| ROS
HASANA HAYIM
HALEVY DONIN
- A Tóra és az imakönyv Emlékezés Napja, Jom HáZikáron és Sófárfúvás Napja, Jom
T'ruá néven említi ezt a napot. A szellemi önvizsgálat és bűnbánat tíznapos időszakának
kezdetét jelöli, amelyet Jom Kippur, az Engesztelés Napja zár le. Minthogy az
évek számítása tisri első napjával kezdődik, ez a nap a zsidó világban Ros HáSáná,
újév néven vált ismertté. -
A napot elmélyült imádkozás jellemzi. Az imák fő témája Isten korlátlan hatalma
a világ és az emberiség fölött. -
Ros HáSánával kapcsolatban a legemlékezetesebb bibliai előírás a sófárfúvás. Vallási
kötelesség ezeken a napokon a sófár hangját hallgatni. Aki
meg fogja fújni a sófárt, előbb áldást mond: "Áldott
légy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszentelt minket parancsolataival,
s megparancsolta, hogy hallgassuk a sófár hangját!" A
gyülekezet "Ámen!-t" mond. A Ros HáSáná-i istentiszteletek során összesen száz
sófárhangot kell hallani. A
régi hagyomány három sófárhangzatot különböztet meg: a hosszú, elnyújtott t'kiát,
a megtörő, panaszos svárimot és a tiszta, éles staccatók sorozatát, a t'ruát.
- Aki betegség
vagy egyéb ok miatt nem tud elmenni a zsinagógába, az próbáljon megkérni valakit,
hogy jöjjön el hozzá sófárt fújni. -
A sófár hangja az ősidőktől fogva a bűnbánatra figyelmeztet, és a sínai sófárt
idézi fel. Maimonides szerint a sófárfúvás előírása mély értelemmel bír. Így magyarázza,
mit mond számunkra: Ébredjetek,
aluvók... vessétek mérlegre tetteiteket, emlékezzetek Teremtőtökre, és forduljatok
hozzá bűnbánatban! Ne vétsétek el a valót, ábrándokat kergetvén, ne vesztegessétek
éveiteket hiábavalóságokra, amelyeknek semmi hasznuk, semmi értelmük! Tekintsetek
lelketekbe, szemléljétek cselekedeteiteket, hagyjátok el a tévutakat, a hamis
gondolatokat, és térjetek meg Istenhez, hogy könyörülhessen rajtatok! (Hilchot
T'suvá 3:4.) -
Ha Ros HáSáná szombatra esik, nem fújnak sófárt. -
Az esti istentisztelet után így köszöntjük egymást: (Férfit:)
L'sáná tová tikátév v'téchátém. (Nőt:) L'sáná tová tikátévi v'téchátémi. "Jó évre
írassál be és pecsételtessél meg!" -
Az ünnepi vacsorához számos jelképes szokás kapcsolódik. A legismertebb, amikor
egy darabka chálát vagy almát mézbe mártunk, és mielőtt megennénk, ezt mondjuk:
(J'hi
rácon setchádés álénu sáná tová um'tuká.) "Az Örökkévaló akaratából jó és édes
évre virradjunk!" -
A Ros HáSánától Jom Kippurig tartó időszak neve "tíz bűnbánó nap", ászeret j'mé
t'suvá. Ezalatt mindennap különleges bűnbánati imákat kell mondani a zsinagógában.
A tíz nap
valamelyikére eső szombatot sábbát t'suvának, "bűnbánat szombatjának" vagy sábbát
suvának, "megtérés szombatjának" hívják.* Az utóbbi kifejezés az aznap olvasott
prófétai fejezetből való: Suvá Jiszráél... "Térj meg, Izrael, Istenedhez, az Örökkévalóhoz..."
(Hóseás 14:2.) -
A Ros HáSánát követő időben így szokás köszönni: G'már hátimá tová, vagyis "Legyen
jó a végső megpecsételés!" Ebben az a hit jut kifejezésre, hogy Ros HáSáná és
Jom Kippur az ítélet napja - Jom HáDin - minden nép számára. 
Kapcsolódó
linkek:
Naftali
Kraus írása Ros Hasanáról
| 
