Beháálotchá (4Mózes 8–12.)

8. fejezet

A menóra

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Szólj Áronhoz és mondd neki: Midőn fölteszed a mécseket, a lámpa előrésze felé világítson a hét mécs. 3. És Áron így cselekedett, a lámpa előrésze felé tette föl annak mécseit, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek. 4. Ez pedig a lámpa munkája: Vert arany a szára, mint a virágja, vert munka az; azok a minta szerint, melyet mutatott az Örökkévaló Mózesnek, aszerint csinálta a lámpát.

 

A leviták felszentelése

5. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 6. Vedd a levitákat Izrael fiai közül és tisztítsd meg őket. 7. Így cselekedjél velük, hogy megtisztítsd őket: hints rájuk tisztító vizet; borotválják meg testüket és mossák meg ruháikat, akkor megtisz­tulnak. 8. És vegyenek egy fiatal tulkot, meg ételáldo­zatát a lánglisztet olajjal elegyítve, egy másik fiatal tulkot pedig vegyél vétekáldozatnak. 9. Vezesd oda a levitákat a gyülekezés sátora elé, és gyűjtsd egybe Izrael fiainak egész községét. 10. Azután vezesd a levitákat az Örökkévaló színe elé, és tegyék Izrael fiai kezeiket a levitákra. 11. És lengesse Áron a levitákat lengetéssel az Örökkévaló színe előtt Izrael fiai részéről és le­gyenek, hogy végezzék az Örökkévaló szolgálatát. 12. A leviták pedig tegyék kezeiket a tulkok fejére; azután készítsd el az egyiket vétekáldozatnak, a másikat pedig égőáldozatnak az Örökkévaló­nak, hogy engesztelést szerezz a levitákért. 13. És állítsd a levitákat Áron élé, meg fiai elé és lengesd őket lengetéssel az Örökkévalónak. 14. És válaszd külön a levitákat Izrael fiai közül, és legyenek az enyéim a leviták. 15. Azután menjenek be a leviták, hogy szol­gálják a gyülekezés sátorát; tisztítsd meg őket és lengesd őket lengetéssel. 16. Mert átadattak, átadattak ők nekem Izrael fiai közül; minden anyaméh megnyitójáért, minden elsőszülöttért Izrael fiai közül vettem őket ma­gamnak. 17. Mert enyém minden elsőszülött, Izrael, fiai között, emberből és baromból; amely napon megvertem minden elsőszülöttet Egyiptom országában, megszenteltem azokat magamnak. 18. És vettem a levitákat minden elsőszülöttért Izrael fiai között. 19. És adtam a levitákat, átadva Áronnak és fiainak Izrael fiai közül, hogy végezzék Izrael fiainak szolgálatát a gyülekezés sátorában és engesztelést szerezzenek Izrael fiaiért, hogy ne legyen Izrael fia között csapás, midőn odalépnek Izrael fiai a szentélyhez. 20. És cselekedett Mózes meg Áron és Izrael fiainak egész községe a levitákkal, mind aszerint, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek a levitákra nézve, úgy cselekedtek velük Izrael fiai. 21. Megtisztították magukat a leviták, megmosták ruháikat, és lengette őket Áron lengetéssel az Örökkévaló színe előtt; és engesztelést szerzett értük Áron, hogy megtisztítsa őket. 22. Azután bementek a leviták, hogy végezzék szolgálatukat a gyülekezés sátrában Áron előtt és fiai előtt; amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek a levitákra nézve, úgy cselekedtek velük.

23. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 24. Ez az, ami a levitákat illeti: huszonöt éves­től fölfelé jöjjön a hadban szolgálni, a gyülekezés sátorának szolgálatára. 25. Ötven évestől kezdve pedig térjen vissza a szolgálat hadából és ne szolgáljon többé. 26. De szolgálatot tehet testvéreinek a gyülekezés sátorának szolgálatában, hogy őrizzék az őrizetet, de szolgálatot ne végezzen; így cselekedjél a levitákkal őrizetükben.

