SZOMBAT : TISZTELGÉS A KIRÁLYNÕNEK

A Szombat - héberül: Sábbát - a legnagyobb és legszentebb zsidó ünnep. A Szombatnál csak a Jom Kippur nagyobb és szentebb. A Tóra is így mondja: Jom Kippur - a Szombatok Szombatja. A szombat szentségéhez fogható nincs, mivel ez nemcsak egy pihenőnap, amikor mindennemű munka tilos, hanem a Szombat szimbolizálja a zsidó ember szemében a Teremtést és a Teremtőt egyaránt, azt a Teremtőt, aki hat napon át teremtette a világot és a hetedik napon megpihent. Így adta az Örökkévaló a zsidó népnek a Szombatot, a szellem felemelkedés napját.

A szombatot a zsidó folklór, illetve a kabbala-irodalom "királynő"-nek nevezi. A péntek esti szombatfogadó ima a "királynő" fogadásáról szól. Alkabec örökszép éneke, a Löchó Daudi így hangzik: "Jöjj, barátom, fogadjuk hát, Szombatot, a szép arát." Sábbát Hámálká, vagyis Szombat-királynő, itt a menyasszony képét ölti fel, akit "vőlegénye", a zsidó nép, örömteli szívvel fogad beköszöntésekor, péntek este. A zsidó nép évezredes történelme során hűségesen őrizte a szombatot, tartotta meg törvényeit.

Áchád Háám, (Áser Ginzburg) újkori zsidó gondolkodó szerint "inkább, mint ahogy a zsidók tartották a szombatot tartotta (meg) a szombat a zsidóságot". Nagy igazság rejlik ebben a mondásban. Szombat este, amikor az ünnep véget ér (héber szóhasználattal: kimegy) ünnepélyesen elbúcsúztatjuk a királynőt, akit 25 órával korábban gyertyagyújtással és Kiddussal (áldás a borra) fogadtunk. A két szertartás között a zsidó ember imádkozik, a Tórát tanulmányozza és minden tekintetben különbséget igyekszik tenni a hét hat, dolgos napja és a hetedik, a pihenőnap között. A dolog természeténél fogva a szombat - annak minden gyakorlati, szellemi, valamint halachikus vetületével egyetemben - központi helyet foglal el a haszid folklór mesevilágában.

A szombat története - a zsidó nép története. Amióta megkaptuk a szombatot - egyike a Tíz Parancsolatnak - azóta folyik a küzdelem ezen nap jellegének megőrzéséért, a szombatra vonatkozó parancsolatok és tilalmak betartására. Bölcseink úgy vélték, ha a zsidó nép egésze két egymást követő szombatot maradéktalanul betartana - biztosan mindjárt bekövetkezne a megváltás, eljönne a Messiás. Ez persze vágyálom csupán.

A Tórában feljegyeztek egy történetet egy bizonyos zsidóról, aki a pusztában való vándorlás során szombaton rőzsét gyűjtött. A Midrás-irodalomban ez a szináji Tóra-adás második szombatjaként szerepel, vagyis egy szombatot betartottak, de a másodikat már nem. Feljegyeztek persze sok olyan esetet - a zsidók történelme során amikor a nép nagy része önfeláldozóan, gyakran élete kockáztatása árán is, betartotta a szombat nem-könnyű törvényeit. A modern kor emberének valóban nem könnyű a szombat tilalmait megtartani. Még annak ellenére sem, hogy a modern technika minden vívmánya ebben is segítségére van, még olyan különlegességek is, mint a "szombati lift" vagy telefon, amelyek összekötik a halacha betartását a modern élet kényelmével. Így tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy manapság a szombattartás a zsidó nevelés próbatétele és előfeltétele. Aki akarja, és fontosnak tartja, és belátja, hogy ez a zsidóság egyik alappillére - az be is tudja tartani. NAFTALI KRAUS

-------------------------------
Kapcsolódó írások:

ˇ Herman Wouk írása a Szombatról
ˇ Gyartyagyújtás és áldások
ˇ Naftali Kraus: Tisztelgés a királynõnek

ˇ Shabat: Heaven On Earth (angolul)