי – és a bizalom, amelyet belém vettek, – ויצאו – amikor kimentek [Egyiptomból], – לקרוע להם הים – ahhoz, hogy kettéválassza számukra a tengert. [Vagyis azzal, hogy bátran elindulnak, mutatják meg, hogy bíznak bennem, és ezzel kiérdemlik, hogy a tenger kettéváljon előttük. Ez a magyarázata a versek sorrendjének, hogy még mielőtt szó van a kettéválásról, már az van írva, hogy induljanak.]

 És Egyiptom tábora és Izráel tábora közé került, és ott volt a felhő és a sötétség; és az bevilágította az éjszakát, és nem közeledett egyik a másikhoz egész éjjel. (2Mó­zes 14:20.)

ויבא בין מחנה מצרים – És Egyiptom tábora [és Izráel tá­bo­ra] közé került. – משל – Ez [ahhoz a helyzethez] hasonlítható, – למהלך בדרך – amikor valaki úton van, – ובנו מהלך לפניו – s a fia előtte gyalogol. – באו לסטים לשבותו – Ha útonállók kö­ze­lednének [feléjük], hogy elrabolják [a fiút], – נטלו מלפניו ונתנו לאחריו – [az apa] elvenné maga elől [a fiút], és maga mögé vonná, [hogy megóvja gyermekét az elölről fenyegeő veszélől]. – באו זאבים מאחריו – Ha pedig egy farkas tűnne fel hátulról, – נתנו לפניו – fogná [a fiút] és maga elé vonná. – באו לסטים לפניו – Ha [pe­dig] útonállók közelítenék meg [őket] elölről, – וזאבים מאחריו – hátulról pedig farkasok, – נתנו על זרועו ונלחם בהם – karjára venné [a fiúcskát], és felvenné [a támadókkal] a küzdelmet. – כך – Így [tett Isten] is [a zsidókkal]: – ואנכי תרגלתי לאפרים – „Én vezetgettem Efrájimot [Izraelt]; – קחם על זרועותיו – [Az Örökkévaló] az Ő karjára vette őket.” ^[14]

ויהי הענן והחשך – ...és ott volt a felhő és a sötétség... – למצרים – Az egyiptomiak számára.

ויאר – ...és az bevilágította... – עמוד האש את הלילה לישראל – [Tudniillik] a tűzoszlop bevilágította az éjszakát az izraeliták számára, – והולך לפניהם – és előttük vonult, – כדרכו ללכת כל הלילה – amint az megszokott [is] volt, hogy egész éjjel [elöl] ment, – והחשך של ערפל – s közben a felhő sötétsége – לצד מצרים – az egyiptomiak felé fordult.

ולא קרב זה אל זה – ...és nem közeledett egyik a másikhoz... – מחנה אל מחנה – [Azaz] az egyik tábor [sem közeledett] a másikhoz.

 Aznap mentette ki az Örökkévaló Izraelt Egyiptom kezéből, és Izrael holtan látta az egyiptomiakat a tenger partján. (2Mózes 14:30.)

וירא ישראל את מצרים מת – ...és Izrael holtan látta az egyiptomiakat... [Ha az egyiptomiak belefulladtak a tengerbe, akkor hogyan láthatta őket Izrael „a tenger partján”? ^[15] ] – שפלטן הים – Mert a tenger kivetette őket – על שפתו – a partjára, – כדי שלא יאמרו ישראל – hogy Izrael ne mondhassa: – כשם שאנו עולים מצד זה – „Amiképpen mi kijövünk ezen az oldalon, – כך הם עולין מצד אחר – úgy jönnek ők ki a másik oldalon, – רחוק ממנו – távolabb tőlünk, – וירדפו אחרינו – és [újra] üldözőbe vesznek minket.”

 Akkor fogja énekelni Mózes Izrael fiaival együtt ezt az éneket az Örökkévaló tiszteletére, és szóltak, mondván: Hadd énekeljek az Örökkévalónak, mert igen fenséges, lovat lovasával együtt vetett a tengerbe. (2Mózes 15:1.)

