|
CSALÁDTERVEZÉS
VAGY AZ ELLENKEZÕJE?
Nyomtatható
változat
A
család nagyságának csökkentése mellett már számos érvet felsorakoztattak,
ám mindegyik ugyanazon a megfontoláson nyugszik: ez mind a
szülőknek mint egyéneknek, mind a emberiség egészének érdekét
szolgálja. Hamarosan kiviláglik, hogy ebben mennyi az igazság.
Világosan látnunk kell, hogy a háláchá, a zsidó vallási törvény
általában tiltja a fogamzásgátlást, kivéve ha különleges körülmények
teszik szükségessé, s ez is csupán elismert halachikus szaktekintélyekkel
való konzultáció után engedhető meg. Noha a háláchá erősebb
az emberi logikánál, ebben az esetben a kettő egybecseng:
az általános emberi tapasztalat a Tóra parancsának bölcsességét
tanúsítja.
Az
egyik legerősebb ellenvetésnek tekinthető az a félelem, hogy
a gyermekek felnevelésének nem lesz meg az anyagi fedezete.
Természetes, hogy a szülők a legjobbat akarják gyermekeiknek,
és az attól való félelem, hogy nem lesznek képesek megfelelő
módon gondoskodni róluk, komoly elrettentő erővé válhat. Ez
az aggodalom reális, ám olyan feltételezésen nyugszik, amely
a hit gyengeségéből és önhittségből fakad. A judaizmus alapvető
tanítása, hogy minden siker Istentől származik, és nem szabad
csupán saját erőfeszítéseinkre hagyatkoynunk, mert az - áldása
tart életben bennünket. Isten az, aki gondoskodik valamennyi
teremtményéről, s még egy éhes száj aligha terheli túl.
Lehetséges,
hogy a kényeztetést összetévesztjük a szükségletek biztosításával,
és ez okozza az anyagi lehetőségektől való félelmet. Át kell
gondolnunk, mit tartunk igazán fontosnak, nehogy a triviális
vágyak kielégítését tekintsük elengedhetetlen szükségletnek
a gyermekáldás ellen szóló nyomós érvnek.
A
pénzügyi aggodalmakon kívül komoly félelmeket szül a személyes
áldozat, amelyet a gyermeknevelés kíván meg a szülőktől. A
mai társadalomban már szinte közhelynek számít, hogy az élet
célja az élvezet és a szórakozás: ha a gyermekek akadályt
jelentenek a gondtalan élet eléréséhez, akkor le kell mondani
róluk. A gyermek valóban vitathatatlanul nagy terhet jelent
energia, szabad mozgás és idő tekintetében, nem is beszélve
az érzelmi megterhelésről.
A
valódi probléma azonban nem a megfelelő anyagi források előteremtése,
hanem a prioritások kérdése. A legtöbb ember számos más területen
- a karrier, a személyes célok elérése és hasonlók érdekében
- eltűri a kényelmetlenséget, és nagy áldozatokra képes, hogy
megvalósítsa céljait, amennyiben azokat valóban fontosnak
tartja. Az igazi probléma abban rejlik, hogy a gyereket nem
az öröm és a boldogság forrásának tekintik, hanem tehernek,
akadálynak, amely gátolja az élvezetet és az "önmegvalósítást".
Ez
nem felel meg a mértékadó zsidó szemléletnek. A Tóra legelső
parancsolata a szaporodás és sokasodás. Egy gyermek felnevelése,
a zsidó hitbe való bevezetése, a Tórára és a parancsolatok
betartására való nevelése: ez az igazi öröm. A gyermektelenség,
bármekkora szabadságot biztosít is, nem hasonlítató össze
ennek örömeivel.
Legyünk
elfogulatlanok, és alkalmazzuk ugyanazt a körültekintést és
hosszú távú tervezést azoknak a problémáknak a megvizsgálására
is, amelyek azt diktálják, hogy ne legyen gyermekünk: vizsgáljuk
meg az érem másik oldalát is! A gyermektelenségből adódó szabadság
mámora néhány év múlva elillan - s vajon mivé lesz? A középkorúak
kiüresedésévé? Az öregkor magányává? A gondtalan ifjúkor egykettőre
a későbbi, gyermektelen évek sivárságába szürkül. A gyermekek
és unokák által nyújtott végtelen elégedettséget, örömöt és
vigaszt áldozzuk fel a múlékony szabadság néhány évéért. Ez
az igazi szűklátókörűség, ez a tervezés hiánya.
