|
ROS
HÁSÁNÁ: AZ EMBER TEREMTÉSE
Chászid
gondolatok, a
lubavicsi rebbe,
Menáchem Mendel Schneerson rabbi beszéde
nyomán
*
"E napon jött létre a világ"
* Az Örökkévaló uralmának
tudatos elfogadása * Tegyük istent
világunk részévé *
Az Örökkévaló társa
a teremtésben * "Ahogyan a tengert
víz borítja"
"E
napon jött létre a világ"
Ros Hásáná a világ
teremtését idézi fel, miként
az imában is elhangzik: "E napon jött
létre a világ". Bölcseink
szerint (Vájikrá Rábá
29:1.) a világ Elul hónap 25. napján
teremtetett, ezért Ros Hásáná
valójában a teremtés hatodik
napja, az a nap, amikor az Örökkévaló
megteremtette az embert.
Miért az ember, s nem az egész világ
megteremtésére emlékezünk?
Ez roppant furcsa, hiszen a világ teremtésének
elso napja mutatja az Örökkévaló
mindenhatóságát, azt, hogy
a semmibol hozott létre valamit. Csupán
az Örökkévaló esszenciája
- ami minden szempontból határtalan
- képes létezot teremteni az anyagtalan
urbol.
Elul hónap 25. napját, a világ
létezésének elso napját,
a Tóra jom ehádnak ("egy nap")
nevezi és nem jom risonnak ("első
nap"). A Tóra így érzékelteti,
hogy a teremtés elso napján az Örökkévaló
"egyedül volt saját világában"
(Rási magyarázata 1Mózes
1:5 mondathoz). Bár már létezett
a teremtett világ, nem vált még
külön Teremtojétol: a világ
még egy volt az Örökkévalóval.
Az
Örökkévaló uralmának
tudatos elfogadása
A teremtés elso napjának minden
különlegessége ellenére,
Ros Hásáná felülmúlja
Elul hónap 25. napját. Ennek oka,
hogy az ember megteremtése újfajta,
mélyebb kapcsolatot hozott létre
a Teremto és a teremtett világ között.
A fizikai és szellemi tartományokban
élo valamennyi lény közül
csupán az ember az, amelyik szabadon dönthet,
hogy elfogadja-e az Örökkévaló
uralmát. Csak az ember Istenhez fuzodo
viszonya tudatos döntés és
a szabad akarat eredménye. Annak dacára,
hogy a világegyetem valamennyi lényét
az Örökkévaló teremtette,
részükrol e kapcsolat elfogadása
nem tudatos. A többi teremtmény Istenhez
fuzodo kapcsolata csupán abból fakad,
hogy az O teremtményei. A kapcsolat nem
saját elhatározásuk eredménye.
Az ember megteremtésével az Örökkévaló
létrehozta annak lehetoségét,
hogy egysége önként ismertessen
el, és akarata tudatosan fogadtasson el.
A chászid gondolkodás az abszolút
hatalom két fajtája - a zsarnokság
és a királyság - példájával
világítja meg az Örökkévaló
emberhez, illetve a többi teremtményhez
fuzodo kapcsolata közötti különbséget:
A zsarnok alattvalói belegyezése
nélkül uralkodik, puszta hatalmánál
fogva, míg a királyt alattvalói
önként fogadhatják el, sot
még kívánhatják is
egy jó király fennhatóságát.
Minden más teremtett lénnyel ellentétben,
az embernek van lehetosége arra, hogy elfogadja
az Örökkévaló uralmát,
vagy fellázadjon az ellen. Egyedül
az embernek adatott meg az a képesség,
hogy gondolkodjon, és elismerje az Örökkévaló
egységét és ezért
királyaként (és ne zsarnokaként)
viszonyuljon hozzá.
Tegyük
istent világunk részévé
Miért kell, hogy az emberek tudatosan ismerjék
el az Örökkévaló uralmát?
Az Örökkévaló szemszögébol
nézve a világgal alkotott egysége
a teremtés valamennyi formáját
(így az embert is) magába foglalja.
Halandók azonban alig-alig képesek
az Örökkévaló egységét
ebbol a perspektívából felfogni.
Akkor hát miért olyan jelentos,
hogy emberek által vált elismerhetové
az Örökkévaló egysége,
hogy e miatt újév napja a teremtés
elso napjáról a hatodikra került?
Bölcseink szerint (Midrás Tánchumá)
az Örökkévaló azért
teremtette a világot, "mert hajlékra
vágyott az Alanti Világban".
Ahhoz, hogy ez a vágy teljesen megvalósulhasson,
nem csupán az szükségeltetett,
hogy az isteni energia kiterjedjen ezekre az alanti
tartományokra, hanem az is, hogy az alanti
tartományokban tudatosuljon és elfogadásra
találjon a isteniség léte.
Csak ezáltal válhat tökéletessé
az Örökkévaló hajléka
az Alanti Világban.
Az ember megteremtése elott, az isteniség
és a világ ellentéteknek
tuntek: a világ, saját szemszögébol,
nem érezte az ot létre hozó
isteniséget. Az ember megteremtése
volt az, ami lehetové tette, hogy egy teremtményben
tudatosuljon az Örökkévaló
léte.
Az
Örökkévaló társa
a teremtésben
Az ember nem csupán azért teremtetett,
hogy saját életét az Örökkévaló
egységének tudatában élje,
hanem azért is, hogy lehetosége
legyen az egész világban hirdetni
az Örökkévaló egységét.
Az elso ember, Ádám, ezt a lehetoségét
léte elso napján a teremtés
egészéhez intézett szavaival
használta ki: "Gyertek, hajtsunk térdet,
boruljunk le alkotónk, az Örökkévaló
elott" (Zsoltárok 95:6.).
Azáltal, hogy az Örökkévalóhoz
fuzodo magasabbrendu kapcsolatunkat kiterjesztjük
az egész világra, az Örökkévaló
társaivá válunk a teremtésben;
és ezáltal egy elengedhetetlen elemmel
- az Örökkévalóval való
tudatos egységgel - járulunk hozzá
a világ létezéséhez.
Az Örökkévaló mindent
átható egységének
jellegzetesen emberi felfogása okozza,
hogy Ros Hásáná, az ember
teremtésének napja, felülmúlja
Elul hónap 25. napját, hiszen az
Örökkévalóval alkotható
egység lehetosége, ami az ember
megteremtésével jött létre,
felülmúlja a teremtés valamennyi
korábbi szintjét.
"Ahogyan
a tengert víz borítja"
Az Örökkévaló és
a világ közötti egység
a Megváltás Korában jut majd
végso kifejezésre, "amikor
tele lesz a Föld az Örökkévaló
ismeretével, ahogyan a tengert víz
borítja" (Jesájá 11:9.).
Ez csakis az ember erofeszítései
által valósulhat meg. Az isteniség
megnyilvánulása a Megváltás
Korában csakis attól függ,
hogy ma mennyire igyekszünk felfogni és
feltárni a világban rejlo isteniséget.
Azáltal, hogy tudatosan kapcsolatot létesítünk
az Örökkévalóval, és
kiterjesztjük ezt a kapcsolat létünk
minden egyes részére, közelebb
hozzuk azt az idot, amikor e kapcsolat tökéletesen
ki fog teljesedni, a Megváltás Korszakában.
Bárha bekövetkezne ez a legközelebbi
jövoben!
|
