|
KI KICSODA – A HÁGÁDÁBAN? Még
aki most tartja először a kezében a peszáchi Hágádát, az is egyhamar észreveszi,
hogy bár a legnépszerűbb zsidó könyv szerzőjének neve nincs feltüntetve
rajta – lévén kompiláció nem is tudjuk ki volt az szerző (lásd a bevezető
Tanulmányban), de a Hágádában több ismert Talmud bölcs neve fordul elő,
ilyen vagy olyan hangsúllyal. Kik
voltak ezek? Ki volt az öt Bölcs, akik az emlékezetes Szédert Bné-Brákban töltötték?
Ki volt Rábán Gámliél, Joszi, a galileai és a többiek? A
kérdés mellett nem mehettünk el szó nélkül. Ennél fogva ide iktatunk néhány válogatott
biográfiát. Ezek a Hágádában való megjelenés sorrendjében jönnek és – legalább
dióhéjban – némi képet nyújtanak azokról a Tanaitákról, akik rányomták bélyegüket
nemcsak a Misnára és a Talmudra, de a legnagyobb zsidó best-sellerre, a Hágádára
is. Rabbi
Ákivá
Rabbi Elázár
ben Ázárjá
Eliezer ben Hirkánosz
Második
Rábán Gámliél
Hilél,
a nagy öreg
Rabbi Josuá ben Chánánjá
Joszi, a galileai
Rabbi Tárfon RABBI ÁKIVÁ Vannak
olyan személyiségek, akiknek – idézőjel nélküli – nagysága minden kétségen
felül áll. Ilyen például Ákivá ben Joszéf, a nagy tanaita, a Bár Kochbá-felkelés
szellemi vezére, aki a római terror áldozatául esett tíz vértanú egyikeként halt
hősi halált. Ákivá
gyermekkora ismeretlen. Csak annyit tudunk róla, hogy apja, Joszéf, prozelita
volt, a kánaánita Sziszrá hadvezér leszármazottai közül való. Jó zsidó érzésű
ember volt Joszéf, de fiának nem adott zsidó nevelést. Ákivá egyszerű pásztoremberként
nőtt fel: negyvenéves korában még olvasni sem tudott. Születési éve sincs
feljegyezve, de különböző, megbízható számításokból arra a meggyőződésre
lehet jutni, hogy körülbelül 52 évvel a Második Szentély lerombolása és Jeruzsálem
eleste előtt született a polgári időszámítás 18. évében. Negyvenesztendős
volt Ákivá, amikor bekövetkezett a változás, amely meghatározta további életét,
és a zsidó nép nagyjai közé emelte őt. Az egyszerű, tanulatlan zsidó
addig pásztor volt, és az akkori Izrael egyik leggazdagabb embere, Kálbá-Szávuá
szolgálatában állt. Egyes életrajzírói tudni vélik, hogy korábban már volt egy
felesége, aki meghalt, miután egy fiúgyermekkel ajándékozta meg. Ez a fiú – aki
a Talmudban Josuá ben Korchá néven szerepel – együtt járt a chéderbe idős
apjával, Ákivával, amikor az elhatározta, hogy megtanul olvasni. Elhatározta,
hogy – felesége hozzájárulásával – elmegy rabbi Eliezer és rabbi Josuá Talmud-iskolájába,
és behozza lemaradását a Tóra-tanulásban. Ráchel a felesége akkor Ákivá édesanyjának
házában lakott. Elszegődött cselédnek, hogy a tanházba járó férjét anyagilag
támogathassa. Ákivá szegénysége annyira ismert volt, hogy közmondások keringtek
róla. Elment tehát a jesivába, és tizenkét éven át nem volt otthon. Amikor visszatért,
meghallotta, amint egy ember azt mondja a feleségének: "Hogy lehet, hogy
Ákivá itt hagyott téged, mintha egy élő özvegye lennél?!" Ráchel így
felelt: "Ha énrám hallgatna, ott maradna, és még tizenkét évig tanulná a
Tórát..." Ákivá
ezt hallván sarkon fordult, és visszament a tanházba. Amikor újfent hazament,
24 000 tanítvány kísérte, és nagy Talmud-tudósként volt közismert. Az őt
fogadó és ünneplő tömegben felesége, Ráchel is ott volt, szegény cselédhez
méltó, rongyos ruhában. Amikor
Ákivá megérkezett, Ráchel a lábai elé vetette magát. A tanítványok, akik nem ismerték
őt, odébb akarták tessékelni az ismeretlen asszonyt, de Ákivá leintette őket:
"Hagyjátok, az enyém és a tiétek [vagyis a Tóra, amit tanultunk] mind az
ő érdeme..." Közben
Kálbá-Szávuá, Ákivá apósa – aki megúszta a pusztulás okozta zűrzavart, és
vagyona is épségben maradt – már rég megbánta, hogy kitagadta egyetlen lányát.
