TÁNJÁ - A CHÁBÁD CHASZIDIZMUS ALAPJA
Írta a ljadi Snéur Zálmán rabbi. Naftali Kraus fordítási kísérlete
A Tánjá vagy "A közepesek könyve" a chábád chaszidizmus klasszikus kézikönyve, "bibliája". A benne foglalt alapfogalmakra épül a chaszidizmus egész sor alapelve, ideológiája. Szerzője Snéur Zálmán rabbi, a chábád mozgalom megalapítója. Magyar fordítására ez az első kísérlet. A jegyzeteket és a fogalmak magyarázatát a fordító írta.
A nyolcadik fejezet tartalma dióhéjban: A fejezet ismerteti, hogy ha valaki tévedésből tiltott ételt eszik, még ha azért is, hogy Istent szolgálja ezzel (lösém sámájim), az étel nem "megy fel", vagyis nem válik javára. Ugyancsak közli a fejezet, hogy például a tanulatlan ember (ám háárec) [aki nem képes Tórát tanulni, és így beszéde fölösleges fecsegés] a nem tiltott, de üres beszéd büntetéseként köteles megtisztítani lelkét "a parittya közepe" (Káf Hákelá) által (lásd az előző fejezetben). Azonban a tilos beszéd, a gúnyolódás és pletyka valamint a Tóra figyelmen kívül hagyása olyan ember esetében aki képes Tórát tanulni – pokoli büntetést von maga után a Tóra elhanyagolása (bitul Torá) miatt kapott speciális büntetéseken túl. A világi tudományokkal való foglalkozás is a Tóra elhanyagolásának számít, sőt, megszentségteleníti az ember isteni lelkének intellektus részét (Chábád) és beöltözteti azt evvel – hacsak ez [a világi tudományok elsajátítása] nem a megélhetésért történik, Istennek tetszően, amikor is ez szent jelleget ölt (akár Rává esetében – ld. a 7. fejezetet).
[Rabbi Menachem Mendel Schneerson, a Cemách Cedek néven ismert harmadik lubavicsi rebbe Rövidítések és megjegyzések című könyve (Kicurim Vöheárot) alapján.]
Kilencedik fejezet
A két lélek harca
A Nógá Klipából eredő állatias lélek lakhelye1 minden zsidóban a szívben van, annak baloldali kamrájában, ami vérrel telített, ahogy írva van: "a vér maga a lélek".2 Ennélfogva a szívben lakoznak a vágyak, a dicsekvés, a harag és hasonlók, és a szívből terjednek el az egész testben [hatnak, utasítanak], és onnan mennek fel a fejben székelő agyba is, hogy az átgondolhassa ezeket és ravaszkodhasson3 – ugyanúgy ahogy a vér is, melynek forrása a szív, onnan terjed el az összes testrészbe, és onnan megy fel a fejben székelő agyba is.
Ezzel szemben az isteni lélek a fejben lévő agyban székel, és onnan árad el a test minden részébe. [Az isteni lélek] a szívben is [lakozik], annak jobboldali kamrájában, ahol nincs vér4, ahogy az írva van: "Az okos ember szíve [az isteni lélek megnyilvánulása] a jobbján van"5. Ennek megnyilvánulása Isten lángoló szeretete, ami az értő szívekben lángol azoknál akik felfogják az Isten szeretetét kiváltó dolgokat, és agyuk értelmével belegondolnak abba.
Ugyancsak [az isteni lélek mélyebb megnyilvánulása] a szívnek Isten dicsősége és glóriájának nagyszerűsége felett érzett öröme, amikor a bölcs ember szemeivel6 látja, azaz agyának bölcsességével és értelmével nézi [érzékeli és felfogja] Isten dicsőségét és nagyságát, kifürkészhetetlen és végtelen gyönyörűségét, ahogy ezt máshol elmagyarázzák. Ilyeténformán a szívben lakozó többi isteni érzelem (midot) az agyban lévő Chábádból (Chochmá, Biná, Dáát) ered7.
