|
 A
LUBAVICSI REBBE
Amikor
1951-ben a Rebbe átvette a lubavicsi mozgalom vezetését, kijelentette,
hogy az emberi történelem végtelen folyama végre meghozta
gyümölcsét.
"Ez
a nemzedék lesz a számûzetés utolsó nemzedéke és a megváltás
elsõ nemzedéke – mondta – a személyes és az egyetemes
megváltásé, amely a társadalom tökéletesedéséhez és egy olyan
világ megvalósulásához vezet, melyet megtölt az Örökkévaló
ismerete. Most már minden rajtunk múlik."
Ez
volt a Rebbe életének vezérfonala. Egy levélben egyszer így
írt: "Attól a naptól fogva, hogy iskolába mentem, sõt
már az azt megelõzõ idõktõl, képzeletemben
egyre határozottabban jelent meg a jövõbeni megváltás
képe – egy mindent átfogó, hatalmas megváltásé, mely megvilágítja
a számûzetés szenvedéseinek, és pusztításainak értelmét.
A
lubavicsi rebbe, rabbi Menachem Mendel Schneerson, a dinasztia
hetedik rebbéje, 1902-ben született az ukrajnai Nyikolajevben.
A zsidó tudományokra apja, rabbi Lévi Jicchák dnyepropetrovszki
fõrabbi és más rabbik tanították. 1928-ban Varsóban
nõsült meg. Felesége a hatodik lubavicsi rebbe, rabbi
Joszéf Jicchák Schneerson második leánya volt (1988-ban hunyt
el). Világi tanulmányait a leningrádi és berlini egyetemeken
és a párizsi Sorbonne-non végezte. Több tárgyból doktorált,
köztük a hajómérnöki, a villamosmérnöki és a filozófiai tudományokból.
1950-ben, apósa halála után õ lett a lubavicsi chászidok
hetedik vezetõje, A REBBE.
1999
június 12-én a kora hajnali órákban hunyt el. Az egész zsidó
világ gyászolja.
| A
zsidó vallás lubavicsi irányzata a chászid közösségek
egyik ágazata. A chaszidizmust a vallástörténészek, a
vallásszociológusok, de még a nagy tudású rabbik közül
is sokan már egy évszázada fokozatosan gyengülő s hamarosan
eltűnő anakronizmusnak tekintették. A Holocaust minden
addiginál borzasztóbb pusztítást okozó vihara, ami különösen
sújtotta a hagyományos formák között élő zsidóságot, tehát
a chászid népességet is, úgy látszott, végképp megpecsételte
a chábád jövőjét. A világháborút követő évtizedek azonban
megcáfolták a "tudományos" előrejelzéseket, és a nagy
vérveszteségek ellenére a chaszidizmus és Lubavics reneszánszát
éli, és soha nem tapasztalt virágzásnak indult szerte
a világon. |
Rabbi
Menachem Schneerson egy éve töltötte be a lubavicsi rebbe
tisztét, amikor 1951-ben egy interjúban arra a kérdésre, mik
a tervei, azt válaszolta: a zsidóság számára véget ért a védekezés
korszaka. Nem védekezünk többé, hanem támadunk: nem vonulunk
defenzívába, hanem offenzívát indítunk a zsidó identitás és
vallás megõrzéséért. A riporter csodálkozott: miért
nem látja be a fiatal rebbe, hogy a huszadik században az
ilyesmi már lehetetlen? A rebbe azonban megérezte, hogy ez
hiányzik a fiatal generációnak: a kétség és szégyen nélküli
bizonyosság a zsidó hitben. Ezzel indította el a napjainkig
tartó nagy zsidó reneszánszot. Ma már nem csodálkozunk
rá azokra a zsidókra, akik fiatalkorukban nem részesültek
hagyományos zsidó nevelésben, de késõbb mégis a zsidóság
felé fordultak, és most hagyományos zsidó életet élnek. Mindez
a rebbének köszönhetõ: az offenzívának, amely megváltoztatta
világfelfogásunkat, és megmutatta, hogy ez a mai, modern világban
is lehetséges.
A
lubavicsi mozgalom ma az egész világra kiterjed. A világon
1 500 lubavicsi intézmény és képviselet mûködik: a mozgalom
ott van New Yorkban, Hongkongban, Ausztráliában, Marokkóban,
természetesen Izraelben és másutt is.
Mi
volt az az üzenet, amely eljutott a sok tíz- és százezer hívõhöz?
A egyértelmû és erõs hit! A rebbe szerint a zsidó
hit és szellemiség nem a mindennapi élettõl távol álló,
elvont fogalom, nem egyszerûen megoldásra váró probléma.
Ami a Tórában le van írva, az igaz, reális és jó! Mózes ötödik
könyvében (6:9.; 11:20.) olvassuk a mezuzá parancsát: "És
írd õket házad ajtófélfáira és kapuidra!" Ez azt jelenti,
hogy minden zsidó ajtófélfára fel kell erõsiteni a
Smá Jiszráél kézzel pergamenre írt szövegét. A Tóra leírja:
ezt a parancsot azért kell betartani, "hogy hosszú ideig éljetek,
ti és gyermekeitek...". Ezért tartja úgy a hagyomány, hogy
a mezuzá a bejáratnál olyan, mint egy õr, aki semmiféle
rosszat nem enged be. Gyakran megtörtént, hogy az emberek
áldást kértek a rebbétõl, és õ azt válaszolta:
nézzék meg, van-e minden ajtófélfán elõírásos mezuzá.
A rebbe ezt így magyarázta: ha a Tóra szerint a mezuzá õrálló,
akkor nincs, aki visszatartsa a rosszat, a betegséget, ha
probléma van az õrrel. A rebbe a mezuzá tórai parancsolatát
a valóságba ültette át, ezzel segített az embereknek.
A
Tóra szemszögébõl vizsgálta a világ mindennapi eseményeit
is. Amikor az úgynevezett hidegháború végefelé létrejöttek
a két nagyhatalom közötti szerzõdések, és bejelentették,
hogy jelentõsen csökkentik a fegyverkezési kiadásokat,
a megmaradó pénzt pedig a mezõgazdasági fejlesztés
sokkal békésebb céljaira fogják fordítani, a rebbe ebben azt
látta, hogy megkezdõdik Ézsaiás jövendölésének beteljesülése.
Ézsaiás azt mondta a messiási idõkrõl
(2:4.): akkor majd "Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból
metszõkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást
többé nem tanul." A rebbe azt a következtetést vonta le, hogy
a messiási idõk már nagyon közel vannak, és mindenkinek
fel kell készülnie erre a nagy eseményre azzal, hogy tanulmányozza
a Messiás eljövetelével foglalkozó zsidó irodalmat, a Talmudot,
Maimonidest és a többieket. Ezt a meggyõzõdését
a Szovjetunió szétesése még inkább megerõsítette.
Noha
a rebbe fizikailag nincs velünk többé, továbbra is az õ
szellemében élhetünk: ha tanulunk és tanítjuk a zsidóságot;
ha úgy fogjuk fel a hitet, ahogyan õ tanította -- mert
ez volt életének lényege.
Örökké
éljen bennünk emléke! Zécher cádik livráchá!
----------------------------------------------
Kapcsolódó
írások:
Dr.
Borsányi Ferenc: Lubavics küldetése
Elie Wiesel beszélgetései a Lubavicsi
Rebbével
A Rebbe levele Elie Wieselnek
"Aki kitárta a judaizmus kapuját":
Rabbi Sacks írása a Rebbérõl
|
