Biblia: Idegenek kezéből ne mutassátok
be Istennek kenyerét mindezekből, mert
romlás van bennük, hiba van rajtuk, nem
fogadtatik el kedvezően számotokra. (3Mózes 22:25.)
Rási: Idegenek kezéből... Egy nem zsidótól, aki áldozatot
hoz a kohénnak, hogy feláldozza azt Istennek
...ne mutassátok be... ha hibás az állat. Nem tilos a hibás állatok
feláldozása Noé fiainak (nem zsidók),
hacsak nem hiányzik egy testrészük, de
ezt az áldozatot csak a mezőkön lévő magaslatokon
mutathatják be, a Szentélyben lévő oltáron
semmiképpen. De hibátlan állatot elfogadhatnak
tőlük, ezért van írva fent: „...Akárki... [aki
bemutatja áldozatát]...”, hogy hozzávegye
a nem zsidót is, aki ugyanúgy tesz felajánlásokat
és fogadalmakat, mint a zsidók.
Biblia: És akár marha vagy bárány,
ne vágjátok le egy napon azt meg kicsinyét. (3Mózes 22:28.)
Rási: ...azt meg kicsinyét. Csak a nőstényeknél tilos levágni
az anyát és a fiát vagy lányát, de a hímeknél
meg van engedve, hogy levágják [egymás
után] az apát és a fiát vagy lányát.
...azt meg kicsinyét. A szövegből úgy hallatszik, hogy akkor
is tilos, ha előbb a kicsinyét és utána
azt.
Biblia: És meg ne szentségtelenítsétek
szent Nevemet, hanem szenteltessem meg
Izrael fiai között. Én vagyok az Örökkévaló,
aki megszentel benneteket. (3Mózes 22:32.)
Rási: És meg ne szentségtelenítsétek...
azzal, hogy szándékosan áthágjátok törvényeimet. Ha már írva
van: „...meg ne szentségtelenítsétek...”,
mit tanulhatunk abból, hogy „...szenteltessem meg...”? Azt, hogy [ha
olyanak a körülmények] áldozd fel életed
és szenteld meg Nevemet. Akkor is kötelező
ez, ha senki más nem látja az embert?
[Nem!] Ezért van írva: „...Izrael fiai között...”.
Amikor valaki feláldozza magát,
ezt úgy tegye, hogy készen áll meghalni
is, mert aki úgy áldozza fel magát, hogy
a[z isteni] csodára hagyatkozik, azzal
nem történik csoda. Így találjuk Chánánjá,
Misáél és Ázárjá esetében is, akik nem
a csodában bízva áldozták fel életüket,
ahogy írva van: „[Ha Istenünk, akit
szolgálunk, képes minket megmenteni...
meg fog menteni,] ha nem, tudd meg, ó
király...”. Akár megment akár nem „tudd
meg [hogy nem borulunk le a bálványaid
előtt]”.
Biblia: Hat napon át végeztessék munka,
de a hetedik nap szombat nyugalomnapja;
szent gyülekezés, semmi munkát ne végezzetek;
szombat az az Örökkévalónak minden lakhelyeteken. (3Mózes 23:3.)
Rási: Hat napon át... Miért szerepel a szombat parancsolata
az ünnepek előtt? Hogy megtanítsa neked,
hogy mindenki, aki megszegi az ünnepi
törvényeket, olyannak számít, mintha a
szombatot szentségtelenítette volna meg,
és mindenki, aki megtartja az ünnep törvényeit,
úgy számít, mintha a szombatot tartotta
volna meg.
Biblia: És amikor learatjátok földetek
aratását, ne arasd le teljesen meződ szélét
aratásodkor, és ami lehullott, ne szedegesd
fel; a szegénynek, a jövevénynek hagyjad
azt. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek. (3Mózes 23:22.)
Rási: És amikor learatjátok... Ezt a törvényt ismétli, hogy ha valaki áthágja
őket, akkor két tiltó parancsot is megszeg.
Azt mondja rabbi Ávdimész, Rabbi Joszi
nevében: Miért van ez a törvény az ünnepek
felsorolása között írva: Peszách és Sávuot
után, Ros Hásáná, Jom Kipur és Szukkot
előtt? Azért, hogy tudd: mindenki aki
leketet (a lehullottat), sichechát
(az otthagyottat) és peát
(a mező szélét) ad a szegénynek, ahogy
az illik, úgy számítják neki, mintha felépítette
volna a Szentélyt és abban mutatta volna
be [az itt felsorolt] áldozatokat.