|
A
PURIMI SZOKÁSOK
-
Eszter böjtje
- Négy micvá Purimra
- 1. A Megilá
felolvasása
- 2. A "sláchmónesz"
- 3. Adomány
a szegényeknek
- 4. Az ünnepi étkezés
Purim
egynapos ünnepe ádár 14. napján van,
ebben az évben március 21-én (3. estétől). Arról emlékezünk
meg ezen az ünnepen, hogy a perzsa uralom alatt
élő zsidó közösség, amelynek kiirtására Hámán
gonosz tervet szőtt, megmenekült. Ezt a polgári
időszámítás kezdete előtt 450. körül történt eseményt
Eszter könyve örökíti meg. A Purim név a "sorsvetést"
jelentő pur szóból ered, mert Hámán így választotta
ki az időpontot, amikor rá akarta szabadítani
hordáit a zsidókra, hogy kiirtsa őket.
Az
évszázadok folyamán még sok uralkodó akadt, akinek országában zsidók éltek, és
meg akarta valósítani Hámán aljas tervét. A diaszpóra számos országában a helyi
uralkodó kénye-kedvétől függő zsidók bizonytalan sorsát foglalja magába Purim
története. Ez a történet, amelyben az események váratlan fordulata folytán az
elnyomó fegyvere visszafelé sült el, s így a zsidó közösség képes volt megvédeni
magát az erőszak ellen, évszázadokon át a reménység és bátorítás zsarátnokaként
izzott az elnyomott és meggyötört zsidóság lelkében. Eszter
böjtje
Purim ünnepének előestéjén, ádár 13-án a perzsiai
zsidók engedélyt kaptak a királytól, hogy harcba
szálljanak Hámán ellenük törő erőivel. Imádkozással
és böjttel küzdöttek. Ennek emlékére szokás minden
év ádár 13-án böjtöt tartani (idén március 20-án).
A böjt napkelte előtt kezdődik, és napnyugta után
35 perccel ér véget.
Négy
micvá Purimra A
purimi szertartás alapja Eszter könyvének alábbi részlete: "Mordecháj
leírta mindezeket az eseményeket. Majd leveleket küldött... a zsidóknak... és
kötelezővé tette számukra, hogy tartsák meg ádár hónap tizennegyedik és tizenötödik
napját... Tegyék azokat az evés-ivás és az öröm napjaivá, amikor egymásnak ajándékokat,
a szegényeknek pedig adományokat küldenek. A zsidók megfogadták, hogy ... sem
ők, sem utódaik, sem a hozzájuk csatlakozók nem szüntetik meg, hanem megtartják
ezt a két napot* a kapott írás szerint és az előírt időben minden esztendőben..."
(Eszter 9:20-23., 27.) Bár
semmi nem tiltja, hogy Purimkor dolgozzunk, mégis méltóbb az ünnephez, ha nem
a szokásos munkánkat végezzük, hanem illő módon megszenteljük a napot. *Mivel
Susánban, a perzsa birodalom fővárosában ádár 15-én tartották az ünnepet, azokban
a városokban, amelyek Susánhoz hasonlóan "Józsué napjai óta" fallal voltak körülkerítve,
egy nappal később, ádár 15-én ünnepeltek. Ezt a napot Susán Purimnak hívják. Jeruzsálemben
ádár 15-én tartják Purim ünnepét. 1.
A Megilá felolvasása Az
ünnep megtartásának legjellemzőbb vonása, hogy Purim előestéjén a zsinagógában
meghallgatjuk az Eszter-tekercs, közismertebb nevén a Megilá felolvasását. A következő
reggelen, Purim napján, a sáchrit istentiszteleten is felolvassák a Megilát. Mind
a férfiak, mind a nők kötelesek meghallgatni a Megilá felolvasását. A gyerekek
is menjenek el a templomba, hogy teljesítsék ezt a kötelezettséget. Szokás zajongani,
kereplőt csörgetni, valahányszor Hámán nevét említik felolvasás közben. Ez abból
a bibliai utasításból ered, hogy "töröltessék ki Ámálék neve", aki az egyiptomi
kivonulás után a zsidók első számú ellenségének számított. (Hámán Ámálék családjából
származott.) 2.
A "sláchmónesz" Purim
fontos eleme az egység és a barátság, amely lehetővé tette a csoda megtörténtét,
s erre való emlékezésül ételajándékokat szokás küldeni a barátoknak és rokonoknak.
Ezt a parancsolatot teljesítendő mindenkinek legalább kétféle, elkészített ételt
kell küldenie legalább egy embernek. Az ajándékot egy harmadik személlyel kell
elküldeni, mivel a Megilá misloách mánotról, "ajándék küldéséről" beszél. Ezt
héberül slách mánotnak - közismerten sláchmónesznak - hívják. 3.
Adomány a szegényeknek A
szűkölködőkkel való törődés egész évben kötelességük a zsidóknak. Mégis különösen
Purimkor fontos, hogy hozzásegítsük a szükséget szenvedőket saját ünnepük megüléséhez,
ezzel is kinyilvánítva, hogy egy nép vagyunk, amelyet közös kötelék fűz össze.
Még a szegénynek - aki maga is rászorul az adományra - is kell adnia. Mordecháj
és Eszter rendelte el, hogy így ünnepeljük Purimot. A parancsolatot akkor teljesítjük,
ha legalább két szűkölködőnek adományozunk. Maimonides törvényei szerint a szegényeknek
küldendő ajándék parancsolatának teljesítésére több figyelmet kell fordítani,
mint Purim összes többi parancsolatára együttvéve. A kicsi gyerekeket is meg kell
tanítani e parancsolat teljesítésére. 4.
Az ünnepi étkezés Purim
megünneplésének negyedik parancsolata: "enni, inni, vigadni". Purim napján családi
ünnepi vacsorát kell tartani. Ezt a szeudát délután kezdik, és késő estig folytatják.Purim
az egyetlen olyan ünnep, amelyen a mértéktelen ivás szokásos korlátozását szabad
felrúgni. "Addig kell inni, amíg nem tudunk különbséget tenni "az átkozott Hámán"
és "az áldott Mordecháj" között" - mondják a bölcsek (Megilá 7b.). Szokás
Purimkor maskarába bújni, álarcot és jelmezt viselni. Ennek több magyarázata van.
Az egyik azon a tényen alapul, hogy az Örökkévaló neve egyetlenegyszer sem szerepel
a Megilában. A több szálon futó történet részleteiben mégis összetéveszthetetlenül
felismerhető az isteni Gondviselés keze. Ha közelebbről megvizsgáljuk az eseményeket,
többnyire felfedezhetjük, hogy minden "véletlent", minden, látszólag jelentéktelen
történést a Mindenható keze rendezett el. Az álarc azt a módot fejezi ki, ahogyan
az Örökkévaló részt vett Purim eseményeiben: jelen volt, de nem lehetett tisztán
felismerni, mintha álarcot viselt volna. |
