Tecáve (2Mózes 27:20–30:10.) פרשת תצוה
באהל מועד מחוץ לפרכת אשר על העדת יערך אתו אהרן ובניו מערב עד בקר לפני יהוה, חקת עולם לדרתם מאת בני ישראל. (שמות כז, כא)
A Találkozás Sátrában, kívül a függönyön, mely a Bizonyságot takarja, rendezzék el azt Áron és fiai; estétől reggelig legyen az Örökkévaló színe előtt; örök szabály legyen ez nemzedékeik számára Izráel fiai részéről. (2Mózes 27:21.)
מערב עד בקר – ...estétől reggelig... – תן לה מדתה – [Ez azt jelenti, hogy] töltsd meg a szükséges mennyiséggel, – שתהא דולקת מערב ועד בקר – [amennyi ahhoz kell,] hogy égjen estétől reggelig. – ושערו חכמים – A bölcsek úgy becsülték, [hogy ehhez] – חצי לוג ללילי טבת הארכין – fél log [szükséges] tévét [téli hónap] hosszú éjszakáinak [idején], – וכן לכל הלילות – és ugyanannyi [olajt használtak] minden éjjel, – ואם יותר אין בכך כלום – ha pedig maradt [reggelre az olajból], az nem volt baj.
ואלה הבגדים אשר יעשו חשן ואפוד ומעיל וכתנת תשבץ מצנפת ואבנט, ועשו בגדי קדש לאהרן אחיך ולבניו לכהנו לי. (שמות כח, ד)
Ezek azok a ruhák, amelyeket el kell készíteniük: Melldísz, éfod, köpeny és kockás szövésű köntös, süveg és öv, és készítsék el a szent ruhákat fivéred, Áron és fiai számára, hogy papokká legyenek avatva Nekem. (2Mózes 28:4.)
חשן – ...Melldísz... – תכשיט כנגד הלב – Egy a szív fölött viselt ruhadísz.
ואפוד – ...éfod... – לא שמעתי ולא מצאתי – Nem hallottam és nem is találtam – בבריתא פרוש תבניתו – a Brájtá-ban semmiféle magyarázatot az [éfod] alakját [illetően]. – ולבי אומר לי – De az az érzésem, – שהוא חגור לו מאחוריו – hogy ez olyasvalami volt, ami hátul volt megkötve, – רחבו – szélessége [pedig] – כרוחב גב איש – ugyanannyi volt, mint egy férfihát szélessége, – כמין סינר שקורין פורצינ"ט – akár egyfajta kötény, amelyet (ófranciául) porcint-nek neveznek – שחוגרות השרות – és amelyet a nemesi hölgyek kötnek magukra, – כשרוכבות על הסוסים – amikor lovagolnak. – כך מעשהו מלמטה – Ilyenformán tehát a [test] alsó [felének öltöztetésé]re készült. – שנאֱמר – [Bizonyság arra, hogy az éfod a test köré volt kötve az,] ami írva van: – ודוד חגור אפוד בד – „Dávid lenvászon éfod-dal volt felövezve”. – למדנו שהאפוד חגורה היא – Ebből megtudjuk, hogy az éfod az egyfajta öv. – ואי אפשר לומר שאין בו אלא חגורה לבדה – Azt [viszont] nem állíthatjuk, hogy mindössze egy övből állt, – שהרי נאֱמר – mert az áll [az Írásban]: – ויתן עליו את האפוד – „...rátette az éfod-ot,” – ואחר כך ויחגר אותו בחשב האפוד – majd: „körülövezte őt a chésev háéfod-dal,” – ותרגם אונקלוס בהמין אפודא – amelyet Onkelosz így fordít: „...az éfod övével.” – למדנו שהחשב הוא החגור – Ebből megtudjuk, hogy a „chésev” az öv, – והאפוד שם תכשיט לבדו – az éfod pedig magának a ruhadísznek a neve. – ואי אפשר לומר – Azt sem állíthatjuk, – שעל שם שתי הכתפות שבו – hogy a két vállpántja miatt – הוא קרוי אפוד – nevezik éfod-nak, – שהרי נאֱמר שתי כתפות האפוד – mivel írva van: „...az éfod két vállrészére.” – למדנו – [Ebből] megtudjuk, – שהאפוד שם לבד – hogy az éfod [is] külön név, – והכתפות שם לבד – a „ktéfot”
