HERMAN WOUK: A SZOMBAT

A Talmud egyik legnagyobb traktátusa, a Sábát, "Szombat" című, a szombat törvényeit tárgyalja. Szavak millióit írták le erről a témakörről a héber irodalomban. Bizonyára az olvasó is ismeri azt a néhány szót, amelyből az összes többi kiindult: Mózes első könyvének, a Teremtésnek első fejezetét és a negyedik parancsolatot.

A Teremtés kezdőoldalai szolgáltattak okot a 19. században a vallástudósok és a természettudósok között kitört háborúra. Mára elhallgattak a fegyverek, szerteszét heverő rozsdás csövüket benőtte a fű. A halottak a föld alatt nyugszanak. Régen eloszlott a harcok füstje. Csendes, zöld mező tárul elénk: mintha megújult volna a föld a döntő csata után. Győztek a tudomány emberei. A teológusok visszavonultak, azon jajveszékelve, hogy a másik fél gyalázatos győzelme nyomán megsemmisül a Biblia. Erre nem került sor, és szemmel láthatóan nem is fog egy ideig. Ám kétségtelen, hogy a világ azóta másként értelmezi a Teremtés könyvét.

A Teremtés könyvének igazi mondanivalója

A Teremtés könyvének első fejezete fénysugárként hatolt át az ősi regevilág ködén. Ez a fény azóta szétáradt a világon, így ma már nemigen tudjuk elképzelni, hogy első felvillanása milyen hatást kelthetett. Kijelentette, hogy a természet rendje szerint működő világegyetemet egyetlen Erő teremtette, rendezte el és indította be mint az uralma alá tartozó hatalmas gépezetet. Nincsenek ember formájú istenek. Nincsenek állat formájú istenek, sem isten formájú állatok. Nincs napisten, holdisten, szerelemisten, tengeristen, háborúisten. A világ és az emberiség nem égi szörnyetegek titáni vérfertőzésének és fajtalankodásának gyümölcse. A nap, a hold, a szél, a tenger, a hegyek, a csillagok, a kövek, a fák, a növények, az állatok: mindez a természethez tartozik, egyik sem bír varázserővel. Mumbó-jumbó nem létezik. Az istenek és papságuk, akik sült gyerekeket, kitépett emberszíveket, hátborzongató ocsmányságokat vagy teljes önkivetkezést követeltek, haszontalan és ostoba krakélerek. Az emberiség gyermeki rémálmainak vége. És lett világosság...

A Teremtés könyvének beszámolója kivágta az emberi szókincsből a bálványimádás rákos daganatát. Nem ment túl gyorsan a dolog, de végül a bájos görög és római isteneket is szétroncsolta a sokkterápia. A Teremtés könyve húzta meg a határvonalat a kortárs értelem és a primitív kuszaság között minden dolgok birodalmában. Nem hinném, hogy ebben bármi is vetekedhetne vele valaha.

A fundamentalista teológusok azt gondolták, hogy Mózes vagy a szó szoros értelmében vett matematikai számításokat használt a látvány feltárásához, vagy minden szavát a kőbaltás ősember hablatyolásaként szemétre kell vetni. A természettudósok örömmel elfogadták ezt a kibúvót. Ők győztek, ám a szörnyű következmények elmaradtak, hiszen a teológusok hibás álláspontból indultak ki. Az emberek számára a Teremtés megmaradt értéknek. A mai gondolkozók számára egyértelmű, amit a rabbik már régóta tudnak, hogy a Teremtés könyve a dolgok kezdetéről szóló, misztikus látomás, amely a legigazabb és legtisztább szavakkal szól a gyermeki értelemhez, termékenyítően hat a felnőtt szellemére, világossága átsegít a primitív korokon, s a fölényes tudású kultúrák is elegendő mélységet találhatnak benne.

A szombat a Teremtésben

De mindez csak kitérő. Nem lehet a Teremtésről szólva egyszerűen elmenni a háborús emlékek mellett. Fő célunk azonban az, hogy a szombat nyomait kutatva eljussunk forrásáig, a teremtésről szóló zsidó beszámolóig.