אז ישיר משה – Akkor fogja énekelni Mózes... [Miért van jövő iőben írva?] – אז כשראה הנס – Mikor látta a csodát, – עלה בלבו שישיר שירה – elhatározta szívében, hogy énekelni fog. – זהו ליישב פשוטו – Ez a válasz az egyszerű magyarázat szerint. – אבל מדרשו – A midrási magyarázat azonban a következő: – אמרו רבותינו זכרונם לברכה – Bölcseink – áldott legyen emlékük –, azt mondták: – מכאן רמז לתחיית המתים מן התורה – „Itt találhatjuk a Tórában az utalást a halottak feltámadására” [azaz Mózes majd a feltámadás után is fog énekelni Istennek.]

 Hadak Ura az Örökkévaló, Örökkévaló a Neve. (2Mózes 15:3.)

ה' שמו – ...Örökkévaló a Neve. – מלחמותיו לא בכלי זיין – Az Ő háborúi nem fegyverrel történnek, – אלא בשמו הוא נלחם – hanem Ő a Nevével harcol, – כמו שאמר דוד – ahogy mondja Dávid: ^[16] – ואנכי בא אליך בשם ה' צבאות – „...én az Örökkévaló, a Seregek Urának Nevével jövök ellened!”. [Ezek szerint úgy kell olvasni, mintha az lenne írva: „Hadak Ura az Örökkévaló Nevével”.] – דבר אחר ה' שמו – Egy másik magyarázat: „Örökkévaló a Neve” – אף בשעה שהוא נלחם – még akkor is, mikor [Isten] háborúzik – ונוקם מאויביו – és bosszút áll ellenségein, – אוחז הוא במדתו לרחם על ברואיו – Ő akkor is megtartja könyörületének attribútumát teremtményei felett, – ולזון את כל באי עולם – és ellátja a világ minden teremtését. – ולא כמדת מלכי אדמה – Míg egy földi király, – כשהוא עוסק במלחמה – aki háborúzik, – פונה עצמו מכל עסקים – elfordul minden mástól [és csak azzal foglalkozik], – ואין בו כח לעשות זו וזו – és nincs ereje két dolgot egyszerre csinálni. [E szerint pedig úgy olvassuk: „...a háború idején is Örökkévaló az Ő Neve”. Az „Örökkévaló (JHVH)” név, a kegyelmet jelképezi.]

 A te fönséged nagyságában elpusztítod az ellened támadókat, szabadon engeded haragodat, és az elemészti őket, mint a polyvát. (2Mózes 15:7.)

וברב גאונך – A te fönséged nagyságában... – אם היד בלבד רועצת האויב – Ha a kéz egymagában összezúzza az ellenséget, – כשהוא מרומם ברוב גאונו – akkor ha [Isten] felemeli azt az Ő fönsége nagyságában, – אז יהרס קמיו – akkor elpusztítja vele az Ellene támadókat. – ואם ברוב גאונו לבד – És ha az Ő fönsége nagysága egymagában – אויביו נהרסים – elpusztítja az Ellene támadókat, – קל וחומר כששלח בם חרון אף – akkor bizonyos, hogy amikor [Isten] szabadon engedi az Ő haragját, – יאכלמו – az elemészti őket.

תהרס – ...elpusztítod... – תמיד אתה הורס קמיך – Te mindig elpusztítod az ellened támadókat, – הקמים נגדך – [vagyis] azokat, akik szembeszállnak Veled. – ומי הם הקמים כנגדו – [És] kik azok, akik szembeszállnak Vele? – אלו הקמים על ישראל – Azok, akik szembeszállnak Izraellel. – וכן הוא אומר – Amint az Írás mondja: ^[17] – כי הנה אויביך יהמיון – „Hiszen háborognak ellen­ségeid…” – ומה היא ההמיה – És mi ez a háborgás? – על עמך יערימו סוד – „…Néped ellen titkon ármányt szőnek…” – ועל זה קורא אותם – És ezért nevezik őket – אויביו של מקום – „Isten ellenségeinek.”

 Edom törzsfői akkor megijedtek, Moáb hatalmasait remegés fogta el, Kánaán lakói mind kétségbe estek. (2Mó­zes 15:15.)

