ROS
HÁSÁNÁ ÉS A TÍZ
BÜNBÁNÓ NAP
A CHÁSZID LEGENDA TÜKRÉBEN
Írta:
Naftali Kraus
*
Megtérés * Miért félelmetesek
a "félelmetes napok"? * Összegyujteni
a "szent szikrákat" * Ami többet
ér húsz aranynál * Ki lehet
eloimádkozó az ünnepen? * "Tiszta
a keze és nem tolvaj..." * A csodálatos
gyógykenöcs... * A sófár-fújás
titka * A "nagyapó", mint védoügyvéd
* Megzavarni a sátánt... * Imafüzér
- betukbol... * Ki fél a por és
hamutól? *"Ki víz által
és ki tuz által" * Amikor a
vétkek érdemmé válnak
* A bunbánat szombatja * A csodálatos
tfillin és a bünbánat * A rebbe
a kártyaszobában * Mit mond a Háláchá?
Megtérés
A zsidó Újév lényege
a megtérés (tsuvá). Még
aki egész évben nem jár templomba,
az is elmegy ezen az ünnepen, hogy meghallgassa
a Sófárfújást, számbavegye
az elmúlt év eseményeit,
hisz ez a számadás már a
megtérés kezdete.
Bölcseink a megtérést úgy
értelmezték, hogy az két
részbol áll: egyrészt a múltban
elkövetett rossz megtagadása, másrészt
az az ünnepélyes fogadalom, hogy a
jövoben jobb leszek, mint voltam.
A Talmud-bölcsek szerint Ros Hásánákor
az égi bíróságon három
nagy könyvet nyitnak meg. Az egyikbe az igazak
iratnak be, hosszú és jó
életre. A másodikba azok, akik ennek
épp az ellenkezoi. Végül a
harmadikba az ún. közepesek kerülnek,
akiket se ide, se oda nem lehet besorolni. Ezekkel
- mondja a Talmud - Jom Kippurig vár az
égi bíróság és
ha érdemesnek találtatnak arra,
hogy elfogadják megtérésüket,
akkor beíratnak ok is az elso könyvbe.
Ha pedig nem, akkor... (Ros Hásáná
traktátusa 16).
Mely vétkekre vonatkozhat a megtérés?
Bölcseink ebben az esetben is két
fajta bunt különböztetnek meg egymástól.
Az egyik, amit az ember Isten ellen követ
el azzal, hogy nem tartja meg a Tóra parancsolatait.
A másik pedig az, amit embertársai
ellen követ el. A Tóra ugyanis az
embertársaink iránti megbecsülést,
becsapásának tilalmát éppúgy
eloírja, mint a szombattartás kötelezo
voltát, vagy a disznóhús
evésének tilalmát. A Talmud
pedig eloírja, hogy az embertársaink
ellen elkövetett gonosz cselekedetekért
csak akkor lehet bunbocsánatot nyerni,
ha elotte közvetlenül bocsánatot
kér attól, akit megbántott.
Amennyiben erre nem hajlandó, akkor megtérése
nem fogadtatik el. "És megtérsz
az Örökkévalóhoz, a te
Istenedhez és hallgatsz a szavára,
ahogy azt neked ma meghagyom, akkor visszahozza
az Örökkévaló a fogságban
lévoidet... újra összegyujt
téged a népek közül, ahova
elszórt téged..." (Deuteronomium
30:2-3.).
A Ros Hásáná elotti héten
(a keleti zsidóknál pedig Elul havában,
30 napon át) ún. Bunbánó
imákat (szlichot) mondanak. A szájhagyomány
szerint ezt maga Mózes adta át a
népnek, o pedig magától a
Teremtotol tanulta. A Talmud szerint "Az
Örökkévaló beburkolózott,
mint egy eloimádkozó és megmutatta
Mózesnek a (szlichot) imarendet, mondván:
amikor a zsidók vétkeznek elottem,
mondják el ezen imákat és
én megbocsájtok nekik..." (Ros
Hásáná 12).
Felvetodik a kérdés, vajon a megtérés,
a bunbánat nem mindenkinek a magánügye?
Miért kell ezzel a népnek, mint
közösségnek, együttesen
foglalkozni?
A tradicionális zsidó felfogás
az egyéni cselekedet és a közösségi
cselekedet között nem tesz különbséget.
A Tóra szerint: a "zsidók kezesek
egymás iránt" (Jiszráél
árévim ze báze). Bölcseink
pedig - többek között - így
magyarázzák: "A világ
a többség szerint ítéltetik
meg, és az egyén a többség
alapján (vagyis tettei többsége
szerint). Ha valaki egy micvét (jótéteményt)
csinált, boldog lehet, mert mind saját
magát, mind az egész világot
a jó irányba befolyásolta.