Most megtudta, hogy egy nagy tudós rabbi jött a városba. Elment hozzá, és kérte,
hogy oldja fel fogadalmát. Ákivá
megkérdezte apósát – aki persze nem ismerte fel a nagy rabbiban egykori pásztorát
–: "Ha tudtad volna, hogy egy nagy tudós a vejed, akkor is kitagadtad volna
a lányodat?" Kálbá-Szávuá így felelt: "Isten ments! Ha csak egy fejezetet
tudna, vagy csak egy törvénycikket, valamit..." Ekkor
Ákivá felfedte magát. Az após a lábai elé vetette magát, és bocsánatot kért, majd
neki adta fél vagyonát... Ákivának
akkora híre volt, hogy az egész zsidó világ elismerte nagyságát. A hagyomány Mózessal
hasonlítja össze. * * * Ákivá
nem felejtette el öt gyermeke anyjának, amit ifjúkorában tett érte. Meghitt kapcsolatukra
utal, hogy gyakran mondta: "Ki a gazdag? Akinek tettekben gazdag felesége
van..." (Sábát 25b.) Nem
csak a zsidó tudományokban volt utolérhetetlenül nagy. Elmélyült és alapos tudása
szinte minden területre kiterjedt. Sok nyelvet tudott, és így azok közé tartozott,
akik Gámliél fejedelmet elkísérték külföldi útjaira, főleg Rómába, ahol igyekeztek
közbenjárni a zsidó közösséget érintő ügyekben, és enyhíteni a jogfosztó
intézkedéseket. Tudása
és vezetői képességei felől alkalmas lett volna a legmagasabb pozícióra
is. Amikor Jávnéban a palotaforradalom során leváltották Gámliélt, és megfelelő
jelöltet kerestek tisztségére – amelynek viselője nemcsak a maradék zsidó
közösség vallási feje volt, hanem a világi zsidó hatalom képviselője is a
rómaiakkal szemben –, ő is szóba került. Csak azért nem választották meg,
mert a származása nem volt megfelelő – mint tudjuk, egy betért fia volt –,
és nem tartották ildomosnak, hogy "előkelő" családfa nélkül
viselje a fejedelmi tógát. Ákivá
alaposan ismerte az orvos- és a természettudományokat és az asztronómiát is, sőt
a modern pszichológiában is jártas volt. Ez a nagy tudású és széles látókörű
vezető idővel a Bár Kochbá-féle felkelés egyik kezdeményezője és
szellemi irányítója lett. Bár
Kochbá kezdeti sikerei sokakat meggyőztek a felkelés helyességéről.
Vannak történészek, akik biztosra veszik, hogy az a 24 000 Ákivá-tanítvány, akik
szinte egyszerre haltak meg a Peszách és Lág BáOmer közötti időben, a felkelő
vezér katonái voltak. Mások odáig mennek, hogy úgy vélik, a holt-tengeri barlangokban
felszínre került Bár Kochbá-papiruszokon gyakran előforduló "Rábénu
Betánjá ben Miszá" tulajdonképpen Ákivá ál-, illetve fedőneve volt a
felkelést előkészítő földalatti mozgalomban [Chájim Kulic: Ros lácháchámim.
(Rabbi Ákivá élete)]. Lehet,
hogy ez túlzás. Mindenesetre tény, hogy Ákivá szimpatizált a felkelőkkel
és Bár Kochbában, legalábbis eleinte, a lehetséges Messiást látta. A felkelés
leverésekor Ákivá nem volt Bétárban, a felkelők utolsó fellegvárában, hanem
(Hyman szerint) a babilóniai Nehárdéában, ahol szökőévet iktatott be a héber
naptárba. * * * Miután
leverték a Bár Kochbá-lázadást elrendelték, hogy a zsidóknak tilos a szombatot
megtartani, tilos fiúgyermeküket körülmetélni, és – ami a legsúlyosabban esett
a latba – tilos a Tórát tanulni, legalábbis nyilvánosság előtt. Halálbüntetés
terhe mellett megtiltották a Tóra-bölcseknek, hogy a népet a zsidó etikára és
a zsidó törvényekre tanítsák. Ákivá azonban tömegeket gyűjtött maga köré,
és a drákói rendelkezések ellenére nyilvánosan tanította a Tórát. Páposz
ben Jehudá – aki Ákivá társa és barátja – egyszer látta, hogy egy sereg ember
Ákivá előadását hallgatja. Azt kérdezte: "Nem félsz a hatalomtól, amely
megtiltotta ezt?" – A mi életelemünk a Tóra. Ha a tanulása veszélyt jelent,
akkor a tőle való eltávolodás százszor annyira veszedelmes és fenyegető
számunkra... – válaszolta rabbi Ákivá. Rövid
időre rá letartóztatták és börtönbe vetették Ákivát. * * * A
Talmud részletesen leírja Ákivá napjait a kájszárijái börtönben: kínozták, nem
adtak neki elég vizet, de addig nem volt hajlandó enni, amíg nem kapott vizet,
hogy megmoshassa – illetve a háláchá szerint leönthesse – a kezét. A
Bölcsek kérdéseket küldtek neki, s ő élete kockáztatásával válaszolt és halachikus
döntvényeket hozott a börtön falai között. Simon bár Jocháj, a későbbi nagy
tanaita, aki ekkor még fiatal tanítvány volt, bejött hozzá, és követelte, hogy
tanítsa Tórára. Ákivá azonban nem akarta veszélybe sodorni tanítványát. A
hagyomány szerint Jom Kipur napján végezték ki, szörnyű tortúra közepette.
A Smá Jiszráél ideje volt, és Ákivá
testét vasfésűvel boronálták [ez ismert római kínzási módszer volt], ő
pedig a Smát mondta nagy elmélyültséggel.
Hosszan, elnyújtva mondta az ima echád szavát, amely Isten egyetlenségét
jelenti ki, és lelke ezzel a szóval elszállt. 1
- 2 - 3 |