Ám
az érvek tovább sorakoznak. Elismerik, hogy a gyermekáldás
nagyszerű, csodálatos dolog, de legalább a döntési lehetőséget
szeretnék fenntartani afölött, hogy mikor szülessen meg az
a gyerek. Hibáztatható-e e bárki is azért, ha beosztja az
időt, amikor világra hozza gyermekeit, ha úgy gondolja, tart
egy kis szünetet két gyerek között? Vagy akár azért, ha a
szülők csak akkor gondolnak az első gyermek vállalására, amikor
már érzelmileg és anyagilag is felkészültek rá?
Ez
látszólag logikus, sőt vonzó gondolatmenet. Nos, a judaizmus
egyik alaptétele az ember szabad választása - de ez nem tévesztendő
össze a választás korlátlan lehetőségével. A gyermekáldás
nem afféle csap, amely tetszés szerint nyitható ki vagy zárható
el. Egyetlen földi hatalom sem biztosíthatja egy gyermek megszületését.
Ez a döntés, ez a hatalom csakis Isten birtokában van, és
minden gyermek esetében Isten a harmadik partner. Egyáltalán
nem biztos, hogy a lehetséges áldás, amelyet korábban elvetettek,
később is rendelkezésre áll. Akkor kell elfogadni az áldást,
amikor - felajánlja: biztosak lehetünk abban, hogy ez a harmadik
partner jóakaratú és mindentudó, aki bizton tudja a legmegfelelőbb
időpontot.
A
végső érv az, hogy az ismételt szülés káros hatással van a
női szépségre. Bölcseink gyakran hangsúlyozzák mind a lelki,
mind a testi szépség fontosságát a zsidó nőknél. Éppen ezért
- így szól az érvelés, és ezt sem könnyű elutasítani - bölcsen
tesszük, ha a férj és feleség közötti folyamatos szeretet
biztosítása érdekében megtartóztatjuk magunkat a túl sok gyerektől.
A
Tóra által közvetített értékek azonban nem azonosak a mai
erkölcsökkel. Egy asszony szépsége magánügy: csakis őrá és
férjére tartozik. Az erényesség, amely napjainkban meglehetősen
ritka áru, a legnagyobb dicséret, amit egy zsidó asszony kaphat.
Ha ez az erényesség megmarad, nem lehet annyi gyereket szülni,
hogy az megrontsa férj és feleség kapcsolatát. Ellenkezőleg:
a sokasodás legfontosabb parancsolatának betartása vezet a
házastársi kapcsolat tartósságához. Az asszony szépsége vonzóbbá
és tartósabbá válik.
Mindezek
csupán elméleti megfontolások, érvek és ellenérvek, ellenvetések,
a leleményes emberi elme termékei. A tapasztalat azonban szintén
elgondolkodtató érveket nyújt. A statisztikák kijózanító adatokat
mutatnak. Az elmúlt néhány nemzedék során, pontosan abban
az időben, amikor a családtervezés eszméje elkezdett széles
körben tért hódítani, növekedésnek indult a házastársak közötti
problémák mértéke is. A családban tapasztalható diszharmóniából,
a különélésekből, válásokból, rút veszekedésekből, feszültségekből,
pszichés eredetű zavarokból adódó problémák mennyiségével
csak súlyosságuk vetekszik. Hasonlítsuk össze a helyzetet
a korábbi nemzedékekével, amelyekben - főleg a zsidó családokban
- a családtervezés elképzelhetetlen volt! Az elenyésző számú
válás, a házastársak egymás iránti tisztelete és egymás közötti
harmóniája világszerte legendás volt. És ne feledkezzünk meg
a gyerekekre tett hatásról sem: békés és harmónikus családban
nőttek fel, ahol közös ideálok és értékek uralkodtak!
A
nemzedékek közötti szakadék keletkezésének oka meglehetősen
egyszerű. Az ember bizonyos módon teremtetett meg, és minden
kísérlet, amellyel megpróbál ebbe beleavatkozni, zavarokhoz
vezet. Az emberi test bonyolult. Természetes funkcióinak megakadályozása
óhatatlanul problémákat okoz. Az oly gyakori házastársi konfliktusoknak
nemritkán éppen a családtervezés az oka, amelyet jó szándékkal
logikusnak tüntetnek föl.
A
gyermek, a sok gyermek a legnagyobb ajándék és áldás, amelyet
Isten adhat. Ne engedjük, hogy képzelt akadályok meggátoljanak
bennünket ennek az áldásnak az élvezetében!
••
az
oldal tetejére 
------------------------------
Kapcsolódó
anyagaink :
Névadás
Linkek:
TheRebbe.Org
Chabad
Online
|
