Jöhosuá
(Józsua) könyve (I.)
Fischer Gyula fordítása (IMIT kiadása, Budapest
1900),
részekre
tagolva és alcímekkel kiegészítve
1. fejezet
Józsua mint Mózes utódja
1. Volt Mózesnek,
az Örökkévaló szolgájának halála után, szólt az Örökkévaló Józsuához, Nún fiához,
Mózes szolgájához, mondván: 2. Mózes
szolgám meghalt; most hát kelj föl, vonulj át e Jordánon, te és ez az egész nép,
azon országba, melyet adok nekik, Izraél fiainak. 3. Minden hely, melyre majd lép lábatok
talpa – nektek adom azt, amint szóltam Mózesnek: 4. a pusztától és ama Libánontól egészen a nagy folyamig, az Eufrátes
folyamig, a chittiták egész országa, a nagy tengerig napnyugat felé, lesz a határatok.
5. Nem fog megállni előtted senki
életed minden napjaiban; amint voltam Mózessel, leszek te veled: nem engedlek
ellankadni és nem hagylak el. 6. Légy erős és bátor, mert te adod
birtokba e népnek az országot, melyről megesküdtem őseiknek, hogy nekik
adom. 7. Csak erős és bátor légy
nagyon, vigyázva arra, hogy cselekedjél az egész tan szerint, melyet neked parancsolt
Mózes szolgám; ne térj el attól sem jobbra, sem balra, azért hogy boldogulj, bármerre
jársz. 8. Ne mozduljon el szádból a
tannak e könyve, s elmélkedjél róla nappal s éjjel, azért, hogy vigyázz arra,
hogy cselekedjél mind a szerint, ami írva van benne, mert akkor szerencsés lesz
utjaidon és akkor boldogulni fogsz. 9. Nemde megparancsoltam neked: légy erős
és bátor, ne ijedj meg és ne rettegj; mert veled van az Örökkévaló a te Istened,
bármerre jársz.
Előkészületek a Jordán átlépéséhez
10. És megparancsolta
Józsua a nép felügyelőinek, mondván: 11. Járjátok be a tábort és parancsoljátok a népnek, mondván: készítsetek
magatoknak eleséget, mert három nap múlva átkeltek e Jordánon, hogy bemenjetek
elfoglalni az országot, melyet az Örökkévaló, a ti Istenetek nektek ad, hogy elfoglaljátok.
12. A Reúbénihez
pedig, a Gádihoz és Menasse fél törzséhez szólt Józsua, mondván: 13. Emlékezzetek meg a dologról, melyet
parancsolt nektek Mózes, az Örökkévaló szolgája, mondván: az Örökkévaló, a ti
Istenetek nyugalmat szerez nektek és nektek adja ezt az országot. 14. Feleségeitek, gyermekeitek és jószágtok
maradjanak az országban, melyet adott nektek Mózes a Jordánon innen, ti pedig
vonuljatok fegyveresen testvéreitek előtt, mind a derék vitézek, hogy őket
segítsétek; 15. mígnem nyugalmat szerez
az Örökkévaló testvéreiteknek, mint nektek, és elfoglalják ők is az országot,
melyet az Örökkévaló, a ti Istenetek ad nekik. Akkor visszatérhettek birtokotok
országába és elfoglalhatjátok azt, amelyet adott nektek Mózes, az Örökkévaló szolgája,
a Jordánon innen napkelet felé.
16. Feleltek
Józsuának, mondván: Mindent, amit nekünk parancsoltál, megteszünk és bárhova küldesz,
megyünk. 17. Egészen úgy, amint hallgattunk
Mózesre, akképpen hallgatunk majd reád; csak legyen az Örökkévaló, a te Istened
veled, amint volt Mózessel. 18. Minden ember, a ki engedetlen lesz parancsod iránt és nem hallgat
szavaidra bármiben, amit neki parancsolsz, ölessék meg. Csak légy erős és
bátor.
