Ki Tiszá (2Mózes 30:11–34:35.) פרשת כי תשא

כי תשא את ראש בני ישראל לפקדיהם ונתנו איש כפר נפשו ליהוה בפקד אתם, ולא יהיה בהם נגף בפקד אתם. (שמות ל, יב)

Ha felveszed Izráel fiainak fejszámát megszámlálásuk alkalmával, akkor adja meg mindenki lelkének váltságát az Örökkévalónak, midőn számba veszik őket, és ne legyen rajtuk csapás, midőn megszámlálják őket. (2Mózes 30:12.)

כי תשא – Ha felveszed (tiszá)... – לשון קבלה – A „tiszá” szó [bár egyes esetekben azt is jelentheti, hogy „felemeled”, de itt] azt jelenti: „felveszed,” – כתרגומו – ahogyan Onkelosz [is] fordítja (tökábél). – כשתחפוץ לקבל – [Azaz] „Ha venni szeretnéd – סכום מנינם – számuk végösszegét, – לדעת כמה הם – hogy megtudjad, mennyien vannak – אל תמנם לגלגלת – ne tarts népszámlálást, [vagyis ne számold meg őket egyesével,] – אלא יתנו כל אחד מחצית השקל – hanem inkább hadd adjon mindegyikük egy félsékelest, – ותמנה את השקלים – te pedig számold meg a sékeleket, – ותדע מנינם – és tudni fogod, hányan vannak.”

ולא יהיה בהם נגף – ...és ne legyen rajtuk csapás... – שהמנין שולט בו עין הרע – Mert azokon a dolgokon, amelyeket megszámolnak, könnyen fog a rontás, – והדבר בא עליהם – s pestis sújthatja őket, – כמו שמצינו בימי דוד – mint az is, amelyik Dávid napjaiban pusztított. ^[1]

 

כל העבר על הפקדים מבן עשרים שנה ומעלה, יתן תרומת יהוה. (שמות ל, יד)

Mindenki, aki átmegy a számláláson, húsz évestől felfelé, adja meg az Örökkévaló adományát. (2Mózes 30:14.)

מבן עשרים שנה ומעלה – ...húsz évestől felfelé... – למדך כאן – Innen következtethetjük, – שאין פחות מבן עשרים יוצא לצבא – hogy 20 évesnél fiatalabbak nem mentek a hadseregbe ^[2] – ונמנה בכלל אנשים – és nem estek bele a népszámlálásba.

 

ולקחת את כסף הכפרים מאת בני ישראל ונתת אתו על עבדת אהל מועד, והיה לבני ישראל לזכרון לפני יהוה לכפר על נפשתיכם. (שמות ל, טז)

Te pedig vedd át az engesztelés pénzét Izráel fiaitól, és fordítsd azt a Találkozás Sátrának szolgálatára, hogy emlékezésül legyen az Örökkévaló előtt Izráel fiainak, engesztelésre a ti lelketekért. (2Mózes 30:16.)

ונתת אותו על עבודת אהל מועד – ...és fordítsd azt a Találkozás Sátrának szolgálatára... – למדת – Ebből megtudhatod, – שנצטוו – hogy [Mózesnek] megparancsolta [Isten], – למנותם – hogy számolja meg őket, – בתחלת נדבת המשכן – [akkortájt,] amikor elkezdtek adakozni a Sátor javára, – אחר מעשה העגל – az [arany]borjúval történteket követően, – מפני
שנכנס בהם מגפה – mert pestis pusztított közöttük, – כמו שנאמר – mint írva van: ^[3] – ויגף ה' את העם – „És az Örökkévaló sújtotta a népet...”. – משל לצאן החביבה על בעליה – Ehhez hasonló [eset] a birkanyájé, mely nagyon kedves volt tulajdonosa számára, – שנפל בה דבר – s amely között dögvész pusztított. – ומשפסק אמר לו לרועה – Amint megszűnt [a dögvész], [a tulajdonos] így szólt a pásztorhoz: – בבקשה ממך מנה את צאני – „Arra kérlek, számold meg a juhaimat, – ודע כמה נותרו בהם – hogy megtudd, hány maradt meg belőlük.” – להודיע שהיא חביבה עליו – [Azért tette ezt a tulajdonos,] hogy tudassa, hogy [a nyáj] milyen kedves a számára.

– ואי אפשר לומר –Lehetetlen úgy magyarázni, – שהמנין הזה הוא האמור – hogy ez a népszámlálás ugyanaz, mint amelyikről – בחמש הפקודים – a Számlálás könyvében (Mózes negyedik könyvében) esik szó, – שהרי נאמר בו – ugyanis azzal kapcsolatban ez áll [az Írásban]: ^[4] – באחד לחדש השני – „...a második [azaz ijár] hónap első napján,” – והמשכן – míg ellenben a Sátrat – הוקם באחד לחדש הראשון – az első [azaz niszán] hónap első napján emelték, – שנאמר – mint írva van: ^[5] – ביום החדש הראשון באחד לחדש תקים וגומר – „Az első hónap első napján állítsd fel [a hajlékot]...,” – ומהמנין הזה – és [az ebben a részben tárgyalt] népszámlálás – נעשו האדנים משקלים שלו – sékeljeiből készültek el [a Sátor] talapzatai, – שנאמר – mint írva van: ^[6] – ויהי מאת ככר הכסף לצקת וגומר – „És száz kikár ezüst szolgált [a Szentély talapzatainak és a függöny talapzatainak] megöntésére...”. [Azaz erre a népszámlálásra még az első hónapnál is korábban kellett hogy sor kerüljön, s így ez a népszámlálás nem lehet ugyanaz, mint amelyikről a negyedik könyvben esik szó.] – הא למדת ששנים היו – Imígyen megtudod, hogy ez két [külön népszámlálás] volt, – אחד בתחלת נדבתן – egy a [Miskán-ra való] adakozásuk kezdetén, – אחר יום הכפורים בשנה ראשונה – az [egyiptomi kivonulás utáni] első év jom kipurját követően, [amikor Mózes először utasította a népet, hogy vegyenek részt a Miskán megépítésében,] – ואחד בשנה שניה באיר – egy pedig a második év ijár [havában], – משהוקם המשכן – miután már felépült a Miskán.

