Írta: Israel Méir Lau, Izrael országos fõrabbija

* A történelem
* A gyertyagyújtás rendje-módja
* Egész Hálél és Tóraolvasás
* A chánuká-pénz

A történelem
Chánuka nyolc napig tart, kiszlév hó 25-tol tévét 2-ig vagy 3-ig. Jehudá Mákábi (Júdás Mákábeus) és fivérei rendelték el annak emlékére, hogy meg lehetett tisztítani a Szentélyt, miután a görögök és önantiszemita talpnyalóik, az akkori asszimilált zsidók megszentségtelenítették, és hogy folytatni lehetett az áldozatokat. Ezt írja a Rámbám (Majmonidész): "A második Szentély korában [a szír-görög királyok zsidóellenes rendeleteket hoztak, beszüntették Izrael vallását, eltiltották a zsidókat a Tórától és a micváktól, elrabolták vagyonukat, lányaikat, behatoltak a Szentélybe, kirabolták, tisztátalanná tették. Sokat szenvedett tõlük Izrael népe. Végül már akkora volt az elnyomás, hogy megkönyörült rajtuk atyáink Istene, megsegítette, kimentette õket a [görögök és asszimilált zsidók karmai közül: a chásmoneus fõpapok fölébe kerekedtek az ellenségnek, megölték õket, és kimentették karmaik közül Izraelt. Kiszlév hó 25-én bementek a Szentélybe, de nem találtak rituálisan tiszta olajat, csupán egy tartályra, egy napra valót, mégis nyolc napon át gyújthatták meg belõle a Menórát: annyi idõ kellett új, tiszta olaj préseléséhez. Ezért rendelték el akkor élt Bölcseink a kiszlév 25-tel kezdõdõ nyolc nap örömöt és Hálélt; mind a nyolc este gyertyákat kell gyújtani a kapu elõtt, a csoda kihirdetésére. E nyolc nap neve chánuka [szó szerint: Házavatás vagy Szentélyavatás]. A halotti beszéd és a böjt tilos ekkor, akárcsak Purimkor." (Misné Torá, Chánukai háláchák, 3. fejezet)
Már-már úgy látszott akkor, hogy a hellénisztikus görög birodalomban gyõz Ántiochosz Epiphánész kultúrintegrációs politikája: már a zsidó nép körébõl is szedte áldozatait. Akárcsak ma, akkor is akadtak közöttünk szép számmal olyanok, akik boldogan majmolták az idegeneket, akkor éppen a görögöket és kultúrájukat. Görögmajmolóknak nevezték õket. (Héberül ez a szó ma is "idegenmajmolót" jelent, jelen esetben Európa- vagy Amerika majmolót.) Épp az elõkelõbb körökbõl kerültek ki. De a szellemi Holokauszt, az asszimiláció mûvét nem koronázta siker. Ha felülkerekedtek volna a görögök majmai, megvalósult volna Ántiochus célja: "Gyerünk, végezzünk velük mint néppel, az emléke is vesszen ki az 'Izrael' névnek." Akárcsak napjainkban, akkor is úgy látszott, hogy az ammoniták, moabiták, filiszteusok, arameusok, tyrusziak, szidoniak sorsára jutunk: ezek a népek nemzeti nagylétükbõl, ahogyan mondani szokás, a "történelem süllyesztõjébe" hullottak.
De a zsidó történelmet az örök visszatérések jellemzik. Mint ahogyan a Jehosuá Bin-Nun (Józsué) halálát követõ szétzüllés közepette is támadtak Bíráink és kimentették Izraelt ellenségei karmai közül, ugyanúgy támadt megmentõ a görög kultúrtalpak nyalásának dicstelen korszakában is. A Jóteremtõ elohozta a homályból Mátitjáhu Ben Jochánán fõpapot - egy Modiin nevû faluból való volt -, és egy szellemi vezetõ s egy hadvezér formátumával ruházta fel. Mátitjáhu magához szólította öt fiát, a Chásmoneusokat meg egy maroknyi harcost, és magasba emelte a görögök és bálványimádó kultúrájuk elleni lázadás zászlaját ezzel a jelszóval: "Aki az Örökkévaló tart - ide hozzám!" (vö. 2Mózes 32:26). Fegyver, kiképzés, felszerelés, utánpótlás, külsõ és belsõ szövetségesek nélkül sikerült Mátitjáhunak és öt fiának, Jonátánnak, Simonnak, Jehudának, Elázárnak és Jochánánnak sorompóba állítania a Chásmoneusok, a Mákábeusok nemzedékét, s ez a nemzedék félelmet nem ismerve szállt harcba a görög politikai hatalommal.
"Chásmoneusok" vagy "Mákábeusok" az ugyanaz. Honnan e nevek?
Van magyarázat több is. A Chásmon szó a nagy vezéregyéniségek címe, Mákábi pedig az Örökkévaló harcosaié, mert ezt írták zászlajukra: Mákábe.
Történelmünk egyik leglenyûgözõbb csodája a Mákábiak gyõzelme; amint mondjuk a Sömone Eszré és a "bencsolás" ünnepi betoldásában, az Ál hániszim-ben (A csodákért; a Gáonok korából, tehát a VII-VIII. századból való mai, végleges szövege): "De Te nagy kegyelmedben... levezetted perüket, bosszút álltál értük, vitézeket adtál gyengék kezébe, gaztevõket Tóráddal foglalkozók kezébe...".
A harc, amelyben a görögök világraszóló vereséget szenvedtek, ideológia és szellemi harc volt. Nem fizikai erõvel vívtuk, nem uralomvágyból, nem annektálhatnékból, terjeszkedhetnékbõl, hanem azért, hogy önálló zsidó életet élhessünk, olyant, amely nincs kitéve idegen uralom kényekedvének.
Az elsõ hadjárat kiszlév hó 25-én fejezõdött be. Innen kapta nevét az ünnep: 25-én lett nyugtunk ellenségünktõl. Akkor léptek be a Chásmoneusok a Szentélybe, hogy megtisztítsák a tisztátlanságtól, helyreállítsák benne az áldozatokat, visszaadják régi dicsõségét, a megújult zsidó szuverenitás tanújelét. A függetlenség egyik jele az Oltár volt. A Chásmoneusok Könyvében olvashatjuk (1:4.): "Felkeltek jó reggel, teljesen elégõ áldozatokat hoztak az új oltáron, elõírás szerintit. Felavatták aznap a gajoktól tisztátlanná tett oltárt, és dicsõítetik az Örökkévalót dallal-hárfával, sípszóvalcintányérral. Leborultak pedig az Örökkévaló elõtt, amiért erõt adott karjuknak és megsegítette õket; nyolc napon át ünnepelték az oltár felavatását, egészen elégõ áldozatokat és hálaáldozatokat mutattak be szívbõl jövõ örömmel... Az egész nép boldog volt, hogy az Örökkévaló megszabadította a gaj förtelemtõl. Jehudá és fivérei Izrael egész közösségével egyetemben megünnepelték az Oltár felszentelését, kiszlév hónap huszonötödik napján, minden évben nyolc napig, Háléllal és az Örökkévalónak bemutatott hálaáldozattal".
A Chásmoneusok II. könyve szerint azért rendeltek el nyolc napos ünnepet, mert Slomo (Salamon) király is nyolc napon át tartotta a Szentély avatását. Olyan örömünnep volt, akárcsak Szukotkor... pálmaágakkal, mirtuszágakkal, datolyafürtökkel jártak és énekeltek Hálélt, dicsõítõ énekeket.

Page 1 - 2