|
Peszáchi
chászid történetek és anekdoták Az
õrködés éjszakája –
Peszáchi Hágádából
A
Magyar Könyvklub és a Chábád Lubavics –
Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület
közös kiadása – Az
ünneprõl
– A
Hágádáról
– Az
asztali áldásról és a hálélról Még
véletlenül sem... * Nem olyan egyszerû... * Tíz kenyérmorzsa
* Egész éjjel egy szobát vizsgált... * A gyertya fényénél...
* Cháméc peszáchkor - bálványimádás
* A cháméc és... Amalék * "Egy cseppnyi rossz
ösztön" * Chámecot nem
csempésznek... * A "jó" számuzetés * Nagy
és Félelmetes Isten * A nyúlvadászok * Ki minek hívja
az ünnepet? * Egyszer volt csoda Máramarosban... * Az elégetett
magyar uborka... Még véletlenül sem... A
vizsnici rebbe, az Áhávát Jiszráél szerzője, mindig hosszasan, és nagy buzgalommal
kutatott a cháméc után. Mindig áhítattal mondta el a cháméc eltávolítására mondandó imát. A legkisebb zugba is bevilágított
gyertyájával, közben kezével mellét verte, és állandóan jajveszékelt. Beleremegett
mind, aki csak hallotta, és szívük majd meghasadt, miközben hallgatták jajgatását. Amikor
befejezte a chámec-keresést, hűséges
chászidjához, Mordechájhoz fordult. Kigombolta ingét, feltárta csupasz mellkasát
és így szólt: – Most pedig kutasd fel a szívemben rejtőző "chámécot"! Mordecháj
nem vesztette el lélekjelenlétét. – Rebbe, a háláchá szerint nem kell olyan helyet
átkutatnunk, ahová még véletlenül sem kerülhetett cháméc. Nem olyan egyszerű... A
kocki rebbe, Menáchem Mendel mondta: Mivel a Tóra határozottan előírja, hogy
egy pirinyó cháméc sem lehet birtokukban, és szigorú büntetést szab ki azokra,
akik ezt a tilalmat megszegik, nem lett volna egyszerűbb, ha megtiltja a
gabonafélék, beleértve a mácá fogyasztását is a peszách-ünnepen? Miért vagyunk
mégis kötelesek mácát enni? Azért,
mert fölöttébb egyszerű lenne a dolgunk, ha semmit se ehetnénk. Az igazi
teljesítmény az, ha eszünk, és mégis elkerüljük a tiltott étkek fogyasztását. Tíz kenyérmorzsa Mielőtt
belekezdünk a cháméc (a kovászos) keresésébe, felkutatásába a széder előtti
estén, szokás tíz kis darab száraz kenyérmorzsát egy-egy papírdarabra téve, a
lakás különböző pontjain elhelyezni, majd azokat „megtalálni”, papírzacskóba
tenni, és másnap délelőtt, a még megmaradt kovászossal együtt elégetni. Ez
kabbalisztikus szokás –a micvá maga a keresés, és ha nem is találunk semmit, a
kereséssel akkor is eleget teszünk kötelességünknek (Sibolé
Háleket és Kolbo – a Rebbe Hágádájában). A tizes számnak
kabbalisztikus indoklása van. (Misnát Chászidim
és Lurja imakönyve) Egész éjjel egy szobát vizsgált... Amikor
RSZ (Rabbi Snéur Zálmán) először kereste fel a mesterét, a mágidot Mezritsben,
egész peszáchig ott időzött, és csak niszán
13-án tért haza. Aznap nem evett (nem böjtölt, mert ez tilos, de „nem evett”)
annyira el volt foglalva a cháméc vizsgálat
előkészületeivel, mert nagyon szerette volna, hogy mindaz a szellemi felkészültség,
amit ez ügyben Mezritsben tanult – kifejezésre jusson a gyakorlatban is. A gyertyafénynél
tartott keresés-kutatás egész éjjel tartott, pedig RSZ lakása akkor mindössze
egyetlen szobából állott. Utána RSZ mélyenszántó kabbalisztikus magyarázatot tartott
a cháméc-kutatás és a zsidó ember szellemi élete közötti összefüggésről.
(a Rebbe Hágádájában) A gyertya fényénél... Miért
végzik a cháméc-kutatás szertartását gyertyafénynél, amikor manapság sokkal erősebb
fényforrások is rendelkezésünkre állnak? (Egyébként elterjedt szokás, hogy a viaszgyertya
mellett, a házban lévő összes villanyt is meggyújtják). A
chászid koncepció szerint a gyertya használata szimbolikus. Arra az írásversre
rímel, amely úgy szól, hogy "Az ember
lelke Isten gyertyája" (Példabeszédek
20:27.) (RSZ). Reb Jákob Kopel hasonlóképpen szimbolikusnak látja a gyertya használatát,
de ő egy másik írásverset említ, ami úgy szól, hogy "a micvá egy gyertya és a Tóra fénye
világít" (Példabeszédek 6:23.).
Ennek az az értelme, hogy a fény terjesztésével lehet megsemmisíteni a rosszat.
A sötétséget nem seprűnyéllel űzzük ki, hanem azzal, hogy ablakot nyitunk,
és így bejön a világosság. Már kevéske fény is nagy sötétséget képes megszüntetni... Cháméc peszáchkor –bálványimádás A
Zohár szerint (Zohár 2:182a.) aki őrizkedik attól, hogy peszáchkor akár csak
egyetlen parányi cháméc is legyen a
tulajdonában, az biztos lehet abban, hogy egész évben nem fog vétkezni. A Rebbe
ehhez hozzáteszi (Hágádájában), hogy arról van szó, hogy véletlenül sem keveredik
vétkes dologba, hiszen az embernek szabad választása van, amit nem lehet eleve
leblokkolni. A cháméc és... Amalék Rabbi
Smuél, a szochotsovi rebbe a cháméc intenzív
kutatásának és megsemmisítésének, elégetésének szertartását Amalék megsemmisítésének
parancsával hozza kapcsolatba. Lehet
hogy ezzel függ össze a néhai belzi rebbe, Áháron Rokéách azon szokása, hogy a
cháméc-kutatás szertartásának befejeztével
purimról maradt Hámán-táskát (háromszögletű,
mákos barátfülét) osztogatott közeli híveinek. „Egy cseppnyi rossz ösztön” Amikor
megkérdezték a Rádbázt (rabbi Dávid Ibn Zimrá, neves kodifikátor, exegéta és kabbalista
– 1479–1574), miért van az, hogy bölcseink a cháméc
tilalmával olyan szigorúak voltak, hogy ha abból akárcsak egyetlen cseppnyi,
morzsányi is keveredik bele az ételbe, az is tilos („cháméc bömáséhu”), ezt válaszolta: Nem
találtam erre nézve semmi indokot, vagy utalást, hacsak nem azt, hogy a Bölcsek
a kovászosban a rossz ösztönt látták, és ebből egyetlen cseppnyi is tilos... 1
- 2 |