אלופי אדום אילי מואב – ...Edom törzsfői, Moáb ha­tal­ma­sai... – והלא לא היה להם לירא כלום – De hát nekik nem volt mitől félniük, – שהרי לא עליהם הולכים – hiszen [Izrael fiai] nem őket készültek megtámadni! – אלא – Valójában – מפני אנינות – ez a neheztelés miatt volt, – שהיו מתאוננים ומצטערים – mert megbántódtak és szenvedtek – על כבודם של ישראל – az Izraelt ért tisztesség miatt. [Edom és Moáb különösen féltékeny volt a rangra, amelyet Izrael fiai értek el, hiszen közös őseik voltak; Edom Ézsautól, Ábrahám egyik unokájától származik, Moáb pedig Lóttól, Ábrahám unokaöccsétől.]

נמגו – ... kétségbe estek (námogu)... – נמסו – [A námogu egy szinonimája az, hogy] elolvadt megsemmisült, – כמו – [hasonló értelemben,] mint [a következő versben]: ^[18] – ברביבים תמוגגנה – „...záporesővel (tmogögená) porhanyítod...” – אמרו – Azt mondták [a kánaániták]: – עלינו הם באים – „Ellenünk törnek, – לכלותינו – hogy megsemmisítsenek bennünket – ולירש את ארצנו – és megörököljék országunkat.”

 Elviszed és beülteted őket tulajdon hegyedre, a lakhelyre, amelyet eőkészítettél, Örökkévaló, Isten Szentélyébe, amelyet tulajdon kezeddel állítottál fel. (2Mó­zes 15:17.)

תבאמו – Elviszed... őket. – נתנבא משה – Mózes meg­jö­ven­döl­te, – שלא יכנס לארץ – hogy ő nem fog bemenni az országba. – לכך לא נאמר תביאנו – Ezért nem az áll a szövegben, hogy: „Elviszel minket.”

מכון לשבתך – ...a lakhelyre, amelyet előkészítettél... [A helyet jelentő legegyszeűbb héber szó a „mákom”. Az itt hasz­nált „máchon” kifejezés egy járulékos elgondolásra utal: „möchuván” – elhelyezkedik pontosan.] – מקדש של מטה – A földi Szentély – מכוון כנגד – pontosan alatta helyezkedik el – כסא של מעלה – a mennyei Trónusnak, – אשר פעלת – amelyet alkottál.

מקדש – ...a Szentély... – הטעם עליו זקף גדול – A [„Szentély” szóra eső] intonáció egy zákéf gádol, ^[19] – להפרידו – azért, hogy el­válassza azt [a „Szentély”-t] – מתיבת השם שלאחריו – az „Uram” szótól, amely utána következik, – המקדש – [imigyen adva neki azt a jelentést, hogy] „a Szentélyt, – אשר כוננו ידיך ה' – amelyet kezeid emeltek, Uram.”

– חביב בית המקדש – [Ez mutatja] a Szentély becsességét, – שהעולם נברא ביד אחת – mivel a világ „fél kézzel” lett megteremtve, – שנאמר – mint írva van: ^[20] – אף ידי יסדה ארץ – „Hiszen az én kezem vetette meg a föld alapját,” – ומקדש בשתי ידים – a Szen­tély viszont „két kézzel” [lett megteremtve]. – ואימתי יבנה בשתי ידים – És mikor lesz „két kézzel” felépítve? – בזמן – Amikor eljön az idő, – שה' ימלוך לעולם ועד – hogy Az Örökkévaló uralkodni fog mindörökké, ^[21] – לעתיד לבא שכל המלוכה שלו – a jövőben, amikor az egész királyság az Övé lesz.

 És útnak indította Mózes Izráelt a Sástengertől, és elmentek Súr sivatagja felé, és meneteltek három napon át a sivatagban, és nem találtak vizet. (2Mózes 15:22.)