 

9. fejezet

A “második peszách”

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez Szináj pusztájában, a második évben, miután kivonultak Egyiptom országából, az első hónapban, mondván: 2. Készítsék el Izrael fiai a peszách áldozatot a maga idejében. 3. A tizennegyedik napon e hónapban, estefelé készítsétek el azt a maga idejében, minden rendeletei szerint készítsétek el azt 4. És szólt Mózes Izrael fiaihoz, hogy készítsék el a peszácháldozatot. 5. És elkészítették a peszácháldozatot az első hónapban, tizennegyedik napján a hónapnak, estefelé, Szináj pusztájában; mind aszerint, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek, úgy cselekedtek Izrael fiai. 6. De voltak férfiak, kik tisztátalanok voltak emberi holttest által és nem készíthették el a peszách­áldozatot azon a napon; azért odaléptek Mózes elé és Áron elé azon a napon, 7. és mondták neki azok a férfiak: Mi tisztá­talanok vagyunk emberi holttest által, miért vonassék meg tőlünk, hogy bemutassuk az Örökkévaló áldozatát a maga idejében, Izrael fiai között? 8. És mondta nekik Mózes: Álljatok itt, hadd halljam, mit parancsol az Örökkévaló felőletek.

9. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 10. Szólj Izrael fiaihoz, mondván: Bárki, ha tisztátalan lesz holttest által, vagy messze úton lesz, nálatok vagy nemzedékeiteknél, és készítene peszácháldozatot az Örökkévalónak, 11. a második hónapban, a tizennegyedik napon, estefelé készítsék el azt; kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék azt meg; 12. ne hagyjanak belőle reggelig és csontot ne törjenek össze benne, a peszacháldozat minden törvénye szerint készítsék el azt. 13. A férfiú pedig, aki tiszta és úton nem volt és elmulasztja elkészíteni a peszácháldozatot, irtassék ki az a személy az ő népe közül; mert az Örökkévaló áldozatát nem mutatta be a maga idejében, vétkét viselje az a férfiú. 14. Ha pedig tartózkodik nálad idegen és készít peszácháldozatot az Örökkévalónak, amilyen a peszácháldozat törvénye és rendelete, aszerint készítse el; egy törvény legyen számotokra, meg az idegen és az ország szülötte számára.

 

A tüzes felhő a frigysátoron

15. Amely napon fölállították a hajlékot, befedte a felhő a bizonyság sátrának hajlékát; este pedig volt a hajlékon tűzlátvány reggelig. 16. Így volt mindig, a felhő befedi és tűzlátvány éjjel. 17. És aszerint, amint felszállt a felhő a sátorról, akkor azután elvonultak Izrael fiai; és azon a helyen, ahol maradt a felhő, ott táboroztak Izrael fiai. 18. Az Örökkévaló parancsára vonultak Izrael fiai és az Örökkévaló parancsára táboroztak; mindaz idő alatt, amíg maradt a felhő a hajlékon, táboroztak. 19. Midőn pedig időzött a felhő a hajlékon, hosszú ideig megőrizték Izrael fiai az Örökkévaló őrizetét és nem vonultak el. 20. És megtörtént, hogy a felhő néhány napig volt a hajlékon, az Örökkévaló parancsa szerint táboroztak és az Örökkévaló parancsa szerint vonultak. 21. És megtörtént, hogy a felhő estétől reggelig volt ott, mikor reggel felszállt a felhő, akkor elvonultak; vagy egy nap és egy éjjel, mikor felszállt a felhő, akkor elvonultak; 22. vagy két napig, vagy egy hónapig, vagy egy évig, mikor időzött a felhő a hajlékon, hogy maradjon felette, táboroztak Izrael fiai és nem vonultak, mikor pedig felszállt, elvonultak. 23. Az Örökkévaló parancsa szerint táboroztak és az Örökkévaló parancsa szerint vonultak; az Örökkévaló őrizetét megőrizték, az Örökkévaló parancsára Mózes által.

