KI KICSODA – A HÁGÁDÁBAN?

Még aki most tartja először a kezében a peszáchi Hágádát, az is egyhamar észreveszi, hogy bár a legnépszerűbb zsidó könyv szerzőjének neve nincs feltüntetve rajta – lévén kompiláció nem is tudjuk ki volt az szerző (lásd a bevezető Tanulmányban), de a Hágádában több ismert Talmud bölcs neve fordul elő, ilyen vagy olyan hangsúllyal.

Kik voltak ezek? Ki volt az öt Bölcs, akik az emlékezetes Szédert Bné-Brákban töltötték? Ki volt Rábán Gámliél, Joszi, a galileai és a többiek?

A kérdés mellett nem mehettünk el szó nélkül. Ennél fogva ide iktatunk néhány válogatott biográfiát. Ezek a Hágádában való megjelenés sorrendjében jönnek és – legalább dióhéjban – némi képet nyújtanak azokról a Tanaitákról, akik rányomták bélyegüket nemcsak a Misnára és a Talmudra, de a legnagyobb zsidó best-sellerre, a Hágádára is.

Rabbi Ákivá
Rabbi Elázár ben Ázárjá
Eliezer ben Hirkánosz
Második Rábán Gámliél
Hilél, a nagy öreg
Rabbi Josuá ben Chánánjá
Joszi, a galileai
Rabbi Tárfon

RABBI ÁKIVÁ

Vannak olyan személyiségek, akiknek – idézőjel nélküli – nagysága minden kétségen felül áll. Ilyen például Ákivá ben Joszéf, a nagy tanaita, a Bár Kochbá-felkelés szellemi vezére, aki a római terror áldozatául esett tíz vértanú egyikeként halt hősi halált.

Ákivá gyermekkora ismeretlen. Csak annyit tudunk róla, hogy apja, Joszéf, prozelita volt, a kánaánita Sziszrá hadvezér leszármazottai közül való. Jó zsidó érzésű ember volt Joszéf, de fiának nem adott zsidó nevelést. Ákivá egyszerű pásztoremberként nőtt fel: negyvenéves korában még olvasni sem tudott. Születési éve sincs feljegyezve, de különböző, megbízható számításokból arra a meggyőződésre lehet jutni, hogy körülbelül 52 évvel a Második Szentély lerombolása és Jeruzsálem eleste előtt született a polgári időszámítás 18. évében.

Negyvenesztendős volt Ákivá, amikor bekövetkezett a változás, amely meghatározta további életét, és a zsidó nép nagyjai közé emelte őt. Az egyszerű, tanulatlan zsidó addig pásztor volt, és az akkori Izrael egyik leggazdagabb embere, Kálbá-Szávuá szolgálatában állt. Egyes életrajzírói tudni vélik, hogy korábban már volt egy felesége, aki meghalt, miután egy fiúgyermekkel ajándékozta meg. Ez a fiú – aki a Talmudban Josuá ben Korchá néven szerepel – együtt járt a chéderbe idős apjával, Ákivával, amikor az elhatározta, hogy megtanul olvasni.

Elhatározta, hogy – felesége hozzájárulásával – elmegy rabbi Eliezer és rabbi Josuá Talmud-iskolájába, és behozza lemaradását a Tóra-tanulásban. Ráchel a felesége akkor Ákivá édesanyjának házában lakott. Elszegődött cselédnek, hogy a tanházba járó férjét anyagilag támogathassa. Ákivá szegénysége annyira ismert volt, hogy közmondások keringtek róla. Elment tehát a jesivába, és tizenkét éven át nem volt otthon. Amikor visszatért, meghallotta, amint egy ember azt mondja a feleségének: "Hogy lehet, hogy Ákivá itt hagyott téged, mintha egy élő özvegye lennél?!" Ráchel így felelt: "Ha énrám hallgatna, ott maradna, és még tizenkét évig tanulná a Tórát..."

Ákivá ezt hallván sarkon fordult, és visszament a tanházba. Amikor újfent hazament, 24 000 tanítvány kísérte, és nagy Talmud-tudósként volt közismert. Az őt fogadó és ünneplő tömegben felesége, Ráchel is ott volt, szegény cselédhez méltó, rongyos ruhában.