– ואם תאמר – S ha megkérdeznéd: no de lehetséges-e, – וכי אפשר שבשניהם – hogy a zsidók [száma] mindkét [népszámláláskor] – היו ישראל שוים – éppen ugyanannyi volt: – שש מאות אלף ושלשת אלפים וחמש מאות וחמשים – 603.550?! – שהרי בכסף – Mert az [összegyűjtött] ezüstnek – פקודי העדה נאמר כן – a gyülekezet megszámlálásához való felhasználásáról [szóló részben] ^[7] ez áll [vagyis, hogy ennyien voltak]. – ובחמש הפקודים – A Számlálás könyvében pedig – אף בו נאמר כן – szintén az áll: ^[8] – ויהיו כל הפקודים – „...voltak valamennyien, akiket megszámláltak: – שש מאות אלף ושלשת אלפים וחמש מאות וחמשים – hatszázháromezer és ötszázötven.” – והלא בשתי שנים היו – De hát [ezek a népszámlálások] nem két [különböző] évben voltak? – ואי אפשר – És lehetetlenség, – שהיו בשעת מנין הראשון – hogy ne lettek volna az első népszámlálásnál – בני י"ט שנה שלא נמנו – olyan tizenkilenc évesek, akiket [ekkor még] nem számoltak meg, [mivel csak a húsz évesnél idősebbeket számolták meg,] – ובשניה נעשו בני כ' – de akik a második évben már betöltötték a húszat. [Vagyis a második évben már a huszadik évüket frissen betöltötteket is meg kellett számolni, így nagyobb számot kellett volna kapni.]

– תשובה לדבר – A probléma megoldása a következő: – אצל שנות האנשים – Ami az emberek életkorát illeti, – בשנה אחת נמנו – [úgy tekintjük, hogy] ugyanabban az évben számolták meg őket [mind a kétszer], – אבל למנין יציאת מצרים – ámde az Egyip-
tomból való kivonulás időpontját alapul véve – היו שתי שנים – [ez olyan] mintha két [különböző] évben [történt] volna. – לפי שליציאת מצרים – Mégpedig azért, mert az Egyiptomból való kivonulást – מונין מניסן – niszán hónaptól számítjuk, – כמו ששנינו במסכת ראש השנה – amint azt a [Talmud] Ros hásáná trak­tá­tu­sá­ban ^[9] is tanultuk, – ונבנה המשכן בראשונה – [és ezért beszélünk arról, hogy] a Miskán az első évben készült – והוקם בשניה – és a másodikban lett felállítva, – שנתחדשה שנה באחד בניסן – ugyanis az újév niszán elsején kezdődik, – אבל שנות האנשים – míg ellenben az emberek életkorát – מנויין למנין שנות עולם – a világ [teremtésének] időpontjához képest számoljuk, – המתחילין מתשרי – s az tisré hónappal kezdődött. ^[10] – נמצאו שני המנינים – Következésképp mindkét népszámlálás – בשנה אחת – ugyanabban az évben volt. – המנין הראשון היה בתשרי – Az első népszámlálás tisré-ben volt, – לאחר יום הכפורים – jom kipur után, – שנתרצה המקום לישראל – amikor Isten megenyhült az izraeliták iránt, – לסלוח להם – meg­bo­csát­ván nekik [az aranyborjúval elkövetett vétkükért], – ונצטוו – és pa­rancsot kaptak [Tőle] – על המשכן – a Miskán [megépítésére]; – והשני – a második [népszám­lá­lás­ra] pedig – באחד באיר – [a niszán hónap utáni] ijár elsején került sor. ^[11]

על עבודת אהל מועד – ...a Találkozás Sátrának szolgálatára... – הן אדנים שנעשו בו – Ez azokra a talapzatokra utal, amelyek ebből [az ezüstből] készültek.

 

ורחצו אהרן ובניו ממנו, את ידיהם ואת רגליהם. (שמות ל, יט)

És Áron és fiai mossák meg belőle kezüket és lábukat. (2Mózes 30:19.)

את ידיהם ואת רגליהם – ...kezüket és lábukat. – בבת אחת היה מקדש ידיו ורגליו – Egyszerre szentelték [mosták] meg lábukat és kezüket. – וכך שנינו בזבחים – Így tanultuk a [Talmud] Zváchim traktátusában: ^[12] – כיצד קדוש ידים ורגלים – hogyan szentelték meg [a kohénok] kezüket és lábukat? – מניח ידו הימנית על גבי רגלו הימנית – Ráteszi a jobb kezét a jobb lábára, – וידו השמאלית על גבי רגלו השמאלית – majd a bal kezét a bal lábára – ומקדש – és így szenteli meg.

 

וקדה חמש מאות בשקל הקדש, ושמן זית הין. (שמות ל, כד)

És kassziát ötszázat, a szent sékel szerint és egy hin olívaolajat. (2Mózes 30:24.)

וקדה – ...kasszia... – שם שרש עשב – Ez egy lágyszárú növény gyökerének a neve, – ובלשון חכמים קציעה – amelyet a [misnai] bölcsek köciá-nak, [kassziahéj,] neveztek. ^[13]

הין – ...hin... – י"ב לגין – [Űrmérték:] Tizenkét log-gal egyenlő. ^[14] – ונחלקו בו חכמי ישראל – Izráel bölcsei vitatkoztak [az olaj felhasználási módját illetően]: – רבי מאיר אומר – Méir rabbi azt mondta, hogy – בו שלקו את העקרין – a gyökereket abban forralták. – אמר לו רבי יהודה – Mire aztán Jehudá rabbi azt mondta neki: – והלא לסוך את העקרין – [Ez nem lehetséges,] hiszen még a gyökerek bevonásához – אינו ספק – sem lenne elég ennyi [olaj]! – אלא – Hanem [a következőre használták]: – שראום במים – Beáztatták vízbe [a gyökereket, hogy így, vízzel átitatottan] – שלא יבלעו את השמן – ne szívják magukba az olajat, – ואחר כך – majd – הציף עליהם השמן – rájuk öntötték az olajat, – עד שקלט הריח – [és rajta hagyták,] míg azok magukba nem szívták az [olaj] aromáját, – וקפחו לשמן מעל העקרין – majd lesúrolták az olajat a gyökerekről.

 

ואל בני ישראל תדבר לאמר, שמן משחת קדש יהיה זה לי לדרתיכם. (שמות ל, לא)

És szólj Izráel fiaihoz, mondván: a szentség kenetolaja legyen ez számomra a ti nemzedékeiteken át. (2Mózes 30:31.)

לדורותיכם – ...a ti nemzedékeiteken át. – מכאן למדו רבותינו – Ebből bölcseink arra következtettek, – לומר שכלו קים – hogy a teljes [adag kenetolaj] fennmarad – לעתיד לבא – az eljövendő időkre [azaz a Messiás eljövetelét követő időkre].

זה – ...ez (ze)... – בגימטריא – A „ze” számértéke [ז=7, ה=5] – תריסר לגין הוו – megfelel [a kenetolaj] tizenkét log-jának.

 

ויאמר יהוה אל משה קח לך סמים נטף ושחלת וחלבנה סמים ולבנה זכה, בד בבד יהיה. (שמות ל, לד)

És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Végy magadnak fűszereket, gyantát, ónixot és galbanumot, egyéb fűszereket és tiszta tömjént, mind egyenlő mértékben legyen. (2Mózes 30:34.)

