Írta: Israel Méir Lau, Izrael országos fõrabbija

"A NÉGY TÓRA-SZAKASZ"
* "A sékelek fejezete" szombatja * Emlékezz! - szombatja
* A "Vörös tehén" szombatja * Háchodes párásá szombatja

PURIM
* Eszter böjtje * Megilá-olvasás * Micvá-étkezés * "Sláchmónesz" és a szegények megajándékozása * Purimi szokások * Susan-Purim * A "háromszoros Purim"

PURIM
Purim emléknapja ádár hó 14-re vagy 15-re esik. Arra emlékezünk, hogy a perzsa Áchásvéros király uralkodása alatt meghiúsult foemberének, Hámánnak szándéka, a zsidó nép teljes fizikai megsemmisítése. "Az elso hónapban - ez niszán hava - Áchásvéros király uralkodásának tizenkettedik esztendejében "pur"-t - ez a sors - vetettek Hámán elott, napról napra és hónapról(hónapra haladva egészen) a tizenkettedik hónapig - ez ádár hava." A "sors" e hónap tizenharmadik napját jelölte.
[Minden napról megkérdezték a sorsot, talán valamely szerkezet vagy pénzfeldobás stb. segítségével. A sors ádár hó tizenharmadikát jelölte ki. A király megmásíthatatlan rendelete (maga a király sem másíthatta meg) szerint ezen a napon a soknemzetiségu birodalom minden nemzete köteles volt "kiirtáni, meggyilkolni, elveszejteni az összes zsidókat, fiatalt, öreget, gyereket, asszonyt..." A véglegesen elhatározott végso megoldás meghiúsulása mutatja, hogy a "vég"-zet sem végleges Isten elott (nem úgy, mint a görögöknél, ahol az istenek is tehetetlenek a végzettél szembén).]
A "pur" szó adta az ünnep nevét, az eseményt pedig Eszter könyve (pontosabban "tekercse") - beszéli el, onnan való a fenti idézet (3:7.). Az ünnep ádár hó 14-én van a legtöbb helyen, és 15-én azokban az Erec Jiszráéli városokban, amelyek Jöhosuá bin-Nun kora óta fallal vannak körülvéve. Ezt a 15-i Purimot Susán Purimnak nevezzük: Susánban, a perzsa birodalom fovárosában ezen a napon lett nyugtuk ellenségeiktol a zsidóknak.
A Purimra vonatkozó legfontosabb rabbinikus forrás a Misna Megilá (= Eszter könyve) c. mászechetének, traktátusának 1. és 2. fejezete, a hozzájuk tartozó Toszeftá és a két Talmud (a Jeruzsálemi és a Babilóniai).
Purim micvája a hét rabbinikus micvá egyike; valójában maga is hét micvából áll:
l. Megilá-olvasás;
2. ajándékküldés (misloách mánot, "sláchmónesz");
3. a szegények megajándékozása;
4. Tóraolvasás;
5. az Ál hániszim a csodákért mondott hálaadásnak a Sömone Eszrébe és a "bencsolásba" való betoldása;
6. Lakoma, vigasság, szeudá;
7. Gyászbeszéd és böjt tilalma.
Chánukakor arra emlékezünk, hogy ellenségeink szellemileg akarták megsemmisíteni Izrael népét, de megmenekültünk. Purimkor pedig arra, hogy fizikailag akarták megsemmisíteni népünket, de megmenekültünk. (Ez a két veszély mind a mai napig váltakozik vagy karöltve jár a zsidó nép történelmében.) Ezért a Purimnak materiális, kézzelfogható megnyilvánulásai is vannak; azt mondjuk velük: élünk, eszünk-iszunk, vigadunk. Ezért kell purimi szeudát, étkezést tartani, ennivalót küldeni ajándékba: ezek is materiális megnyilvánulások. A szegényeknek adott ajándék viszont azt fejezi ki, hogy létünk, fennmaradásunk alapja a másik zsidóról való gondoskodás. A purimi vidámság pedig Hámán méltó utódainak, a mi Hámánoknak szól: hadd mérgelodjenek, hogy még mindig itt vagyunk, még mindig nem sikerült megvalósítani álmukat, a zsidómentes világot.
Ezek a purimi törvények, amint eloírja oket Eszter könyve:
1. Megilá-olvasás (Eszter könyvének olvasása);
2. purimi szöudá (étkezés);
3. "adagok" küldése ("sláchmónesz");
4. szegények megajándékozása.
E négy törvényhez Bölcseink hozzátették a reggeli Tóraolvasást (2Mózes 17:8-16.) - és az Ál hániszim - a csodákért. mondandó áldást, amelyet a Sömone Eszrébe és a "bencsolásba", az étkezés utáni áldásba kell betoldani. A Tóra-szakasz arról szól, hogyan támadt népünkre a pusztában Ámálék, miután kivonultunk Egyiptomból.
A purimi törvények részletezése elott a Purim elotti, ádár hó 13-i Eszter böjtjérol kell szólnunk.

Eszter böjtje
Erre a böjtre ugyanazok a törvények állnak, mint a többi közösségi böjtre: Gödáljá böjtjére, a tévét 10-i böjtre vagy a támuz 17-i böjtre. A böjt nem este kezdodik, hanem csak reggel, pirkadatkor. A Sácháritban Szölichot-ot ("Szlicheszt"), bunbocsánatot kéro imákat mondunk. (A reggeli Tóraolvasásban Mose rábénu imáját olvassuk: (2Mózes 32:11-14.), az aranyborjú vétkéért kért bocsánatot a népnek.
A Sömone Eszrében a cházán Ánénu-t mond, a Sömone Eszré után pedig Ávinu Málkénu van. A Minchában a közösség is mond Ánénu-t. Ekkor teszünk tányérokra cödáká-pénzt, jótékony adományt a Félsékel-adó emlékére, amely a Szentély fennállása idején volt érvényben. Tányérokat tesznek ki a zsinagógában, és mindenki betesz három pénzdarabot. Azért hármat, mert Eszter háromnapi böjtre és tsuvára, a Tóra parancsaihoz való visszatérésre kérte a Diaszpóra zsidóságát. Ez kellett a csodálatos megmeneküléshez. A rabbinikus irodalomból megtudható, hogy már a régi perzsiai és -médiai zsidóknak is eros hajlamuk volt az asszimilációra, az idegenek majmolására; egy részük például boldogan szaladt vedelni Áchásvéros király ivászatán. Nemzeti lealacsonyodás az ilyesmi. Hát még ha hozzátesszük, hogy a bort a mi Szentélyünkbol elrabolt edényekben szolgálták fel! A Szentély volt az Országát birtokló zsidó nép szemefénye, dicsosége, s most ez a nép Nábukádnecár babilóniai király óta el volt hurcolva Országából. A dögevés és a bálványimádók borának ivása közönséges bun.
Hogy megtörténhessen a csoda, a megmenekülés, Izrael népének böjttel, bunbánattal, jajveszékeléssel kellett visszatérnie arra az útra, amely ki van számára jelölve ebben a világban. Ennek emlékére tartjuk Eszter böjtjét.
Mint ahogyan ünnepeinken elhunytjainkra való emlékezéssel szakítjuk félbe a vigasságot, ugyanúgy váltja fel most a böjtöt egyetlen pillanat alatt a féktelen jókedv. Ez is arra figyelmeztet bennünket, hogy nincs e világban felhotlen öröm.

Page 1 - 2