2. fejezet
A kémek Jerichóban
1. És küldött
Józsua, Nún fia, Sittímből titkon két embert kémekül, mondván: Menjetek,
nézzétek meg az országot és Jeríchót. Elmentek hát és értek egy parázna asszony
házába – neve Rácháb – s megháltak ott. 2.
Jelentették pedig Jeríchó királyának, mondván: Íme, emberek jöttek ide az éjjel
Izraél fiai közül, hogy kipuhatolják az országot. 3. Ekkor küldött Jeríchó királya Ráchábhoz, mondván: Add ki a hozzád
jött férfiakat, a kik házadba jöttek, mert kipuhatolni jöttek az egész országot.
4. De vette az asszony a két embert
és elrejtette. S mondta: Igenis, jöttek hozzám az emberek, de nem tudtam, honnan
valók. 5. Éppen a kaput bezárni kellett,
a sötétben, elmentek az emberek, nem tudom, hová mentek az emberek; üldözzétek
őket sietve, mert utoléritek. 6. Ő azonban a tetőre vitte volt őket és eldugta a
lenszár közé, mely rendbe rakva volt nála a tetőn. 7. Az emberek üldözték őket a Jordán felé az átkelőkhöz;
a kaput pedig bezárták, azután hogy kimentek azok, kik őket üldözték.
Rácháb és a kémek
8. Mielőtt
pedig amazok lefeküdtek volna, fölment hozzájuk a tetőre; 9. s szólt az emberekhez: Tudom, hogy
nektek adta az Örökkévaló az országot, és hogy ránk szállott a tőletek való
ijedelem és hogy elcsüggedtek mind az ország lakói előttetek. 10. Mert hallottuk azt, hogy kiszárasztotta
előttetek az Örökkévaló a nádas tengert, mikor kivonultatok Egyiptomból,
és amit tettetek a Jordánon túli emórinak két királyával, ,Szíchónnal és Óggal,
hogy elpusztítottátok. 11. Hallottuk
és elolvadt szívünk és nem maradt meg többé lélek senkiben sem előttetek,
mert az Örökkévaló, a ti Istenetek, ő Isten az égben fent és a földön alant.
12. Most pedig esküdjetek, kérlek,
nekem az Örökkévalóra, mivel szeretetet cselekedtem veletek: hogy majd ti is cselekedtek
szeretetet atyám házával – adjatok nekem erre igaz jelt – 13. hogy életben hagyjátok atyámat, anyámat,
fivéreimet és nővéreimet és mindent, mi az övék, és hogy megmentitek életünket
a haláltól. 14. Mondták neki a férfiak:
Lelkünket adjuk helyettetek halálra, ha el nem mondjátok ezt a mi dolgunkat. És
lészen, midőn az Örökkévaló nekünk adja az országot, majd cselekszünk veled
szeretetet és hűséget.
15. Erre lebocsátotta
őket kötélen az ablakon át, mert háza a városfal oldalában volt és a városfalban
lakott. 16. És mondta nekik: A hegység
felé menjetek, ne hogy reátok akadjanak az üldözők; rejtőzzetek ott
el három napig, míg vissza nem tértek az üldözök s azután mehettek utatokra. 17.
Mondták neki az emberek: Mentek vagyunk ez alól a te esküd alól, mellyel megeskettél
bennünket. 18. Íme, mi bejövünk az
országba – e piros zsinórszalagot rákötöd arra az ablakra, melyen lebocsátottál
minket, atyádat pedig és anyádat és testvéreidet, meg atyád egész házát beveszed
magadhoz a házba. 19. És lészen, bárki
megy ki házad ajtóiból az utcára, vére a fejére száll, mi pedig mentek vagyunk;
bárki azonban nálad lesz a házban, vére a fejünkre száll, ha kéz nyúl hozzá. 20.
Ha pedig elmondod ezt a mi dolgunkat, akkor mentek leszünk esküd alól, mellyel
megeskettél bennünket. 21. És mondta:
Szavaitok szerint úgy legyen! Erre elbocsátotta őket, s elmentek; és rákötötte
a piros szalagot az ablakra.