וחלבנה – ...galbanum (chelbáná)... – בשם שריחו רע – Rossz szagú fűszer, – וקורין לו גלבנא – melynek [ófranciául] neve galbana [a héber chelbana alapján]. – ומנאה הכתוב בין סממני הקטרת – A Szentírás a [Szentélybeli] füstölőszer fűszerei között tartja számon, – ללמדנו שלא יקל בעינינו – arra tanítva bennünket, hogy ne vonakodjunk – לצרף עמנו באגדת תעניותינו ותפלותנו – böjtjeink és imáink [alkalmával] gyülekezeteinkbe bevonni – את פושעי ישראל – Izráel bűnöseit is, – שיהיו נמנין עמנו – hogy őket is vegyük számba magunkkal együtt.

 

איש אשר יעשה כמוה להריח בה, ונכרת מעמיו. (שמות ל, לח)

Aki készít hozzá hasonlót, hogy illatát élvezze, irtassék ki népéből! (2Mózes 30:38.)

להריח בה – ...hogy illatát élvezze... – אבל עושה אתה – De te elkészítheted – במתכנתה משלך – a megfelelő arányokat [betartva], a sajátodból is, – כדי למסרה לצבור – azzal a céllal, hogy átadd a közösségnek, [hogy aztán azt elfüstölögtessék az előírás szerint, a „belső oltár”-on].

 

ואמלא אתו רוח אלהים, בחכמה ובתבונה ובדעת ובכל מלאכה. (שמות לא, ג)

És eltöltöttem őt Isten szellemével, bölcsességgel, hoz­zá­értéssel és tudással mindenféle munkára... (2Mó­zes 31:3.)

בחכמה – ...bölcsességgel... – מה שאדם – [A „bölcsesség”] arra [utal], amit valaki – שומע מאחרים ולמד – másoktól hall és magáévá tesz.

ובתבונה – ...hozzáértéssel... – מבין דבר מלבו – [A „hoz­zá­ér­tés” itteni összefüggésben az, amit] magától megért – מתוך דברים שלמד – azon dolgok alapján, amiket már tanult.

ובדעת – ...tudással... – רוח הקדש – [a „tudás” itteni össze­fü­ggésben] az Isteni Ihletre [utal].

 

ואתה דבר אל בני ישראל לאמר אך את שבתתי תשמרו, כי אות הוא ביני וביניכם לדרתיכם לדעת כי אני יהוה מקדשכם. (שמות לא, יג)

Te pedig beszélj Izráel fiaihoz következőképpen: Csak szombatjaimat őrizzétek meg, mert jel az Közöttem és köztetek, a ti nemzedékeiteken át, hogy tudva legyen: Én az Örökkévaló vagyok a ti megszentelőtök. (2Mózes 31:13.)

ואתה דבר אל בני ישראל – Te pedig beszélj Izráel fiaihoz... [1. Miért a hangsúly a „Te pedig”-en? 2. Miért helyezi az Írás a Szombatot a Miskán-építéssel kapcsolatos instrukciók mellé?] – ואתה אף על פי שהפקדתיך – „Te pedig, jóllehet megbíztalak, – לצוותם על מלאכת המשכן – hogy utasítsd őket a Miskán-nal kapcsolatos munkák [elvégzésére], – אל יקל בעיניך – [azért] ne vedd könnyedén az ügyet, – לדחות את השבת – ne hagyd félresodródni a Szombatot – מפני אותה מלאכה – a [Miskán-építési] munkálatok miatt.” ^[15]

אך את שבתותי תשמורו – ...Csak (ách) szombatjaimat őrizzétek meg... – אף על פי שתהיו רדופין וזריזין – Noha talán teljesen leköti figyelmedet – בזריזות המלאכה – a [Miskán­-nal kapcsolatos] lázas munkálkodás, – שבת אל תדחה – a Szombatot mégse hanyagold el – מפניה – miatta. [Ezt az értelmezést igazolja az a tény is, hogy] – כל אכין ורקין – valahányszor az „ách” (csak) vagy a „rák” (egyedül) [szócska] olvasható [a szövegben], – מעוטין – [azok mindig] a korlátozás vagy kizárás [elvét hordozzák]. – למעט שבת – [Itt az „ách” értelme:] kizárja a Szom­ba­tot – ממלאכת המשכן – a Miskán-nal kapcsolatos bármiféle mun­ka­végzésből.

כי אות היא ביני וביניכם – ...mert jel az Közöttem és köztetek... – אות גדולה היא בינינו – Ez becses jele közöttünk annak, – שבחרתי בכם – hogy kiválasztottalak benneteket, – בהנחילי לכם – azáltal, hogy rátok hagytam – את יום מנוחתי – az Én pihenőnapomat, – למנוחה – hogy azon megpihenjetek.

לדעת – ...hogy tudva legyen... – האמות בה – [Hogy] ennek révén [megtudják] a népek, – כי אני ה' מקדשכם – hogy Én, az Örökkévaló vagyok a ti megszentelőtök.

 

ביני ובין בני ישראל אות הוא לעלם, כי ששת ימים עשה יהוה את השמים ואת הארץ וביום השביעי שבת וינפש. (שמות לא, יז)

Köztem és Izráel fiai között jel az mindörökre; mivelhogy hat napon át alkotta az Örökkévaló az eget és a földet, és a hetedik napon szünetet tartott, és megpihent. (2Mózes 31:17.)

וינפש – ...és megpihent (vájináfás). – כתרגומו ונח – Ahogyan Onkelosz fordítja: „vönách” (és megpihent). – וכל לשון נופש הוא לשון נפש – A „nofes” minden alakja a „nefes” (lélek) szóból [származik], – שמשיב נפשו ונשימתו – vagyis: visszanyeri lelkét és lélegzetét – בהרגיעו מטורח המלאכה – azáltal, hogy fárasztó munkáját [abbahagyva] megpihen. – ומי שכתוב בו – Mármost Ő, Akiről az áll [az Írásban, hogy]: – לא ייעף ולא ייגע – „Nem ismer fáradtságot, sem bágyadtságot,” ^[16] – וכל פעֳלו במאמר – és minden „munkájának” [elvégzése egyetlen] szavába [kerül], [következésképpen a „pihenés” fogalma Számára elképzelhetetlen] – הכתיב מנוחה בעצמו – [csupán] azért vonatkoz­tat­ta Magára a „pihenés” [fogalmát], – לשבר האזן – hogy úgy magyarázza meg [a dolgot az emberi] fülnek, – מה שהיא יכולה לשמוע – hogy az meg is hallja [azaz meg is értse].

 

וירא העם כי בשש משה לרדת מן ההר, ויקהל העם על אהרן ויאמרו אליו קום עשה לנו אלהים אשר ילכו לפנינו כי זה משה האיש אשר העלנו מארץ מצרים לא ידענו מה היה לו. (שמות לב, א)

És látta a nép, hogy Mózes késlekedik lejönni a hegyről és összecsoportosult a nép Áron körül és szólottak neki: Kelj fel, készíts nekünk isteneket, akik járni fognak előttünk, mert ez a férfiú, Mózes, aki felhozott bennünket Egyiptom országából – nem tudjuk, mi történt vele. (2Mózes 32:1.)

