1-2. fejezet

3. fejezet
1. Ezek után nagy méltóságra emelte Ahasvéros király az agágita Hámánt, Hámdátá fiát, és feljebb tétette székét a körülötte lévo összes vezeto embernél. 2. A király összes udvari embere, akik a királyi udvarban voltak, térdet hajtottak és leborultak Hámán elott, mert így parancsolta a király. Mordecháj azonban nem hajtott térdet, és nem borult le. 3. És így szóltak Mordechájhoz a király szolgái, kik a király kapujában voltak: Miért szeged meg a király parancsát? 4. És mikor napról-napra szóvá tették ezt neki, o nem hallgatott rájuk. Jelentették Hámánnak, hogy helytálló-e Mordecháj védekezése, miszerint azért nem teszi meg, mert o zsidó. 5. Amikor Hámán látta, hogy Mordecháj nem hajt térdet és nem borul le elotte, elöntötte Hámánt a méreg. 6. De nem elégedett meg azzal, hogy egyedül Mordechájra emelje kezét, mert tudtára adták neki, hogy melyik népbol származik Mordecháj, ezért Hámán arra törekedett, hogy Mordechájjal együtt minden zsidót kipusztítson Ahasvéros egész birodalmából. 7. Ahasvéros király uralkodásának 12. évében, az elso, Niszán hónapban, Hámán sorsot vetett, napról napra, hónapról hónapra, a 12. hónapig, vagyis Ádár haváig. 8. Ekkor azt mondta Hámán Ahasvéros királynak: Van egy nép, amely elszórtan és elkülönítetten él a népek között birodalmad minden tartományában. Törvényeik különböznek minden más népétol, és a király törvényeit nem tartják meg. A királynak nincs hasznára, ha meghagyja oket. 9. Ha a király jónak látja, adja írásba, hogy el kell veszejteni oket, én pedig tízezer talentum ezüstöt mérek ki a tisztviselok kezébe, hogy vigyék a király kincstárába. 10. Ekkor a király lehúzta pecsétgyurujét és az agági Hámánnak, Hámdátá fiának, a zsidók ellenségének adta. 11. És azt mondta a király Hámánnak: Az ezüst a tied, és a nép is, hogy azt tehess vele, amint akarsz. 12. Az elso hónap tizenharmadik napján hívatták a királyi írnokokat és megírattak mindent Hámán parancsa szerint a kormányzóknak és a helytartóknak, akik az egyes tartományok élén álltak, és az egyes népek vezeto embereinek, mindegyik tartományba írásmódja szerint, és mindegyik népnek nyelve szerint. Ahasvéros király nevében készült az írás és a király gyurujével pecsételték le, 13. és futárokkal küldették el a király valamennyi tartományába, hogy egyetlen napon, a 12. hónap, vagyis az Ádár hónap tizenharmadikán, pusztítsanak el, gyilkoljanak le és semmisítsenek meg minden zsidót, ifjakat és öregeket, gyermekeket és noket egyaránt, és hogy vagyonukat pedig zsákmányolják el. 14. Az irat másolata rendeletként adasson ki minden egyes tartományban, nyilvánosan minden népnek, hogy készek legyenek azon a napon. 15. A futárok sietve útnak indultak a király parancsával és Susán várában kihirdették a törvényt. A király és Hámán leültek borozni és Susán városában nagy volt a megdöbbenés.

