RÁV SÉSET, A VAK VASEMBER

Ráv Séset a második amoritanemzedék tagja volt, de munkásságát még a harmadik nemzedék idején is folytatta. Ráv Náchmán és ráv Chiszdá kortársa volt: a babilóniai Silchi városában élt, a Tigris-folyó partján. Időskorára elveszítette szeme világát. Nemegyszer találkozunk vele Nehárdéában és Máchozában, a két híres Tóra-központban is.

Nagyon jó feje volt, és igen szorgalmasan tanult. Egyhamar híre ment, hogy egész Misná-traktátusokat tud kívülről. Ráv Náchmán tanúsága szerint betéve tudta az összes Misná-magyarázatot, beleértve a Szifrét, a Szifrát és a Toszeftát is. Minden kijelentését megindokolta: idézte a forrást, amelyből merített. Nem szívelte a körmönfont pilpult, ami "magyarul" körülbelül "rabulisztikát", vagyis szőrszálhasogatást, csűrést-csavarást jelent. Rám Ámrám tanítványa egyszer izzadmányosan összetákolt, kifacsart magyarázattal traktálta, amire mindössze annyit jegyzett meg: "Csak nem Pumbáditából jöttél, ahol megpróbálják áttuszkolni az elefántot a tű fokán?..." (Bává Meciá 38.) Harmincnaponként átismételte az anyagot, és még imádkozás közben is tanult.

Ággádával nem foglalkozott: csak itt-ott használt egy-egy bibliai idézetet véleménye alátámasztására.

Tódultak hozzá a tanítványok: mindenki csak nála akart tanulni. Nehéz természete volt: Rává egyszer "vasemberként" aposztrofálta. Rási véleménye szerint ez azt jelenti: "bölcs, éles eszű, aki úgy vágja a háláchát, mint a vas" (M'náchot 95.).

Nem tűrte az arcátlanságot. Szavajárása volt: "A pimaszság korona nélküli királyság."

* * *

Ráv Séset bejáratos volt a rés gálutá, vagyis az egzilarkha házába, de nemegyszer konfliktusba keveredtek egymással. Egyszer az elöljárónál ebédelt, s ebből nagy bonyodalom támadt...

A dolog úgy kezdődött, hogy az egzilarkha megkérdezte a vak bölcset, miért nem tiszteli meg már egyszer asztalát. Séset azt felelte, hogy a palota személyzetében nyüzsögnek a vallástalan zsidók, és attól tart, az étel nem lenne kóser. Az elöljáró megígérte, hogy az ő szolgájának szeme láttára fogják elkészíteni az ebédet, így aztán végre elfogadta a meghívást. A személyzet tagjai azonban bosszút forraltak az akadékoskodó ráv Séset ellen, s az elébe tálalt hússzeletbe apró csontocskát csempésztek, amitől megfulladt - volna, ha lenyeli...

Ő azonban megtapogatta a húst, és fölfedezte a csontocskát. Fogta a szeletet, és elrejtette a kendőjében. Az ádáz szolgák észrevették, és azzal az ürüggyel, hogy egy eltűnt ezüstserleget keresnek, átkutatták a holmiját. Megtalálták a húst, és azzal vádolták, hogy provokálni akarja őket, hiszen nem is evett... "Igenis ettem, és megéreztem, hogy a hús fekélyes állatból készült!" - felelte.

Ráv Séset indulni készült, de a szolgák még mindig nem adták föl a reményt, hogy eltehetik láb alól. A ház előtt lévő gödröt beborították gyékénnyel, hogy beleessen. Ráv Chiszdá azonban, aki mögötte volt, meglátta a csapdát, és figyelmeztetésül horkantott egyet. A bölcs megállt, és szolgájába karolva kikerülte a gödröt... (Gitin 68.)

