|
SZÉDERESTE KEZDŐKNEK Írta:
Naftali Kraus Gyakorlati útmutató olyan zsidóknak, akik először rendeznek
szédert otthon. Jelszavunk: minden kezdet könnyű, ha időben elolvassuk
a vonatkozó használati utasításokat a Hágádában. A
"széder" magyarul "rendet" jelent, "hágádá" pedig
azt jelenti: "elmondani, elmesélni". A
széderestén, a peszách ünnepét köszöntő nap előestéjén, ha mód van rá,
a legokosabb, ha egy tiszteletre méltó – bechoved – zsidó családnál vendégeskedünk,
ahol mindent készen találunk, az ünnepi forgatókönyvtől, vagyis a Haggadától
a bibliai mondat – "mindenki, aki éhes, jöjjön és egyék" – megvalósulásáig.
Azok számára akik otthon szeretnének szédert rendezni, íme néhány hasznos útbaigazítás. Az
ünnep beköszöntése előtt, a szépen megterített asztalon, melyen ünnepi gyertyák
állnak, elrendezzük a szédertálat. Erre három pászkát (maceszt) teszünk, és rájuk
az óramutató haladásának irányában egy keménytojást és egy darab parázson sült,
csontos húst, rendszerint csirkenyakat. A kettő közt, lejjebb, reszelt torma
vagy fejes saláta legyen, alatta, a tojás alatt van a "kárpász" (egy fej hagyma vagy
főtt krumpli) helye. Evvel szemben legyen a chároszet (reszelt dió, alma és körte keveréke egy csepp borral leöntve),
lent, a tál alján pedig még egy adag torma. Szokás a tálra üvegtálkában sós vizet
is tenni. Mindegyik étel az ünnepnek és történelmi hátterének egy-egy mozzanatát
jelképezi. Mindenkinek
négy pohár bort – vagy mustot, esetleg szőlőlevet – kell innia a széderestén.
A széder lényegét a Hágádá meséli el: az egyiptomi rabszolgaságból való peszáchi
szabadulást, a zsidó törzsek néppé emelkedését. Fontos, hogy a gyerekek is megértsék
ezt, hisz a zsidó nevelés lényege: "...beszéld el fiadnak...". Megtöltjük
az első poharat, mindenki feláll és a széder rendezője, a vendéglátó
házigazda elmondja az ünnepi áldást, a kidust.
Fontos, hogy mindenki előtt legyen olyan nyelvű Hágádá-fordítás is,
amit ért. Kidus után megisszuk az első
pohár bort, majd a házigazda kezet mos, a kárpászból (krumpli vagy hagyma) egy keveset sós vízbe márt, elmondja
rá az áldást ("Boré pri háádámá"), eszik belőle, és oszt a többieknek
is. Ezután
a három pászka közül a középsőt kettétöri, a felét a helyén hagyja, a másik
felét pedig eldugja úgy, hogy a kisebb gyerekek ne vegyék észre: ezt hívják áfikomannak; erről később még
esik szó. Ezek
után a házigazda felemeli a szédertálat, és hangosan, tagoltan mondja a "há láchmát": "Íme, a keserűség
kenyere, amit őseink ettek Micrajimban... jövő évben szabadok..."
Itt megtöltik a második poharat, és a jelenlévők közül a legfiatalabb elmondja
a "Má nistáná?-t", vagyis
megkérdezi: "Miben különbözik – má nistana – ez az éjszaka az év többi éjszakájától?" Az ötödik fiú A
házigazda válaszával ("Rabszolgái voltunk Fáraónak") kezdődik a
Hágádá, a peszách történetének elbeszélése, az est lényege. Van, ahol a házigazda
olvassa fel hangosan, magyarázatokkal, máshol minden résztvevő felolvas egy-egy
részt. A négy fiúról szóló hasonlat a zsidó nép különböző csoportjait mutatja
be: az egyik a bölcs, a tanult Talmud-tudós, a másik az önző rosszcsont,
a "gonosz", akit csak a saját hasa érdekel, a harmadik az együgyű,
balga, akit könnyű "palira venni", míg a negyedik a "csöndes
többség", amely "még kérdezni sem tud", a mindenkori tömegtájékoztatás
áldozata, az "ajlem-gojlem". Manapság van egy "ötödik fiú"
is, aki egyáltalán nem vesz részt a széderen, mert kirándulni ment Törökországba...
Ő is zsidó, neki is mellettünk van a helye. Aztán
fennhangon szólunk az isteni ígéretről, mely megtartott máig, s tovább meséljük
a Hágádái elbeszélést a rabszolgaságról, a tíz csapásról, amely után a Fáraó elengedte
a népet; a kivonulásról, amelynek útja a szabadsághoz vezetett. Családi hagyományok
szerint változó énekbetétek is tarkítják a szöveget, majd megemlítjük a pászkát
– a macesyt – és a keserű gyökeret (máror), aztán a dicsóítő ének (hallél)
után újra elmondjuk az áldást a második pohár borra, melyet már hátradőlve,
mint a szabad emberek, iszunk ki. Ezután
kezet mosunk, áldást mondunk a pászkára, a márorra,
majd a "Hilél-féle szendvics" (koréch)
következik: pászka reszelt tormával – s végül jön a vacsora. Mit ér az áfikoman? Magyarországon
az ünnepi vacsora fénypontja a "knédli", vagyis a maceszgombóc szokott
lenni; mások halachikus szempontok miatt eltekintenek ettől. Közben
az egyik gyerek megtalálja és elcseni az áfikomant,
a korábban eldugott, kendőbe takart pászkadarabot, és addig nem adja vissza,
míg ígéretet nem kap valami ajándékra – márpedig az afikoman nélkül nem lehet
a szédert befejezni. A gyereknek tett ígéretet be kell tartani: nem úgy van ez,
mint a felnőtteknél... Vacsora
után megtöltjük a harmadik poharat borral, elfogyasztjuk az afikomant, és elmondjuk
az asztali áldást ("bencsolunk"). Megisszuk a harmadik pohár bort, majd
kinyitjuk az ajtót – jelezve, hogy az Őrizet Éjszakáján nem félünk semmitől
és senkitől –, és elmondjuk az Öntsd haragodat... kezdetű imát. Ekkor
megtöltjük a negyedik pohár bort, valamint egy külön poharat (serleget) Illés
próféta tiszteletére. Befejezzük a Hágádát, s a végén elmondjuk: "lesáná hábáá b'Jerusalajim" – "jövőre Jeruzsálemban"
– és kiisszuk a negyedik pohár bort. Utána még néhány ének következik: a Chád
gádjá, a Ki tudja, mi az egy? és hasonlók. Ennyi
az egész – dióhéjban. Chág számeách!
Boldog ünnepet!
|