(vállrészé) is külön név, – והחשב שם לבד – és a „chésev” [is] külön név. – לכך אני אומר – Ezért én azt mondom, – שעל שם הסינר של מטה – hogy [a test] alsó [részét takaró] kötény miatt – קרוי אפוד – nevezik éfod-nak, – על שם שאופדו ומקשטו בו – mert körülveszi (ofdo) és díszíti [viselőjét], – כמו שנאֱמר – mint írva van: – ויאפד לו בו – „...és ráerősítette (vájepod) vele.” – והחשב הוא חגור – A „chésev” egy öv, – שלמעלה הימנו – amely felfelé nyúlik [az éfod-ból], – והכתפות קבועות בו – és a vállpántokat ehhez [az övhöz] erősítették hozzá. – ועוד אומר לי לבי – És megérzésem szerint – שיש ראיה – bizonyítható, – שהוא מין לבוש – hogy [az éfod] egyfajta ruhadarab, – שתרגם יונתן – mivel Jonátán úgy fordította [a következő szavakat]: – ודוד חגור אפוד בד – „...és gyolcs éfod-ot kötött magára Dávid”, – כרדוט דבוץ – hogy „gyolcsból való kárdut-ot,” – ותרגם כמו כן מעילים כרדוטין – és hasonlóan a „möilim”-et (köntös) is kárdutin-nak fordította – במעשה תמר אחות אבשלום – a Támárról, Ávsálom húgáról szóló epizódban, [ahol ez áll]: – כי כן תלבשן בנות המלך הבתולת מעילים – „...mert ilyen möilim-be (köntösbe) szoktak öltözni a király szűz lányai.” [Vagyis Jonátán mind a „möil”-t, mind pedig az „éfod”-ot „kárdut”-nak fordította, s mivel azt tudjuk, hogy a möil egy ruhadarab, következésképpen az éfod-nak is ruhadarabnak kell lennie.]
ומעיל – ...köpeny... – הוא כמין חלוק וכן הכתנת – Ez egyfajta ing volt, akár a köntös, – אלא – ám [azzal a különbséggel], – שהכתנת סמוך לבשרו – hogy a köntöst [közvetlenül] a testen viselték, – ומעיל קרוי חלוק העליון – míg ellenben a köpeny a felső ingre utal.
תשבץ – ...kockás... – עשויין משבצות לנוי – kockaminta szerű mintával, díszítés gyanánt. – והמשבצות הם כמין גמות – A misböcot az egyfajta foglalat, – העשויות בתכשיטי זהב – amelyet arany ruhadíszeknél alkalmaznak – למושב קביעת אבנים טובות ומרגליות – foglalatként a drágakövekhez és gyöngyökhöz, – כמו שנאֱמר באבני האפוד – amint az éfod ékköveivel kapcsolatban is áll [az Írásban]: – מסבות משבצות זהב – „...körülvéve aranyszegéllyel (misböcot) készítsd azokat...” – ובלעז קוראין אותו קשטונ"ש – Ezt (ófranciául) chastons-nak nevezik (drágakő kirakás).
מצנפת – ...süveg (micnefet)... – כמין כפת כובע – Egyfajta boltozatos kalap, – שקורין קופי"א – amit (ófranciául) coife-nek neveznek (szoros sapka), – שהרי במקום אחר קורא להם מגבעות – ugyanis más helyeken „migbáot”-nak nevezi ezeket [a szöveg], – ומתרגמינן כובעין – amit Onkelosz „kalapok”-nak fordít.
ואבנט – ...és öv... – היא חגורה על הכתנת – Ezt az övet a köntösön viselték, – והאפוד חגורה על המעיל – az éfod-ot viszont a köpenyen viselték, – כמו שמצינו – amint az találjuk – בסדר לבישתן – a felöltésük sorrendjét [taglaló szövegrészben]: – ויתן עליו את הכתנת – „Ráadta a köntöst, – ויחגר אותו באבנט – körülövezte őt az övvel, – וילבש אותו את המעיל – felöltöztette a köpenybe, – ויתן עליו את האפוד – rátette az éfod-ot.” [Ez mutatja, hogy az övet a köntös fölött, a köpenyt az öv fölött, az éfod-ot pedig a köpeny fölött viselték.]