כי בשש משה – ...hogy Mózes késlekedik (bosés)... – כתרגומו לשון איחור – [A „bosés” szót úgy kell érteni,] ahogyan Onkelosz fordítja: egy „késés” értelmű kifejezésként. – וכן בשש רכבו – Hasonlóan: „...késik (bosés) harci kocsija” ^[17] – ויחילו עד בוש – [vagy:] „Addig vártak, míg már késő (bos) volt...” ^[18] .

– כי כשעלה משה להר – Mert amikor Mózes felment a hegyre, – אמר להם – előtte azt mondta nekik: – לסוף ארבעים יום – „Negyven nap elteltével [vagyis a negyvenedik napon] – אני בא בתוך שש שעות – visszatérek [az első] hat órán belül [azaz még a negyvenedik nap délideje előtt].” – כסבורים הם שאותו יום שעלה – Azt hitték, hogy az a nap, amikor felment, – מן המנין הוא – beleszámít [a negyven napba], – והוא אמר להם שלמים – ő (Mózes) azonban valójában „teljes nap”-okról beszélt nekik, – ארבעים יום ולילו עמו – [azaz] negyven napról, az előestékkel [együtt]. – ויום עליתו – Ám felmenetele napjának – אין לילו עמו – estéje nem volt része [a negyven napnak], – שהרי בז' בסיון עלה – mivel sziván 7-én ment fel [kora reggel; s ezért – mivel sziván 7-ének előestéjén még nem volt fenn a hegyen – ez a nap nem számítandó a negyven közé]. – נמצא יום ארבעים – Következésképp a tényleges negyvenedik nap – בשבעה עשר בתמוז – támuz tizenhetedike volt.

– בי"ו – [Támuz] tizenhatodikán – בא השטן וערבב את העולם – jött a Sátán és zűrzavart idézett elő a világban – והראה דמות חשך ואפלה וערבוביא – azzal, hogy sötétség, ború és fejetlenség látszatát keltette, – לומר – [hogy ezzel arra indítsa az embereket,] hogy azt mondják: – ודאי מת משה – „Mózes biztos meghalt, – לכך בא ערבוביא לעולם – ezért lett úrrá zűrzavar a világon.” – אמר להם – Azt mondta nekik [a Sátán]: – מת משה – „Mózes [valóban] meghalt, – שכבר באו שש שעות – mert már eltelt hat óra, ^[19] – ולא בא וכו' – és ő még mindig nem érkezett meg... [mire aztán nekiláttak és megcsinálták az aranyborjút]”, – כדאיתא במסכת שבת – amint erről a [Talmud] Sábát traktátusában olvashatunk. ^[20]

– ואי אפשר לומר – [Kénytelenek vagyunk a fenti értelmezést elfogadni, ugyanis] lehetetlenség azt állítani, – שלא טעו אלא ביום המענן – hogy [feltételezésük, miszerint Mózesnek tizenhatodikán kell visszaérkezni, alapvetően helyes volt, és] tévedésük csupán egy felhős napnak volt tulajdonítható, – בין קודם חצות בין לאחר חצות – [úgy hogy összekeverték] a délelőttöt a délutánnal, [vagyis csupán abban tévedtek, hogy azt hitték, már elmúlt dél,] – שהרי לא ירד משה עד יום המחֳרת – Mózes ugyanis csak másnap tért vissza, – שנאמר – mint írva van: ^[21] – וישכימו ממחֳרת – „Erre másnap [támuz 17-én] korán felkeltek – ויעלו עלת – és égőáldozatokat mutattak be...”.

אשר ילכו לפנינו – ...akik járni fognak előttünk... [Miért a többes szám?] אלהות הרבה אוו להם – Több isten után áhítoztak.

כי זה משה האיש – ...mert ez (ze) a férfiú, Mózes... [A „ze” mutató névmást akkor használják, amikor ténylegesen rámutatnak valamire.] – כמין דמות משה הראה להם השטן – A Sátán megmutatta nekik Mózes [valamiféle] alakmását, – שנושאים אותו באויר רקיע השמים – amint vitték magasan fenn az égen [ezzel is demonstrálva számukra, hogy Mózes meghalt].

אשר העלנו מארץ מצרים – ...aki felhozott bennünket Egyiptom országából... – והיה מורה לנו דרך אשר נעלה בה – és mutatta nekünk az utat, hogy merre menjünk; – עתה צריכין אנו לאלהות – most viszont, [hogy meghalt,] istenekre van szükségünk, – אשר ילכו לפנינו – akik majd előttünk járnak, [és mutatják az utat]. [Annak ellenére, hogy Mózes nem volt isten, ők mégis arra hivatkoztak, hogy őt csak „istenek” tudják helyettesíteni.]

 

וירא אהרן ויבן מזבח לפניו, ויקרא אהרן ויאמר חג ליהוה מחר. (שמות לב, ה)

És látta Áron, és oltárt épített előtte, és kihirdette Áron, és szólt: holnap ünnep lesz az Örökkévalónak. (2Mózes 32:5.)

וירא אהרן – És látta Áron... – שהיה בו רוח חיים – hogy az élet szelleme van benne, – שנאמר – mint írva van: ^[22] – בתבנית שור אכל עשב – „[Felcseréltek dicsőséges Istenüket] fűevő ökör képmásával” – וראה שהצליח מעשה שטן – látta tehát, hogy a Sátán terve sikerrel járt – ולא היה לו פה לדחותם לגמרי – és nem volt mersze teljesen ellenállni nekik.

ויבן מזבח – ...és oltárt épített... – לדחותם – Az idő húzása végett, [hogy átmenetileg el legyenek valamivel foglalva].

ויאמר חג לה' מחר – ...és szólt: holnap ünnep lesz az Örökkévalónak. – ולא היום – És nem ma, – שמא יבא משה קודם שיעבדוהו – hátha Mózes visszaérkezik, mielőtt szolgálnák [az aranyborjút], – זהו פשוטו – ez az egyszerű magyarázat.

