|
 A
LUBAVICSI REBBE
Amikor
1951-ben a Rebbe átvette a lubavicsi mozgalom vezetését, kijelentette, hogy az
emberi történelem végtelen folyama végre meghozta gyümölcsét. "Ez
a nemzedék lesz a számûzetés utolsó nemzedéke és a megváltás elsõ
nemzedéke – mondta – a személyes és az egyetemes megváltásé, amely a társadalom
tökéletesedéséhez és egy olyan világ megvalósulásához vezet, melyet megtölt az
Örökkévaló ismerete. Most már minden rajtunk múlik." Ez
volt a Rebbe életének vezérfonala. Egy levélben egyszer így írt: "Attól a naptól
fogva, hogy iskolába mentem, sõt már az azt megelõzõ idõktõl,
képzeletemben egyre határozottabban jelent meg a jövõbeni megváltás képe
– egy mindent átfogó, hatalmas megváltásé, mely megvilágítja a számûzetés
szenvedéseinek, és pusztításainak értelmét. A
lubavicsi rebbe, rabbi Menachem Mendel Schneerson, a dinasztia hetedik rebbéje,
1902-ben született az ukrajnai Nyikolajevben. A zsidó tudományokra apja, rabbi
Lévi Jicchák dnyepropetrovszki fõrabbi és más rabbik tanították. 1928-ban
Varsóban nõsült meg. Felesége a hatodik lubavicsi rebbe, rabbi Joszéf
Jicchák Schneerson második leánya volt (1988-ban hunyt el). Világi tanulmányait
a leningrádi és berlini egyetemeken és a párizsi Sorbonne-non végezte. Több tárgyból
doktorált, köztük a hajómérnöki, a villamosmérnöki és a filozófiai tudományokból.
1950-ben, apósa halála után õ lett a lubavicsi chászidok hetedik vezetõje,
A REBBE. 1994
június 12-én a kora hajnali órákban hunyt el. Az egész zsidó világ gyászolja.
| A
zsidó vallás lubavicsi irányzata a chászid közösségek egyik ágazata. A chaszidizmust
a vallástörténészek, a vallásszociológusok, de még a nagy tudású rabbik közül
is sokan már egy évszázada fokozatosan gyengülő s hamarosan eltűnő anakronizmusnak
tekintették. A Holocaust minden addiginál borzasztóbb pusztítást okozó vihara,
ami különösen sújtotta a hagyományos formák között élő zsidóságot, tehát a chászid
népességet is, úgy látszott, végképp megpecsételte a chábád jövőjét. A világháborút
követő évtizedek azonban megcáfolták a "tudományos" előrejelzéseket, és a nagy
vérveszteségek ellenére a chaszidizmus és Lubavics reneszánszát éli, és soha nem
tapasztalt virágzásnak indult szerte a világon. |
Rabbi Menachem Schneerson egy
éve töltötte be a lubavicsi rebbe tisztét, amikor 1951-ben egy interjúban arra
a kérdésre, mik a tervei, azt válaszolta: a zsidóság számára véget ért a védekezés
korszaka. Nem védekezünk többé, hanem támadunk: nem vonulunk defenzívába, hanem
offenzívát indítunk a zsidó identitás és vallás megõrzéséért. A riporter
csodálkozott: miért nem látja be a fiatal rebbe, hogy a huszadik században az
ilyesmi már lehetetlen? A rebbe azonban megérezte, hogy ez hiányzik a fiatal generációnak:
a kétség és szégyen nélküli bizonyosság a zsidó hitben. Ezzel indította el a napjainkig
tartó nagy zsidó reneszánszot. Ma már nem csodálkozunk rá azokra a zsidókra,
akik fiatalkorukban nem részesültek hagyományos zsidó nevelésben, de késõbb
mégis a zsidóság felé fordultak, és most hagyományos zsidó életet élnek. Mindez
a rebbének köszönhetõ: az offenzívának, amely megváltoztatta világfelfogásunkat,
és megmutatta, hogy ez a mai, modern világban is lehetséges. A
lubavicsi mozgalom ma az egész világra kiterjed. A világon 1 500 lubavicsi intézmény
és képviselet mûködik: a mozgalom ott van New Yorkban, Hongkongban, Ausztráliában,
Marokkóban, természetesen Izraelben és másutt is. Mi
volt az az üzenet, amely eljutott a sok tíz- és százezer hívõhöz? A egyértelmû
és erõs hit! A rebbe szerint a zsidó hit és szellemiség nem a mindennapi
élettõl távol álló, elvont fogalom, nem egyszerûen megoldásra váró
probléma. Ami a Tórában le van írva, az igaz, reális és jó! Mózes ötödik könyvében
(6:9.; 11:20.) olvassuk a mezuzá parancsát: "És írd õket házad ajtófélfáira
és kapuidra!" Ez azt jelenti, hogy minden zsidó ajtófélfára fel kell erõsiteni
a Smá Jiszráél kézzel pergamenre írt szövegét. A Tóra leírja: ezt a parancsot
azért kell betartani, "hogy hosszú ideig éljetek, ti és gyermekeitek...". Ezért
tartja úgy a hagyomány, hogy a mezuzá a bejáratnál olyan, mint egy õr,
aki semmiféle rosszat nem enged be. Gyakran megtörtént, hogy az emberek áldást
kértek a rebbétõl, és õ azt válaszolta: nézzék meg, van-e minden
ajtófélfán elõírásos mezuzá. A rebbe ezt így magyarázta: ha a Tóra szerint
a mezuzá õrálló, akkor nincs, aki visszatartsa a rosszat, a betegséget,
ha probléma van az õrrel. A rebbe a mezuzá tórai parancsolatát a valóságba
ültette át, ezzel segített az embereknek. A
Tóra szemszögébõl vizsgálta a világ mindennapi eseményeit is. Amikor az
úgynevezett hidegháború végefelé létrejöttek a két nagyhatalom közötti szerzõdések,
és bejelentették, hogy jelentõsen csökkentik a fegyverkezési kiadásokat,
a megmaradó pénzt pedig a mezõgazdasági fejlesztés sokkal békésebb céljaira
fogják fordítani, a rebbe ebben azt látta, hogy megkezdõdik Ézsaiás
jövendölésének beteljesülése. Ézsaiás azt mondta a messiási idõkrõl
(2:4.): akkor majd "Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszõkéseket.
Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul." A rebbe azt a következtetést
vonta le, hogy a messiási idõk már nagyon közel vannak, és mindenkinek
fel kell készülnie erre a nagy eseményre azzal, hogy tanulmányozza a Messiás eljövetelével
foglalkozó zsidó irodalmat, a Talmudot, Maimonidest és a többieket. Ezt a meggyõzõdését
a Szovjetunió szétesése még inkább megerõsítette. Noha
a rebbe fizikailag nincs velünk többé, továbbra is az õ szellemében élhetünk:
ha tanulunk és tanítjuk a zsidóságot; ha úgy fogjuk fel a hitet, ahogyan õ
tanította -- mert ez volt életének lényege. Örökké
éljen bennünk emléke! Zécher cádik livráchá!
|