בגדי קדש – ...szent ruhákat... [Az előző mondatok már említették került, hogy ezek szent ruhák, akkor miért van ez itt még egyszer megemlítve? Azért, mert ez arra utal, hogy] – מתרומה – abból az adományból, – המקדשת לשמי – amely megszenteltetett az Én Nevemért, – יעשו אותם – kell, hogy elkészüljenek [a ruhák].
ששה משמתם על האבן האחת, ואת שמות הששה הנותרים על האבן השנית כתולדתם. (שמות כח, י)
Hat nevet az egyik kőre és a többi hat nevet a másik kőre, születésük szerint. (2Mózes 28:10.)
כתולדותם – ...születésük szerint. – כסדר שנולדו – [Vagyis:] abban a sorrendben, ahogy megszülettek: – ראובן שמעון לוי יהודה דן נפתלי על האחת – Reuvén, Simon, Lévi, Jehuda, Dán és Náftáli az egyikre; – ועל השניה גד אשר יששכר זבולן יוסף – a másikra pedig: Gád, Ásér, Jiszáchár, Zevulun, Joszéf – בנימין מלא – és Binjámin „teljesen” [legyen kiírva, azaz egy י-dal a ן előtt, így: בנימין], – שכן הוא כתוב – mert így van írva – במקום תולדתו – azon a helyen, ahol születése fel van jegyezve, – כ"ה אותיות בכל אחת ואחת – [s így összesen] 25 betű [kerül] minden egyes [kőre].
ושמת את שתי האבנים על כתפת האפד אבני זכרן לבני ישראל, ונשא אהרן את שמותם לפני יהוה על שתי כתפיו לזכרן. (שמות כח, יב)
És helyezd a két követ az éfod vállrészeire emlékkövekül Izráel fiainak, és viselje Áron az ő neveiket az Örökkévaló színe előtt két vállán emlékezetül. (2Mózes 28:12.)
לזכרון – ...emlékezetül. – שיהא רואה הקדוש ברוך הוא את השבטים – Hogy Isten lássa a törzsek [neveit] – כתובים לפניו – leírva Maga előtt – ויזכור צדקתם – és megemlékezzen igaz mivoltukról.
ושתי שרשרת זהב טהור מגבלת תעשה אתם מעשה עבת, ונתתה את שרשרת העבתת על המשבצת. (שמות כח, יד)
És két láncot tiszta aranyból, fonottan készítsd azokat kötél módjára, és erősítsd a láncokat, a köteleket a foglalatokba. (2Mózes 28:14.)
ונתתה את שרשרת – ...és erősítsd a láncokat... – של עבותות – a kötélszerűeket, – העשויות מעשה עבות – vagyis amelyek kötélszerűen vannak elkészítve – על משבצות הללו – ezekre a kockás foglalatokra. [Tehát a helyes fordítás így lenne: „…és erősíts olyan láncokat, amelyek kötélszerűen vannak készítve…”.]
– ולא זה הוא מקום צואת עשיתן של שרשרות – Ez nem az a hely, ahol a kötelek elkészítését parancsolja meg [Isten], – ולא צואת קביעתן – sem az a hely, ahol az odaerősítését parancsolja, – ואין תעשה האמור כאן לשון צווי – a „készítsd” szót itt nem felszólító módban kell érteni – ואין ונתתה האמור כאן לשון צווי – és az „erősítsd” szót sem felszólító módként kell érteni itt, – אלא לשון עתיד – hanem jövő időként, – כי בפרשת החשן חוזר ומצוה – mert a chosenről szóló fejezetben erre visszatér és ott parancsolja meg – על עשיתן ועל קביעתן – az elkészítést és az odaerősítést. – ולא נכתב כאן אלא – Itt csak azért van írva, – להודיע מקצת צרך המשבצות – hogy valamennyire ismertesse a szükségességét a foglalatoknak, – שצוה – amelyekről meg van parancsolva, – לעשות עם האפוד – hogy az éfoddal együtt legyenek elkészítve, – וכתב לך זאת לומר לך – és azért írja neked, hogy mondja: – המשבצות הללו יזקקו לך – ezekre a foglalatokra lesz szükség – לכשתעשה שרשרות מגבלות על החשן – mikor a láncokat a chosenre kötöd, – תתנם על המשבצות הללו – és akkor tedd ezekbe a foglalatokba.