4. fejezet
1. Mordecháj megtudta mindazt, ami történt, hamut szórt a fejére, kiment a városba és hangosan, keservesen jajveszékelt. 2. Így ment egészen a király kapujáig, de a király kapuján, zsákba öltözve, nem volt szabad belépnie. 3. Minden egyes tartományban és helységben, ahová eljutott a király törvénye, nagy gyász szakadt a zsidókra. Böjtöltek, sírtak, gyászolták magukat és sokan zsákruhában és hamuban fetrengtek. 4. És bementek Eszter szolgálólányai és udvari tisztjei, és tudtára adták azt neki. A királyné nagyon megrendült és ruhát küldött, hogy öltöztessék fel Mordechájt és a zsákruhát vegyék le róla, de ezt o nem fogadta el. 5. Ekkor hívta Eszter Hátáchot, a király azon udvari tisztjei közül, akiket szolgálatára kirendeltek, és parancsot adott neki Mordechájra vonatkozólag, hogy megtudja, mi ez és miért van ez? 6. És elment Hátách Mordechájhoz a város (fo)utcájára, mely a király kapuja elott vezet. 7. És tudtára adta neki Mordecháj mindazt, ami ot érte, és azt az ezüst mennyiséget, melyrol Hámán mondta, hogy kiméri a királyi kincstárnak a zsidók megsemmisítéséért, 8. és a rendelet leiratának másolatát, melyet Susánban adtak ki, hogy oket megsemmisítsék. Oda adta neki, hogy megmutassa Eszternek és tudtára adja, hogy azt parancsolja neki, menjen be a királyhoz, könyörögjön neki és kérelmet intézzen hozzá népéért. 9. Hátách bement és elmesélte Eszternek Mordecháj szavait. 10. Eszter azt válaszolta Hátáchnak megparancsolva Mordechájra vonatkozólag: 11. a király minden szolgája és a király tartományainak népe tudja, hogy minden férfire és asszonyra, aki bemegy a királyhoz a belso udvarba anélkül, hogy hívták volna, az az egy rendelet áll, hogy kivégzik, kivéve ha a király az arany pálcáját felé nyújtja, akkor maradhat életben. Engem pedig nem hívtak, hogy bemehessek a királyhoz, immár harminc napja. 12. És elmondták Mordechájnak Eszter szavait. 13. Ekkor Mordecháj azt üzente vissza Eszternek: ne áltasd magad azzal, hogy te, a királyi palotában, megmenekülhetsz. 14. Mert ha te most néma maradsz, máshonnan támad majd a zsidók számára menekvés, de te és családod elpusztul! Ki tudja, nem éppen a mostani idok miatt jutottál-e királyi méltóságra?! 15. Ekkor Eszter azt üzente Mordechájnak: 16. menj és gyujts össze minden zsidót, aki csak Susánban található és böjtöljetek értem! Ne egyetek és ne igyatok három napig, se éjjel, se nappal. Én is ugyanúgy böjtölök szolgálóimmal, aztán bemegyek a királyhoz, a törvény ellenére is. Ha elveszek, hát elveszek! 17. Mordecháj ezután elment és mindenben úgy járt el, ahogy azt Eszter meghagyta neki.

5. fejezet
1. Három nap múltán Eszter királynoi öltözéket öltött és megállt a királyi palota belso udvarán, a trónteremmel szemben. A király pedig ott ült a trónján, szemben a bejárattal. 2. Amint a király meglátta, hogy Eszter királyné ott áll az udvaron, kegyet talált a szemében és kinyújtotta Eszter felé a kezében lévo aranypálcát. Eszter közelebb lépett és megérintette a pálca végét. 3. A király megkérdezte tole: mi járatban vagy, Eszter királyné és mi a kívánságod? Még ha országom felét is [kéred], megadom neked! 4. Eszter válaszolt: Ha a király jónak látja, jöjjön o és Hámán ma lakomára, amelyet neki készítettem. 5. S így szólt a király: Hamar hozzátok Hámánt, hogy teljesülhessen Eszter szava! Így hát elment a király és Hámán a lakomára, melyet Eszter készített. 6. Ekkor azt mondta a király Eszternek borivás közben: Amit csak megkívánsz, megadatik neked! Ami a kérésed, legyen az akár a királyság fele is, úgy lesz! 7. Eszter pedig azt felelte: Kérésem és kívánságom: 8. ha jóindulattal tekint rám a király, és ha jónak látja megadni kérésem és teljesíteni kívánságom - jöjjön el a király, Hámánnal együtt a lakomámra, amelyet készítek. Holnap aztán felelek majd a király kérdésére. 9. Azon a napon Hámán örömmel és jókedvuen távozott [a lakomáról]. De meglátta Hámán, a király kapujában Mordechájt, aki nem kelt fel elotte, meg se moccant, s ezért elöntötte ot a düh. 10. Hámán erot vett magán és hazament. Majd hívatta barátait és feleségét Zerest, 11. és elsorolta nekik, milyen nagy a vagyona, mennyi fia van és hogyan emelte ot a király nagyobb méltóságra minden vezeto emberénél. 12. Majd így szólt Hámán: Nem is hívott Eszter királyné mást a királyon kívül a lakomához, melyet készített, mint engem, és holnapra is én vagyok hivatalos hozzá a királyon kívül. 13. Mindez, azonban, mit sem ér nekem, amíg a zsidó Mordechájt a királyi udvarban látom. 14. Zeres a felesége meg mind a barátai ezt válaszolták neki: Készítess bitófát, ötven ámá magasat. Reggel pedig mondd a királynak, hogy akasszák fel rá Mordechájt, s menj be a királlyal a lakomára örvendve. Tetszett a dolog Hámánnak és elkészíttette a bitófát.