 

10. fejezet

Az ezüst harsonák

1. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 2. Készíts magadnak két ezüst trombitát, vert munkával készítsd azokat, hogy legyenek neked a község egybehívására és a táborok elindítására. 3. Ha megfújják azokat, akkor gyülekezzék hozzád az egész község, a gyülekezés sátrának bejáratához. 4. Ha pedig csak egyet fújnak meg, akkor gyülekezzenek hozzád a fejedelmek, Izrael ezreinek fejei. 5. Ha pedig riadót fújtok, akkor induljanak a táborok, melyek keletre táboroznak. 6. Ha másodszor fújtok riadót, akkor induljanak a táborok, melyek délre táboroznak; riadót fújjanak indulásukra. 7. Midőn pedig egybegyűjtitek a gyülekezetet, akkor egyhuzamban fújjátok, de ne fújjatok riadót. 8. Áron fiai a papok fújják a trombitákat; ez legyen számotokra örök törvény nemzedékeiteken át. 9. És, ha háborúba mentek országotokban, az ellenség ellen, aki szorongat benneteket, akkor fújjatok riadót a trombitákkal, és emlékezetben lesztek az Örökkévaló, a ti Istenetek színe előtt és megszabadultok ellenségeitektől. 10. Örömnapjaitokon, ünnepeiteken és újholdjaitokon fújjátok meg a trombitákat égőáldozataitok és békeáldozataitok mellett, hogy legyenek emlékeztetőül a ti Istenetek színe előtt; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.

 

B. A Szinajtól Móábig (10:11–21:35. fejezet)

 

Elindulás a Szinajtól

11. És volt a második évben: a második hónapban, a hónap húszadikán, felszállt a felhő a bizonyság hajlékáról. 12. És elvonultak Izrael fiai vonulásaik szerint, Szináj pusztájából; és leszállott a felhő Poron pusztájában. 13. És elvonultak elsőízben az Örökkévaló parancsa szerint Mózes által. 14. És vonult Júda fiai táborának zászlaja elsőnek, seregeik szerint; serege élén: Náchsón, Ámminodov fia. 15. Isszáchár fiai törzsének serege élén: Neszánél, Cúor fia. 16. Zebúlun fiai törzsének serege élén: Eliov, Chélon fia. 17. Azután lebontották a hajlékot és vonultak Gérson fiai és Merori fiai, a hajlék vivői. 18. Azután vonult Rúbén táborának zászlaja, seregeik szerint; seregei élén: Eliccúr, Sedéúr fia. 19. Simon fiai törzsének serege élén: Selúmiél, Cúrisáddoj fia. 20. Gád fiai törzsének serege élén: Eljoszof, Deúél fia. 21. Azután vonultak a Kehosziták, a szentély vivői és fölállították a hajlékot, míg azok odaértek. 22. Azután vonult Efráim fiai táborának zászlaja, seregeik szerint; serege élén: Elisomo, Ámmihúd fia. 23. Menásse fiai törzsének serege élén: Gámliél, Pedocúr fia. 24. Benjámin fiai törzsének serege élén: Ávidon, Gideóni fiai. 25. Azután vonult Dán fiai táborának zászlaja, bezárója mind a táboroknak, seregeik szerint; serege élén: Áchiezer, Ámmisádoj fia. 26. Ásér fia törzsének serege élén: Págiél, Ochron fia. 27. Náftáli fiai törzsének serege élén: Áchirá, Énon fia. 28. Ezek Izrael fiainak vonulásai seregeik szerint; így vonultak.

 

Hóbáb

29. És szólt Mózes Chóvához, Reúél fiához, a midjánitához, aki Mózes apja volt: Mi vonulunk azok a hely felé, melyről az Örökkévaló mondta: Azt fogom nektek adni; jöjj velünk és mi jót teszünk veled, mert az Örökkévaló jót ígér Izraelnek. 30. És az mondta neki: Nem megyek; hanem országomba megyek. 31. De ő mondta: Ne hagyj el kérlek, bennün­ket, mert te ismered táborozásunkat a pusztában, azért légy nekünk szemekül. 32. És lesz, ha velünk jössz, akkor abból a jóból, amit az Örökkévaló tesz velünk, jót teszünk veled.

 

A vándorúton

33. És vonultak az Örökkévaló hegyétől három napi útra; az Örökkévaló szövetségének ládája pedig vonult előttük három: napi útra, hogy kikémleljen számukra nyugvóhelyet. 34. Az Örökkévaló felhője pedig fölöttük volt nappal, mikor elvonultak a táborból.

 

Könyörgő imák

35. És volt, mikor elindult a láda, így szólt Mózes: Fel, ó Örökkévaló, hogy elszéledjenek ellened és elmeneküljenek gyűlölőid előled. 36. Mikor pedig megnyugodott, mondta: Térj vissza Örökkévaló, Izrael ezreinek tízezrei közé.