ועשית חשן משפט מעשה חשב כמעשה אפד תעשנו, זהב תכלת וארגמן ותולעת שני ושש משזר תעשה אתו. (שמות כח, טו)
És készítsd a törvénytevő melldíszt szövőmunkával, az éfod készítése szerint készítsd, aranyból, kékbíborból, pirosból, karmazsinból és sodrott bisszusból készítsd el azt. (2Mózes 28:15.)
חשן משפט – ...törvénytevő melldíszt... [Hogy tud a melldísz törvénytevő lenni? A válasz:] – שמכפר על קלקול הדין – hogy megbocsássa a törvény elrontását. – דבר אחר – Egy másik magyarázat: – משפט – azért „törvény” (mispát), – שמברר דברו – mert megvilágítja szavait, – והבטחתו אֱמת – és az ígérete igaz. [Vagyis az általa kapott válasz mindig tiszta és egyértelmű] – דרישנמנ"ט בלעז – Vagyis (ófranciául): deraisnemant (biztos bizonyíték). – שהמשפט משמש שלש לשונות – A mispát (törvény) szónak három jelentése is van: – דברי טענות בעלי הדין – 1. a felek érvelései, – וגמר הדין – 2. az ítélet, – ועונש הדין – és 3. a büntetés, – אם עונש מיתה אם עונש מכות – ami vagy halálbüntetés, vagy botütés, – אם עונש ממון – vagy pénzbírság lehet. – וזה משמש – Az itteni jelentés: – לשון ברור דברים – a szavak tisztázása – שמפרש ומברר דבריו – azaz a beszéd magyarázása és egyértelművé tétele.
ואת שתי קצות שתי העבתת תתן על שתי המשבצות, ונתתה על כתפות האפד אל מול פניו. (שמות כח, כה)
A két fonatnak két végét pedig erősítsd a két foglalatra, és csatold az éfod vállrészeire annak előrészén. (2Mózes 28:25.)
על כתפות האפוד – ...éfod vállrészeire... – אחת בזו ואחת בזו – egyet erre az oldalra, egyet a másikra. – נמצאו כתפות האפוד מחזיקין את החשן שלא יפול – Ezek szerint az éfod vállrésze tartotta a chosent, hogy ne essen le, – ובהן הוא תלוי – és rajta
függött. – ועדין שפת החשן התחתונה – Azonban a chosen alsó része – הולכת ובאה ונוקשת על כרסו – oda-vissza himbálódzott volna a hason, – ואינה דבוקה לו יפה – és nem lett volna megfelelően rögzítve, – לכך הצרך עוד שתי טבעות לתחתיתו – ezért volt szükséges még két gyűrű az alsó részére, – כמו שמפרש והולך – ahogy ezt olvashatjuk a folytatásban.
ונתת אל חשן המשפט את האורים ואת התמים והיו על לב אהרן בבאו לפני יהוה, ונשא אהרן את משפט בני ישראל על לבו לפני יהוה תמיד. (שמות כח, ל)
És helyezd a törvénytevő melldíszbe az Urimot és Tumimot, és legyenek Áron szíve fölött, midőn az Örökkévaló színe elé lép, viselje Áron Izrael fiainak ügyét az Örökkévaló előtt állandóan szíve fölött. (2Mózes 28:30.)
את האורים ואת התמים – ...az Urimot és Tumimot... – הוא כתב שם המפורש – Ez az Ő teljes nevének leírása, – שהיה נותנו בתוך כפלי החשן – amelyet a chosen két rétege közé tett be, – שעל ידו הוא מאיר דבריו – és általa a chosen meg tudta világítani [= urim], – ומתמם את דבריו – illetve tökéletesíteni [= tumim] szavait.
– ובמקדש שני היה החשן – A második Szentélyben megvolt a chosen, – שאי אפשר לכהן גדול להיות מחסר בגדים – mivel a Főpap nem lehetett hiányos öltözékben, – אבל אותו השם לא היה בתוכו – de az a Név nem volt benne. – ועל שם אותו הכתב – Ez a név az, – הוא קרוי משפט – amelyet „törvénytevő”-nek nevez az Írás – שנאֱמר – ahogy írva van: – ושאל לו במשפט האורים – „...és kérdéseket intézzen hozzá az Urim ítéletéről...”. [Vagyis a „törvénytevés”, amely a chosenbe helyezett szent név által történt nem feltétel nélküli része magának a chosennek. A chosen ugyanis, enélkül is teljes jogú ruhadarab, miként az a második szentélyben volt is.]
