HERMAN WOUK: ÉN ISTENEM

ELŐSZÓ AZ ÁTDOLGOZOTT KIADÁSHOZ

Amikor az Én Istenem 1959-ben először megjelent, az új zsidó állam függetlenségének tizenegyedik évét ünnepelte. A világ más országaiban élő zsidók többsége rokonszenvezett vele, adományokkal támogatta, és távol tartotta magát tőle. A diaszpórában élő néhány cionista reménytelen harcot folytatott a tömeges bevándorlás érdekében, míg némely anticionisták hangosan kijelentették, hogy Izrael ne is számítson a támogatásukra és lojalitásukra. Ilyen körülmények között született ez a munka.

A 22. fejezet, az Izrael című, 1959-ben hiteles volt. Ma főleg azt mutatja, milyen izgalmas fejlődésen ment keresztül a zsidó állam az azóta eltelt idő folyamán. Új zsidó korszakot élünk: Izrael történelmi háborúi és a Camp David-i egyezmény földcsuszamlásszerű változásokat eredményeztek népünk életében. A hatnapos háború után született Hamu és arany című utószóban leírtam, hogyan változott a bennem élő kép Izrael harcai és győzelmei láttán. A változás folytatódik, és biztos vagyok benne, hogy a legtöbb zsidó lelkében ez történik. A fiam ma az izraeli hadsereg tagja: 1959-ben még nem is álmodtam volna ilyesmit.

Újraolvasva az Én Istenemet, nem gondolom, hogy különösebb változtatásokat igényelne. Ma már jobban érdekel a chaszidizmus, de inkább tisztelője, mintsem követője vagyok e misztikus irányzatnak. Többet tudok a jiddis nyelvű irodalomról, s már kevésbé vagyok borúlátó fennmaradását illetően. A modern héber irodalomhoz is közelebb kerültem. Egyszóval ha újrakezdeném, sokkal erőteljesebb zsidó vonásokat adnék a könyvemnek. 1959-ben csak az érdekelt, hogy bebizonyítsam: a nyugati neveltetés összeegyeztethető a tradicionális zsidó élettel, méghozzá nem az értelem rovására, hanem gazdagítva azt. Ezt ma már magától értetődőnek tartom.

De az Én Istenem már meg van írva. Tőlem telhetően igyekeztem benne hűen visszaadni a zsidó vallás időtlenségét. Örülök a számos országból érkezett olvasói észrevételeknek.

Az Én Istenem sikere a kedvtelésből végzett munka méltó jutalma. Úgy gondoltam, annak a - talán néhány ezer - zsidó testvéremnek írom, akik szeretnének többet tudni a hitről, de nem járatosak a héberben, vagy nincs idejük, hogy elolvassák az alapműveket. Ehelyett szabálytalan útmutató és kézikönyv lett belőle zsidók és keresztények számára. Ezért kapta az előző kiadás óta A zsidó életforma alcímet.

Minden korban sokféle zsidó életforma létezett. Ma is többféle van, ezzel tisztában vagyok, s le is írtam őket könyvemben. Ám közös kiindulópontjuk ősrégi, de élő hitünk volt és maradt. A mózesi Törvény, amelyet a hagyomány háláchának, Útnak nevez.

Azoknak írtam ezt az őszinte könyvet, akik keresik ezt az Utat, s azoknak, akik csak kíváncsiak rá: mindenkinek, aki szeretne pontos és igaz képet alkotni örök népünkről.

Palm Springs, 1987. március 15. (5747 Purimja)

Herman Wouk