Chászid
gondolatok, a lubavicsi rebbe,
Menáchem
Mendel Schneerson rabbi beszéde nyomán Kísérletek
a Tóra módosítására Az
elmúlt két évszázad folyamán, és különösképp az utóbbi néhány évtizedben a zsidóságban
a hagyományos, megszokott zsidó ortodoxiától némiképp elszakadó mozgalmak bontakoztak
ki. Ezeknek a mozgalmaknak más-más nevük van. Jóllehet külsőre különböznek, egy
közös vonásukban azonban azonosak: szorgalmazzák a Tóra módosítását és megváltoztatását,
hogy jobban megfeleljen a modern időknek és elképzeléseknek. Sokan új módszereket
alkalmaznak a judaizmus gyakorlásában, amelyek számos esetben gyökeresen különböznek
attól a hagyományos zsidó vallásgyakorlattól, amely háromezer-háromszáz esztendeje,
a Szináj-hegyi Tóra-adás óta létezik. Cselekedeteiket igazolandó azt hangoztatják,
hogy a judaizmus „modernizálása”, a mai modern időkhöz történő „hozzáigazítása”
feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a judaizmus a mostani időkben is fennmaradjon
és virágozzon. Egy „elavult” vallás nem remélheti, hogy fennmarad, és hogy képes
lesz fölvenni a versenyt a mai társadalom erőivel. Ebből következik tehát, hogy
ha a zsidóság nem hajlandó változni, azzal vállalja azt a kockázatot, hogy a legtöbb
mai zsidó életstílusához és napi problémáihoz semmiféle köze nem lesz. Racionálisan
szemlélve azonban a zsidó gyakorlatnak a modernitáshoz történő igazítása nem tűnik
logikusnak. A judaizmus egy isteni kinyilatkoztatásra épülő vallás, s egy Istentől
kapott Tórát s Isteni parancsolatokat követ. Hogyan változtathatná meg ember azt,
amit az Örökkévaló adott és elrendelt? Ha ez megtörténne, az így előálló valami
– tekintet nélkül erényeire vagy könnyebb alkalmazhatóságára – már nem judaizmus.
Egy ember által módosított vallás nem hasonlítható egy isteni kinyilatkoztatásra
született valláshoz. Az ember még akkor sem változtathat azon, amit az Örökkévaló
elrendelt, ha erre látszólag jó oka volna is. Sőt, ezen túlmenően: a Tóra megváltoztatását
szorgalmazó érvelések teljességgel megalapozatlanok, mivel nemzedékek hosszú-hosszú
sora óta minden nemzet közül egyedül a judaizmus és az ahhoz ragaszkodók maradtak
fenn. Ezt a megmaradást valójában a Tóra tette lehetővé. Ezt
a tételt érzékeltetendő, vizsgáljunk meg egy sakkpartit. Ha valaki módosítja a
bábok alapállásbeli helyzetét – például a bástyát a huszár helyére állítja, a
vezért egy szélső gyalog helyére teszi, a futó és a király pozícióját fölcseréli,
és így tovább –, attól még sakkozhat s élvezheti is a játékot – talán még jobban
is, mint az eredetit. A játék azonban, amit játszik, nem sakk. Ez egy újfajta
játék, amit ő talált ki, s történetesen a sakk szabályai szerint és annak bábjaival
játsszák. De ez nem sakk. Ugyanígy lehetnek emberek, akik módosítják a judaizmust,
s logikus és racionális érveléssel igazolhatják cselekedetük szükségességét. A
vallás azonban, amit követnek, nem judaizmus, hanem valamiféle emberi hitrendszer,
amely a judaizmusra épül, némiképp hasonlít is rá, de jelentős mértékben eltér
tőle. A judaizmus alaptétele, hogy a Tórát az Örökkévaló adta, következésképp
azon ember nem változtathat. Mégis:
e racionális érvek dacára a tévedés, amit ezeknek a változtatásoknak a szorgalmazói
elkövetnek, nem egyszerű tudatlanságból fakad. Amit a Tóra módosításával elkövetnek,
arról árulkodik, hogy nem fogják fel igazán és mélyrehatóan, mi is a Tóra, és
mi a rendeltetése. Ebben
a fejezetben leírjuk a Tóra valóságát, és megmutatjuk, hogy miért nem lehet már
a puszta megfogalmazása okán sem változtatni rajta. Minden olyan kísérlet, amely
erre irányul, a Tóra, az Örökkévaló és a judaizmus felszínes ismeretéről tanúskodik.