והיה על אהרן לשרת, ונשמע קולו בבאו אל הקדש לפני יהוה ובצאתו ולא ימות. (שמות כח, לה)
És legyen Áronon szolgálattevés alkalmára, és hallassék hangja, midőn belép a szentélybe, az Örökkévaló színe elé és midőn távozik, hogy meg ne haljon. (2Mózes 28:35.)
ולא ימות – ...hogy meg ne haljon. – מכלל לאו אתה שומע הן – A negatívból következtethetünk a pozitívra: – אם יהיו לו – ha rajta lesznek [a papi ruhadarabok], – לא יתחיב מיתה – nem éri halálbüntetés, – הא אם יכנס מחסר אחד מן הבגדים הללו – ám ha úgy lép be [a Miskán-ba vagy a Szentélybe], hogy nincs rajta [akár csak] egy [is] e ruhadarabok közül, – חיב מיתה – halállal bűnhődik – בידי שמים – a Mennyek keze által.
ועשית ציץ זהב טהור, ופתחת עליו פתוחי חתם קדש ליהוה. (שמות כח, לו)
És készíts homlokdíszt tiszta színaranyból, és vésd rá pecsétgyűrűvéséssel: „Szent az Örökkévalónak!” (2Mózes 28:36.)
ציץ – ...homlokdíszt... – כמין טס של זהב היה – Ez egyfajta aranylemez volt, – רוחב שתי אצבעות – kétujjnyi szélességű, – מקיף על המצח מאזן לאזן – és fültől fülig futott a homlokon keresztül.
והיה על מצח אהרן ונשא אהרן את עון הקדשים אשר יקדישו בני ישראל לכל מתנת קדשיהם, והיה על מצחו תמיד לרצון להם לפני יהוה. (שמות כח, לח)
És legyen Áron homloka fölött, és viselje Áron a felelősséget a szentségekért, melyeket Izráel fiai szentelnek, mind az ő szent adományaik felajánlásával, és legyen az ő homlokán állandóan, kegyet nyerve számukra az Örökkévaló előtt. (2Mózes 28:38.)
והיה על מצחו תמיד – ...és legyen az ő homlokán állandóan... – אי אפשר לומר – Nem lehet azt mondani, – שיהא על מצחו תמיד – hogy ténylegesen mindig a homlokán kell lennie [a homlokdísznek], – שהרי אינו עליו אלא בשעת העבודה – az ugyanis csupán a szolgálat során volt rajta, – אלא תמיד לרצות להם – hanem [úgy értendő ez az „állandóan”, hogy] „állandóan kegyet nyerjen számukra,” – אפלו אינו על מצחו – még akkor is, amikor nincs a homlokán, – שלא היה כהן גדול עובד באותה שעה – vagyis amikor a főpap nem végzett éppen szolgálatot.
– ולדברי האומר – Azon vélemény szerint pedig, [amely úgy véli] hogy – עודהו על מצחו מכפר – [csupán] amikor a homlokán van, [akkor] engesztel – ומרצה – és teszi az áldozatokat elfogadhatóvá, – ואם לאו אינו מרצה – ám ha nem, akkor nem képes elfogadhatóvá tenni az áldozatokat, – נדרש על מצחו תמיד – az „...és legyen az ő homlokán állandóan” a követkőképpen értelmezendő: – מלמד שממשמש בו – azt tanítja, hogy [a főpapnak állandóan] érintenie kell, – בעודו על מצחו – amíg a homlokán van, – שלא יסיח דעתו ממנו – hogy [egy pillanatra] se feledkezzék meg róla.
ולחם מצות וחלת מצת בלולת בשמן ורקיקי מצות משחים בשמן, סלת חטים תעשה אתם. (שמות כט, ב)
Továbbá kovásztalan kenyeret és kovásztalan lepényeket olajjal keverve és kovásztalan kalácsokat megkenve olajjal, tiszta búza lánglisztből készítsd azokat. (2Mózes 29:2.)
