|
A
Félelmetes Napok
Hayim Halevi Donin kalauza
–
Az idõszámítás
– Tisri elsõ napja
– Ros HáSáná
Az
idõszámítás
Az
ókorban az idõszámítás
kiindulópontja minden népnél
más és más volt, és
egy-egy jelentõs történelmi
eseményhez kötõdött. Többnyire
új uralkodók trónra lépése
jelölte az "ilyen meg ilyen" korszak
elsõ évét, így mindenkinél
újrakezdték az idõszámítást.
Így keltezték a hivatalos dokumentumokat,
és így jegyezték fel a történelmi
eseményeket. A Bibliában sok példát
találunk erre.
A
korai keresztények is így alapozták
meg idõszámításukat:
annak tevékenységétõl,
akit "szellemi királyuknak" tartottak.
Születési évét tekintették
elsõ évnek. A keresztény
kultúra világméretû
elterjedésének köszönhetõen
a keresztény idõszámítás
vált a világon a legtöbb helyen
használt rendszerré. Míg
a keresztények lényegében
vallási kifejezések rövidítéseit
használják az idõ felosztására:
Kr. e.("Krisztus elõtt") és
A. D. ("Anno Domini ...", "az Úr
... éve"), a zsidók többnyire
az i. e. ["(a polgári) idõszámítás
elõtt"], illetve i. sz. ["(a
polgári) idõszámítás
szerint"] rövidítéssel
élnek.
A
zsidók sok száz évvel ezelõtt
az Egyiptomból való kivonulást
tekintették idõszámításuk
kiindulópontjának, ehhez képest
számítva a mindenkori uralkodó
idejét. Így a keresztény
kor elején a zsidók már idõszámításuk
14. századánál tartottak.
Ha ez így maradt volna, ma a 34. században
élnénk, a 3350. év körül.
A
polgári idõszámítás
70. évében a Templomot lerombolták,
és megindult a zsidók szétszóródása.
Ettõl kezdve az idõszámításban
nem az egyiptomi kivonulást vették
alapul, hanem a Templom lerombolását,
és a kora középkori dokumentumokban
már ezt az adatot találjuk. Ennek
ellenére a zsidók között
ma legjobban elterjedt idõszámítási
rendszer alapja nem esemény vagy jelkép,
amelynek kizárólag népünkhöz
vagy hitünkhöz kötõdnék,
hanem egy univerzális jelentõséggel
bíró fogalom: a világ teremtése.
A
Teremtés óta eltelt éveket
a bölcsek az összes, korukban létezõ
feljegyzés tanulmányozásával,
a Biblia által számon tartott életkorok
áttekintésével számították
ki.
Tisri
elsõ napja
A
Tóra niszán havát - Peszách
idejét - a zsidó naptár elsõ
hónapjaként említi, anélkül
hogy akár csak utalást tenne Ros
HáSánára, újév
napjára. Tisri - a Biblia szerinti hetedik
hónap - elsõ napját a Tóra
az Emlékezés Napjaként, Jom
HáZikáronként és a
Sófárfúvás Napjaként,
Jom T'ruáként tartja számon.
Õsrégi
hagyomány alapján, amely a Teremtés
eseményét tisri elsõ napjára
keltezi, a nap Ros HáSánáként,
újévként vált ismertté,
különösen attól fogva, hogy
a Teremtést tették az idõszámítás
kiindulópontjává. A Misná
(Ros HáSáná 1:1.) említi
elõször Ros HáSánát
a négy újévnap között.
Niszán elsõ napja a királyok
újéve: ettõl a naptól
számították Izrael királyai
uralkodásuk éveit. Függetlenül
attól, hogy mikor foglalták el a
trónt, a következõ niszán
elseje jelölte a második esztendõ
kezdetét. Ekkortól számozták
az ünnepeket is, így Peszách
volt az év elsõ ünnepe. Tisri
elsõ napja az év újéve:
ettõl számították
az éveket, ennek alapján határozták
meg a szombatévet és a jobélévet.
Ezen a napon tartjuk Ros HáSánát.
Elul elsõ napja az állatdézsma
újéve. Svát tizenötödik
napja a fák újéve.
Akik
tudják, mi a különbség
a költségvetési év és
a naptári év között, jobban
megértik a különbözõ
újévek jelentõségét.
Az
imakönyvben az általunk Ros HáSánáként
ismert nap bibliai nevein szerepel, de az imák
fõ témája a nap hagyományos
vonása: a világ teremtésének
évfordulója és Istennek a
világegyetem fölötti felségjoga.
A köztudatban a Ros HáSáná,
az "újév" elnevezés
a legismertebb és legnépszerûbb.
A nagy ünnepek a legtöbb nyelven Ros
HáSánát és Jom Kippurt
jelenti. Héberül másként
nevezik ezeket az ünnepeket. Hagyományos
nevük jámim noráim, ami azt
jelenti: Félelmetes Napok.