22. Elmentek
és eljutottak a hegységbe és ott maradtak három napig, amíg visszatértek az üldözők.
Keresték az üldözők az egész úton, de nem találták. 23. Visszafordult a két ember, leszálltak
a hegyről, átkeltek és elértek Józsuához, Nún fiához, és elbeszélték neki
mindazt, mi őket érte. 24. Szóltak Józsuához: Bizony, kezünkbe adta az Örökkévaló az egész
országot, s el is csüggedtek előttünk mind az ország lakói.
3. fejezet
Megérkezés a Jordánhoz
1. Fölkelt
Józsua kora reggel, elindultak Sittímből és eljutottak a Jordánig, ő
meg mind az Izraél fiai; s megháltak ott, mielőtt átkeltek. 2. Volt pedig három nap múlva, bejárták
a felügyelők a tábort 3. s megparancsolták
a népnek, mondván: Amint meglátjátok az Örökkévaló, a ti Istenetek szövetségének
ládáját és a levita papok viszik azt, ti is induljatok el helyetekből és
menjetek utána – 4. csakhogy távolság
legyen köztetek és közte, mintegy kétezer könyök a mérték szerint; ne közeledjetek
hozzá, azért hogy megtudjátok az utat, melyen járjatok, mert nem vonultatok ez
úton sem tegnap, sem tegnapelőtt.
Előkészület az átkelésre
5. És szólt
Józsua a néphez: Szenteljétek meg magatokat, mert holnap művelni fog köztetek
az Örökkévaló csodálatos dolgokat. 6. És szólt Józsua a papokhoz, mondván: Vegyétek föl a szövetség ládáját
és vonuljatok a nép előtt. S fölvették a szövetség ládáját és mentek a nép
előtt.
7. És szólt
az Örökkévaló Józsuához: Ezen a napon naggyá kezdlek tenni egész Izraél szemei
előtt, hogy megtudják, hogy amint voltam Mózessel, úgy leszek te veled. 8. Te pedig parancsold meg a papoknak,
a szövetség ládája vivőinek, mondván: amint juttok a Jordán vizeinek széléig,
a Jordánban álljatok meg.
9. És szólt
Józsua Izraél fiaihoz: Lépjetek ide és halljátok az Örökkévaló, a ti Istenetek
szavait. 10. Mondta Józsua: Ebből
fogjátok megtudni, hogy élő Isten van köztetek, és űzve elűzi előletek
a kanaánit, a chittit, a chivvit, a perizzit, a girgásit, meg az emórit s a jebúszit:
11. íme, a szövetség ládája, az egész
föld Uráé, átvonul előttetek a Jordánba – 12.
s most vegyetek magatoknak tizenkét férfit, Izraél törzsei közül, egy-egy férfit
törzsenként – 13. s lészen, amint nyugosznak a papoknak
lába talpai, a kik viszik az Örökkévaló, az egész föld Urának ládáját, a Jordán
vizeiben, a Jordán vizei megszakadnak, a felülről aláfolyó vizek, és megállanak
egyetlen fal gyanánt.
Csodálatos átkelés a Jordánon
14. És történt,
mikor elindult sátraiból a nép, hogy átkeljen a Jordánon, a papok pedig, a szövetség
ládájának vivői a nép előtt – 15. amint aztán eljutottak a láda vivői a Jordánig és a papoknak,
a láda vivőinek lábai a vizek szélébe bemerültek, a Jordán pedig telve volt
mind a partjain túl az aratás egész idejében – 16. akkor megálltak a felülről aláfolyó vizek, álltak egyetlen
fal gyanánt, igen távol Ádám várostól, mely Cáretán oldalán van; amelyek pedig
aláfolynak a síkság tengere, a sós tenger felé, teljesen megszakadtak. És a nép
átkelt Jeríchóval szemben. 17. S míg
szilárdan ott álltak a papok, az Örökkévaló szövetsége ládájának vivői, szárazon
a Jordán közepén, addig egész Izraél átkelt szárazon, míg teljesen át nem kelt
az egész nép a Jordánon.