ולחם מצות וחלת מצת ורקיקי מצות – ...kovásztalan kenyeret és kovásztalan lepényeket... és kovásztalan kalácsokat... – הרי אלו שלשה מינין – Tehát háromféle van: – רבוכה וחלות ורקיקין – forrázott tészta, vekni és ostya. – לחם מצות – A „kovásztalan kenyér” – היא הקרויה למטה בענין – ez az [a fajta], amelyre, még ugyanebben a részben, később így utal [a szöveg]: – חלת לחם שמן – „olajos kalács,” [pedig a többihez is használtak olajat?] – על שם שנותן שמן ברבוכה – mert ugyanannyi [olaj kell hozzá], – כנגד החלות והרקיקין – mint a veknihez és az ostyához [összesen]. – וכל המינין באים עשר עשר חלות – Mindegyik fajtából tizet-tizet hoztak.
בלולת בשמן – ...olajjal keverve... – כשהן קמח יוצק בהן שמן – Még liszt [állapotában] olajat öntöttek hozzá, – ובוללן – és összekeverték.
משחים בשמן – ...megkenve olajjal... – אחר אפיתן מושחן – Miután megsültek, megkente azokat – כמין כ"ף יונית – a görög khi betű alakjában, – שהיא עשויה כנו"ן שלנו – amelyet úgy írnak, mint a mi nun-unkat.
והקטרת את כל האיל המזבחה עלה הוא ליהוה, ריח ניחוח אשה ליהוה הוא. (שמות כט, יח)
És égesd el az egész kost az oltáron, égőáldozatul az Örökkévalónak; kellemes illatú tűzáldozat az az Örökkévalónak. (2Mózes 29:18.)
ריח ניחוח – ...kellemes illatú... [Itt nyilvánvalóan nem az illat számít, hiszen Isten számára az lényegtelen.] – נחת רוח לפני – [Hanem ez inkább így értendő:] „Kellemes Számomra, – שאמרתי ונעשה רצוני – hogy megparancsoltam [valamit], és azt végrehajtjátok.”
אשה – ...tűzáldozat (ise)... – לשון אש – [Az „ise”] az „és” (tűz) szóból [származik]. – והיא הקטרת אברים – Ez az égő testrészekre utal, – שעל האש – amelyeket az [oltár] tüzére helyeznek.
ולקחת מן האיל החלב והאליה ואת החלב המכסה את הקרב ואת יתרת הכבד ואת שתי הכלית ואת החלב אשר עלהן ואת שוק הימין, כי איל מלאים הוא. (שמות כט, כב)
És vedd a kosból a kövérséget és a farokrészt és a beleket borító zsírt és a máj hártyáját és a két vesét és a hájat, ami rajtuk van és a jobb lapockát, mivelhogy beiktatásnak kosáldozata az... (2Mózes 29:22.)
כי איל מלואים הוא – ...mivelhogy beiktatásnak (miluim) kosáldozata az. – שלמים לשון שלמות – [A „miluim” szónak ugyanaz az értelme, mint a] „slámim [áldozat]”, [melynek egyik] jelentése: „teljesség,” – שהשלם בכל – mert az minden szempontból „teljes”. [Ahogy itt is, a beiktatás is teljes.] – מגיד הכתוב – A Szentírás ily módon azt tanítja, – שהמלואים שלמים – hogy a beiktatási áldozatok slámim-áldozatok voltak, – שמשימים שלום – mert azok békét (sálom) hoznak – למזבח ולעובד העבודה – az oltárnak és annak, aki a szolgálatot végzi, – ולבעלים – és a tulajdonosoknak is [vagyis azoknak, akik az áldozatot hozzák. Azért jellemező erre a béke, mivel az áldozatból amúgy mindegyik kap: a belek az oltárt, a szügy és a lapocka a kohént a többi hús pedig a tulajdonosokat illeti]. – לכך אני מצריכו החזה – Ezért Én (Isten) azt akarom, hogy a szügy – להיות לו לעובד העבודה למנה – legyen azé, aki elvégezte a szolgálatot, – וזהו משה – aki [ebben az esetben] Mózes, – ששמש במלואים – [mert] ő végezte a beiktatási-áldozatok szolgálatát. – והשאר אכלו אהרן ובניו – Az [állat] többi részét pedig Áron és fiai ették meg, – שהם בעלים – akik a tulajdonosok voltak, – כמפורש בענין – amint az ebben a részben kifejtésre kerül.