[Annak ellenére, hogy az eddigiekből kiderül, hogy itt két különálló és részleteiben teljesen más lélekről van szó, melyeknek még a központja is máshol van, mégis ez a két lélek egymástól nem független, hanem, ahogy] az Írás tanúsítja, hogy "az egyik nemzet erősebb lesz a másik nemzetnél"8 mivel az emberi test egy "kis város"9. Ahogy két király küzd egymás ellen egy városért, mert mindegyikük el szeretné foglalni azt, uralkodni szeretne rajta, a saját akarata szerint akarja irányítani a város lakosait, hogy azok vessék alá magukat minden rájuk vonatkozó rendeletének – ugyanígy van ez a két [ellentétes] lélekkel is [az isteni lélekkel és a Klipából eredő ún. ösztön-lélekkel], amelyek egymás ellen küzdenek a test és összes részei feletti [uralomért].
Az isteni lélek vágya és akarata az, hogy egyedül ő legyen meghatározó, ő uralkodjon a testen, hogy annak részei neki fogadjanak szót, feltétel nélkül vessék alá magukat az ő akaratának, mint a szekér [amit a kocsis irányít, és amelynek egyáltalán nincs saját akarata], hogy öltözetévé váljanak az [isteni lélek] fent említett10 tíz megjelenési formájának és három "öltözetének" [gondolat, beszéd, cselekedet], melyek mind beöltöznek a test részeibe, és eggyé válnak velük, anélkül, hogy bármi idegen elem, Isten őrizz, elválasztaná őket. Vagyis a fejben lévő "három agy"11 el legyen telve az isteni lélek Chábádjával (Chochmá, Biná, Dáát), ami nem más mint felfogni és megérteni Istent (Chochmá és Biná) – elmélyülni Isten kifürkészhetetlen és végtelen nagyságában, és ílymódon elérni a [leülepedett] tudás (Dáát) által a hódolatot az agyában és az istenfélelmet a szívében, valamint Isten lángoló, újra és újra fellobbanó szerelmét a szívében12, hogy a lélek elepedő sóvárgással vágyakozzon13, kívánkozzon arra, hogy szívvel-lélekkel, teljesen egyesüljön a Végtelennel. [Ez a szeretet] a szív mélyéről fakad, a jobboldali kamrából. [Azaz az isteni lélek akarata, hogy] telis-tele legyen szerelmetes [Isten iránti] szerelemmel – olyannyira, hogy az kiterjedjen a baloldali kamrára is, és lebírja14 a Szitrá Áchrát, a "rossz vizek"15 forrását, vagyis a Nógá Klipából származó vágyakat, hogy megváltoztassa azokat, és állítsa őket a világi élvhajhászásból Isten szeretetére, ahogy az Írás tanúsítja "[szeresd ...] teljes szíveddel"16, [amit a bölcsek úgy értelmeztek, hogy] "mindkét ösztönöddel"17.
Ezt úgy kell érteni, hogy az ember [azáltal, hogy átfordítja a rossz ösztönt is Isten szeretetére] felemelkedik az ún. Áhává Rábá (nagy szeretet-szerelem18) kategóriájába, egy olyan szeretetébe, amely magasabb rangú, mint a [fent említett] Áhává Ázá (erős szerelem)19, amit az izzó zsarátnokhoz hasonlítanak. Ez [az Áhává Rábá] az amit az Írás20 Áhává Bötáánugim (élvezetes szeretet) elnevezéssel illet, ami az isteni jelenlét élvezetét jelenti, mint a túlvilágon.
Ez a [szellemi] élvezet az agyban lévő bölcsesség és értelem sajátossága, amellyel az agy élvezi a felismerést és Isten-ismeretet, ahogy és amennyire esze képes felfogni [azt]. Ez a "víz" és a "mag" szintje, azaz olyan Fényé, amely bele van vetve az isteni lélek szentségébe, ami jóra fordítja az ösztönlélekben lévő [rossz] vizet, amiből ezen világ vágyai erednek. Ahogy ezt az Éc Chájim (50. Kapujának, 3. fejezetében) találjuk, a Zohár nevében: a rossz tökéletes jóvá lesz, akár csak a jó ösztön, azáltal hogy leveti "szutykos ruháit"21 – vagyis az e világ hívságait, amelyekbe beöltözött.