– ומדרשו בויקרא רבה – A Vájikrá rábá midrásban ^[23] [Áron furcsa együttműködő viselkedésének több más részletére is] magyarázatot kapunk: – דברים הרבה ראה אהרן – sok dolgot látott Áron – ראה חור בן אחותו – látta Churt, nővére fiát, – שהיה מוכיחם – aki megfedte őket – והרגוהו – és ezért megölték. – וזהו – Ez a jelentése [annak ami írva van]: – ויבן מזבח לפניו – „...és oltárt (mizbáéch) épített (vájiven) előtte”, – ויבן מזבח לפניו –[amely szavak a mássalhangzók megtartásával, de másképp pontozva úgy olvashatók], hogy „megértette az előtte megölt példáját” [ha ellenáll, őt is megölik. Eszerint a héber „vájiven” nem építést, hanem megértést; „mizbéách” pedig nem oltárt, hanem megöltet jelent: „mizávuách”]. – ועוד ראה ואמר – Még azt is megértette és mondta: – מוטב שיתלה בי הסרחון – jobb ha tőlem függ a bűn megteremtése – ולא בהם – és nem tőlük; – ועוד ראה ואמר – továbbá: – אם הם בונים את המזבח – ha ők építik fel az oltárt, – זה מביא צרור וזה מביא אבן – az egyik hoz kavicsot, a másik hoz követ – ונמצאת מלאכתן עשוי בבת אחת – és így egyszerre épül fel. – מתוך שאני בונה אותו ומתעצל במלאכתי – Ezzel szemben, ha én építem, és lassan csinálom, – בין כך ובין כך משה בא – akkor közben megjön Mózes.

חג לה' – ...ünnep lesz az Örökkévalónak. – בלבו היה לשמים – A szívében [valójában] az Örökkévalónak szánta [az ünnepet és nem az aranyborjúnak]. – בטוח היה – Biztos volt benne, – שיבא משה – hogy Mózes közben meg fog jönni, – ויעבדו את המקום – és akkor Istennek fognak szolgálni.

 

וידבר יהוה אל משה, לך רד כי שחת עמך אשר העלית מארץ מצרים. (שמות לב, ז)

És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Menj, indulj lefelé, mert romlásnak indult a te néped, melyet fölhoztál Egyiptom országából. (2Mózes 32:7.)

וידבר – És szólott (vájdábér)... – לשון קושי הוא – [A „vájdábér”] keménységre, szigorra utaló kifejezés, – כמו וידבר אתם קשות – mint [a következő versben is]: ^[24] „...és keményen beszélt (vájdábér) velük...”. ^[25]

לך רד – ...Menj, indulj lefelé... – מגדלתך – [Azaz: „Szállj alá] emelkedett állapotodból. – לא נתתי לך גדלה – Nem [magadért] ruháztalak fel ranggal, – אלא בשבילם – csupán miattuk.” – באותה שעה נתנדה משה – Ekkor Mózest kiutasította – מפי בית דין של מעלה – a Mennyei Törvényszék. [Ez az a keménység és szigor, amelyre az előző Rási-kommentár utal.]

שחת עמך – ...mert romlásnak indult a te néped... – שחת העם לא נאמר – Nem az áll [a szövegben], hogy: „...romlásnak indult a nép”, – אלא עמך – hanem [az, hogy]: „...a te néped”; – ערב רב שקבלת מעצמך – a gyülevész tömeg, akiket befogadtál [Egyiptomból kiszabadulva] ^[26] saját elhatározásodból, – וגירתם – és betérítetted őket – ולא נמלכת בי – anélkül, hogy Engem előbb megkérdeztél volna, – ואמרת טוב – és jónak láttad, – שידבקו גרים בשכינה – hogy prozeliták csatlakozzanak a Söchiná-hoz (az isteni dicsfényhez). – הם שחתו – Ők elzüllöttek – והשחיתו – és a többieket is elzüllesztették.

 

זכר לאברהם ליצחק ולישראל עבדיך אשר נשבעת להם בך ותדבר אלהם ארבה את זרעכם ככוכבי השמים, וכל הארץ הזאת אשר אמרתי אתן לזרעכם ונחלו לעלם. (שמות לב, יג)

Emlékezzél Ábrahám, Izsák és Jákob szolgáidra, akiknek önmagadra esküdtél meg, és kijelentetted nekik: megszaporítom a ti ivadékaitokat, mint az égbolt csillagait, és ezt az egész földet, amelyről szóltam, ivadékaitoknak fogom adni, és birtokolni fogják örökre. (2Mózes 32:13.)

זכר לאברהם – Emlékezzél Ábrahámra... – אם עברו על עשרת הדברות – Ha [a zsidók] át is hágták a Tízparancsolatot, – אברהם אביהם נתנסה בעשר נסיונות – de Ábrahám ősapjuk megpróbáltatott 10 kísértésben ^[27] – ועדין לא קבל שכרו – és még nem kapta meg érte jutalmát, – תנהו לו – add meg neki – ויצאו עשר בעשר – és legyen tíz a tíz ellenében.

לאברהם ליצחק ולישראל – ...Ábrahám, Izsák és Jákob szolgáidra... – אם לשרפה הם – Ha elégetnéd őket, – זכור לאברהם שמסר עצמו להשרף עליך באור כשדים – emlékezz Ábrahámra, aki átadta magát, hogy elégessék Ur-Kászdimba. ^[28] – אם להריגה – Ha megölnéd őket, – זכור ליצחק שפשט צוארו לעקדה – emlékezz Izsákra, aki odatartotta nyakát, hogy feláldozza magát. ^[29] – אם לגלות – Ha száműzetésbe küldenéd őket, – זכור ליעקב שגלה לחרן – emlékezz Jákobra, aki Cháránba vándorolt. ^[30] – ואם אינן נצולין בזכותן – És ha nem menekülhetnek meg [a három ősapa] érdemei révén, – מה אתה אומר לי ואעשה אותך לגוי גדול – miért mondtad nekem: ^[31] „...nagy nemzetté teszlek téged”? – ואם כסא של שלש רגלים – Ha egy háromlábú szék [az ősapák érdemei] – אינו עומד לפניך בשעת כעסך – nem áll meg előtted haragod idejében, – קל וחמר לכסא של רגל אחת – annál inkább nem áll meg egy egylábú szék [Mózes érdeme]!

 

ויהי כאשר קרב אל המחנה וירא את העגל ומחלת, ויחר אף משה וישלך מידיו את הלחת וישבר אתם תחת ההר. (שמות לב, יט)

És történt, midőn közeledett a táborhoz, megpillantotta a borjúbálványt és a körtáncokat, és föllobbant Mózes haragja, és eldobta kezéből a táblákat, és összetörte őket a hegy alatt. (2Mózes 32:19.)

וישלך מידיו וגומר – ...és eldobta kezéből... – אמר – Azt gondolta magában: – מה פסח – Ha még a korbán peszách-hal [kapcsolatban] is, – שהוא אחד מן המצות – amely pedig csupán egyetlen micva [a Tórából], – אמרה תורה – azt mondja a Tóra: ^[32] – כל בן נכר לא יאכל בו – „...senki idegen ne egyék belőle”; – התורה כלה כאן – akkor [mitévő legyek] most, hogy itt van az egész Tóra [a kőtáblákon] ^[33] – וכל ישראל משמדים – és az összes zsidó hitehagyottá vált; – ואתננה להם – hogyan is adhatnám oda nekik?!