 

Zúgolódás és lázongás

11. fejezet

Tabeérában

1. És a nép panaszkodott, visszatetszően az Örökkévaló fülei hallatára; meghallotta az Örökkévaló, fölgerjedt a haragja és égett köztük az Örökkévaló tüze és megemésztette a tábor szélét. 2. Akkor kiáltott a nép Mózeshez; Mózes pedig imádkozott az Örökkévalóhoz és lelohadt a tűz. 3. És elnevezte azt a helyet Távérónak, mert ott égett közöttük az Örökkévaló tüze.

 

A vágyakozás sírjai

4. És a gyülevész nép, mely közepette volt, vágyakozott; és újra sírtak Izrael fiai is és mondták: Ki ad nekünk húst enni? 5. Emlékezzünk a halra, melyet Egyiptomban ettünk ingyen, az uborkára, a dinnyére, a póréhagymára, a vöröshagymára és a fokhagymára; 6. most pedig lelkünk kiszárad, nincs semmi, egyedül a mannára van szemünk irányítva. 7. A manna pedig olyan volt, mint a koriandrum magva, és színe, mint a bedólách színe. 8. Elszéledt a nép, szedte és megőrölte a malomban, vagy megtörte a mozsárban, megfőzte a fazékban, vagy készített belőle pogácsákat; íze pedig olyan volt, mint az olajlepény íze. 9. Midőn hullott a harmat a táborra éjjel, lehullott a manna rá.

 

Mózes elbátortalanodása és panasza

10. És Mózes hallotta, amint a nép sír családjai szerint, kiki sátra bejáratánál; és fölgerjedt nagyon az Örökkévaló haragja és Mózes szemeiben is visszatetszett. 11. És mondta Mózes az Örökkévalónak: Miért bánsz rosszul szolgáddal és miért nem találtam kegyet szemeidben, hogy rám vetetted az egész nép terhét? 12. Vajon én fogantam-e az egész népet, vagy én szültem-e, hogy azt mondod nekem: Vidd azt öledben, amint viszi a nevelő a csecsemőt, a földre, melyről megesküdtél őseinek. 13. Honnan vegyek: húst, hogy adjak ez egész népnek? Mert siránkoznak rajtam, mondván: Add nekünk húst, hogy ehessünk. 14. Nem bírom én egyedül vinni ez egész népet, mert nehéz az nekem. 15. Ha pedig így bánsz velem, ölj meg inkább, ha kegyet találtam szemeidben, hogy ne lássam szerencsétlenségemet.

 

A hetven vén

16. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Gyűjts egybe nekem hetven férfiút Izrael vénei közül, akik­ről tudod, hogy ők a nép vénei és felügyelői; vidd őket a gyülekezés sátorához, hogy ott álljanak veled együtt. 17. Én pedig leszállok és beszélek veled ott, elveszek a szellemből, mely rajtad van és rájuk teszem, hogy viseljék veled együtt a nép terhét és ne viseld te magad. 18. A népnek pedig mondd: Szenteljétek meg magatokat holnapra és enni fogtok húst, mivelhogy sírtatok az Örökkévaló fülei hallatára, mondván: Ki ad nekünk húst ennünk? Bizony jobb volt nekünk Egyiptomban! És az Örökkévaló ad nektek húst, hogy egyetek. 19. Nem egy napig fogtok enni és nem két napig, nem öt napig, sem tíz napig, sem húsz napig; 20. egy teljes hónapig, míg kijön orrotokon át és undorrá válik nektek; mivelhogy megvetettétek az Örökkévalót, ki közepettetek van és sírtatok előtte, mondván: Minek is mentünk ki Egyiptomból? 21. És mondta Mózes: Hatszázezer gyalogos a nép, mely között én vagyok, és Te azt mondod, húst adok nekik, hogy egyenek egy teljes hónapon át! 22. Vajon juh és marha vágassék-e le számukra, hogy elég legyen nekik, vagy a tenger minden hala gyűjtessék-e össze számukra, hogy elég legyen nekik? 23. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Vajon rövid-e az Örökkévaló keze? Most látni fogod, vajon bekövetkezik-e nálad szavam, vagy nem? 24. Mózes kiment és elmondta a népnek az Örökkévaló szavait; egybegyűjtött hetven férfiút a nép véneiből és odaállította őket a sátor köré. 25. És leszállt az Örökkévaló a felhőben és beszélt vele; elvett a szellemből, mely rajta volt és adta a hetven férfiúra, a vénekre. És történt, mikor a szellem rajtuk nyugodott, akkor prófétáltak de nem többé.