Ugyanígy [az isteni lélek akarata az, hogy] a szívben székelő érzelmek (midot), amik tulajdonképpen a szeretet és félelem ágazatai, kizárólag Istennek legyenek szentelve; valamint a szájban levő beszéd- és az agyban székelő gondolkodási képesség, csak az isteni lélek gondolkodási és beszédismérveivel telítődjenek, amelyek magának Istennek a gondolatai és Tórája, annyira, hogy egész nap kizárólag erről beszéljen "ajkai nem állnak meg a tanulással"22, valamint a cselekvő erő, ami kezeiben és egyéb testrészeiben van kizárólagosan a micvák teljesítésében jusson kifejezésre. Ez [a cselekvés] az isteni lélek harmadik megjelenési formája [a gondolkodás és a beszéd mellett].
[Tehát az isteni lélek akarata az, hogy kizárólagosan az ő ismérvei és öltözetei töltsék be az egész testet] viszont a Klipából eredő állati ösztönlélek akarata ennek pont az ellenkezője [hogy a test csak nem szent dolgokkal telítődjön. De az állati lélek eme rossz akarata nem valódi rossz, mivel ez csak] az ember javára van, hogy az ember erőt vegyen magán, és legyőzze őt [rossz akaratát], ahogy ezt az utcalány példázata érzékelteti a Zohárban23.
Jegyzetek
[1] "Lakhely" alatt azt a helyet értjük, ahol a dolog elsősorban kifejezésre jut. [2] 5Mózes 12:23. Dr. Mindel megjegyzi, hogy az itt használt nefes kifejezés egyúttal lelket, életet és akaratot is jelent (ld. 1Mózes 23:8.). [3] A "ravaszkodás" – okoskodás – az elsődleges, alapvető vágy kivitelezésére irányul. [4] A mai orvostudomány szerint – RSZ is eképpen részletezi a szív felépítését a Torá or című művében (Börésit 7:4.) – a szív két nagy részre osztható. A szív jobboldala a testből érkező, széndioxidban dús vért a tüdőbe továbbítja oxigéncserére, míg a szív baloldala a már oxigénben dús vért szétküldi a test minden részébe. Azért használja RSZ az "ahol nincs vér" kifejezést, mert, szemben a baloldali résszel, melynek feladata a vér szétküldése, a szív jobboldalának kizárólagos feladata hogy a vérbe oxigén keveredjen (a lubavicsi rebbe magyarázata). [5] Prédikátor 10:2. [6] RSZ gyakran használ bibliai versekből vett idézettöredékeket, amelyek a forrásokat ismerő olvasónál a jobb megértést szolgálják. Itt a Prédikátor könyvéből vett idézet (2:14.) "a bölcs nyitott szemmel jár" (szó szerint a bölcsnek fejében a szeme) szolgája ezt a célt. Azonban bármely idegen nyelvre fordítva, az idézet nem olyan hatásos. [7] A későbbiekben RSZ leírja, hogy ez nem minden esetben áll, mivel vannak emberek, akiknek természetes, "örökletes" tulajdonsága Isten félelme és szeretete, talán nem is mindig tudatosan. RSZ itt elhagyja a rendhagyót és az általánossal foglalkozik (Steinsaltz). [8] 1Mózes 25:23. Itt, a másállapotos Rebekkának, mondják ezt születendő ikreire, Jákobra és Ézsaura célozva. RSZ általános, univerzális jelleget ad, az egyébként homályos versnek, melyben a jeemác ige erőset és erősködőt (küzdőt) is jelenthet (lásd még az 6. jegyzetet). [9] Az idézett vers (Prédikátor 9:14.) egészében így szól: "(Volt) egy kis város, kevés lakóval. Megtámadta azt egy nagy király, körülvette és ostromműveket épített körülötte...". A Talmudban (Nödarim 32b.) ezt úgy értelmezik, hogy a "kis város" – az emberi test. Erre építkezik itt RSZ, hogy a "városért" küzd a jó és a rossz ösztön. [10] Tánjá 3. és 4. fejezet. [11] Ez a "három agy" tulajdonképpen az ész három megismerési módja – a Chochmá, Biná és Dáát – de egyben megvan ezeknek a fiziológiai megfelelője is (Mindel). [12] A kifejezés az Énekek Énekében előforduló