Ezzel szemben ha vétkezik, jaj neki, mert
akkor mind a világ, mind a saját
mérlegének serpenyojét rossz
irányba billentette" (Kiddusin 40).
Végül a Zohár, a Kabbala szent
könyve szerint: "lássa az ember
úgy magát és cselekedeteit,
mintha az egész világ sorsa tole
függne, rajta múlna..." (Zohár
2:42.)
A megtérés elhatározás
kérdése és egy pillanat alatt
megteheto. A kivitelezés már több
idot és foleg akaraterot igényel.
Mégis maga az elhatározás,
az erre való hajlandóság
a fontosabb.
Bölcseink ezt egy példázattal
magyarázták meg: ha egy fiatalember
közli a rabbinikus bírósággal,
hogy úgy jegyzett el egy lányt,
hogy gazdag vagy okos, esetleg bátor embernek
adta ki magát - akkor a bíróság
megvizsgálja, igazat mondott-e. Amennyiben
igen, az eljegyzést érvényesítik.
Ellenkezo esetben az eljegyzést érvénytelenítik.
Ha pedig egy ífjú azt állítja
magáról, hogy o egy igaz ember (cádík
gámur), és ezért jegyezte
el a lányt - az eljegyzés mindenképpen
érvényes. Ennek az a magyarázata,
hogy valaki, abban a pillanatban, amikor kimondta
magáról, hogy o igaz ember, egyben
meg is tért, megbánta buneit, s
igaz embernek (cádik) tekintheto, még
ha ennek megvalósítása még
várat is magára.
A Midrás szerint az elso megtéro
Ádám volt, aki - miután megszegte
a tilalmat és evett a tudás fájáról-megbánta
tettét, böjtölt és azt
mondta: Világ Ura! Bocsásd meg bunömet,
fogadd el megtérésemet, és
akkor a késobbi nemzedékek tudni
fogják, hogy létezik bunbocsánat
a világon!
Miért
félelmetesek a "félelmetes
napok"?
A zsidó folklór a Tisré hónap
elsejétol, vagyis Ros Hásánától
(Újév) a Jom Kippur utáni
napig terjedo 10 napot "Félelmetes
Napok"-nak is nevezi.
Már az elozo év utolsó napjaiban
megkezdodik a felkészülés,
az ún. "Szlichot" imák
mondásával, hogy mire beköszönt
az új év, addigra a zsidó
ember lelkileg megtisztulva készen álljon
az újrakezdéshez.
A "Félelmetes Napok"-at bírósági
tárgyaláshoz lehetne hasonlítani,
ahol számonkérik az embertol mit
tett és mit nem és elore sosem lehet
tudni, mi lesz az ítélet.
Így van ez a zsidó ember esetében,
nem tudhatja elore, cselekedeteit, kötelezettségeit
az Ég miként fogja értékelni.
Ehhez járul még, hogy a hagyomány
szerint Ros Hásánákor dol
el, hogy az elkövetkezo évben milyen
élete lesz, gazdagodik-e földi javakban,
boldogság vagy szerencsétlenség
jut-e osztályrészül neki, tehát
mindenképpen meghatározó
jelentosége van ennek a napnak.
Éppen ezért a zsidó ember
mindent megtesz, hogy testileg-lelkileg megfeleloen
felkészülve jelenjék meg az
égi törvényszék elott,
melynek földi visszfénye a templom,
a zsinagóga.
Az alábbi chászid történetekben
- amelyek az ünnepek jelentoségérol,
azok hangulatáról szólnak
- mély átélés és
törhetetlen optimizmus tükrözodik.
"Elul elsején adják az állati
tizedet" (Ros Hásáná
2 a Misnában). (Eredeti értelme:
minden tizedik újszülött állatot
a kohanítáknak adják).
Erre a meghatározásra mondta a kozsnitzí
Mággíd, reb Jiszráél:
Elul napjaiban a zsídó ember "megtizedeli"
a benne lakozó állatiasságot,
hogy egyre inkább emberhez méltó
életet éljen.
*
* *
Reb
Lévi Jichák, a berdicsevi cádik
szokta mondani arra az esetre, amikor Ros Hásáná
szombati napra esik:
Amikor Ros Hásáná ünnepe
(Jom Tovja) szombatra esik, az egy igazi "Jom
Tov" - vagyis Jó Nap. Ebben az esetben
a "per" kimenetele, illetve az ítélet
csakis jó lehet. Miért? Azért,
mert szombaton ítélkezni, és
ezzel szombatot szegni, csak életmentés
(pikuách nefes) esetén lehet. Tehát
a szombaton hozott "ítélet"
az emberre csak jót hozhat.
Page
1 - 2
|
