Jöhosuá
(Józsua) könyve (III.)
Fischer Gyula fordítása (IMIT kiadása, Budapest
1900),
részekre
tagolva és alcímekkel kiegészítve
10. fejezet
Győzelmes csata Gibeonnál
1. Volt pedig,
midőn hallotta Adóni-Cédek, Jeruzsálem királya, hogy Józsua bevette Ájt és
elpusztította – amint tett Jeríchóval és királyával, úgy tett Ájjal és királyával
– és hogy békét kötöttek Gibeón lakói Izraéllel és közepettük maradtak: 2.
akkor nagyon féltek, mert nagy város volt Gibeón, mint bármelyike a királyvárosoknak
s mert nagyobb volt Ájnál s mind az emberei vitézek. 3.
Akkor küldött Adóni-Cédek, Jeruzsálem királya, Hókámhoz, Chebrón királyához, Pireámhoz,
Jarmút királyához, Jáfiához, Lákhis királyához és Debírhez, Eglón királyához,
mondván: 4. Jöjjetek föl hozzám, és
segítsetek engem, hogy megverjük Gibeónt, mert békét kötött Józsuával és Izraél
fiaival. 5. Erre gyülekezett és fölment
az emóri öt királya: Jeruzsálem királya, Chebrón királya, Jarmút királya, Lákhís
királya, Eglón királya, ők meg egész táboruk; táboroztak Gibeón ellen és
harcoltak ellene.
6. Ekkor küldtek
Gibeón emberei Józsuához a táborba Gilgálba, mondván: Ne vedd le kezeidet szolgáidról;
jöjj fel hamar, szabadíts föl minket és segíts, mert ellenünk gyülekeztek mind
a hegységben lakó emórinak királyai.
7. S fölment
Józsua Gilgálból, ő és az egész hadnép vele és mind a derék vitézek. 8. És szólt az Örökkévaló Józsuához: Ne
félj tőlük, mert kezedbe adtam őket; nem fog megállani senki közülük
előtted. 9. És reájuk csapott
Józsua hirtelen; egész éjjel vonult fel Gilgálból.
10. És megzavarta
őket az Örökkévaló Izraél előtt: megverte őket nagy vereséggel
Gibeónban; üldözte őket Bét-Chóron hágója felé és megverte Azékáig és Makkédáig.
11. És történt, mikor megfutamodtak
Izraél elől – épen Bét-Chóron hegylejtőjén voltak – az Örökkévaló hullatott
reájuk nagy köveket az égről, Azékáig és meghaltak; számosabbak azok, kik
meghaltak a jégeső kövei által, azoknál, a kiket megöltek Izraél fiai karddal.
12. Akkor beszélt
Józsua az Örökkévalóhoz, amely napon az Örökkévaló Izraél fiai elé adta az emórit,
és így szólt Izraél szemei előtt: Nap, Gibeónban várj, s hold, Ajjálón völgyében!
13. És várt a nap és a hold megállott,
míg a nemzet bosszút nem áll ellenségein. – Nemde meg van írva az Igazak könyvében.
– Megállt a nap az ég közepén és nem sietett lemenni majd teljes egy napig. 14.
És nem volt olyan nap mint amaz, sem annak előtte, sem annak utána, hogy
hallgatna az Örökkévaló ember szavára; mert az Örökkévaló harcolt Izraélért. 15. S visszatért Józsua, és egész Izraél
ő vele a táborba, Gilgálba.
16. Megfutamodott
amaz öt király és elrejtőztek a barlangban Makkédában. 17. S jelentették Józsuának, mondván:
Megtaláltatott az öt király elrejtőzve a barlangban Makkédában. 18. És mondta Józsua: Gördítsetek nagy
köveket a barlang szájára és rendeljetek melléje embereket, hogy őrizzék
őket. 19. Ti pedig meg ne álljatok,
üldözzétek ellenségeiteket és vágjátok le a hátul levőket; ne engedjétek
őket városaikba jutni, mert kezetekbe adta őket az Örökkévaló, a ti
Istenetek.
20. És volt,
midőn végzett Józsua meg Izraél fiai azzal, hogy megverjék őket igen
nagy vereséggel, amíg végük lett – menekülők pedig menekültek közülük és
bejutottak az erősített városokba – 21.
akkor visszatért az egész nép a táborba Józsuához, Makkédába békében; nem öltötte
ki Izraél fiai közül egy ellen sem a nyelvét senki.