6. fejezet
1. Azon az éjszakán kerülte az álom a királyt. Ezért megparancsolta, hogy hozzák elo a nevezetes történetek könyvét, és olvassanak fel belole neki. 2. És rátaláltak arra a feljegyzésre, hogyan jelentette fel Mordecháj Bigtánt és Terest, a király küszöbét orzo két háremort, akik merényletet terveztek Ahasvéros király ellen. 3. A király megkérdezte, milyen méltóságot és kitüntetést adtak ezért Mordechájnak? A király szolgálatára álló ifjak azt felelték, hogy semmit nem adtak neki. 4. Akkor azt kérdezte a király: ki van az udvarban? Hámán ugyanis megérkezett és azt akarta kérni a királytól, hogy akasztassa fel Mordechájt arra a bitófára, amit készíttetett neki. 5. Ezért a királynak ifjú szolgái azt mondták: Íme Hámán, itt áll az udvarban. A király erre azt válaszolta: Jöjjön be! 6. Hámán bement, és a király azt kérdezte tole: Mit kell tenni azzal az emberrel, akit a király ki akar tüntetni? Hámán azt gondolta szívében: Ki mást kívánna a király kituntetni, ha nem engem? 7. Annak az embernek, akit a király ki akar tüntetni, 8. hozzanak királyi öltözetet, olyat, amilyenbe a király szokott öltözni, meg lovat, amilyenen a király szokott kilovagolni és tegyenek a fejére királyi koronát. 9. Adják át a ruhát és a lovat az egyik királyi nemes úrnak, öltöztessék fel azt az embert, akit a király ki akar tüntetni, lovagoltassák végig a város (fo)utcáján, és kiáltsák elotte: Így tesznek azzal az emberrel, akit a király ki akar tüntetni. 10. Siess, hozd a ruhát és lovat, amirol beszéltél, és tégy így a zsidó Mordechájjal, aki a királyi udvarban van. Semmit ne hagyj el abból, amit mondtál! 11. Hámán tehát fogta a ruhát és a lovat, felöltöztette Mordechájt, majd végiglovagoltatta a város (fo)utcáján és azt kiáltotta elotte: Így tesznek azzal az emberrel, akit a király ki akar tüntetni! 12. Majd visszatért Mordecháj a király kapujába, Hámán pedig hazasietett gyászosan és beborított fovel. 13. Hámán elmesélte feleségének Zeresnek és minden barátainak mindazt, ami ot érte. Erre azt válaszolták neki bölcsei és felesége Zeres: Ha a zsidók ivadékából való ez a Mordecháj, aki elott bukni kezdtél, akkor nem bírsz vele, hanem teljesen el fogsz bukni elotte! 14. Még beszélgettek vele, mikor a király udvari tisztjei megérkeztek és sietve vitték Hámánt a lakomára, melyet Eszter készített.