Amikor Ákivá megérkezett, Ráchel a lábai elé vetette magát. A tanítványok, akik nem ismerték őt, odébb akarták tessékelni az ismeretlen asszonyt, de Ákivá leintette őket: "Hagyjátok, az enyém és a tiétek [vagyis a Tóra, amit tanultunk] mind az ő érdeme..."

Közben Kálbá-Szávuá, Ákivá apósa – aki megúszta a pusztulás okozta zűrzavart, és vagyona is épségben maradt – már rég megbánta, hogy kitagadta egyetlen lányát. Most megtudta, hogy egy nagy tudós rabbi jött a városba. Elment hozzá, és kérte, hogy oldja fel fogadalmát.

Ákivá megkérdezte apósát – aki persze nem ismerte fel a nagy rabbiban egykori pásztorát –: "Ha tudtad volna, hogy egy nagy tudós a vejed, akkor is kitagadtad volna a lányodat?" Kálbá-Szávuá így felelt: "Isten ments! Ha csak egy fejezetet tudna, vagy csak egy törvénycikket, valamit..."

Ekkor Ákivá felfedte magát. Az após a lábai elé vetette magát, és bocsánatot kért, majd neki adta fél vagyonát...

Ákivának akkora híre volt, hogy az egész zsidó világ elismerte nagyságát. A hagyomány Mózessal hasonlítja össze.

* * *

Ákivá nem felejtette el öt gyermeke anyjának, amit ifjúkorában tett érte. Meghitt kapcsolatukra utal, hogy gyakran mondta: "Ki a gazdag? Akinek tettekben gazdag felesége van..." (Sábát 25b.)

Nem csak a zsidó tudományokban volt utolérhetetlenül nagy. Elmélyült és alapos tudása szinte minden területre kiterjedt. Sok nyelvet tudott, és így azok közé tartozott, akik Gámliél fejedelmet elkísérték külföldi útjaira, főleg Rómába, ahol igyekeztek közbenjárni a zsidó közösséget érintő ügyekben, és enyhíteni a jogfosztó intézkedéseket.

Tudása és vezetői képességei felől alkalmas lett volna a legmagasabb pozícióra is. Amikor Jávnéban a palotaforradalom során leváltották Gámliélt, és megfelelő jelöltet kerestek tisztségére – amelynek viselője nemcsak a maradék zsidó közösség vallási feje volt, hanem a világi zsidó hatalom képviselője is a rómaiakkal szemben –, ő is szóba került. Csak azért nem választották meg, mert a származása nem volt megfelelő – mint tudjuk, egy betért fia volt –, és nem tartották ildomosnak, hogy "előkelő" családfa nélkül viselje a fejedelmi tógát.

Ákivá alaposan ismerte az orvos- és a természettudományokat és az asztronómiát is, sőt a modern pszichológiában is jártas volt. Ez a nagy tudású és széles látókörű vezető idővel a Bár Kochbá-féle felkelés egyik kezdeményezője és szellemi irányítója lett.

Bár Kochbá kezdeti sikerei sokakat meggyőztek a felkelés helyességéről. Vannak történészek, akik biztosra veszik, hogy az a 24 000 Ákivá-tanítvány, akik szinte egyszerre haltak meg a Peszách és Lág BáOmer közötti időben, a felkelő vezér katonái voltak. Mások odáig mennek, hogy úgy vélik, a holt-tengeri barlangokban felszínre került Bár Kochbá-papiruszokon gyakran előforduló "Rábénu Betánjá ben Miszá" tulajdonképpen Ákivá ál-, illetve fedőneve volt a felkelést előkészítő földalatti mozgalomban [Chájim Kulic: Ros lácháchámim. (Rabbi Ákivá élete)].

Lehet, hogy ez túlzás. Mindenesetre tény, hogy Ákivá szimpatizált a felkelőkkel és Bár Kochbában, legalábbis eleinte, a lehetséges Messiást látta. A felkelés leverésekor Ákivá nem volt Bétárban, a felkelők utolsó fellegvárában, hanem (Hyman szerint) a babilóniai Nehárdéában, ahol szökőévet iktatott be a héber naptárba.

