|
Az
őrködés éjszakája – Peszáchi Hágádá Kommentár Írta: Naftali Kraus Szerkesztette: Oberlander Baruch A
Magyar Könyvklub és a Chábád Lubavics –
Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület
közös kiadása ...kabbalisztikus szöveget... A
benne előforduló héber szavak mind kabbalisztikus
kifejezések a rossz erőkre. Szó szerint: chiconim: „külső” destruktív erő,
a jó ellentéte; szitrá áchrá: a „másik
oldal” (arameus); klipá: burok, héj. …és adj nekünk húsból való szívet... Jechezkél 36:26. alapján. Éruv távsilin: Ünnepen szabad aznapra főzni és ennivalót készíteni,
de az ünnep után következő szombatra tilos, kivéve ha elvégezzük az éruv
távsilin szertartást. Ennek elvi alapja, hogy ha az ünnep előtt elkezdtünk
a szombatra készülni, akkor az ünnep napján folytathatjuk. Ezt a „kezdést” jelképezi
az éruv. A szöveg arámi nyelvű,
de mindenki mondhatja olyan nyelven, amelyen ért (Bécá 16a.). Itt említjük meg, hogy ünnepen, akárcsak szombaton, tilos tüzet gyújtani. Égő gyertyáról vagy mécsesről szabad
tüzet átvinni a tűzhelyre, de az így átvitt tüzet nem szabad eloltani. Gyertyagyújtás: A zsidó nő
három sajátos, nagy micvájának egyike.
A zsidó naptár szerint megadott időpontban kell meggyújtani a gyertyát. Három
éven felüli kislányok édesanyjuk segítségével gyújthatnak külön gyertyát. A
gyertyagyújtás időpontját az 1999-2020. években lásd a Hágádá legelején.
Az ott közölt időpontoknál később csak az ünnep kezdete óta folyamatosan
égő lángról (pl. a gázkészülék őrlángjáról) szabad meggyújtani az ünnepi
gyertyákat. Pénteken
azonban ezen időpontok (az ún. zmán)
után egyáltalán nem szabad meggyújtani a gyertyákat, a Szombat bejövetele miatt. A peszáchi áldozat rendje: Mivel
a Szentély hiányában nem áll módunkban peszáchi áldozatot bemutatni – ajánlatos
kántálva elmondva legalább lerövidítve megjegyezni annak rendjét, hogy feledésbe
ne menjen, és készen álljunk felújítani a szertartást, mihelyt a Szentély felépül,
rövidesen, napjainkban. Ugyanez az elgondolás áll egyébként amögött, hogy a minden
napi imarendben memorizáljuk, a Szentély napirendjét, a különböző füstölőszereket,
áldozatokat stb. Az itteni szöveg – kis változtatásokkal – megtalálható Lurjá
(Jichák Áskenázi rabbi, az ÁRI Hákádos – 1534–1572) imakönyvében,
valamint a SLÁ (Sné Luchot Hábrit című könyv szerzője: Horowitz Jesájá rabbi
1565–1630) Pszáchim traktátusának elején.
Az itt olvasható fordítás Borbély Pál munkája. A széder-tál Mielőtt
leülnénk a széder-asztalhoz – elrendezzük
az ún. széder-tálat. Erre azokat a jelképes
kellékeket helyezzük, amelyekre az est során szükségünk lesz. A tálra kerül három
pászka, melyek jelképes neve Kohén, Lévi és Jiszráél,
vagyis együtt a zsidó népet jelképezik. A tálon, három részre osztott, díszes
takaróval fedett pászkák fölött jobboldalt zroá
(egy darab sült hús, rendszerint csirkenyak) található, szemben vele baloldalt
egy keménytojás, középen máror (vagyis
keserű gyökér, rendszerint torma). Lejjebb jobboldalt a chárószet (különböző gyümölcsökből
készített keverék); szemben vele balra az ún. kárpász (főtt krumpli, vagy nyers
hagyma – Magyarországon voltak aki erre a célra retket, zellert vagy petrezselymet
használtak) és lent, középen, a máror alatt további keserűgyökér, általában torma és saláta van. Lurjá
nyomán ilyen a világszerte majdnem minden rítus által elfogadott széder-tál összetétele. Létezik egy másik, a vilnai gáonnak tulajdonított
rítus is, amely szerint csak két pászka van a tálon, és a kellékek összetételében
is van némi különbség. A
kellékek jelentőségéről a továbbiakban, a használat során lesz szó. Rímes emlékeztető... Ez a
Hágádát tizenöt részre osztja. Szokás elénekelni a széder elején. Egyes források
szerint Rási (rabbi Slomo Jicháki, XI. század) vezette be (Máchzor Vitri), mások szerint az egyik