7. fejezet
1. A király és Hámán eljöttek, hogy igyanak Eszter királynéval. 2. És így szólt a király Eszterhez a második napon is a borivás közben: amit csak megkívánsz Eszter királyné, megadatik neked! Ami a kérésed, legyen az akár a királyság fele is, úgy lesz! 3. Eszter királyné pedig azt felelt: Ha kegyet találtam szemeidben, ha jóindulattal tekint rám a király, és ha jónak látja, adja nekem életemet kérésemre és népemet kívánságomra! 4. Mert eladtak engem és népemet, megsemmisítésre, legyilkolásra és elpusztításra, és hogyha szolgáknak és szolgálóknak adtak volna el minket, hallgattam volna - mert nincs szorongatás, mely felérne a király kárával. 5. Achasvérós király ekkor azt kérdezte Eszter királynétól: ki az, és hol van az, aki arra mert vetemedni, hogy ilyet tegyen? 6. Eszter pedig mondta: ez az ember, a gonosz Hámán, a mi ádáz ellenségünk! Hámán erre megijedt a király s a királyné elott. 7. A király indulatosan felkelt a borivástól, a palota kertje felé indult, és Hámán ott állt, hogy az életéért könyörögjön Eszter királynénál, mert látta, hogy a vesztét már elhatározta a király. 8. A király pedig visszatért a palota kertjébol a borivás házába, és Hámán éppen leborult a kerevetre, melyen Eszter volt. Ekkor így szólt a király: Még bántalmazni is mered a királynét az én jelenlétemben? A szó elhagyta a király ajkait és Hámán arca elborult. 9. Chárboná, egy az udvari tisztek közül, így szólt a király elott: Íme a bitófa is, melyet Hámán készített Mordecháj számára, aki jót mondott a királyról. Ott áll Hámán házában, ötven ámá magas. A király pedig azt mondta: Akasszátok fel rá! 10. Így felakasztották Hámánt a bitófára, melyet Mordecháj számára készített, és a király indulata lecsillapodott.

8. fejezet
1. Azon a napon Ahasvéros király Eszter királynénak adta Hámánnak, a zsidók ellenségének házát. Mordecháj pedig a király közvetlen környezetébe került [szó szerint: bement a király elé], mert Eszter felfedte, ki o neki. 2. A király lehúzta pecsétgyurujét, amit elvett Hámántól és odaadta Mordechájnak, és Eszter kinevezte Mordechájt Hámán háza fölé. 3. Ezután Eszter ismét beszélt a királlyal, lába elé borult és sírva kért kegyelmet tole, hogy hiúsítsa meg az agágita Hámán gonosz tervét, amelyet a zsidók ellen kigondolt. 4. A király odanyújtotta Eszternek az aranypálcát, így Eszter felkelt, megállt a király elott, 5. és azt mondta: ha jónak látja a király, s ha jóindulattal tekint rám, s helyesli a dolgot, és elnyertem a tetszését, adjon ki egy dekrétumot, melyben visszavonják az agágita Hámánnak, Hámdátá fiának a leveleit, melyeket minden tartományba elküldött a zsidók kipusztításáról, 6. mert hogyan tudnám elnézni azt a veszedelmet, amely népemre vár, és hogyan tudnám elviselni rokonaim pusztulását? 7. Ahasvéros király így felelt Eszter királynénak és a zsidó Mordechájnak: Hámán házát már Eszternek adtam, ot pedig felakasztották, mert kezet emelt a zsidókra. 8. Ti meg írjatok a király nevében, amit a zsidók ügyében jónak láttok és pecsételjétek le a király gyurujével. Ugyanis az a rendelet, amit a király nevében írtak és a király gyurujével pecsételtek le - visszavonhatatlan. 9. Abban az idoben a harmadik hónapban, Sziván havában, annak huszonharmadikán hívatták a király írnokait, akik leírtak mindazt, amit Mordecháj megparancsolta, a zsidóknak, a kormánytoknak, a helytartóknak és a tartományok vezeto embereinek, melyet Indiától Etiópiáig, 127 tartományba, minden egyes nép saját nyelvén, a tartomány saját írásmódja szerint elküldtek, valamint a zsidóknak is a maguk írásával és a maguk nyelvén. 