Mindenki tudja, mi az a szombat. Minden hetedik napon leáll a munka az Örökkévaló tiszteletére. Ez a zsidó szabály elterjedt az egész civilizált világban. Majdnem minden országban ez a törvény. Az Egyesült Államokban a munkahét pontosan erre épül. Jóformán még a háborús időkre is kiterjed. Könnyű hozzászokni, talán azért, mert úgy látszik, a hatnapi munka és egynapi pihenés aránya pontosan megfelel az emberi életritmusnak. Noha túltermelési válsággal küszködő világunkban általánosan elterjedt az ötnapos munkahét, pontosan tudjuk, hogy az extra pihenőnap luxus, a vállalkozó szellem, az energia és a tudomány hozadéka: nem tartozik eredendően a dolgok természetéhez.

Mondhatnánk, hogy a pihenés csak az egyik fele, tiltó rendelkezése a szabálynak. A hetedik nap szent: el kell különíteni az öltözék, a szokások, az étkezés, az elfoglaltság megváltoztatásával és a Teremtőhöz való viszony másfajta kifejezése által. Ennek a zsidó szokásnak szintén megvan a megfelelője a többi kultúrában. Mindenki tudja, mi az a vasárnapi ruha, vasárnapi viselkedés, vasárnapi asztal, vasárnapi nyugalom, vasárnapi mise. Aki nem keresztény országban él, az is ismerheti mindezt az irodalmi alkotásokból, amelyek pontosan ábrázolják a "keresztény szombatot".

Nem olyan idillikus ám ez! Délen vagy Bostonban például aki vasárnap nem kaphat be egy pofa whiskeyt, az - a tudomány mai állása szerint - nem hajlandó dicsérni az Urat.* A londoniak már több nemzedékkel ezelőtt is tiltakoztak a színházak vasárnapi szünnapja ellen. A valamikori puritanizmus által sugalmazott, kicsinyesen szigorú törvények kódexe, a blue laws - amely egyéb kellemetlen korlátozások között a vasárnapi szórakozást is tiltotta - hatályban maradt az anglikán amerikai társadalomban is. Ám a szombat eszméje oly erős hatást gyakorolt a keresztény lélekre, hogy ezek a törvények keveset változtak, sőt néhol ma is fennállnak: újabb változásokra sem kilátás, sem társadalmi igény nincs.

Persze a zsidó szombathoz képest a legszigorúbb vasárnapi törvények is enyhék. A szombatellenes keresztények mindig arra hivatkoztak, hogy a korlátozó törvény a judaizáció egyik formája, és semmi értelme elfogadni ezt az ószövetségi fegyelmi szabályzatot. Szerintük a puritanizmus a kelleténél komolyabban veszi az Ószövetséget.

A vallásos zsidó szombaton nem utazik, nem főz, nem használ sem mechanikus, sem elektromos meghajtást, nem nyúl pénzhez, nem dohányzik, nem ír. Az ipari világ megszűnik létezni számára. A civilizációnak majdnem minden áldásától elfordul. A rádió elnémul, a tévé nem világít. Szinte az összes kellemes konvencionális időtöltés - a mozi, a foci, a baseball, a golf, a színház, a szórakozóhely, az autózás, a kártya, a rostélyparti - nemlétezővé válik. A zsidó szombat szertartása csak úgy érheti el célját, ha szinte teljesíthetetlen követelményeket állít föl. Ne kerteljünk: az a zsidó, aki betartására vállalkozik, a pénteki naplementétől a szombati alkonyat végéig el van vágva a világtól.

Ám az a másik világ is nagyon kellemes. Miután, szándékom szerint, eléggé ráijesztettem az olvasóra a szombat fekete oldalának lefestésével, fel kell világosítanom, hogy a szombattartó zsidó számára ez a nap az élet sarkpontja és az öröm, a felfrissülés, a vidámság forrása. Ezt könnyű kijelenteni, de így persze nem sokat mond. Mindjárt megmagyarázom.

A puritanizmus "szombatja" és a még annál is korlátozóbb sábbát közötti nagy különbség a kettő szellemének szinte érzékelhetetlen, mégis hatalmas eltérésében rejlik. A mi szombatunk azzal kezdődik, hogy áldást mondunk a fényre és a borra. Fénnyel és borral nyitjuk a napot. Az előírások ünnepélyesek, hatásuk azonban nyugalom, béke, derű és a lélek emelkedettsége.

Folytatás | 2. rész
1, 2

-------------------------------
Kapcsolódó írások:

ˇ Herman Wouk írása a Szombatról
ˇ Gyartyagyújtás és áldások
ˇ Naftali Kraus: Tisztelgés a királynõnek

ˇ Shabat: Heaven On Earth (angolul)