22. És mondta
Józsua: Nyissátok föl a barlang száját, vezessétek ki hozzám ezt az öt királyt
a barlangból. 23. És így tettek, kivezették
hozzá ezt az öt királyt a barlangból: Jeruzsálem királyát, Chebrón királyát, Jarmút
királyát, Lákhís királyát, Eglón királyát. 24. És volt, amint kivezették a királyokat
Józsuához, szólította Józsua Izraél minden emberét és mondta a harcosok vezéreinek,
a kik vele mentek: Közeledjetek, tegyétek lábatokat e királyok nyakára. Közeledtek
és nyakukra tették lábukat. 25 És szólt hozzájuk Józsua: Ne féljetek és ne rettegjetek; legyetek
erősek és bátrak, mert így fog tenni az Örökkévaló mind az ellenségeitekkel,
a kikkel ti harcoltok. 26. S azután
megverte és megölte őket Józsua, és felakasztatta öt fára; és maradtak fölakasztva
a fákon estig. 27. Volt pedig naplementekor,
megparancsolta Józsua és levették őket a fákról és dobták a barlangba, a
hol elrejtőztek volt és raktak nagy köveket a barlang szájára egészen a mai
napig.
Az ország déli részének elfoglalása
28. Makkédát
pedig bevette Józsua azon a napon, megverte azt a kard élével meg királyát – elpusztítván
őket – és mind a lelket, mely benne volt, nem hagyott menekülőt; úgy
tett Makkéda királyával, amint tett Jeríchó királyával.
29. És vonult
Józsua és egész Izraél ő vele Makkédából Libnába és harcolt Libna ellen.
30. És adta az Örökkévaló azt is Izraél
kezébe, meg a királyát, és megverte a kard élével és mind a lelket, mely benne
volt, nem hagyott benne menekülőt; úgy tett királyával, amint tett Jeríchó
királyával.
31. S vonult
Józsua és egész Izraél ő vele Libnából Lákhísba; táborozott ellene és harcolt
vele. 32. És adta az Örökkévaló Lákhíst
Izraél kezébe, bevette azt a második napon és megverte a kard élével és mind a
lelket, mely benne volt; mind a szerint, amint tett Libnával. 33.
Akkor fölvonult Hórám, Gézer királya, hogy segítse Lákhíst, de megverte őt
Józsua meg népét, míg nem hagyott közüle menekülőt.
34. Erre vonult
Józsua és egész Izraél ő vele Lákhísból Eglónba; táboroztak ellene és harcoltak
ellene. 35. Bevették azt azon a napon
és megverték a kard élével, mind a lelket pedig, mely benne volt, elpusztította
azon a napon; mind a szerint, amint tett Lákhíssal.
36. S fölvonult
Józsua és egész Izraél ő vele Eglónból Chebrónba, és harcoltak ellene. 37.
Bevették azt és megverték a kard élével, meg királyát és mind a városait és mind
a lelket, mely benne volt, nem hagyott menekülőt, mind a szerint, amint tett
Eglónnal; elpusztította azt és mind a lelket, mely benne volt.
38. Ekkor visszatért
Józsua és egész Izraél ő vele Debír felé és harcolt ellene. 39. Bevette azt, meg királyát és mind
a városait, megverték azokat a kard élével és elpusztították mind a lelket, mely
benne volt, nem hagyott menekülőt; amint tett Chebrónnal, úgy tett Debírral
és királyával és amint tett Libnával és királyával.
40. Megverte
Józsua az egész országot; a hegységet, a délvidéket, az alföldet, a lejtőket
meg mind a királyaikat, nem hagyott menekülőt; mind a lelket pedig elpusztította,
amint megparancsolta az Örökkévaló, Izraél Istene. 41. Megverte őket Józsua Kádés-Barneától
Azzáig, meg Gósen egész földjét Gibeónig. 42. S mind e királyokat és országokat elfoglalta Józsua egyszerre,
mert az Örökkévaló, Izraél Istene, harcolt Izraélért. 43. Ekkor visszatért Józsua és egész Izraél ő vele a táborba,
Gilgálba.
11. fejezet
A Mérómi győzelem
1. És volt,
amint meghallotta Jábín, Chácór királya, küldött Jóbábhoz, Mádón királyához és
Simrón királyához és Akhsáf királyához, 2.
meg a királyokhoz, kik észak felől voltak, a hegységben és a síkságon délre
Kinneróttól és az alföldön és Dór magaslatain nyugatról; 3. a kanaánihoz keletről és nyugatról
és az emórihoz, a chittihoz, a perizzihez és a jebúszihoz a hegységen, meg a chivvihez
a Chermón alján, Micpa vidékén. 4. Kivonultak ők és egész táboruk velük, sok nép, mint a tenger
partján levő fövény sokaságra; meg ló és szekérhad igen sok. 5. Összetalálkoztak mind e királyok, odajöttek
és táboroztak együtt a Méróm vize mellett, hogy harcoljanak Izraéllel.