10. Achasvéros király nevében íratta és megpecsételte a király gyurujével, és elküldte a leveleket a lovas futárokkal, akik a ménesekbol származó úri paripákon nyargaltak: 11. megengedte a király, hogy az egyes városokban lakó zsidók összegyuljenek életük védelmére, elpusztíthassák, megölhessék és elveszejthessék a népek és tartományok velük szemben ellenséges eroit, gyermekeiket és asszonyaikat, és hogy vagyonukat elzsákmányolják - 12. ugyanazon a napon Achasvérós király valamennyi tartományában, a tizenkettedik hónapnak, Ádár havának tizenharmadikán. 13. Az irat másolatát rendeletként adták ki mindegyik tartományban, nyilvánosan mind a népeknek, és a zsidóknak, hogy készen legyenek ezen a napon bosszút állni ellenségeiken. 14. Az úri paripákon nyargaló futárok pedig sebtiben és sietve indultak a király parancsára. A rendeletet pedig kiadták Susán fovárosban. 15. Ezután Mordecháj távozott a király színe elol bíborkék és fehér királyi öltözetben nagy arany koronával, bisszus és bíborpiros palástban. Susán városa ujjongott s örvendett. 16. A zsidóknak fény és öröm jutott, meg vígság és megbecsülés. 17. Minden egyes tartományban és helységben, ahová a király parancsa eljutott örültek a zsidók. Az ország lakosságából sokan zsidóvá lettek, mert elfogta oket a zsidóktól való félelem.

9. fejezet
1. A tizenkettedik hónapban, Ádár havában, annak tizenharmadik napján pedig, amelyrol a király parancsa és rendelete szólt, hogy cselekedjenek azon a napon, - amikor a zsidók ellenségei azt remélték, hogy elbánhatnak velük - fordulat következett be, mert a zsidók bánhattak el azokkal, akik gyulölték oket. 2. Összegyultek a zsidók városaikban, Achasvéros király valamennyi tartományában, és rátámadtak azokra, akik a vesztükre törtek. Senki nem tudott nekik ellenállni, mert rettegés fogta el tolük az egész lakosságot. 3. A tartományok vezetoi, a kormányzók, a helytartók és királyi hivatalnokok kedveztek a zsidóknak, mert a Mordechájtól való félelem fogta el oket. 4. Mordecháj, ugyanis, nagy ember lett a királyi palotában és híre eljutott valamennyi tartományba, ugyanis a férfiú, Mordecháj, nottön nott. 5. A zsidók pedig lesújtottak mind az ellenségeikre karddal, legyilkolták és elpusztították oket, kedvük szerint bántak gyulöloikkel. 6. Susán fovárosban pedig a zsidók megöltek és elpusztítottak ötszáz embert, 7. meg Pársándátát, Dálfont és Ászpátát, 8. Porátát, Ádálját és Áridátát, 9. Pármástát, Áriszájt, Áridájt és Vájzátát, 10. Hámánnak, Hámdátá fiának, a zsidók szorongatójának, tíz fiát megölték, de a zsákmányra nem tették rá kezüket. 11. Azon a napon a legyilkoltak számát tudatták a királlyal Susán fovárosban, 12. s a király azt mondta Eszter királynénak: Susán fovárosban a zsidók megöltek és elpusztítottak ötszáz embert, meg Hámán tíz fiát. És a király többi tartományaiban mit tettek! Tehát amit csak megkívánsz, megadatik neked! Ami a kérésed, úgy is lesz! 13. Eszter pedig így válaszolt: ha jónak látja a király, enged meg holnap is a Susánban levo zsidóknak, hogy a mai nap rendelete szerint cselekedjenek. Hámán tíz fiát pedig akasszák fel a bitófára. 14. A király erre azt mondta, hogy úgy legyen, és kiadatott a rendelet Susánban. Hámán tíz fiát pedig felakasztották. 15. Ádár havának tizennegyedik napján is összegyultek a Susánban levo zsidók és megöltek háromszáz embert Susánban, de a zsákmányra nem tették rá a kezüket. 