ושמת הכל על כפי אהרן ועל כפי בניו, והנפת אתם תנופה לפני יהוה. (שמות כט, כד)
És helyezd mindazt Áron tenyerére és fiainak tenyerére, és lengesd, himbálva az Örökkévaló előtt. (2Mózes 29:24.)
על כפי אהרן וגומר והנפת – ...Áron tenyerére… és lengesd... [Miután a dolgokat Áron és fiainak tenyerére helyezte, hogyan tudja lengetni azokat?] – שניהם עסוקין בתנופה – Mindkettő részt vett a lengetésben, – הבעלים והכהן – a tulajdonos és a kohén is. – הא כיצד – Hogyan csinálták ezt? – כהן מניח ידו – A kohén odahelyezte a kezét – תחת יד הבעלים ומניף – a tulajdonos keze alá és meglengette. – היו אהרן ובניו בעלים – Ebben az esetben Áron és fiai voltak a tulajdonosok – ומשה כהן – és Mózes [volt] a kohén.
תנופה – ...himbálva... – מוליך ומביא – Előre-hátra mozgatja [mind a négy irányban] – למי שארבע רוחות העולם שלו – Annak [tiszteletére], Akié a világ négy sarka. – ותנופה מעכבת ומבטלת – A lengetés [azt a célt] szolgálta, hogy elhárítsák és megsemmisítsék – פרעניות ורוחות רעות – a balszerencsét és az ártalmas szeleket. [Mivel a szelek vízszintesen fújnak.] – תרומה מעלה ומוריד – „Emelés” azt jelenti, hogy majd föl-le mozgatja [az áldozati részeket] – למי שהשמים והארץ שלו – Annak [tiszteletére], Akié a menny és a föld. – ומעכבת טללים רעים – Ez [azt a célt] szolgálta, hogy elhárítsa az ártalmas harmatot. [Mivel a harmat föntről lefelé hullik.]
ועשית לאהרן ולבניו ככה ככל אשר צויתי אתכה, שבעת ימים תמלא ידם. (שמות כט, לח)
És cselekedj Áronnal és fiaival ekképpen mindenben úgy, amint meghagytam tenéked, hét napon át iktasd őket. (2Mózes 29:35.)
ועשית לאהרן ולבניו ככה – És cselekedj Áronnal és fiaival ekképpen. [Miután az Írás hosszan részletezte Áron és fiai beiktatásának összes követelményét, miért ismétli meg azokat újra ebben a versben?] – שנה הכתוב וכפל – A Szentírás most megismétli [az előbb elhangzottakat, jelezve, – לעכב – hogy minden amiről fentebb beszélt,] döntő fontosságú, – שאם חסר דבר אחד – vagyis, ha csak egy dolog is hiányzik – מכל האמור בענין – mindabból, ami ebben a részben elhangzott, – לא נתמלאו ידיהם – [akkor Áron és fiai] nem lesznek beiktatva – להיות כהנים – mint kohánim, – ועבודתם פסולה – és szentélyszolgálatuk érvénytelen lesz.
אתכה – ...tenéked (otáchá)... – כמו אותך – [Az „otáchá”] ugyanaz, mint az [az elterjedtebb] „otchá”.
שבעת ימים תמלא וגומר – ...hét napon át iktasd... – בענין הזה ובקרבנות הללו – ilyen módon és ezekkel az áldozatokkal – בכל יום – minden egyes nap.
ועשרן סלת בלול בשמן כתית רבע ההין ונסך רבעית ההין יין, לכבש האחד. (שמות כט, מ)
És egy tized finomlisztet egy negyed hin sajtolt olajjal gyúrva, öntőáldozatul pedig negyed hin bort minden bárány után. (2Mózes 29:40.)
