Megjelent: Gut Sábesz, 2. évfolyam 21. szám

"Mindenki annyit köteles inni Purimkor, hogy már ne tudjon különbséget tenni az átkozott Hámán és az áldott Mordecháj között." (Talmud, Megilá 7b.)

Bölcseink mondották: "Ádár havának elérkeztével fokozni kell az örömöket" (Talmud, Táánit 29a.). Ennek szellemében vannak olyan közösségek, ahol Ádár havában gyakran táncos mulatságokat szerveznek. Igazi öröm pedig nincs bor nélkül, mint a Zsoltárok költoje mondja (104:15.): "a bor megörvendezteti az ember szívét". Ez így van Ádárban, és még inkább Purim idején.
Négy micva kapcsolódik Purimhoz: végighallgatni az egész Megilát Eszter (Eszter könyve) felolvasását este és reggel; süteménybol vagy más ételbol-italból álló ajándékokat (misloách mánot) küldeni barátainknak; nagylelkuen adakozni a szegényeknek (mátánot láevjonim); és végül részt venni a purimi díszvacsorán, ahogy azt Mordecháj eloírta a csoda évében: "Mordecháj leírta mindezeket az eseményeket... tegyék azokat a lakoma és az öröm napjaivá, küldjenek egymásnak ajándékokat, a szukölködoknek pedig adományokat. A zsidók megfogadták, hogy [minden évben] folytatják amit cselekedni kezdtek, ahogyan Mordecháj megírta nekik" (Eszter könyve 9:20-23.).
Míg az elso három micvát nagy örömmel és egyetértésben teljesítik a zsidók, az utolsó nehezen értheto, az idézett eloírás miatt. Sokak számára felfoghatatlan, és elképzelhetetlen, hogy az egész évben jámbor, Istenfélo zsidó egyszer csak italtól buzös, kiabáló, durva részeggé változik - hiszen kétségtelenül igen nagy mennyiségu alkoholt kell elfogyasztani ahhoz, hogy valaki ne tudja többé megkülönböztetni a zsidóság megmentojét a gonosz népirtótól. Igazuk van, valóban felfoghatatlan, hogy hogyan gondolhatja bármelyik Istenfélo, felelos, bölcs törvénymagyarázó hogy földön hentergo részeggé kell, hogy alacsonyítsák magukat Isten szerény szolgái.
A Sulchán Áruchban (Orách Chájim 695:2.) a Römá azt a tanácsot adja, hogy a zsidó igyék egy pohárkával, és feküdjék le aludni, hiszen álmában nem tesz különbséget Hámán és Mordecháj között... Mégis a törvénymagyarázók túlnyomó része szerint (Rif, Ros, Tur, Bét Joszéf - ld. uo.) egyértelmu háláchikus eloírás, hogy annyira be kell rúgni Purimkor, hogy ne tudjunk különbséget tenni "átkozott Hámán" és "áldott Mordecháj" között. Ehhez bizony igen részegnek kell lenni...

Egy kis bor egész évben
A zsidó életében mindig is nagy jelentosége volt a bornak. Központi helyet foglalt el a bor a jeruzsálemi Szentélyben az áldozati szertartásokban is: az a zsidó, aki égo- vagy békeáldozatot mutatott be, köteles volt bort is küldeni az oltárra. Ez volt a nöszáchim (italáldozat).
Bort használnak a zsidók a szombatot és az ünnepet köszönto áldáshoz, a Kidushoz. Hasonlóképpen, bor szükséges a szombat és az ünnep kimenetelére mondott áldáshoz, a Hávdálához is. Vallási eloírás, hogy minden családi és közösségi ünnepen (mint esküvo, brit milá stb.) egy pohár borra kell áldást mondani; a közelgo Peszách ünnepén, mindkét szeder-estén négy pohár bort kell meginni.
Bár a zsidó gyakran iszik bort, ráadásul ezzel Istennek tetszo dolgot tesz - a korlátozott borivás soha nem vezet részegséghez. Purim az év egyetlen napja, amikor határtalanul lehet, sot isteni parancs inni. Hogyan lehet az Örökkévaló akarata, hogy jámbor, szelíd szolgái részeges állatokká alacsonyodjanak?

