Tárgum Jonátán ben Uziél

Típusa: fordítás, kommentár

Cím

A „tárgum” azt jelenti: fordítás, és általában a Biblia arameus fordításaira utal. Az ősi zsidó hagyomány szerint a nyilvános zsinagógai Tóra-olvasáskor mindig azonnal lefordították a szöveget arameusra, amely a talmudi korban az izráeli és babilóniai zsidóság beszélt nyelve volt. A szokásos gyakorlat az volt, hogy miután felolvastak egy mondatot a tekercsből, egy „turgeman-nak” vagy „fordítónak” nevezett tisztségviselő arameus nyelven megismételte azt.

Az arameus nyelv használatának hanyatlásával párhuzamosan a zsidó közösségek körében egyre ritkult a Tárgum recitálása.

Szerző

Jonátán ben Uziél rabbi az I. században élt, és a Talmud neki tulajdonítja a Biblia prófétai könyvei arameus nyelvű fordításainak összeállítását. Ilyen fordítás létezik is, de az irodalmi és nyelvészeti elemzések szerint a jelenlegi mű egy jóval későbbi kompiláció.

Dátum

Ennek a tárgumnak a véglegesítése valamikor a VIII. század táján történt, jóllehet sokkal korábbi anyagokat tartalmaz.

Keletkezési hely

Izrael.

Ismertető

A Tórának ez a bővített arameus fordítása nyomtatott formában az Áser Parenzo által 1591-ben kiadott Mózes öt könyvében jelent meg először; minden későbbi változat visszavezethető erre a kiadásra.

A Tárgum Jonátán a „szentföldi stílusú tárgum” tipikus példája abban az értelemben, hogy nem szorítkozik a héber szöveg szó szerinti visszaadására, hanem számos, szóbeli hagyományokon alapuló betoldást is tartalmaz. Ez azt a módot tükrözi, ahogyan az ősi szentföldi zsinagógákban a Bibliát felolvasták: miután egy verset felolvastak a héber tekercsből, egy hivatalos tolmács elismételte a vers alaposan átdolgozott és kibővített, arameus nyelvű fordítását.

A Biblia 1614-es hanaui kinyomtatása óta számos változat tartalmazza Chájim Fájvel ben Dávid Zechárjá Mendelnek a Tárgum Jonátánhoz fűzött rövid, értelmező jellegű kommentárjait.