ויסע משה – És útnak indította Mózes... – הסיען בעל כרחם – Útnak indította őket akaratuk ellenére. – שעטרו מצרים סוסיהם – Mivel az egyiptomiak lovaikat ékesítették – בתכשיטי זהב וכסף ואבנים טובות – arany és ezüst díszekkel és drágakövekkel, – והיו ישראל מוצאין אותם בים – és az izraeliták egymás után szedegették össze ezeket a tengerből, – וגדולה היתה ביזת הים – [addig-addig, hogy végül] a tengerből nyert préda gazdagabb volt, – מביזת מצרים – mint az Egyiptomból [kivitt] zsákmány, – שנאמר – mint írva van: ^[22] – תורי זהב נעשה לך – „Aranyláncokat készítünk neked [a tengerből nyert zsákmányból] – עם נקודות הכסף – ezüstgolyócskákkal [az Egyiptomból szerzett zsákmányból].” – לפיכך הוצרך להסיען – Ezért kellett útnak indítania őket [Mózesnek] – בעל כרחם – akaratuk ellenére.

És fölkiáltott ő az Örökkévalóhoz, és az Örökkévaló mutatott neki egy fát, és azt a vízbe dobta, és édessé vált a víz; ott adott számára törvényt és rendelkezést, és ugyanott próbára tette őt. (2Mózes 15:25.)

שם שם לו – ...ott adott számára... – במרה נתן להם – Márában [Isten] átadta nekik [az izraelitáknak] – מקצת פרשיות של תורה – a Tóra egyes részeit, – שיתעסקו בהם – hogy elfoglalják ma­gu­kat azok tanulmányozásával: – שבת – a Szombattal [foglalkozó részeket], – ופרה אדומה – a vörös tehénnel ^[23] – ודינין – valamint az igazságszolgáltatással [foglalkozó részeket].

ושם נסהו – ...és ugyanott próbára tette őt. – לעם – Vagyis a népet [habár ez egyes számban van írva, mégis ezt jelenti]; – וראה קשי ערפן – és látta akaratosságukat, – שלא נמלכו במשה – mert azok nem kérték Mózest – בלשון יפה – tiszteletteljes modorban [ekképp]: – בקש עלינו רחמים – „Fohászkodj könyörületért számunkra, – שיהיה לנו מים לשתות – hogy ihassunk vizet,” – אלא נתלוננו – hanem ehelyett zúgolódtak.

És tovább vonultak Élimből, és elérkezett egész Izráel gyülekezete Szin sivatagához, amely Élim és Szináj között van, a második hónap tizenötödik napján Egyiptomból való kivonulásuk után. (2Mózes 16:1.)

בחמשה עשר יום – ...tizenötödik napján... – נתפרש היום של חנייה זו – Ennek a táborverésnek a dátuma azért szerepel pontosan, – לפי שבו ביום כלתה – mert ezen a napon elfogyott – החררה שהוציאו ממצרים – a lepény, amelyet Egyiptomból vittek ki magukkal, – והוצרכו למן – és [most már] szükségük volt a mannára. – למדנו – Ebből megtudjuk, – שאכלו משירי הבצק – hogy a tészta maradékából – ששים ואחת סעודות – [ijár 15-éig] hatvanegy étkezésre ^[24] [futotta], – וירד להם מן בששה עשר באייר – és a manna ijár 16-án kezdett el hullani, – ויום ראשון בשבת היה – ami a hét első napja [vasárnap] volt, – כדאיתא במסכת שבת – mint azt a Sábát traktátusban olvashatjuk. ^[25]

 És megmondta Mózes: Ez lesz majd, ha ad az Örökkévaló nektek este húst, hogy egyétek, és reggel kenyeret, hogy jóllakjatok, amikor hallja az Örökkévaló a ti zúgolódásotokat, amellyel ti ellene zúgolódtok, mert mik vagyunk mi? – Nem ellenünk van a ti zúgolódástok, hanem az Örökkévaló ellen. (2Mózes 16:8.)

בשר לאכל – ...húst, hogy egyétek... – ולא לשובע – De azzal jól nem fogtok lakni, [hiszen a jóllakást csak a kenyér kapcsán említi az Írás ebben a versben]. – למדה תורה דרך ארץ – A Tóra ennek révén jó modort tanít, [ez esetben azt,] – שאין אוכלין בשר לשובע – hogy húst nem illik jóllakásig enni.