תחת ההר – ...a hegy alatt. – לרגלי ההר – Azaz a hegy lábánál.

 

וישב משה אל יהוה ויאמר, אנא חטא העם הזה חטאה גדלה ויעשו להם אלהי זהב. (שמות לב, לא)

És visszatért Mózes az Örökkévaló elé és szólott: Ó, könyörülj, nagy vétket követett el ez a nép, midőn aranyból istent alkotott magának. (2Mózes 32:31.)

אלהי זהב – ...aranyból istent... [Miért lényeges, hogy aranyból?] – אתה הוא – „Te (Isten) vagy Az, – שגרמת להם – Aki ezt előidézte, – שהשפעת להם זהב וכל חפצם – mert Te adtál nekik tömérdek aranyat, és bármit, amit megkívántak. – מה יעשו שלא יחטאו – Hogy is lettek volna képesek nem vétkezni?” – משל למלך – Akár a király, – שהיה מאכיל ומשקה את בנו – aki etette-itatta fiát, – ומקשטו – felékszerezte őt – ותולה לו כיס בצוארו – és [pénzzel teli] erszényt akasztott a nyakába, – ומעמידו בפתח בית זונות – és odaállította egy bordélyház ajtajába; – מה יעשה הבן שלא יחטא – hogy is lett volna képes nem vétkezni a fiú?

 

ועתה אם תשא חטאתם, ואם אין מחני נא מספרך אשר כתבת. (שמות לב, לב)

És most, ha megbocsátod bűnüket!… ha pedig nem, törölj ki engem a Te könyvedből, amelyet írtál. (2Mózes 32:32.)

מספרך – ...a Te könyvedből... – מכל התורה כלה – [Azaz] az egész Tórából, – שלא יאמרו עלי – hogy ne mondassék rólam, – שלא הייתי כדאי – nem voltam eléggé méltó – לבקש עליהם רחמים – könyörületét esengeni az ő részükre.

 

וידבר יהוה אל משה לך עלה מזה אתה והעם אשר העלית מארץ מצרים, אל הארץ אשר נשבעתי לאברהם ליצחק וליעקב לאמר לזרעך אתננה. (שמות לג, א)

És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Indulj, menj föl innen te meg a nép, melyet felhoztál Egyiptom országából abba az országba, amelyet esküvel ígértem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mondván: a te ivadékaidnak fogom adni. (2Mózes 33:1.)

לך עלה מזה – ...Indulj, menj föl innen... – ארץ ישראל גבוה מכל הארצות – Erec Jiszráel minden ország közül a legmagasabb. – לכך נאמר עלה – Ezért mondja [az Írás]: „...menj föl.” – דבר אחר – Egy másik magyarázat: – כלפי שאמר לו – Ellentétben azzal, amit akkor mondott neki [az Örökkévaló], – בשעת הכעס – amikor dühös volt: – לך רד – „...indulj lefelé,” ^[34] – אמר לו בשעת רצון לך עלה – [most,] kegyes hangulatában így szólt hozzá: „...menj föl.”

אתה והעם – ...te meg a nép... – כאן לא אמר ועמך – Itt nem azt mondta: „meg a te néped” [ahogyan dühében korábban ^[35] fogalmazott.]

 

והיה כצאת משה אל האהל יקומו כל העם ונצבו איש פתח אהֳלו, והביטו אחרי משה עד באו האהלה. (שמות לג, ח)

És valahányszor Mózes kiment a Sátorhoz, az egész nép felkelt és állott mindenki sátra ajtajában és bámultak Mózes után, míg elért a Sátorba. (2Mózes 33:8.)

והיה – ...valahányszor... – לשון הוה – [A „vöhájá” kifejezés itt nem az általános „történt egyszer”-t jelenti, hanem folyamatos] jelen időben van [„mindig, amikor kiment”].

כצאת משה – ...Mózes kiment... – מן המחנה ללכת אל האהל – a táborból, hogy a Sátorhoz menjen.

יקומו כל העם – ...az egész nép felkelt... – עומדים מפניו – Jelenlétében felálltak, – ואין יושבין עד שנתכסה מהם – és nem ültek le addig, míg el nem tűnt a szemük elől.

והביטו אחרי משה – És bámultak Mózes után. – לשבח – Dicséretét jelezve [mintha csak azt mondanák]: – אשרי ילוד אשה – „Mily szerencsés az az asszony-fia [vagyis halandó ember], – שכך מבטח – aki biztos lehet abban, – שהשכינה תכנס אחריו – hogy a Söchiná (az isteni dicsfény) követni fogja – לפתח אהֳלו – a Sátor bejáratán túlra [azaz a Sátor belsejébe].”

 

ויאמר אני אעביר כל טובי על פניך וקראתי בשם יהוה לפניך, וחנתי את אשר אחן ורחמתי את אשר ארחם. (שמות לג, יט)

És szólott: Én elvonultatom minden jóságomat színed előtt és kimondom előtted az Irgalmas Örökkévaló nevet, és irgalmat gyakorlok azon, akinek irgalmazok, és könyörületet gyakorlok azon, akin megkönyörülök. (2Mózes 33:19.)

ויאמר אני אעביר וגומר – És szólott: Én elvonultatom minden jóságomat... – הגיעה שעה שתראה בכבודי – [Vagyis:] „Elérkezett az idő, hogy lásd az Én Dicsőségemet, – מה שארשה אותך לראות – azt, amelyet engedlek látni, – לפי שאני צריך ללמדך – mert meg kell tanítsalak – סדר תפלה – az ima rendjére. – שכשנצרכת לבקש רחמים – Mert amikor könyörületért kellett esedezz – על ישראל – a zsidók számára, – הזכרת לי זכות אבות – emlékeztettél Engem az ősatyák érdemére. – כסבור אתה שאם תמה זכות אבות – Azt hitted, ha elévülne az ősatyák érdeme, – אין עוד תקוה – nem maradna többé [az izraeliták számára] remény. – אני אעביר – ...Én elvonultatom – כל מדת טובי לפניך – jóságom minden attribútumát színed előtt – על הצור ואתה נתון במערה – a sziklán, míg te az üregben rejtezel. ^[36] – וקראתי בשם ה' לפניך – és kimondom előtted az Irgalmas Örökkévaló Nevet... – ללמדך סדר בקשת רחמים – Hogy megtanítsalak a könyörületért való fohász rendjére, – אף אם תכלה זכות אבות – még ha [közben] elévülne is az ősatyák érde-
me. – וכסדר זה שאתה רואה אותי – Ebben a [sor]rendben, ahogyan [most] Engem látsz, – מעטף – tálitba burkoltan – וקורא י"ג מדות – s kijelentve közben „a tizenhárom attribú­tu­mot” [azaz Isten könyörületességének tizenhárom attribútuma], ^[37] – הוי מלמד את ישראל לעשות כן – tanítsd meg Izraelnek, hogy ugyanígy cselekedjenek. – ועל ידי שיזכירו לפני – És azáltal, hogy megemlítitek Előttem – רחום וחנון – [attribútumaimat:] „Irgalmas Isten! Kegyes Isten!...”, – יהיו נענין – választ [is] nyertek rá [Tőlem], – כי רחמי לא כלים – mert [ha az ősatyák érdeme véges is,] az Én könyörületem kimeríthetetlen.