6. És szólt
az Örökkévaló Józsuához: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkor oda adom mindnyájukat
elesetten Izraél elé; lovaikat bénítsd meg és szekereiket égesd el tűzben.
7. És rajtuk ütött Józsua és az egész
hadnép ő vele hirtelen a Méróm vize mellett és rájuk rontottak. 8.
És adta őket az Örökkévaló Izraél kezébe, megverték és üldözték őket
a nagy Cidónig és Miszrefót-Májimig és Micpe völgyéig kelet felé; megverték őket,
míg nem hagytak közülök menekülőt. 9.
És tett velük Józsua, amint mondta neki az Örökkévaló: lovaikat megbénította és
szekereiket elégette tűzben.
Az ország északi városok elfoglalása
10. S visszatért
Józsua abban az időben és bevette Chácórt, királyát pedig megölte karddal;
mert Chácór az előtt feje volt mind e királyságoknak. 11. És megverték mind a lelket, mely benne
volt, elpusztítva a kard élével, nem maradt meg egy lélek sem; Chácórt pedig elégette
tűzben. 12. S e királyoknak mind
a városait, meg mind a királyaikat elfoglalta Józsua és megverte, a kard élével
elpusztította őket; amint parancsolta Mózes, az Örökkévaló szolgája. 13.
Csakhogy mind a városokat, melyek magas helyükön álltak, nem égette el Izraél,
kivéve Chácórt, egyedül azt égette el Józsua. 14.
E városok egész zsákmányát pedig és a barmot prédául vették maguknak Izraél fiai;
csak mind az embert ölték meg a kard élével, míg ki nem irtották őket, nem
hagytak meg egy lelket sem. 15. Amint
megparancsolta az Örökkévaló szolgájának, Mózesnek, úgy parancsolta meg Mózes
Józsuának; úgy is tett Józsua, nem mellőzött egy dolgot sem mindabból, mit
megparancsolt az Örökkévaló Mózesnek.
16. Elfoglalta
Józsua ezt az egész országot: a hegységet és az egész Délvidéket, Gósen egész
országát, az alföldet és a síkságot, meg Izraél hegységét és az alföldjét – 17.
a kopár hegységtől, mely felhúzódik Széirig, egészen Báal-Gádig a Libánon
völgyében a Chermón hegye alján; és mind a királyaikat elfoglalta, megverte és
megölte őket. 18. Sok ideig viselt
Józsua háborút mind e királyokkal. 19.
Nem volt város, mely békét kötött volna Izraél fiaival, kivéve a chivvit, Gibeón
lakóit; mindet elfoglalták háborúban. 20. Mert az Örökkévalótól volt az, hogy megkeményítette szívüket az
Izraéllel való háborúra, azért hogy elpusztítsa őket úgy, hogy ne legyen
számukra könyörület, bizony azért, hogy kiirtsa őket, amint megparancsolta
az Örökkévaló Mózesnek.
21. És elment
Józsua azon időben és kiirtotta az Anákímokat a hegységből: Chebrónból,
Debírből, Anábból s Jehúda egész hegységéből, meg Izraél egész hegységéből;
városaikkal együtt pusztította el őket Józsua. 22. Nem maradtak meg Anákímok Izraél fiai
országában; csak Azzában, Gátban és Asdódban maradtak hátra. 23. Elfoglalta Józsua az egész országot,
mind a szerint, amint szólt az Örökkévaló Mózeshez; és adta azt Józsua örökségül
Izraélnek törzseikre való fölosztásaik szerint. Az ország pedig megnyugodott a
háborútól.
Összefoglalás
12. fejezet
A Jordántól keletre legyőzött királyok
1. Ezek az
ország királyai, a kiket megvertek Izraél fiai, és elfoglalták országukat a Jordánon
túl napkeletről...
A Jordánon innen legyőzött királyok
7. Ezek pedig
az ország királyai, a kiket megvert Józsua meg Izraél fiai a Jordánon innen nyugatról...
13. fejezet
Az el nem foglalt területek
1. Józsua öreg
lett, előre haladt a korban; ekkor szólt hozzá az Örökkévaló: Te öreg lettél,
előre haladtál a korban, az országból pedig igen sok maradt elfoglalásra.