– ומה ראה להוריד לחם בבקר – Miért gondolta jónak [Isten], hogy reggel hullasson kenyeret – ובשר בערב – és este húst? – לפי שהלחם שאלו כהוגן – Azért, mert a kenyeret illendően kérték, – שאי אפשר לו לאדם בלא לחם – hiszen lehetetlen az embernek kenyér nélkül [élnie], – אבל בשר שאלו שלא כהוגן – a húst azonban illetlenül kérték, – שהרבה בהמות היו להם – ugyanis rengeteg marhájuk volt. [Vagyis nyugodtan vághattak volna maguknak, indokolatlan volt kérniük.] – ועוד שהיה אפשר להם בלא בשר – Ráadásul [akár] el is lehettek volna hús nélkül. – לפיכך נתן להם בשעת טורח – Ezért hát [Isten] egy nem [különösebben] alkalmas időben adott nekik [húst], – שלא כהוגן – [ami hasonlóan] illetlenség volt

אשר אתם מלינם עליו – ...amellyel ti ellene zúgolódtok... – את האחרים – [Azaz] „Másokat [arra késztettek, hogy így tegyenek, vagyis hogy zúgolódjanak], – השומעים אתכם מתלוננים – akik zúgolódni hallanak titeket.”

 És így cselekedtek Izráel fiai, és szedegettek, egyik többet, a másik kevesebbet. (2Mózes 16:17.)

המרבה והממעיט – ...egyik többet, a másik kevesebbet... – יש שלקטו הרבה ויש שלקטו מעט – Egyesek sokat gyűjtöttek, mások keveset, – וכשבאו לביתם – és amikor hazatértek, – ומדדו בעומר – minden személy lemérte egy omerrel, – איש איש מה שלקטו – amennyit gyűjtött, – ומצאו שהמרבה ללקוט – és azt találták, hogy [annak,] aki többet gyűjtött, – לא העדיף – nem volt több, – על עומר לגולגולת אשר באהלו – mint a sátrában [lakó] személyenként egy omernyi, – והממעיט ללקוט – és az, aki kevesebbet gyűjtött, – לא מצא חסר מעומר לגולגולת – sem talált kevesebbet, mint személyenként egy omer-nyit, – וזהו נס גדול שנעשה בו – ez egy nagy csoda, ami [a mannával] megesett.

 És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Meddig vonakodtok megtartani parancsolataimat és tanításaimat? (2Mó­zes 16:28.)

עד אנה מאנתם – ...Meddig vonakodtok…? [Miért vette bele az Örökkévaló Mózest is a kérdésébe?] – משל הדיוט הוא – Van egy mondás, amely szerint: – בהדי הוצא לקי כרבא – „Amikor a gyomot kapálják, [sokszor] vele együtt a káposztát is eltalálják.” – על ידי הרשעים מתגנין הכשרין – A gonoszak révén [sokszor] az igazak is megszégyenülnek.

 És szólott Mózes: ez az, amit az Örökkévaló elrendelt: egy teli omerrel legyen belőle megőrzésre következő nemzedékeitek számára, hogy lássák a kenyeret, amelyet enni adtam nektek a sivatagban, midőn kivezettelek titeket Egyiptom országából. (2Mózes 16:32.)

למשמרת – ...megőrzésre... – לגניזה – Elraktározásra.

לדרותיכם – ...következő nemzedékeitek számára... [Mi hasznát látnák az elkövetkező nemzedékek?] – בימי ירמיהו – Jeremiás napjaiban [történt], – כשהיה ירמיהו מוכיחם – hogy amikor Jeremiás megfeddte őket: – למה אין אתם עוסקים בתורה – „Miért nem foglalkoztok a Tóra tanulásával?” – והם אומרים – ők így feleltek: – נניח מלאכתנו ונעסוק בתורה – „Hagyjuk oda a munkánkat, és tanuljunk Tórát?! – מהיכן נתפרנס – Akkor miből fogjuk eltartani magunkat?” – הוציא להם צנצנת המן – Ő (Jeremiás) erre elővette a mannával teli korsót, – ואמר להם – és azt felelte nekik: ^[26] – הדור אתם ראו דבר ה' – „Ó, ti mai nemzedék! Íme, nézzétek az Örökkévaló szavát!” – שמעו לא נאמר – Nem az áll a Szentírásban, hogy: „Halljátok!”, – אלא ראו – hanem az, hogy: „Nézzétek! [Utalva ezzel arra, hogy ővette a korsó mannát és megmutatta nekik.] – בזה נתפרנסו אבותיכם – Atyáitok ezen [a mannán] éltek. – הרבה שלוחין יש לו למקום – Istennek számos küldöttje van, – להכין מזון ליראיו – hogy gondoskodjék azokról, akik félik Őt.”