 

ויאמר יהוה אל משה פסל לך שני לחת אבנים כראשנים, וכתבתי על הלחת את הדברים אשר היו על הלחת הראשנים אשר שברת. (שמות לד, א)

És szólott az Örökkévaló Mózesnek: Faragj magadnak két kőtáblát, amilyenek az elsők voltak, és én ráírom a táblákra az igéket, melyek az első táblákon voltak, amelyeket összetörtél. (2Mózes 34:1.)

פסל לך – ...Faragj (pszál) magadnak... [Miért „magadnak”?] – הראהו מחצב סנפירינון – [Isten] mutatott neki egy zafír drágakő-fejtő[-helyet] – מתוך אהֳלו – a sátrán belül, – ואמר לו – és azt mondta neki: – הפסולת – A szilánkok (pszolet) – יהיה שלך – a tiéd lesznek. – משם נתעשר משה הרבה – Ebből Mózes rend­kí­vü­li gazdagságra tett szert.

פסל לך – ...Faragj magadnak... [Nem úgy, mint az első pár kőtábla esetében, amelyeket Maga Isten faragott ki. ^[38] Miért?] – אתה שברת הראשונות – [Mivel] te összetörted az első [pár kőtáblát], – אתה פסל לך אחרות – magad faragj újakat [helyettük]. – משל – Egy példázat: [hasonló ez] – למלך שהלך למדינת הים – ahhoz a királyhoz, aki [egyszer] elutazott egy messzi vidékre – והניח ארוסתו עם השפחות – és jegyesét a szolgálólányok társaságában [otthon] hagyta. – מתוך קלקול השפחות – A szolgálók erkölcstelen viselkedése következtében – יצא עליה שם רע – [a mátka] jó hírnevén folt esett. – עמד שושבינה וקרע כתבתה – A vőfély erre fogta magát és összetépte a házassági levelét, – אמר אם יאמר המלך להורגה – mondván: „Ha a király úgy dön­te­ne, hogy halálra ítéli [mátkáját], – אומר לו עדין אינה אשתך – én majd azt mondom neki: »Ő még nem is a feleséged«.” – בדק המלך ומצא – [Ezek után] a király kivizsgálta [az ügyet] és azt találta, – שלא היה הקלקול אלא מן השפחות – hogy erkölcstelen viselkedés csupán a szolgálók részéről történt. – נתרצה לה – Megbékült hát mátkájával, – אמר לו שושבינה – mire a vőfély ezzel fordult hozzá (a királyhoz): – כתוב לה כתבה אחרת – „Írj neki egy másik házassági levelet, – שנקרעה הראשונה – mert az első össze lett tépve.” – אמר לו המלך – A király erre azt felelte neki: – אתה קרעת אותה – „Te tépted össze. – אתה קנה לה ניר אחר – Vegyél egy másik [ív] papirost, – ואני אכתוב לה בכתב ידי – én pedig a saját kézírásommal megírok neki (a menyasszonyom­nak) egy [másik házassági levelet].” – כן המלך זה הקדוש ברוך הוא – E [konkrét] esetben a király Isten, – השפחות אלו ערב רב – a szolgálók a gyülevész népség, – והשושבין זה משה – a vőfély Mózes, – ארוסתו של הקדוש ברוך הוא אלו ישראל – Isten eljegyzettje [pedig] Izrael. – לכך נאמר פסל לך – Ezért áll [az Írásban]: „...Faragj magadnak.”

 

נצר חסד לאלפים נשא עון ופשע וחטאה, ונקה לא ינקה פקד עון אבות על בנים ועל בני בנים על שלשים ועל רבעים. (שמות לד, ז)

Megőrzi a kegyelmet kétezredízig, megbocsátja a bűnt, az elpártolást és a vétket, de teljes fölmentést nem ad, megemlékezik az atyák bűnéről a fiakon és unokákon harmadíziglen és negyedíziglen is. (2Mózes 34:7.)

פוקד עון אבות על בנים – ...megemlékezik az atyák bűnéről a fiakon... [De hát nem áll ugyanakkor az is az Írásban, ^[39] hogy „...a gyermekek ne ölessenek meg az atyák [bűnei] miatt”?!] – כשאוחזים מעשה אבותיהם בידיהם – Amikor azok (a fiak) megőrzik atyáik cselekedeteit, [azaz követik őket a bűnös cselekedetekben,] – שכבר פרש – ahogyan az már tisztázva lett – במקרא אחר – egy másik versben: ^[40] – לשונאי – „[Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig,] ha gyűlölnek Engem.” [Vagyis csak ha a fiúk maguk is gyűlölik Őt, bünteti meg őket az Örökkévaló atyáik bűnei miatt.]

ועל רבעים – ...és negyedíziglen is. – דור רביעי – [Vagyis:] a negyedik nemzedéken is. – נמצאת מדה טובה – Ebből az következik, hogy a Jóság attribútuma [azaz a jutalom] – מרבה על מדת פרענות – nagyobb, mint a Megtorlás attribútuma, – אחת לחמש מאות – [méghozzá] ötszázszor [nagyobb], – שבמדה טובה הוא אומר – ugyanis a Jóság attribútumával kapcsolatban ez áll [az Írásban]: – נוצר חסד לאלפים – „A jóságot megőrzi kétezer nemzedéken át.”

 

ופטר חמור תפדה בשה ואם לא תפדה וערפתו, כל בכור בניך תפדה ולא יראו פני ריקם. (שמות לד, כ)

Azonban a szamárnak első ellését váltsd meg báránnyal, ha pedig nem váltod meg, szegd nyakát. Fiaid között minden elsőszülöttet válts meg, és senki se jelenjen meg színem előtt üresen. (2Mózes 34:20.)

ופטר חמור – ...a szamárnak első ellését... – ולא שאר בהמה טמאה – De semmilyen egyéb tisztátalan állatot.

תפדה בשה – ...váltsd meg báránnyal... – נותן שה לכהן – Egy bárányt kell adnia a kohén-nak, – והוא חלין ביד כהן – és az megszenteletlen marad a kohén birtokában. ^[41] – ופטר חמור – A szamár elsőszülöttjét – מתר בעבודה לבעלים – ezt követően a tulajdonos munkára foghatja.