szókép változata (ld. az 6. jegyzetet). [13] "Sóvárog sőt eleped a lelkem" (Zsoltárok 84:3.) alapján. [14] Itkáfjá, arameus formában, kényszeríteni. A kabalisztikus fogalmak Itkáfjá és Ithápchá mibenlétét – ld. a Fogalmakban. [15] A "rossz vizek" mint kabbalisztikus fogalom a Szitrá Áchrá egyik elnevezése. Már a Misnában (Atyák 1:11.) ilyen értelemben fordul elő. Maimonidesz szerint (uo.) az istentagadás (epikorsut) jelképe. [16] 4Mózes 6:5. [17] Bráchot 54a. Alapja: a libchá helyett a nyelvtanilag helytelen lövávchá (szíveid) használata arra utal, hogy több szívről van szó. Eszerint a jó és a rossz ösztönnek egyaránt feladata Istent szolgálni és neki alávetni magát. [18] Már volt alkalmunk megjegyezni hogy a héber a szeretet és a szerelem kifejezésére ugyanazt az áhává igét használja. [19] Vö. Énekek Éneke (8:6.) ahol a költő a halálhoz hasonlítja az erős ("tüzes") szeretetet. RSZ itt és másutt (a továbbiakban, a 15., 16., 18. stb. fejezetekben) részletesen tárgyalja a különböző fokozatokat a szeret-szerelem megnyilvánulásai között. [20] RSZ itt több fokozatot különböztet meg: Áhává Ázá, Áhává Rábá, és Áhává Bötáánugim (vö. Énekek Éneke 7:7.). [21] Zakariás próféciájából (3:3.) vett kifejezés. Ott Jósua a főpap visel "szutykos ruhákat", ami Bölcseink szerint arra mutat, hogy fiai eltávolodtak a zsidóságtól, és nem zsidó lányokat vettek feleségül (Szánhedrin 93a., ld. még Ezrá 10:18.). [22] Talmudi kifejezés, Bává Bátrá 86a. [23] Zohár 2:163a. A Zohár itt a rossz ösztön, a jécer hárá szerepét egy példázattal érzékelteti. Ebben fia hozzá való ragaszkodását azzal teszi próbára a király, hogy egy utcalányt felbérel arra, hogy az próbálja meg fiát elcsábítani. Ha a fiú megállja helyét, és nem hajlik a csábításra, akkor jutalom jár neki is és a megbízást teljesítő utcalánynak is. Tehát a rossz ösztön csak az isteni akaratot teljesíti azzal, hogy próbára teszi az embert, aki – remélhetőleg – ki mutatja Istenhez való ragaszkodását, megállja a helyét és így közelebb kerül Hozzá.
Fogalmak
Itkáfjá – Kabalisztikus fogalom, melynek jelentése és értelme a rossz ösztön elnyomása, leküzdése, semlegesítése. Akinek ez sikerül, azt nevezi RSZ "közepesnek". Ez azt jelenti, hogy a közepesben megvan a hajlam a rosszra, és bár ő azt sikeresen leküzdi és semlegesíti, az bármikor előjöhet, és puszta léte azt a veszélyt jeleníti meg, hogy a "közepesen" bármikor eluralkodhat a rossz ösztön és – az érzékeny egyensúly felbillenve – úrrá lehet rajta a rossz. Ellentéte, illetve további fejlesztése az Ithápchá – ld. alább.
Ithápchá – Kabalisztikus fogalom: "fordulatot" jelent, vagyis azt hogy az ember minden lelkierejét – és a jó ösztönt – bevetve oly sikeresen küzd a rossz ösztön ellen, hogy azt nem csak leküzdi és semlegesíti, hanem magát a rosszat jóra fordítja. Aki erre képes, az már jóval több mint "közepes" – ez a Tánjá szerint az igaz ember, a cádik szintje. Bölcseink szerint az, hogy az Örökkévalót "mindkét ösztönnel" kell szolgálni, azt jelenti, hogy a jó és a rossz ösztönnel egyaránt. A Talmud példaként erre Dávid királyt idézi: "a szívem halott bennem" (Zsoltárok 109:22.). Ezt úgy értelmezi, hogy a szívében lakozó rossz ösztön meghalt mivel "megölte" a sok böjttel (Jeruzsálemi Talmud, Bráchot 9:5.). Ez az ideál: a rosszat jóra fordítani, amire csupán a cádik képes. A teljes és tökéletes cádik (cádik gámur) az, akiben a rosszból egy szemernyi sem maradt. Akiben még maradt valami – az "nem tökéletes cádik" (cádik seéjno gámur).