26. És visszamaradt két férfiú a táborban; az egyiknek neve: Eldod, a másiknak neve Médod, és midőn a szellem rajtuk nyugodott, – ők is a föl­jegyzettek között voltak, de nem mentek ki a sátorhoz, – prófétáltak a táborban. 27. És futott az ifjú, tudtára adta Mózesnek, mondván: Eldod és Métod prófétálnak a táborban. 28. És felszólalt Józsua, Nún fia, Mózes szolgája ifjúságától fogva, és mondta: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik. 29. És mondta neki Mózes: Vajon te buzgólkodol-e értem? Vajha az Örökkévaló egész népe próféták volnának, hogy adná rájuk az Örökkévaló az ő szellemét! 30. És betért Mózes a táborba, ő és Izrael vénei.

 

Az isteni ígéret teljesülése

31. És szél indult meg az Örökkévalótól és fölhajtott fürjeket a tenger felől és elszórta a táborban, egy napi útra erre és egy napi útra azok arra a tábor körül és mintegy két könyöknyire a föld színe fölött. 32. Fölkerekedett a nép azon egész nap és egész éjjel, meg egész másnap és gyűjtötte a fürjeket, aki keveset gyűjtött, gyűjtött tíz chómert; és kiterítették magukat a tábor körül. 33. A hús még fogaik között volt, még nem volt fölemésztve, és az Örökkévaló haragja fölgerjedt a nép ellen és megverte az Örökkévaló a népet igen nagy csapással. 34. És elnevezték azt a helyet Kivrosz-hattaávónak (a vágyakozás sírjai), mert ott temették el a vágyakozó népet. 35. Kivrósz-hattaávótól vonult a nép Chácéroszba; és maradtak Chácéroszban.

 

12. fejezet

Mózes igazolása

1. És beszélt Mirjám és Áron Mózes ellen, a kusita asszony miatt, akit elvett; mert kusita asszonyt vett el. 2. És mondták: Vajon csak Mózessel beszélt-e az Örökkévaló, vajon nem beszélt-e velünk is? És az Örökkévaló meghallotta. 3. A férfiú Mózes pedig szerényebb volt mind az embereknél, kik a föld színén vannak. 4. És mondta az Örökkévaló hirtelen Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki ti hárman a gyülekezés sátorába; és kimentek mindhárman. 5. És leszállt az Örökkévaló felhőoszlopban és megállt a sátor bejáratánál, szólította Áront és Mirjámot, és kimentek ketten. 6. És mondta: Halljátok csak szavaimat! Ha lesz prófétátok, én az Örökkévaló, látomásban fogok neki megjelenni, álomban fogok vele beszélni. 7. Nem így az én szolgám, Mózes; egész házamban meghitt ő. 8. Színről-színre beszélek vele, világosan és nem rejtélyekben, az Örökkévaló jelenését látja ő. Miért nem féltelek, hát beszélni szolgám, Mózes ellen? 9. És felgerjedt az Örökkévaló haragja ellenük és elment. 10. A felhő pedig eltávozott a sátor felől és íme Mirjám poklos, olyan mint a hó; odafordult Áron Mirjámhoz és íme, poklos volt. 11. És mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram ne ródd fel nekünk vétkeinket, amit oktalanul cselekedtünk és amit vétkeztünk! 12. Ne legyen kérlek olyan, mint a halott, mely midőn kijön anyja méhéből, már elenyészett fele húsa. 13. És Mózes kiáltott az Örökkévalóhoz, mondván: Isten, kérlek, ó gyógyítsd meg őt! 14. És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Ha az atyja köpött volna az arcába, nem-e szégyenlené magát hét napig? Zárassék el hét napra a táboron kívül, és azután vétessék föl. 15. És elzáratott Mirjám a táboron kívül hét napra, a nép pedig nem indult el, míg nem fölvették Mirjámot. 16. Azután elindult a nép Chácéroszból és táborozott Poron pusztájában.