ונסך – ...öntőáldozatul... – לספלים – csészékbe, – כמו ששנינו במסכת סכה – ahogy tanultuk a [Talmud] Szukká traktátusában: – שני ספלים של כסף היו בראש המזבח – két ezüst csésze volt az oltár tetején, – ומנקבים כמין שני חטמים דקים – amelyek lyukasak voltak, vékony orralakú kiállás volt rajtuk. – נותן היין לתוכו – Beleöntötték a bort, – והוא מקלח ויוצא דרך החוטם ונופל על גג המזבח – és onnan folyt ki az „orrlyukakon” keresztül az oltár tetejére, – ומשם יורד לשיתין במזבח בית עולמים – majd onnan folyt tovább az alapzatra a [jeruzsálemi] Szentélyben lévő oltárnál, – ובמזבח הנחשת – és a réz oltárnál [ami a sivatagi Sátorban volt], – יורד מן המזבח לארץ – az oltárról pedig a földre folyt.
עלת תמיד לדרתיכם פתח אהל מועד לפני יהוה, אשר אועד לכם שמה לדבר אליך שם. (שמות כט, מב)
Állandó égőáldozat legyen ez nemzedékeiteknek a Találkozás Sátorának bejáratában az Örökkévaló előtt, ahol találkozom veletek, hogy beszéljek hozzád ott. (2Mózes 29:42.)
תמיד – Állandó... – מיום אל יום – napról napra, – ולא יפסיק יום בנתים – ne legyen egy napos megszakítás sem közötte.
אשר אועד לכם – ...ahol találkozom veletek... – כשאקבע מועד לדבר אליך – Amikor megállapítok egy időpontot, hogy beszéljek veled, – שם אקבענו לבא – oda fogom meghatározni jövetelemet. – ויש מרבותינו למדים מכאן – Bölcseink egy része innen következtet, – שמעל מזבח הנחשת היה הקדוש ברוך הוא מדבר עם משה – arra hogy a rézoltár felett beszélt az Örökkévaló Mózessel – משהוקם המשכן – miután a Sátor felépült, – ויש אומרים מעל הכפרת – de vannak akik azt mondják, hogy a Frigyláda fedele felett, – כמו שנאֱמר – ahogy írva van: – ודברתי אתך מעל הכפרת – „...és el fogom mondani neked a födél tetejéről...” – ואשר אועד לכם האמור כאן – és „...ahol találkozom veletek...” ami itt van írva, – אינו אמור על המזבח – nem az oltárra vonatkozik, – אלא על אהל מועד – hanem a Találkozás Sátrára, – הנזכר במקרא – amit ez a mondat említ.
וכפר אהרן על קרנתיו אחת בשנה, מדם חטאת הכפרים אחת בשנה יכפר עליו לדרתיכם קדש קדשים הוא ליהוה. (שמות ל, י)
És Áron végezzen az oltár szarvainál engesztelést egyszer az évben, az engesztelő vétekáldozat vérével egyszer az évben szerezzen engesztelést nemzedékeitek számára; Szentségek szentsége az Örökkévalónak az! (2Mózes 30:10.)
וכפר אהרן – És Áron végezzen… engesztelést... – מתן דמים – A vér hintése révén.
אחת בשנה – ...egyszer az évben... – ביום הכפורים – jom kipur napján. – הוא שנאֱמר – Erre történik utalás, – באחרי מות – amikor Ácháré mot hetiszakaszában [a következő] hangzik el: – ויצא אל המזבח אשר לפני ה' – „Ekkor menjen ki az oltárhoz, amely az Örökkévaló színe előtt van – וכפר עליו – és szerezzen engesztelést...”.
חטאת הכפרים – ...az engesztelő vétekáldozat... – הם פר ושעיר של יום הכפורים – Ez a jom kipuri bika és kecske, – המכפרים – amely engesztelést hoz – על טמאת מקדש וקדשיו – a Szentély és áldozatai tisztátalanságáért. [Azaz olyan esetekért, amikor egy kohén a tisztátalanság állapotában belépett a Szentélybe anélkül, hogy ráeszmélt volna, hol is van, vagy evett egy áldozatból, anélkül, hogy ráeszmélt volna, miből is evett.]
קדש קדשים – ...Szentségek szentsége... – המזבח מקדש לדברים הללו בלבד – Ez az oltár kizárólag ezeknek a dolgoknak van szentelve, [azaz a reggeli és délutáni tömjén bemutatásának és annak, hogy a jom kipuri áldozatok vérét a szarvaira hintsék,] – ולא לעבודה אחרת – semmilyen egyéb szolgálat [nem végezhető rajta].