4. fejezet
A tizenkét emlékkő felállítása
1. Volt pedig,
midőn teljesen átkelt a Jordánon az egész nép, akkor szólt az Örökkévaló
Józsuához, mondván: 2. Vegyetek magatoknak
a nép közül tizenkét férfit, egy-egy férfit törzsenként; 3. és parancsoljátok meg nekik, mondván:
vigyetek magatoknak innen, a Jordán közepéről, onnan, a hol szilárdan állnak
a papok lábai, tizenkét követ, vigyétek azokat át magatokkal és tegyétek le a
szálláson, a hol az éjjel meg fogtok hálni.
4. És hívta
Józsua a tizenkét férfiút; a kiket kirendelt Izraél fiai közül, egy-egy férfit
törzsenként; 5. és mondta nekik Józsua:
Vonuljatok az Örökkévaló, a ti Istenetek ládája elé a Jordán közepére és emeljetek
ki magatoknak, kiki egy követ a vállára, Izraél fiai törzseinek száma szerint.
6. Azért hogy ez jelül legyen köztetek,
midőn majd holnap kérdezik gyermekeitek, mondván, mik nektek e kövek – 7.
akkor mondjátok nekik: mivel megszakadtak a Jordán vizei az Örökkévaló szövetségének
ládája előtt, amikor átvonult a Jordánon, megszakadtak a Jordán vizei; legyenek
tehát e kövek emlékül Izraél fiai számára örökre. 8. És cselekedtek akképpen Izraél fiai, amint megparancsolta Józsua:
vittek tizenkét követ a Jordán közepéről, amint szólt az Örökkévaló Józsuához,
Izraél fiai törzseinek száma szerint; átvitték magukkal a szállásra és letették
ott.
9. Tizenkét
követ pedig fölállított Józsua a Jordán közepén, ott, a hol álltak a papoknak,
a szövetség ládája vivőinek lábai; és ott maradtak mind e mai napig.
10. S a papok,
a láda vivői, állva maradtak a Jordán közepén, míg bevégződött az egész
dolog, amit parancsolt az Örökkévaló Józsuának, hogy mondja el a népnek, mindaszerint,
amint parancsolta Mózes Józsuának; a nép pedig sietve átkelt. 11.
És volt, midőn teljesen átkelt az egész nép, akkor vonult az Örökkévaló ládája,
meg a papok a nép elé. 12. És vonultak
Reúbén fiai, Gád fiai és Menasse féltörzse fegyveresen Izraél fiai előtt,
amint mondta nekik Mózes; 13. mintegy
negyvenezeren, hadra fölfegyverkezve, vonultak az Örökkévaló előtt háborúra
Jeríchó síkságai felé. 14. Ama napon
naggyá tette az Örökkévaló Józsuát egész Izraél szemei előtt; félték őt,
amint félték Mózest élete minden napjaiban.
15. És szólt
az Örökkévaló Józsuához, mondván: 16.
Parancsold meg a papoknak, a bizonyság ládája vivőinek, hogy menjenek föl
a Jordánból. 17. S megparancsolta Józsua
a papoknak, mondván: Jöjjetek föl a Jordánból. 18. Volt pedig, amikor fölmentek a papok, az Örökkévaló szövetsége
ládájának vivői, a Jordánból, alig kerültek a papok lába talpai a szárazra,
akkor visszatértek a Jordán vizei helyükre és folytak mint tegnap tegnapelőtt
mind a partjain túl.
Megérkezés Gilgálba
19. A nép pedig
fölment a Jordánból az első hónap tizedikén, és táboroztak Gilgálban, Jeríchó
keleti szélén. 20. Ama tizenkét követ
pedig, melyeket vettek a Jordánból, fölállította Józsua Gilgálban. 21.