* * *

Tudni kell, hogy a babilóniai egzilarkhia, héberül rés gálutá intézménye évszázadokon keresztül fennállt. A mindenkori egzilarkha a babilóniai zsidóság politikai vezetője volt. Míg Izraelben a Hillél-dinasztia tagjai ültek a fejedelmi székben, és legtöbbjük járatos volt a Tórában, addig a babilóniai egzilarkhák társulata meglehetősen vegyes összetételt mutatott. Voltak közöttük nagy formátumú, tudós emberek, de olyanok is, akik szerény képességekkel - ám többnyire annál nagyobb hatalomvággyal - rendelkeztek. Az a rés gálutá, akiről itt szó van, ráv Náchmán dáján apósa, maga is tanult ember volt, de úgy látszik, nem tudta kézben tartani szolgáit...

Mikor jön a király?

Séset használt ruhával kereskedett, amit hitelbe árult, de még így is meggazdagodott rajta. Nem volt fia; amikor társai megkérdezték, miért nem nősül meg még egyszer, hogy fiai szülessenek, azt mondta, hogy lányának gyermekei olyanok, mintha az ő fiai lennének... (Jevámot 62.)

Volt egy tanítványa, Áchdávoj, akire egyszer nagyon megharagudott, mert kérdésére idétlen viccel válaszolt. A tanítvány attól kezdve nem tudott beszélni. Az édesanyja - aki annak idején Séset szoptatós dajkája volt - fölkereste a mestert, és könyörgött, hogy gyógyítsa meg fiát. Ráv Séset rá sem hederített, de az anya elébe állt: "Nézd a mellemet, amelyből szoptál!..." A bölcsre hatott az elszánt kiállás, és kiimádkozta Áchdávoj gyógyulását... (Bává Bátrá 9.)

Apját nem ismerjük: Hyman úgy véli, hogy egyszerű ember lehetett. Ugyancsak Hyman szerint Séset nem volt születésénél fogva vak. A Talmud-magyarázók és a Tsuvát HáG'onim (Sááré Tsuvá 178.) szerint Ráv mindig leszegett fejjel járt, nem nézett sem jobbra, sem balra, olyan szerény és alázatos volt. Tanítványai, Séset és Joszéf, utánozták őt ebben - s mindketten megvakultak...

* * *

A világtalanoknak a látás helyett egyéb érzékeik válnak igen kifinomultakká. Sésetnél ez elsősorban hihetetlenül éles észben és kombinatív készségben nyilvánult meg. A Talmud elbeszéli, hogy egyszer a császár helytartója meglátogatta a várost, és az egész nép kivonult a fogadására. Séset is ott volt, s egy eretnek zsidó gúnyosan megjegyezte:

- Az ép korsók járnak a kútra; mit keresne ott a törött korsó?

Magyarán: mit keres a vak ember a látványosságra kivonult emberek között? Séset csak annyit mondott:

- Majd kiderül, hogy jobban látok, mint te...

Megérkeztek az előőrsök. Nagy zaj támadt, és az eretnek izgatott lett:

- Most jön a helytartó!

- Nem, még nem jön - mondta Séset.

Felvonult a díszszázad, és az újabb kavarodásra az eretnek megint ugrálni kezdett:

- Most jön a helytartó!

- Tévedsz, még most sem jön - hűtötte le Séset.

Harmadszorra megérkezett a testőrgárda, és hirtelen mindenki elhallgatott. Séset megszólalt:

- No látod, most jön a helytartó!

A gúnyolódó alig tudott megszólalni.

- Honnan tudtad? - faggatta a vak rabbit.

- Igen egyszerű - válaszolta az. - A földi királyság hasonlít az égihez. Az Írás azt mondja, hogy amikor Élijáhu próféta Isten előtt állt a hegyen, először nagy szélvihar támadt, azután nagy zaj, majd hatalmas tűzvész - de mindezekben nem volt ott Isten. Csak ezek után, amikor hirtelen nagy csönd lett, jelent meg az ™rökkévaló a próféta előtt... [1Királyok 19.] Ugyanígy történt most is. (Bráchot 58.)

* * *

Ráv Séset haláláról röviden számol be a Talmud. Az utcán találkozott a halál angyalával, aki közölte vele, hogy eljött az idő... A bölcs azonban nem hagyta magát: "Azt akarod, hogy az utcán haljak meg, mint az állatok? No, azt már nem... Kísérj szépen haza, hogy otthon halhassak meg!" (Moéd Kátán 28.)