RÁV ÁSI, A TALMUD SZERKESZTŐJE

Mint a száguldó meteor, úgy tűnt fel a babilóniai amoriták hatodik nemzedékének egén ráv Ási, aki mint a Babilóniai Talmud szerkesztője került be a köztudatba. Társával, Rávinával együtt ő alakította ki jelenleg ismert formájában a Babilóniai Talmudot.

Azt, hogy a Talmud szerkesztője Ráviná és ráv Ási volt, maga a Talmud állapítja meg: "Rabbi [Jehudá fejedelem] és rabbi Nátán fejezték be a Misnát [vagyis a szerkesztését], míg ráv Ási és Ráviná fejezték be a tanítást [szof horáá], vagyis zárták le a Talmudot." (Bává Meciá 86.)

Rási, a legnagyobb Talmud-kommentátor, magyarázatában hozzáfűzi: "Az amorita korszak vége. Napjaikig nem volt a Gemárá [a Talmudnak az a része, amely a Misnát magyarázza] traktátusokban rendszerezve, hanem ha felmerült a tanházban egy kérdés az egyik misnával kapcsolatban, vagy valami gyakorlati [pénzügyi vagy közjogi] témában, akkor mindenki elmondta a véleményét [és ez változott tanházról tanházra, tehát nem volt egy egységes, kodifikált, halachikus álláspont]. Ráviná és ráv Ási összegyűjtötték és rendszerezték az előttük élt amoriták véleményeit, és a megfelelő traktátusban a megfelelő misnához csatolták; feltettek kérdéseket [a téma sokoldalú megvilágítására], majd megválaszolták azokat, ők és a velük együttműködő többi amorita..."

Rási hozzáteszi, hogy ráv Ási és az amoritakollégium végezte a technikai szerkesztést is: a Talmud szövegének gerincét alkotó, menet közben feljegyzett, "gyorsírásos" jegyzőkönyveket megfelelő alcímekkel - Kérdés, Felelet, Ellentétes idézet, Eltérő szövegolvasat stb. - látták el, "beledolgozva azt is, amit elődeik már elvégeztek".

* * *

Rává és ráv Káháná voltak fő mesterei, de a nemzedék többi nagyjával is folytatott talmudi disputákat, és tanult tőlük. Rává halála után, amikor jesivája kettészakadt, ráv Ási elment Mátá Mechászjába - ez Sárirá gáon szerint "olyan hely, ahol eddig nem volt Tóra" -, és megalapította saját jesiváját, amely hatvan évig állt fenn. Minden évben két Talmud-traktátust vett át, úgyhogy harmincévenként befejezte az egész Talmudot. A következő harminc évben újra átvette: ez volt a második verzió, amelyet társa, Ráviná említ (Bává Bátrá 157.), míg az előző harminc év alatt tanult anyag volt az első verzió.

Hyman idézi Sárirá gáon ismert levelét, amely a tanaiták és amoriták életével foglalkozik, és bizonyos kronológia szerint rendezi őket, és kitűnik belőle, hogy az előző nemzedéknek is volt - legalábbis szóbeli - Talmudja. Ezt nemzedékről nemzedékre adták: mindenki hozzátett valamit, és tökéletesítette, mígnem Ráviná és ráv Ási összegezte és lepecsételte, vagyis kodifikálta a Talmudot, és elvégezte a végső szerkesztést. Hyman idézi R. Jicchák Á. Hálévit, a Dorot Risonim című, hagyományos szellemű történelemkönyv-sorozat szerzőjét is, aki azt írja, hogy ráv Ási munkája nélkül a Babilóniai Talmud ugyanolyan érthetetlen maradt volna, mint a Jeruzsálemi Talmud, amelyen nem történt rendszerező szerkesztés és kodifikálás. Más vélemény szerint ráv ‡si és Ráviná csak szerkesztett, de nem kodifikált, hiszen a Talmudban vannak Ási kora utáni vélemények is (M. Márgálijot).

Magától értetődik, hogy ráv Ási és Ráviná csupán főszerkesztők voltak. Mellettük és velük együtt egy egész sor amorita szorgoskodott mint szerkesztő, stílusszerkesztő, korrektor, vagy akár mint oknyomozó történész. Ugyanis a Talmud nagy súlyt helyez arra, hogy ki mondta az illető háláchát, kivel történt meg a példaértékű eset - máásze ráv -, ki kinek volt a tanítványa és hasonló adatokra.

A két főszerkesztőnek nagy segítségére volt Huná bár Nátán, az akkori egzilarkha, aki kivételesen nagy Talmud-tudós is volt, de alárendelte magát ráv Ásinak, és nemegyszer eljött városából, Nehárdeából, hogy Ásival és kollégiumával együtt legyen Mátá Mechászjában.

* * *

Több kedvező külső körülmény is közrejátszott abban, hogy ráv Ásinak is sikerült az, ami annak idején rabbi Jehudának. A politikai helyzet szilárd volt; Babilónia Iszdáger perzsa király fennhatósága alatt állt, aki szerette a zsidókat, és nagyra becsülte Hunát, az egzilarchát. A Talmud (Ktubot 61.) elmondja, hogy egyszer két amorita társaságában ráv Ási is megjelent a királyi udvarban, és ebből arra lehet következtetni, hogy jó kapcsolatban lehetett a felső körökkel.

Ráv Ási dúsgazdag ember volt. Nagy vagyona, erdőségei voltak, és házában drága, fehér üvegből készült edényekből ettek (Moéd Kátán 12.). Egy esküvő alkalmával, amikor látta, hogy a vendégek féktelenül jókedvűek - ami nem illik össze a Szentély pusztulása feletti kötelező gyásszal -, fogott egy drága, fehér üvegből készült poharat, a vendégek szeme láttára összetörte, s ettől mindenki elszomorodott (Bráchot 31.). Toszfot megjegyzi: innen ered az a szokás, hogy az esküvőn - Jeruzsálemről való megemlékezésül - összetörnek egy poharat.

Mindent egybevetve ráv Ási személyisége és tevékenysége sokban hasonlított Jehudáéhoz. Olyannyira, hogy kortársai azt mondták rá: "Jehudá kora óta ráv Ásiig nem volt olyan eset, hogy a Tóra és a dicsőség [vagy emberi nagyság] egy helyütt legyen." (Gitin 59.)

* * *

Családfájáról, szüleiről nem tudunk semmit. Rámi bár Ábá lányát vette feleségül, és fia az ismert amorita, Már bár Ráv Ási volt, aki halála után követte őt a jesiva vezetésében. Volt még egy Szimá nevű fia és egy lánya is. Kilencven évet élt.

Barátja és társa, Ráviná, aki sokkal idősebb volt nála, öt évvel előtte halt meg.