Az igazi én
A talány megoldása, hogy nem az állattá alacsonyodás az eloírás, hanem az, hogy a racionális gondolkodást kiiktassuk, a fölé emelkedjünk, nagy mértéku alkoholfogyasztás által, és ez az, amihez külön segítséget ad az Örökkévaló Purimkor.
A félreértés alapja, hogy a legtöbben csak olyan részegeket láttak akikbol a durva, esetleg másokra veszélyes vad bújik elo - azonban ez nem mindig van így. Mindenkibol azt hozza elo az ital, ami legbensobb énje. Aki részegen üvöltözik vagy, ne adj Isten, a feleségét bántalmazza, abban józanon is ugyanezek a vágyak vannak, csak elnyomja oket az ész. Az ilyen ember, míg át nem alakítja bensojét, tényleg jobb ha távol tartja magát az italtól.
Azonban az Isten eloírásait tisztelo zsidó, aki a Sulchán Áruch szerint él, betartja a legelso eloírást is: ""Az Örökkévalót tartom szemem elott mindig" (Zsoltárok 16:8.) Dávid király e jelmondata nagy és fontos alapelve a Tórának és a parancsait teljesíto és Isten elott járó jámborok életmódjának ... Minden, lelkét félto és Isten szavát tisztelo embernek le kell azt [gonosz ösztönét] magában gyurnie." (A Sulchán Áruch kivonata 1:1, 4.) Ennek következtében aki legyozi és galambbá alakítja a benne rejlo vadat, vagy legalább komoly erofeszítéseket tesz ez irányban, és az év 364 napján tudatosan szelídíti az "oroszlánt", hogy szeresse az Örökkévalót, aki róla és mindenki másról gondoskodik, annak nincs mitol tartania. Sot, javára válik, ha egy nap kiengedi az ész kalitkájából a galambot, annak ellenére, hogy az ész elengedhetetlen Isten szolgálatában.
Ez a ljádi Snéur Zálmán rabbi Tánjá címu könyvének egyik alapelve: az ész és az értelem irányítják az egész embert, az érzelmeivel együtt, és ezért csak az ész segítségével tudunk igazán közel kerülni a Végtelen Istenhez. Csak azáltal tudunk közelébe férkozni, ha kegyességén és mindenhatóságán gondolkozunk, megtanuljuk eloírásait és megértjük azok céljait. Az a biztos út, ami betartásukhoz vezet.
Az ész ugyanakkor fontossága ellenére akadály is. Hányszor fordul elo, hogy az ész nem tudja megfogalmazni és kifejezni gondolatainkat? Hányszor fordul elo, hogy nem tudjuk szavakba önteni érzelmeinket?
Egész évben nem tehetünk mást, mint azt, hogy az észen keresztül jutunk közelebb Istenhez, csak a racionalitás kalitkájába zárva fejezhetjük ki az Isten utáni vágyakozást, azonban egy nap, Purimkor lehetoséget adott az Örökkévaló, hogy megszabaduljunk az ész közvetítésétol és közvetlen kapcsolatba kerüljünk az örök Istennel. Purimkor rövid idore ki kell szabadulni a kalitkából, hogy az ész ellenorzése nélkül szabad kifejezésre juthasson a galamb - igazi énünk.
Nem egyszer fordult elo híres rabbiknál, hogy szokatlanul mély, sok újdonságot tartalmazó Tóramagyarázatokat mondtak Purim napján, saját maguk számára is meglepoen, amik csak azért váltak ismertté elottük, mert az alkohol hatására az ész határainak átlépésével sokkal közelebb kerültek ezeknek a gondolatoknak a forrásához, az Örökkévalóhoz, mint általában.
Ennek az ünnepnek a különlegességét az adja, hogy ez az egyetlen, az egész zsidó népet érinto csoda, ami a számuzetésben, Perzsiában történt, amikor nem állt a Szentély. Az ünnep történetében leírt csoda átlépte egy határt - ekkora csodák általában nem történnek a gálutban. Ez az egyik oka annak, hogy Purim lett az az ünnep, amikor nekünk is a gálutban kötelezo a határokat átlépni...

Nográdi Bálint