Ros
HáSáná
...A
hetedik hónapban, a hónap elsején
pihenõnapotok legyen, szent összegyülekezés
emlékeztetõ kürtöléssel.
Ne végezzetek semmilyen, foglalkozáshoz
tartozó munkát...
(3Mózes 23:24-25.)
–
A Tóra és az imakönyv Emlékezés
Napja, Jom HáZikáron és
Sófárfúvás Napja,
Jom Truá néven említi
ezt a napot. A szellemi önvizsgálat
és bûnbánat tíznapos
idõszakának kezdetét jelöli,
amelyet Jom Kippur, az Engesztelés Napja
zár le. Minthogy az évek számítása
tisri elsõ napjával kezdõdik,
ez a nap a zsidó világban Ros HáSáná,
újév néven vált ismertté.
–
A napot elmélyült imádkozás
jellemzi. Az imák fõ témája
Isten korlátlan hatalma a világ
és az emberiség fölött.
–
Ros HáSánával kapcsolatban
a legemlékezetesebb bibliai elõírás
a sófárfúvás. Vallási
kötelesség ezeken a napokon a sófár
hangját hallgatni.
Aki
meg fogja fújni a sófárt,
elõbb áldást mond: "Áldott
légy Te, Örökkévaló
Istenünk, a Világ Királya,
ki megszentelt minket parancsolataival, s megparancsolta,
hogy hallgassuk a sófár hangját!"
A gyülekezet "Ámen!-t" mond.
A Ros HáSáná-i istentiszteletek
során összesen száz sófárhangot
kell hallani.
A
régi hagyomány három sófárhangzatot
különböztet meg: a hosszú,
elnyújtott t'kiát, a megtörõ,
panaszos svárimot és a tiszta, éles
staccatók sorozatát, a t'ruát.
–
Aki betegség vagy egyéb ok miatt
nem tud elmenni a zsinagógába, az
próbáljon megkérni valakit,
hogy jöjjön el hozzá sófárt
fújni.
–
A sófár hangja az õsidõktõl
fogva a bûnbánatra figyelmeztet,
és a sínai sófárt
idézi fel. Maimonides szerint a sófárfúvás
elõírása mély értelemmel
bír. Így magyarázza, mit
mond számunkra:
Ébredjetek,
aluvók... vessétek mérlegre
tetteiteket, emlékezzetek Teremtõtökre,
és forduljatok hozzá bûnbánatban!
Ne vétsétek el a valót, ábrándokat
kergetvén, ne vesztegessétek éveiteket
hiábavalóságokra, amelyeknek
semmi hasznuk, semmi értelmük! Tekintsetek
lelketekbe, szemléljétek cselekedeteiteket,
hagyjátok el a tévutakat, a hamis
gondolatokat, és térjetek meg Istenhez,
hogy könyörülhessen rajtatok! (Hilchot
Tsuvá 3:4.)
–
Ha Ros HáSáná szombatra esik,
nem fújnak sófárt.
–
Az esti istentisztelet után így
köszöntjük egymást:
(Férfit:)
Lösáná tová tikátév
v'téchátém.
(Nõt:) Lösáná tová
tikátévi v'téchátémi.
"Jó
évre írassál be és
pecsételtessél meg!"
–
Az ünnepi vacsorához számos
jelképes szokás kapcsolódik.
A legismertebb, amikor egy darabka chálát
vagy almát mézbe mártunk,
és mielõtt megennénk, ezt
mondjuk:
(Jöhi
rácon setchádés álénu
sáná tová umötuká.)
"Az Örökkévaló akaratából
jó és édes évre virradjunk!"
–
A Ros HáSánától Jom
Kippurig tartó idõszak neve "tíz
bûnbánó nap", ászeret
jömé tsuvá. Ezalatt mindennap
különleges bûnbánati imákat
kell mondani a zsinagógában.
A
tíz nap valamelyikére esõ
szombatot sábbát t'suvának,
"bûnbánat szombatjának"
vagy sábbát suvának, "megtérés
szombatjának" hívják.
[A "bûnbánat" (t'suvá)
és a "megtérés"
(suvá) azonos gyökerû szavak,
és ebben az esetben jelentésük
is ugyanaz.] Az utóbbi kifejezés
az aznap olvasott prófétai fejezetbõl
való: Suvá Jiszráél...
"Térj meg, Izrael, Istenedhez, az
Örökkévalóhoz..."
(Hóseás 14:2.)
–
A Ros HáSánát követõ
idõben így szokás köszönni:
Gmár chátimá tová,
vagyis "Legyen jó a végsõ
megpecsételés!" Ebben az a
hit jut kifejezésre, hogy Ros HáSáná
és Jom Kipur az ítélet napja
- Jom HáDin - minden nép számára.
| 