וערפתו – ...szegd nyakát... – עורפו בקופיץ – Egy nagy késsel kell nyakát szegnie. – הוא הפסיד ממון כהן – Anyagi veszteséget okozott a kohén-nak, [mivel nem váltotta meg nála a szamár elsőszülöttjét,] – לפיכך יפסד ממונו – ezért neki is anyagi veszteséget kell szenvednie.

כל בכור בניך תפדה – ...Fiaid között minden elsőszülöttet válts meg... – חמשה סלעים פדיונו קצוב – [Az elsőszülött fiú] megváltásának [összege] öt szláim-ban ^[42] lett megállapítva, – שנאמר – mint írva van: ^[43] – ופדויו – „A megváltása pedig: – מבן חדש תפדה וגומר – egy hónapostól kezdve váltsd meg [becslés szerint öt ezüst sékellel].”

 

ראשית בכורי אדמתך תביא בית יהוה אלהיך, לא תבשל גדי בחלב אמו. (שמות לד, כו)

Földed zsengéjének elejét vidd Örökkévaló Istened házába. Ne főzd a gödölyét anyjának tejében. (2Mózes 34:26.)

ראשית בכורי אדמתך – Földed zsengéjének elejét... – משבעת המינין – [A zsengék beszolgáltatása egyedül] abból a hét fajtából [kötelező], – האמורים בשבח ארצך – amely országod dicséretekor felsoroltatik: ^[44] – ארץ חטה ושעורה וגפן וגומר ודבש – „...búza és árpa, szőlő, [füge és gránátalma országába, olajfa] és méz országába.” – הוא דבש תמרים – [A „méz” a felsorolásban] a datolyamézre utal.

לא תבשל גדי – ...Ne főzd a gödölyét... – אזהרה לבשר בחלב – Figyelmeztetés ez a tejes és húsos összekeverésének tilalmára. – ושלשה פעמים כתוב בתורה – Háromszor szerepel ez a tilalom a Tórában, ^[45] – אחד לאכילה – az egyik az evésére vonatkozik, – ואחד להנאה – a másik a haszonszerzésre, – ואחד לאסור בשול – a harmadik a főzésére.

גדי – ...a gödölyét (gdi)... – כל ולד רך במשמע – Bármilyen fiatal állat ideértendő, – ואף עגל וכבש – [lehet] akár borjú vagy bárány. – ממה שהצרך לפרש בכמה מקומות – [Ez] onnét [tudható], hogy [a Tórának külön] tisztáznia kell több helyen: – גדי עזים – „kecskegida”, ^[46] – למדת – [s ebből] arra következtethetünk, – שגדי סתם – hogy a „gdi” önmagában – כל יונקים במשמע – bármely szopós [állatra] vonatkozhat. ^[47]

בחלב אמו – ...anyjának tejében. – פרט לעוף שאין לו חלב אם – Kizárva a szárnyast is, amelynek nincs anyateje, – שאין אסורו מן התורה – és amelynek [tejjel együtt főzésének illetve fogyasztásának] tilalma nem bibliai [eredetű] tilalom, – אלא מדברי סופרים – hanem rabbinikus rendelkezés.

 

ויהי ברדת משה מהר סיני ושני לחת העדת ביד משה ברדתו מן ההר, ומשה לא ידע כי קרן עור פניו בדברו אתו. (שמות לד, כט)

És történt, hogy midőn leszállott Mózes a Szináj hegyéről, és a bizonyság két táblája Mózes kezében volt, midőn leszállott a hegyről: Mózes nem tudta, hogy sugárzott arcának bőre, mivel beszélt Vele. (2Mózes 34:29.)

ויהי ברדת משה – ...midőn leszállott Mózes... – כשהביא לוחות אחרונים ביום הכפורים – Amikor lehozta a második pár Törvénytáblát jom kipur napján.

כי קרן – ...hogy sugárzott (kárán)... – לשון קרנים – [A „ká­rán” olyan kifejezés, amelynek] közös a gyökere a „kár­ná­jim” (szarvak) szóval, – שהאור מבהיק ובולט – mert a fény úgy sugárzott és vetült ki [homlokának síkjából], – כמין קרן – akár egyfajta „szarv”. – ומהיכן זכה משה – És hol érdemelte ki Mó­zes – לקרני ההוד – ezeket a fenséges fénysugarakat [amely­ben az első táblák átvételekor még nem volt része]? – רבותינו אמרו – Bölcseink azt mondják, [hogy] – מן המערה שנתן הקדוש ברוך הוא ידו על פניו – a sziklaüregben, ahol Isten [Mózes] arcára tette Kezét, – שנאמר – mint írva van: ^[48] – ושכותי כפי – „...és reád borítom Kezemet.”

 

ואחרי כן נגשו כל בני ישראל, ויצום את כל אשר דבר יהוה אתו בהר סיני. (שמות לד, לב)

Azután közeledtek hozzá Izráel fiai és Mózes megparancsolta nékik mindazt, amit az Örökkévaló beszélt vele a Szináj hegyén. (2Mózes 34:32.)

ואחרי כן נגשו – Azután közeledtek hozzá... – אחר שלמד לזקנים – [Azaz] miután megtanította a véneknek, – חוזר ומלמד הפרשה – újra megtanította azt a szakaszt – או ההלכה – vagy azt a törvényt – לישראל – egész Izraelnek. – תנו רבנן – Bölcseink így tanították: – כיצד סדר המשנה – Milyen volt a [Tóra-]tanítás [sor]rendje? – משה היה לומד מפי הגבורה – Mózes megtanulta a Mindenhatótól. – נכנס אהרן – Aztán bejött Áron, – שנה לו משה פרקו – és Mózes megtanította neki az ő részét. – נסתלק אהרן וישב לו לשמאל משה – Áron [ezt követően] félrehúzódott, és leült Mózes baljára. – נכנסו בניו – Majd beléptek [Áron] fiai, – שנה להם משה פרקם – és Mózes megtanította nekik az ő részüket. – נסתלקו הם – Ezután ők [is] félrehúzódtak, – ישב אלעזר לימין משה – és Elázár leült Mózes jobbjára, – ואיתמר לשמאל אהרן – Itámár pedig Áron baljára. – נכנסו זקנים – Majd beléptek a vének – שנה להם משה פרקם – és Mózes megtanította nekik az ő részüket. – נסתלקו זקנים – A vének félrehúzódtak, – ישבו לצדדין – és leültek a két oldalon. – נכנסו כל העם – majd belépett az egész nép, – שנה להם משה פרקם – és Mózes megtanította nekik a részüket. – נמצא – Következésképpen – ביד כל העם אחד – [az ismeretanyag] egyszer került a nép birtokába, – ביד הזקנים שנים – kétszer a vének birtokába, – ביד בני אהרן שלשה – háromszor Áron fiainak a birtokába – ביד אהרן ארבעה וכו' – és négyszer Áron birtokába, – כדאיתא בערובין – ahogyan azt a [Talmud] Éruvin traktátusa ^[49] említi.