16. A többi zsidó pedig, akik a király tartományaiban voltak, összegyultek és kiálltak életükért, nyugalmat leltek ellenségeiktol. Megöltek gyulöloik közül hetvenötezret, de a zsákmányra nem tették rá kezüket 17. Ádár havának tizenharmadik napján, és annak tizennegyedikén megpihentek, megtették azt lakoma és öröm napjának. 18. A Susánban levo zsidók pedig összegyultek tizenharmadikán és tizennegyedikén, és megpihentek tizenötödikén, és megtették azt lakoma és öröm napjának. 19. Ezért a zsidók, akik a nyílt városokban laknak, Ádár havának tizennegyedik napját tartják vidámságra, lakomára, ünnepre és arra, hogy ajándékokat küldjön egyik a másikának. 20. Mordecháj leírta mindezen eseményeket, majd levelet küldött mindazon zsidóknak, akik Ahasvéros király tartományaiban laktak közel vagy távol. 21. Kötelezové tette számukra, hogy tartsák meg Ádár hó 14. és 15. napját, évrol évre, 22. mivel ezek a napok, melyektol kezdve a zsidók nyugtot lelhettek ellenségeiktol, és ez az a hónap, amelyben bánatuk örömre, gyászuk ünnepre fordult. Tegyék ezeket a lakoma és öröm napjaivá, amikor egymásnak ajándékokat és a nélkülözoknek adományokat küldenek. 23. A zsidók pedig megfogadták, hogy folytatják, amit elkezdtek, ahogyan azt Mordecháj megírta nekik. 24. Mert az agági Hámán, Hámdátá fia, az összes zsidó szorongatója, kitervelte a zsidók ellen, hogy elveszíti oket, s purt, azaz sorsot vetett, hogy megzavarja és elveszítse oket. 25. Azonban amikor [Eszter] a király elé járult, az kimondta levélben, hogy [Hámánra] visszaszálljon gonosz gondolata, melyet a zsidók ellen kitervelt, a saját fejére, így felakasztották ot meg fiait a bitófára. 26. Ezért nevezték el ezeket napokat Purimnak, a pur nevérol, ezen levél minden szava miatt és amiatt, amirol ekkor meggyozodtek és amit ekkor megtapasztaltak. 27. Megállapították és elfogadták a zsidók maguk számára, leszármazottjuk számára és mindenki számára, ki hozzájuk csatlakozott, hogy ne szeghessék meg ezen két nap megtartását eloírásuk és idejük szerint minden évben, 28. hogy ezekre a napokra megemlékezzenek és megtartsák oket minden nemzedék nemzedékben, mindegyik családban, mindegyik tartományban és mindegyik városban. A Purimnak ezek a napjai ne tunjenek el nyomtalanul a zsidókból és emlékük ne szunjön meg leszármazottjuknál. 29. Eszter királyné, Ávichájil lánya, és a zsidó Mordecháj újra megírták a levelet, és hangsúlyozottan követelték ezen második Purim-levél rendelkezéseinek teljesítését. 30. Elküldték a leveleket az összes zsidóhoz, Achasvéros királyságának százhuszonhét tartományába, békének és igazságnak szavaival, 31. hogy megtartsák Purim ezen napjait a maguk idejében, amelyet meghatározott számukra Mordecháj, a zsidó, és Eszter, a királyné, valamint amelyet meghatároztak saját maguk számára és leszármazottjuk számára a böjtök és kiáltások dolgában. 32. Eszter szavai elismertették Purimot, mint ünnepet és beírattak a könyvbe.

10. fejezet
1. Ahasvéros király adót vetett ki az országra és a tenger szigeteire. 2. Minden nevezetes hostette és Mordecháj nagyságának a leírása, akit kitüntetett a király - mindez meg van írva a méd és perzsa királyok történetének könyvében. 3. Mert a zsidó Mordecháj második ember volt Ahasvéros király után, tekintélyes volt a zsidók között, és honfitársai többsége kedvelte ot, mert népe javát kereste és nemzetségének békéjén tevékenykedett.