* * *

Miután leverték a Bár Kochbá-lázadást elrendelték, hogy a zsidóknak tilos a szombatot megtartani, tilos fiúgyermeküket körülmetélni, és – ami a legsúlyosabban esett a latba – tilos a Tórát tanulni, legalábbis nyilvánosság előtt. Halálbüntetés terhe mellett megtiltották a Tóra-bölcseknek, hogy a népet a zsidó etikára és a zsidó törvényekre tanítsák. Ákivá azonban tömegeket gyűjtött maga köré, és a drákói rendelkezések ellenére nyilvánosan tanította a Tórát.

Páposz ben Jehudá – aki Ákivá társa és barátja – egyszer látta, hogy egy sereg ember Ákivá előadását hallgatja. Azt kérdezte: "Nem félsz a hatalomtól, amely megtiltotta ezt?" – A mi életelemünk a Tóra. Ha a tanulása veszélyt jelent, akkor a tőle való eltávolodás százszor annyira veszedelmes és fenyegető számunkra... – válaszolta rabbi Ákivá.

Rövid időre rá letartóztatták és börtönbe vetették Ákivát.

* * *

A Talmud részletesen leírja Ákivá napjait a kájszárijái börtönben: kínozták, nem adtak neki elég vizet, de addig nem volt hajlandó enni, amíg nem kapott vizet, hogy megmoshassa – illetve a háláchá szerint leönthesse – a kezét. A Bölcsek kérdéseket küldtek neki, s ő élete kockáztatásával válaszolt és halachikus döntvényeket hozott a börtön falai között. Simon bár Jocháj, a későbbi nagy tanaita, aki ekkor még fiatal tanítvány volt, bejött hozzá, és követelte, hogy tanítsa Tórára. Ákivá azonban nem akarta veszélybe sodorni tanítványát.

A hagyomány szerint Jom Kipur napján végezték ki, szörnyű tortúra közepette. A Smá Jiszráél ideje volt, és Ákivá testét vasfésűvel boronálták [ez ismert római kínzási módszer volt], ő pedig a Smát mondta nagy elmélyültséggel. Hosszan, elnyújtva mondta az ima echád szavát, amely Isten egyetlenségét jelenti ki, és lelke ezzel a szóval elszállt.

1 - 2 - 3

Széderesték a Pesti Jesivával
Film: Modell széder Köves Slomóval
Kovászoseladási meghatalmazás
A kovásztalan kenyér ünnepe
Hayim Halevi Donin
kalauza
Új! Kapható! Az õrködés éjszakája Peszáchi Hágádá
Peszách - A zsidó húsvét
Herman Wouk írása
Gréda József: A Peszáchi Hágádá,
új magyar fordítás
Peszách: Mit? Hogyan? Mikor?
Rövid összefogalaló
A Peszáchi Hágádá, fonetikus átírása
Kommentár a Peszáchi Hágádához
Részletes gyakorlati útmutatás
Imák, áldások, szertartások
Má nistáná: a jiddis verzió
Naftali Kraus: Mi az a Hágádá?
A Széder-est lefolyása
Szédereste kezdõknek
Peszáchi chászid történetek,
és anekdoták
A Szédereste forgatókönyve
Az omerszámlálás
A lubavicsi rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi:
Gyakorlati beszélgetes Peszáchról Oberlander Báruch rabbivalA feltétel nélküli bizalom
A kivonulás a jelen tapasztalata is!
Peszách a Szentélyben:
Egy római szemtanú beszámolója
Az ízetlen macesz és a négy pohár bor
Az egyiptomi „kárpótlás” története
Naftali Kraus:
Vérvádak évadán
Oberlander Báruch rabbi:
Belekortyol-e Élijáhu próféta a borba?
Hegedüs Géza: Egy nagysikerû vallásos mesekönyv Dallamok a Széderhez
Peszáchi receptek
Ki kicsoda? a Hágádában Link: Pesach in English

 

 
 
   
© 2004 Lubavitch of Hungary, All rights reserved.