XIII. századi toszafista, a falaise-i rabbi Smuél ben Slomo, szerkesztette (Luzatto).
Annakidején volt több hasonló „e mlékeztető”, de Lurjá imakönyvében ezt fogadta
el. Kádés Kidus: Mint minden péntek este, illetve minden ünnep
előestéje, a peszách ünnepe is kidussal
kezdődik, ami itt a széder bevezetője. A
kidus ősi szövege megegyezik a három
zarándokünnepen mondott áldással, betoldva abba a "chág hámácot", vagyis a "pászka
ünnepe" szavakat. Ha
szombat estére esik az ünnep, hozzátesszük a különleges szombatbúcsúztató imát,
melynek rövidített jele JáKNöHáZ (Jájin,
Kidus, Nér, Hávdála, Zmán) vagyis bor, kidus, gyertya, elválasztás és idő
(Sechechjánu). A
kidus végeztével kiisszuk az első
pohár bort (a négy közül). A négyes szám jelentőségéről lásd a 42. oldalon. A
Széder-estéken a nős férfiak fehér kitlit
öltenek. Chábád chászidoknál ez elmarad. Urchác Kézmosás: A széder második mozzanata a kárpász
fogyasztása előtti kézleöntés, aminek két oka van: egyrészt Bölcseink tanítása
szerint minden olyan dolog evése előtt, amit folyadékba mártva esznek, kezet
kell mosni (Pszáchim 115a.), másrészt
pedig ez is – mint a széder során sok
más mozzanat – arra jó, hogy a gyerekek érdeklődését felkeltse, és így a
Hágádát, a peszáchi kivonulás történetét
figyelemmel hallgassák. Kárpász Sós
vízbe (vagy ecetbe, ha lehet peszáchra kóser ecetet kapni) mártva elfogyasztjuk
a krumplit, hagymát (retket, petrezselymet, zellert – ki-ki szokása szerint),
miután elmondtuk rá a megfelelő áldást (pri
háádámá). Az áldás elmondásakor gondolunk arra, hogy ezzel eleget teszünk
a később evett keserű gyökérre (máror)
mondandó áldás kötelezettségének is. Olyan csekély mennyiséget eszünk (páchot mikázájit), ami nem kötelez utóáldás
(bráchá áchroná) elmondására. A
talmudi időkben volt, hogy a kárpászt
a tormába mártották. A kárpász maga
mint étvágygerjesztő szerepelt, és ennélfogva egyik célja az volt, hogy a
pászkát jó étvággyal egyék később (Pszáchim
107b., Sábát 140b.). (Ugyanezen okból
szokás, hogy már Niszán hónap kezdetétől – chábád chászidok már Purimtól
– nem esznek pászkát. Erev peszáchkor
ez egyenesen tilos.) A
kárpász fő célja azonban, hogy a gyerekek
rákérdezzenek, miért pont ma eszünk zöldséget a vacsora elején – amit nem látnak
évközben (Pszáchim 114a. és Rási ott). Jáchác A
középső pászka kettétörésére azért van szükség – még az elbeszélés (Mágid) megkezdése előtt – mert a széder-estén
kötelező a pászkának töröttnek lennie, ugyanis ez a „szegénység (a nyomorúság)
kenyere” (lechem oni). A szűkölködőnek
nincs egész vekni kenyere, csak egy-két darab törött, száraz kenyér jut neki (Pszáchim
115b.). Chászid szokás a pászkát letakarva kettétörni. Az
ötödik lubavicsi rebbe, rabbi Sálom Ber Schneerson (Rásáb),
valamint fia, hatodik rebbe, rabbi Joszéf Jichák (Rájác) mindig öt részre törte az áfikománt és elmagyarázta, hogy az ötös számnak itt kabbalisztikus
jelentősége van (ld. a lubavicsi Rebbe Hágádáját). Az ötös számról lásd még
Sámuel imája – Zsidó imakönyv, 403.
oldal. Van
aki a kendőbe rejtett pászkát a vállára veszi, hogy ezzel imitálja az Egyiptomból
kivonuló zsidókat, ahogy az Írás mondja, hogy a kendőbe csomagolt keletlen
tésztát a vállukon vitték (2Mózes 12:34.). Ezt a szokást a Sulchán
Áruch is említi (Mágén Ávráhám, Orách
Chájim 473:22.) 1
- 2 - 3 - 4
- 5 - 6 - 7
- 8 - 9 |
