A legnagyobb zsidó bestseller

Előszó helyett írta a Hágádá szerkesztője

Az egész zsidó lét és mibenlét ott rejtőzik abban a bibliai versben, amely meghagyja, előírja a zsidó embernek, hogy „Beszéld el fiadnak” (2Mózes 13:8.), mondd el, add tovább, ne tartsd titokban.

Népek nem szoktak eldicsekedni rabszolga múltjukkal, sem azzal hogyan verték, üldözték őket. Sokan hiszik, hogy nálunk ez egyfajta mazohizmus, pedig nem az. Nálunk ez a folyamatosság, a jogfolytonosság záloga, vagy – ha úgy tetszik – váltója. Nálunk egyenes vonal húzódik az Ábrahám előtt megjelenő, titokzatos, láthatatlan Istenség és a között a szellemi Lény között, aki Mózes előtt a csipkebokorban megjelent és szinte erőszakot tett a húzódozó pásztoron: menjen már el, az Ő küldetésében, és szabadítsa ki Népét Egyiptomból, a rabszolgaság házából. Ugyancsak Ő az, aki Szináj hegyén, villámlás és mennydörgés közepette a Tórát adta népének, és Ő az aki azóta is, napjainkban is kísér bennünket: megvált, éltet és dicsér; fegyelmez, büntet és szidalmaz – a maga módján persze – könyörületes és féltékeny is egyszerre; Ő az, aki jónak látta egyik prófétája által közölni velünk – az egyiptomi néppé válás után sok-sok száz évvel, – hogy „Én, az Örökkévaló nem változtam meg, ti pedig, Jákob fiai nem vesztetek ki” (Máláchi 3:6.).

Így hát mi is továbbadjuk gyerekeinknek, azt amit apáink hagytak reánk. A zsidó hagyományt, a Hágádát, történetet, ami a maga keserves valóságában nem fikció, hanem maga az élet, a zsidó élet, jellegzetességeivel, ellenmondásaival együtt. Olyannyira egyedi, hogy semmiféle idegen ideológiát nem lehet ráhúzni. Mióta Mózes mesterünk kinyilatkoztatta, hogy „Ti pedig, akik ragaszkodtok az Örökkévalóhoz, a ti Istenetekhez ma is mindnyájan éltek” (5Mózes 4:4.) – a zsidó élet a Tórában gyökerezik. Lehet, hogy kissé régimódi, nem hedonista, élvhajhászó, nem ultramodern, hanem konzervatív, konzerváló erejű ez az élet, de itt vagyunk a történelem színpadán, ahonnan nagy, erős és régi világhódító népek tűntek el, hogy a történelem süllyesztőjébe kerüljenek. Mi itt vagyunk, és megújítjuk ős-új létünket annak a Tórának a változatlan szellemében, amiben a zsidóság fogant mint nép, mint – ne szégyelljük – a monoteizmus kiválasztott népe.

* * *

A peszáchi Hágádá – ez a zsidó Reader's Digest –, ez a közel 2000 éve alakuló ünnepi olvasókönyv – a Biblia után (vagy előtt) a legnagyobb zsidó bestseller (lásd a könyv elején a Mi a Hágádá című tanulmányt), amely igen sok kiadásban, rengeteg nyelvre lefordítva, tette és teszi a magáét a zsidó hagyományok ápolásában, a zsidóságtudat életbentartásában és a zsidó egység, zsidó szolidaritás kifejezésében. Képzeljük el: van egyszer egy évben két este, amikor a világ bármely sarkában élő zsidók – akik között látszatra semmi közös nincs: sem kultúra, sem nyelv, sem territórium – szinte egyazon órában, egyazon könyvből olvasnak fel, egyazon nép életéből vett részleteket és élik meg ugyanazt az élményt, a közös széder-este élményét.

A Hágádá szerkesztője és kiadója azon volt, hogy ez a könyv, ez a Hágádá, amit itt és most a "könyv népe" magyarul olvasó és beszélő tagjainak kezébe adunk, ne csak két estén szolgálja őket, hanem eredeti feladatának megfelelően, mint olvasókönyv, az egész évben zsidóságuk ismeretgazdagító tára legyen. Ha ebben sikerrel járunk – még ha a könyv olvasói nem is lesznek egy csapásra vallásos zsidók – akkor ez lesz a mi fizetségünk az Örökkévalótól, Izrael Istenétől.

Tel-Aviv, a teremtés 5758 évének
tévét havában, a népek időszámítása
1998 évének januárjában.

Naftali ben Dvora Kraus