Nem
kellene tükröznie a Tórának a társadalmi változásokat?
A
zsidó hitről írt tizenhárom alapelvébe Maimonidész azt az alaptételt is belefoglalja,
hogy a Tórát soha, még a legcsekélyebb mértékben sem szabad megváltoztatni. Egyetlen
micvával sem lehet bővíteni, egyetlen micvát sem lehet elhagyni. Ez azt jelenti,
hogy az ember nem változtathat a Tórán – ez magától értetődik, hiszen a Tórát
nem azért kaptuk, hogy változtassunk rajta –, de az Örökkévaló sem változtat jottányit
rajta. A Szináj-hegyen megkapott Tóra a legcsekélyebb változtatás nélkül marad
fenn örök időkre. Ezt mondja ki Maimonidész kilencedik hitelve. A
kommentátorok feltették a kérdést, hogy ennek mi az oka. Miért van az, hogy még
az Örökkévaló sem változtat a Tórán? Miért van az, hogy még az Örökkévaló sem
bővítheti egyetlen micvával, s még ő sem vehet el egyetlen micvát sem? És miért
egyik legfontosabb alaptétele a zsidó hitnek, hogy a Tóra megváltozhatatlan? Miért
álltjuk azt, hogy a Tóra örökkévalóságának premisszája olyan alapelv, aminek kétségbevonása
megkérdőjelezi az Örökkévalóba és a zsidó vallásba vetett hitet? A
kérdést feltevő kommentátorok az orvos-beteg analógia felidézésével támasztották
alá mondanivalójukat. Az orvos előírja betegének, hogy mit tegyen felépülése érdekében.
Az orvos rendelkezései figyelembe veszik a beteg állapotát, és amikor az változik,
az orvos utasítása is annak megfelelően változik, hiszen az orvos feladata az,
hogy meggyógyítsa betegét. Ha a beteg állapotában változás követezik be, akkor
– mondhatnók – az orvosnak új betege van, és utasításainak az új helyzethez kell
igazodniuk. Hasonló
analógiát fedezhetünk fel a szülő-gyermek viszonyban. A szülő világra hozza gyermekét,
majd gondos kézzel irányítja gyermeke fejlődését, hogy érett, felelősségteljes
felnőtté serdüljön. Ez a folyamat nyomon követhető a gyermek fiatal és pubertáskori
éveiben, sőt még később is. A szülői gyámkodásnak mindig a gyermek fejlődéséhez
kell igazodnia. Amikor
még egészen kicsi a gyermek, a szülő határozza meg, hogy mit egyen és mikor aludjon.
Később bevezeti az írás-olvasás rejtelmeibe, s mindeközben féltő szeretettel alakítja
egyéniségét. A szülői nevelés e folyamat minden fázisában a gyermekéhez igazodik.
Akár gyorsan, akár lassabban érő gyermekről van szó, a szülői útmutatásnak mindig
a gyermek fejlődéséhez kell igazodnia. E
két példa fényében miért tűnik szentségtörésnek annak feltételezése, hogy a világ
változik, és hogy a Tóra, amely a világ megjobbítására adatott, ugyancsak változtatásra
szorulhat? Ha a Tórát ebben a világban kell beteljesíteni, és a Tóra a világ üdvére
adatott, nem következik-e mindebből, hogy a Tórának a társadalomban bekövetkező
változásoknak megfelelően szintén változnia kell? Bölcseink
úgy magyarázták, hogy a tefilin olyan micva, melynek megtartása segíti
az észnek a szív feletti uralmát, azaz biztosítja az értelem elsőbbségét. Ezért
van az, hogy a tefilint a fejre rakjuk, ahol az értelem fészkel, és a szív mellé,
mely az érzelmek tára. Elképzelhető, hogy eljő az az idő, amikor az értelem és
a szív megváltozik – úgy, hogy kifinomultabbá vagy, épp ellenkezőleg, durvábbá
válik. Az ember morális stabilitása jó és rossz irányba egyaránt változhat. Nem
helyénvaló-e, hogy a tefilin, e változásnak megfelelően maga is változzon? Miért
a hit megtagadása, ha azt feltételezzük, hogy a Tóra is megváltozhat? 1
- 2 |
