A Tóra

Típusa: főszöveg

Ismertető

A Tóra a zsidó vallás legszentebb könyve. A hagyomány szerint az Örökkévaló tárta fel Mózes előtt szóról-szóra, betűről betűre, kezdve a Tízparancsolattal, amelyet az Egyiptomból kivonuló zsidó népnek, közvetlenül adott át, a Szináj hegy lábánál (i.e. 1313-ban).

A Tóra lényegében kétféle elemet ötvöz. Az egyik, a történeti, a világ teremtésétől, i.e. 3760-tól Mózes haláláig, i. e. 1273-ig tart, ami után közvetlenül a zsidó nép belépett az Ígéret Földjére. A másik törvényekből és parancsolatokból áll, amelyekből összesen 613 van. Hitünk szerint ezeknek a szabályoknak a tanulmányozása és betartása központi szerepet játszik az Örökkévalóval kötött szövetség fenntartásában.

Maga a „Tóra” héber szó, és azt jelenti, „iránymutatás”, „utasítás”, de néha „törvény”-nek is fordítják.

A Tóra öt könyvre oszlik, ezért „Mózes öt könyvének” is nevezik, ami megfelel a még ma is használatos ősi görög „Pentateuch” kifejezésnek.

A zsidó életben játszott központi szerepe miatt a Tóra (és a Talmud) mindig is a zsidó tudományos és vallási élet fókuszában állt, és számtalan kommentárt inspirált. Ezek legkiválóbbjainak nyomtatott változatait a Mikráot Gödolot különböző kiadásai tartalmazzák.