Möszorá

Típusa: kommentár,
tájékozódási segédlet

Cím

A héber „möszorá” szót általában a „hagyomány” szóval fordítják, amely a Biblia hagyományos szövegére és olvasásának módjára utal.

Szerző

A Möszorát a bibliai szöveg létezése óta nagyon sokan művelték, ezért nem volna helyes konkrét „szerzőkről” beszélni.

A Mikráot Gödolothoz csatolt válogatott möszorát jegyzeteket a spanyol származású Jákob ben Chájim ibn Ádonijáhu állította össze, aki Tunézián keresztül Velencébe menekült, ahol a nyomdász Daniel Bomberg alkalmazta. Jákob ben Chájim kutatási célokból sokat utazott, kereste a pontos kéziratokat, s ennek során számos különböző olvasattal találkozott, amelyeket kritikusan kellett megítélnie.

Dátum

Az Ibn Ádonijáhu által szerkesztett Möszorá a Mikráot Gödolot 1524-25-ös, második velencei kiadásában jelent meg először.

Hely

Spanyolország, Toledo

Ismertető

Mivel a judaizmus szerint a Biblia az Örökkévaló írott szavaiból áll és az isteni törvény alapja, különös fontosságot tulajdonítunk annak, hogy minden szót és betűt híven őrizzünk meg. Ezt a feladatot megnehezítette, hogy az ősi időkben a hébereknek nem volt olyan írásuk, amely jelezte volna a magánhangzókat és a kiejtést. Abban az időben a gyerekek elemi oktatását nagyobb részét annak szentelték, hogy kívülről megtanultatták velük a Biblia helyes olvasását és kántálását, mivel e nélkül nem lehetett volna nemzedékről-nemzedékre pontosan átadni.

A Möszorá, a pontos bibliai szöveg megőrzésének tudománya, két főterületre összpontosít:

1. Az írott szöveg pontossága.

Mint az írott hagyományoknál általában, a Biblia esetében is fennáll a veszély, hogy a különféle kéziratokhoz – főleg ugyanazon szavak más-más kiejtése miatt – különböző olvasatok tapadnak. Különös gondot kell fordítani a szöveg helyességére és pontosságára.

A héber Bibliánál maradva: vannak olyan helyek, ahol a hagyományos olvasás eltér az írott szövegtől (kri, ktiv). Emellett vannak bizonyos betűk, amelyeket speciális grafikai formában kell írni, például pontokat kell tenni föléjük, meg kell hajlítani őket, stb. Minderre pontosan emlékezni kell.

2. A szöveg helyes szóbeli visszaadása.

Mint fentebb említettük, a legtöbb magánhangzó nem jelenik meg az írásban, ami precíz és lelkiismeretes magolást tett szükségessé.

Vonatkozott ez a bibliai részek (Táámé Hámikrá) kántálási módjára is, amelyet a hagyomány pontosan rögzített, és ami gyakran meghatározta egy-egy nehezebb passzus szintaxisát.

Az ősi időkben ezeknek a hagyományoknak a tanulása és továbbadása beletartozott a szóbeli hagyományba.

A középkor elején a zsidó tudósok kezdtek írásos jegyzeteket készíteni a szöveg pontosságának megőrzése érdekében. Ez a tevékenység szorosan összekapcsolódott a rendszeres héber nyelvtan kialakulásával. A möszoret tanulmányok különféle iskolái jöttek létre, köztük a babilóniai, a szentföldi és a tibériási. Végül az utóbbit fogadták el általánosan, jóllehet a tibériási iskolán belül számos különféle megközelítés létezett.

Abbeli szándékuktól vezérelve, hogy megőrizzék a szent írások pontos szövegét, a möszoretek összeállítottak több olyan konkordanciára hasonló listát, amelyben a Biblia minden egyes szavának minden egyes előfordulását, nyelvtani formáját és kiejtési sajátosságát rögzítették, de ezenkívül még a bekezdések helyét és a textus más jellemzőit is.

A Bibliai szöveget kísérő mászoret jegyzetek többféle formában jelennek meg:

1. Möszorá gödolá és Möszorá ktáná: Részletes és rövid margójegyzetek a külső lapszélen vagy a hasábok közötti keskeny közben.

2. Összefoglaló jegyzetek a könyv végén.

A szöveg pontossága megőrzésének egy másik módjaként a möszoretek meg is számlálták az egész Bibliának, a Biblia minden egyes könyvének és a könyvek egyes részének minden versét, szavát és betűjét. Minden egyes rész végéhez összefoglaló megjegyzéseket fűztek, amelyben felsorolták a versek, szavak és betűk pontos számát, továbbá azt is, hogy melyik vers, szó illetve betű áll az adott rész kellős közepén.

A möszoret kifejlesztette a maga zömében arameus nyelvű terminus technikusait. A hosszú lajstromok bemagolásának megkönnyítésére sokféle mnemotechnikai módszert használtak.