És szólt Izraél fiaihoz, mondván: Hogyha majd holnap kérdezik gyermekeitek atyáikat,
mondván, mik e kövek – 22. akkor tudassátok
gyermekeitekkel, mondván: szárazon kelt át Izraél e Jordánon, 23. mivel kiszárasztotta előttetek
az Örökkévaló, a ti Istenetek a Jordán vizeit, míg át nem keltetek, amint tett
a Örökkévaló, a ti Istenetek a nádas tengerrel, melyet kiszárasztott előttünk,
míg át nem keltünk. 24. Azért, hogy
megismerjék mind a föld népei az Örökkévaló kezét, hogy erős az; azért hogy
féljétek az Örökkévalót, a ti Isteneteket, minden időben.
5. fejezet
1. És volt,
amint hallották mind az emóri királyai, a kik a Jordánon túl nyugatra voltak,
és mind a kanaáni királyai, a kik a tenger mellett voltak, hogy kiszárasztotta
az Örökkévaló a Jordán vizeit Izraél fiai előtt, amíg átkeltek, akkor elolvadt
a szívük és nem volt többé lélek bennük Izraél fiai előtt.
Körülmetélkedés Gilgálba
2. Abban az
időben mondta az Örökkévaló Józsuának: készíts magadnak kőből való
késeket és újra metéld körül Izraél fiait, másodszor. 3. S készített magának Józsua kőből való késeket és körülmetélte
Izraél fiait az előbőrök dombja mellett.
4. Ez az oka
annak, hogy Józsua körülmetélt: az Egyiptomból kivonuló egész nép, a férfiak,
mind a harcosok, meghaltak a pusztában, az úton, mikor kivonultak Egyiptomból;
5. mert körül volt metélve az egész kivonuló
nép, de azt az egész népet, mely a pusztában született, az úton, mikor kivonultak
Egyiptomból, nem metélték körül; 6. mert negyven évig mentek Izraél fiai a pusztában, míg vége lett
az egész népnek, a harcosoknak, a kik kivonultak Egyiptomból, mivel nem hallgattak
az Örökkévaló szavára, úgy, hogy megesküdött róluk az Örökkévaló, hogy nem engedi
látniok az országot, melyről megesküdött őseiknek, hogy odaadja nekünk
egy tejjel-mézzel folyó országot. 7. Fiaikat pedig fenntartotta helyettük: azokat metélte körül Józsua;
mert körülmetéletlenek voltak, mivel nem metélték őket körül az úton.
8. És volt,
midőn végképen körülmetéltetett az egész nép, ottmaradtak helyükön, a táborban,
míg felgyógyultak. 9. S szólt az Örökkévaló
Józsuához: Ma gördítettem le rólatok Egyiptom gyalázatát. És elnevezték ama helyet
Gilgálnak mind e mai napig.
A peszách megünneplése
10. És táboroztak
Izraél fiai Gilgálban és tartották a peszáchot a hónap tizennegyedik napján este
Jeríchó síkságain.
A manna megszűnése
11. És ettek
az ország terméséből a peszách másnapján kovásztalan kenyeret és pörkölt
gabonaszemet, ugyanazon a napon. 12.
És megszűnt a manna másnap, mikor ettek az ország terméséből, és nem
volt többé Izraél fiainak mannájuk; ettek tehát Kanaán országának terméséből
abban az évben.
Józsua látomása
13. S történt,
midőn Józsua Jeríchóban volt, felemelte szemeit és látta, íme egy férfiú
áll vele szemben és kardja kivonva kezében; odament hozzá Józsua és mondta neki:
Miénk vagy-e, vagy elleneinké? 14. Mondta: Nem – de az Örökkévaló seregének vezére vagyok, most jöttem.
Erre földig levetette magát Józsua az arcával, leborult és mondta neki: Mit szól
uram a szolgájához? 15. És szólt az
Örökkévaló seregének vezére Józsuához: Vesd le saruidat lábadról, mert a hely,
melyen állsz – szent az. És úgy tett Józsua.