 És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Lépj a nép elé és végy magaddal néhányat Izráel vénei közül és botodat, amellyel a folyamot sújtottad, vedd kezedbe és menj. (2Mózes 17:5.)

עבור לפני העם – ...Lépj a nép elé... [Mi célból?] – וראה אם יסקלוך – „És lásd, vajon megköveznek-e! – למה הוצאת לעז על בני – Miért rágalmaztad meg az Én gyermekeimet?!”

וקח אתך מזקני ישראל – ...és végy magaddal néhányat Izráel vénei közül... – לעדות שיראו – [Tanúkul,] hogy lássák, – שעל ידך המים יוצאים מן הצור – a te [cselekedeted] révén fog a víz előtörni a sziklából; – ולא יאמרו – és ne állíthassák [később], – מעיינות היו שם מימי קדם – hogy már korábbi időkből voltak ott források.

ומטך אשר הכית בו את היאר – ...és botodat, amellyel a folyamot sújtottad... – מה תלמוד לומר – Miért áll az a szövegben: – אשר הכית בו את היאור – „...amellyel a folyamot sújtottad”? [A botot többféleképpen is azonosítja a Szentírás: 1. „Isten botja”, ^[27] 2. „...a bot, amely kígyóvá változott”. ^[28] Akkor itt miért éppen úgy azonosítja a szöveg a botot, hogy az, amelyik a folyamot sújtotta?] – אלא – Azért, – שהיו ישראל אומרים על המטה – mert Izrael fiai azt állították a botról, – שאינו מוכן אלא לפורעניות – hogy az csupán büntetésre való. – בו לקה פרעה ומצרים – Ez által büntette [Isten] a fáraót és az egyiptomiakat – כמה מכות במצרים ועל הים – sok csapással Egyiptomban és a tengeren. – לכן נאמר אשר הכית בו את היאור – Ezért áll a szövegben: „...amellyel a folyamot sújtottad.” – יראו עתה – Most majd meglátják, – שאף לטובה הוא מוכן – hogy jó célra is szánta [azt az Örökkévaló].

 És Józsua úgy cselekedett, amint Mózes mondta neki, hogy szálljon szembe Amálékkal; és Mózes, Áron és Chúr fölmentek a domb csúcsára. (2Mózes 17:10.)

ומשה אהרן וחור – ...Mózes, Áron és Chúr... – מכאן – Innét vezetjük le [azt a törvényt,] – לתענית – hogy böjtnapon – שצריכים שלשה לעבור לפני התיבה – három ember kell, hogy álljon az eőimádkozó pódiuma elé, [közülük az egyik vezeti az imát, a másik kettő pedig az előimádkozó egy-egy oldalánál áll,] ^[29] – שבתענית היו שרויים – mert [Izrael fiai] ekkor épp böjtöltek.

חור – ...Chúr... – בנה של מרים היה – Mirjám fia volt, – וכלב בעלה – és Kálév ^[30] volt [Mirjám] férje. [Vagyis Chúr nemzedéke ismert személyisége volt.]

 És Mózes oltárt épített, és elnevezte a névvel: Az Örökkévaló az én csodatételem! (2Mózes 17:15.)

ויקרא שמו – ...és elnevezte a névvel... – של מזבח – Az oltárt [nevezte el].

ה' נסי – ...Az Örökkévaló az én csodatételem! – הקב"ה עשה לנו כאן נס גדול – [Jelentése:] Isten itt nagy csodát tett értünk. – לא שהמזבח קרוי ה' – Ez nem azt jelenti, hogy az oltár neve „az Örökkévaló” volt, – אלא המזכיר שמו של מזבח – hanem, hogy [valahányszor] valaki említeni fogja ennek az oltárnak a nevét, – זוכר את הנס שעשה המקום – említeni fogja a csodát [is], amelyet Isten tett: – ה' הוא נס שלנו – „Az Örökkévaló a mi csodatételünk.”