|
MI
IS ROS HÁSÁNÁ?
Chászid
gondolatok Ros Hásáná jelentőségéről,
a
lubavicsi rebbe, Menáchem Mendel Schneerson
rabbi nyomán
*
A kapcsolat három szintje * Az örökkévaló
uralmának elfogadása * A valódi
én
A
Szent Nyelv elnevezéseiben semmi sem esetleges:
már a nevet alkotó betűk is jelzik
a megnevezett dolog legfontosabb vonásait.
Az Újév héber neve, Ros Hásáná,
szó szerinti jelentése nem "az
év kezdete", hanem "az év
feje". Vagyis Újév napja úgy
viszonyul az év többi napjához,
mint a fej a többi testrészhez.
A fej és a többi testrész viszonyának
három szintjét ismerhetjük
fel: (a) Az agy a test egészének,
illetve egyes szerveinek működését
irányítja. (b) Egyedül az agyban
van valamennyi szerv életerejének
központja, hiszen a test különböző
szervei mind az agy egy-egy részéhez
kapcsolódnak. (c) Az agy képessége
a legnagyszerűbb emberi tulajdonság, a
gondolkodás.
Ros Hásáná napját
e három fizikai funkció szellemi
megfelelője jellemzi:
(a) Ros Hásáná napján
tesz fogadalmat a zsidó, hogy még
inkább jeleskedik a Tóra egészének
betartásában, hiszen az ezen a napon
tett fogadalmak meghatározzák az
Örökkévaló szolgálatát
az egész elkövetkezőévben.
(b) Ros Hásáná napján
veszi kezdetét a Tsuvá tíz
napja (amit általában "bűnbánat"-nak
fordítanak, holott pontos fordítása
"visszatérés"). Mivel
egyedül a tsuvá foglalja magába
az összes micvát, ezért az
őszinte tsuvá megbocsátást
nyer a micvák betartásának
korábbi hiányosságaiért.
(c) Végül Ros Hásáná
talán legfontosabb jellemzője az ember
és az Örökkévaló
közötti teljes, lehető legnagyszerűbb
kapcsolat. Bölcseink szerint (Talmud, Ros
Hásáná 16a.) Ros Hásáná
napján az Örökkévaló
arra kéri az embert, hogy "fogadj
el Uralkodóul magad felett", s ezért
Ros Hásáná egyik vezérfonala
az Örökkévaló uralmának
elismerése. Ez köti össze az
embert magával Istennel.
A
kapcsolat három szintje
Ros Hásáná e három
eleme az Örökkévalóhoz
fűződő kapcsolat három szintjéhez
kötődik.
(a) Az első kapcsolatot a Tóra betartása
jelenti. Mivel az Örökkévaló
akarata a Tórában és a micvákban
jelenik meg, a micvák betartása
annyit jelent, mint hogy gondolatainkat, szavainkat
és tetteinket Hozzá kapcsoljuk.
(b) Van azonban ennél alapvetőbb kapocs
is. Igaz ugyan, hogy a micvák betartása
köteléket hoz létre közöttünk
és az Örökkévaló
között, e kapcsolat azonban csak akkor
jön létre, ha az egyén maga
kívánja, hogy - Isten parancsainak
betartása révén - kapcsolódjon
az Örökkévalóhoz. A tsuvá
azonban olyan kapcsot vesz igénybe, amely
a micváktól függetlenül,
állandóan létezik a zsidó
és az Örökkévaló
között.
Mindannyian kapcsolódunk az Örökkévalóhoz,
ám ez az alapvető kapocs nem tetteinken
alapul. Éppen ez a kapocs teszi lehetővé,
hogy még az az ember is, aki a micvák
elhanyagolása miatt képtelen más,
erősebb kapcsolatot teremteni az Örökkévalóval,
az is érezhesse úgy, hogy vissza
akar térni Hozzá. Amikor tsuvát
gyakorolva az Örökkévalóhoz
fordulunk, ezt a megbonthatatlan kapcsot használjuk
ki, ami ilyenkor érezhetővé válik.
(c) Ám az embert az Örökkévalóhoz
fűző alapvető kapcsolat ellenére van távolság
az ember és az Örökkévaló
között. Éppen ennek a távolságnak
az érzése az, ami felkelti vágyunkat,
hogy tsuvát gyakoroljunk. A visszatéréssel,
a micvák megtartásával csökkenthetjük
ezt a távolságot. Továbbá,
amikor Ros Hásáná napján
elfogadjuk az Örökkévalót
Uralkodónknak, még közelebb
kerülhetünk Hozzá.
Az
örökkévaló uralmának
elfogadása
Bölcseink tanítása szerint
(Mechiltá, Smot 20:3.) az Örökkévaló
így szól az emberhez: "Fogadd
el uralmamat, és fogadd el törvényeimet
[a micvákat]". Az Örökkévalóhoz
fuzodo, s a micvák megtartásán
alapuló kapcsolat csak akkor jöhet
létre, ha elfogadtuk uralmát. Még
a tesuvá is csak az után lehetséges,
hogy elfogadtuk az Örökkévaló
uralmát, hiszen a tesuvá lényege
a múlt cselekedeteinek megbánása
és az a szilárd elhatározás,
hogy a jövoben teljesítjük az
Örökkévaló akaratát
- ez pedig feltételezi, hogy elfogadjuk
uralkodónkként.
Ros Hásáná napján
az Örökkévalóhoz fuzodo
kapcsolatunk lényegére összpontosítunk:
uralmának elfogadására, hiszen
ez képezi a micvák betartásának
és a tesuvának az alapját.
A
valódi én
Az Örökkévalóhoz fuzodo
kapcsolatunk miért uralmának elfogadásával
válik kézzelfoghatóvá?
A válasz annak felismerésében
rejlik, hogy egyéniségünk kaleidoszkópja
mögött rejtozik lényünk
legfontosabb alkotóeleme, isteni lelkünk,
amely "valósággal része
az Örökkévalónak"
(Tánjá, 2. fej.). Valós lényünket
nem a szabad önkifejezés, nem a "légy
önmagad" elv mutatja meg igazán,
hanem az Örökkévaló uralmának
elfogadása az amiben kifejezésre
juthatnak valódi képességeink.
Azzal, hogy felfedjük az Örökkévalóhoz
fuzodo kapcsolatunk lényegét, saját
magunk legfontosabb vonását tárjuk
fel - azt a központi elemet, amely leginkább
kifejezi, kik is vagyunk valójában.
Éppen ezért, amikor arra kérjük
az Örökkévalót, hogy "dicsoségedben
uralkodj az egész világon",
e kérésnek mélyrol fakadó
vágyat kell kifejeznie, s nem lehet csupán
könnyedén kiejtett szavak sorozata.
Létünk minden aspektusát -
lényünk legrejtettebb valóját
- az Örökkévalónak kell
ajánlanunk.
Ha Ros Hásáná napján
elfogadjuk az Örökkévalót
a mi Uralkodónknak, az közelebb hozza
uralmának végso megvalósulását
a Megváltás Korában. Akkor
"az Örökkévaló lesz
az uralkodó az egész földön.
Azon a napon az Örökkévaló
lesz az egyetlen, és Neve az egyetlen".
Bárha bekövetkezne a közeli jövoben!
|
