Purim - A sorsvetés ünnepe

Hayim Halevi Donin kalauza

Purim egynapos ünnepe ádár 14. napján, egy hónappal Peszách elõtt van. Arról emlékezünk meg ezen az ünnepen, hogy a perzsa uralom alatt élõ zsidó közösség, amelynek kiirtására Hámán gonosz tervet szõtt, megmenekült. A pontos dátum körül van némi bizonytalanság, de valószínû, hogy az Eszter könyvében leírt események i. e. 450 körül történhettek. A Purim név a "sorsvetést" jelentõ pur szóból ered, mert Hámán így választotta ki az idõpontot, amikor rá akarta szabadítani hordáit a zsidókra, hogy kiirtsa õket.

Az évszázadok folyamán még sok uralkodó akadt, akinek országában zsidók éltek, és meg akarta valósítani Hámán aljas tervét. A diaszpóra számos országában a helyi uralkodó kénye-kedvétõl függõ zsidók bizonytalan sorsát foglalja magába Purim története. Ez a történet, amelyben az események váratlan fordulata folytán az elnyomó fegyvere visszafelé sült el, s így a zsidó közösség képes volt megvédeni magát az erõszak ellen, évszázadokon át a reménység és bátorítás zsarátnokaként izzott az elnyomott és meggyötört zsidóság lelkében.

Az ünnep megtartásának legjellemzõbb vonása, hogy Purim elõestéjén a zsinagógában meghallgatjuk az Eszter-tekercs, közismertebb nevén a Megilá felolvasását. A következõ reggelen, Purim napján, a sáchrit istentiszteleten is felolvassák a Megilát.

Mind a férfiak, mind a nõk kötelesek meghallgatni a Megilá felolvasását. A gyerekeket is vigyük el a zsinagógába, hogy teljesíthessék ezt a kötelezettséget.

A purimi szertartás alapja Eszter könyvének alábbi részlete:

Mordecháj leírta mindezeket az eseményeket. Majd leveleket küldött... a zsidóknak... és kötelezõvé tette számukra, hogy tartsák meg ádár hónap tizennegyedik és tizenötödik napját... Tegyék azokat az evés-ivás és az öröm napjaivá, amikor egymásnak ajándékokat, a szegényeknek pedig adományokat küldenek. A zsidók megfogadták, hogy ... sem õk, sem utódaik, sem a hozzájuk csatlakozók nem szüntetik meg, hanem megtartják ezt a két napot* a kapott írás szerint és az elõírt idõben minden esztendõben... (Eszter 9:20-23., 27.)

[* Mivel Susánban, a perzsa birodalom fõvárosában 15-én tartották az ünnepet, azokban a városokban, amelyek Susánhoz hasonlóan "Józsué napjai óta" fallal voltak körülkerítve, egy nappal késõbb, ádár 15-én ünnepeltek. Ezt a napot Susán Purimnak hívják. Jeruzsálemban ádár 15-én tartják Purim ünnepét.]

Purim megünneplésének másik parancsolata: "enni, inni, vigadni". Purim napján családi ünnepi vacsorát kell tartani. Ezt is sz'udának hívják, és az Eszter könyvében megadott utasítás teljesítésére szolgál, hogy legyenek ezek "az evés-ivás napjai", j'mé miste.

[Az étkezés utáni hálaadásba és a napi istentiszteletbe ezen a napon egy külön imát iktatnak be, az Ál Hániszim... (A csodákért...) kezdetût, amellyel hálát adunk az Örökkévalónak Purim csodáiért. Ugyanezt az imát mondják, más betoldással, Chánukákor is.]

Még két fontos elõírás van:

Mindenki "küldjön ajándékot" egy barátjának. Ez étel- vagy italajándék lehet. Legalább kétféle sült vagy fõtt ételt vagy gyümölcsöt vagy édességet vagy italt kell küldeni. A kötelezettséget azzal is teljesítjük, ha egy embernek küldünk ilyen ajándékot, de szokás a különbözõ barátoknak is "ajándékot szétküldeni": ezt héberül sálách mánotnak vagy misloách mánotnak - közismerten sláchmónesznak - hívják. Ezeket az ajándékokat a gyerekekkel szokták elküldeni.

Mindenki adjon adományt legalább két szûkölködõnek. Még a szegénynek - aki maga is rászorul az adományra - is kell adnia. Aki netalán olyan helyen tartózkodnék, ahol nincsenek szegények, vagy más okból nem tudja aznap teljesíteni az adományozás kötelezettségét, az tegye félre a pénzt, hogy késõbb átadhassa a rászorulónak.

A talmudi idõk óta Purim az egyetlen olyan ünnep, amelyen a mértéktelen ivás szokásos korlátozását szabad felrúgni. "Addig kell inni, amíg nem tudunk különbséget tenni az átkozott Hámán és az áldott Mordecháj között" (Megilá 7b.) - mondják a bölcsek. Természetesen aki ismeri magát, és tudja, hogy ha többet iszik a kelleténél, akaratlanul is megszeghet vagy áthághat egy vallási elõírást, vagy közönségesen kezd viselkedni, jobb, ha még Purimkor sem rúg be.

Bár semmi nem tiltja, hogy Purimkor dolgozzunk, mégis méltóbb az ünnephez, ha nem a szokásos munkánkat végezzük, hanem illõ módon megszenteljük a napot.

Sok zsidó közösségben elterjedt szokás Purimkor maskarába bújni, karnevált és egyéb összejöveteleket rendezni. A jelmezviselés és a gyerekek számára rendezett hasonló mulatságok különlegesen népszerû formában hordozzák Purim ünnepének tartalmát.