2. Ez ami az országból megmaradt:...
7. Most pedig oszd fel ezt az országot
birtokul a kilenc törzsnek és Menasse fél törzsének.
A Jordánon túli terület felosztása
8. Vele a Reúbéni
és a Gádi elvették birtokukat, melyet adott nekik Mózes a Jordánon túl keletről,
amiképpen adta nekik Mózes, az Örökkévaló szolgája:...
14. fejezet
A Jordánon inneni terület felosztása
1. Ez pedig
az, amit birtokul kaptak Izraél fiai Kanaán országában, amit birtokba adtak nekik
Eleázár, a pap, és Józsua Nún fia, meg az atyai házak fejei, Izraél fiai törzseiben;
2. sors utján való birtokul nekik,
amint parancsolta az Örökkévaló Mózes által a kilenc és fél törzs számára. 3.
Mert oda adta Mózes a két és fél törzs birtokát a Jordánon túl, a levitáknak pedig
nem adott birtokot közöttük – 4. mert
József fiaiból két törzs volt: Menasse és Efraim – s nem adtak a levitáknak osztályrészt
az országban, hanem városokat lakásra és közlegelőiket jószáguk és birtokuk
számára. 5. Amint megparancsolta az
Örökkévaló Mózesnek, úgy cselekedtek Izraél fiai, és fölosztották az országot.
Káléb része (I)
6. Ekkor oda
léptek Jehúda fiai Józsuához Gilgálban és szólt hozzá Káléb, Jefunne fia, a kenizzi:
Te ismered az igét, melyet szólt az Örökkévaló Mózeshez, az Isten emberéhez felőlem
és felőled Kádés-Barneában. 7. Negyven éves voltam, mikor küldött engem Mózes, az Örökkévaló szolgája
Kádés-Barnéából, hogy kikémleljem az országot; és hoztam neki választ, amint szívemben
volt. 8. Testvéreim pedig, kik velem
fölmentek volt, elcsüggesztették a nép szívét, én meg teljesen jártam az Örökkévaló,
Istenem után. 9. S megesküdött Mózes
ama napon, mondván: bizony, a föld, melyre lépett a lábad, tied legyen birtokul
és fiaidé örökre, mert teljesen jártál az Örökkévaló, Istenem után. 10.
Most tehát, íme életben hagyott engem az Örökkévaló, amint szólt, immár negyvenöt
éve, amióta kimondta az Örökkévaló ezt a igét Mózesnek, midőn a pusztában
járt Izraél; s most íme nyolcvanöt éves vagyok ma. 11.
Oly erős vagyok még ma, mint azon napon, melyen kiküldött engem Mózes; amilyen
volt az erőm akkor, olyan az erőm most is a harcra, meg kivonulásra
és bevonulásra. 12. Most tehát add
nekem ezt a hegységet, amelyről szólt az Örökkévaló ama napon – hisz te hallottad
ama napon – mert Anákímok vannak ott, meg nagy erősített városok, talán velem
van az Örökkévaló s kiűzöm őket, amint szólt az Örökkévaló.
13. Akkor megáldotta
őt Józsua és adta Kálébnek, Jefunné fiának, Chebrónt birtokul. 14. Azért lett Chebrón a kenizzi Kálébnek,
Jefunne fiának birtokul mind e mai napig, mivelhogy teljesen járt az Örökkévaló,
Izraél Istene után. 15. Chebrón neve
pedig azelőtt Kirjat-Arbá; ez volt a legnagyobb ember az Anákímok közt.
Az ország
pedig megnyugodott a háborútól.
15. fejezet
Jehúda öröksége
1. És jutott
a sors Jehúda fiai törzsének családjaik szerint...
Káléb része (II)
13. Kálébnek,
Jefunne fiának pedig adta osztályrészül Jehúda fiai között, az Örökkévaló parancsa
szerint Józsuának: Kirjat-Arbát – ez volt Anák atyja – azaz Chebrónt. 14. És kiűzte onnan Káléb Anák három
fiát: Sésajt, Achímánt és Talmajt, Anák szülöttjeit. 15. S fölment onnan Debír lakói ellen; Debír neve pedig azelőtt
Kirjat-Széfer. 16. S mondta Káléb:
a ki megveri Kirjat-Széfert és beveszi, annak oda adom leányomat, Akhszát nőül.
17. És bevette Otníél, Kenáz fia, Káléb
testvére: és oda adta neki leányát, Akhszát nőül. 18.
S történt, mikor oda jött, rábeszélte, hogy kérjen atyjától mezőt; és lesiklott
a szamárról. És mondta neki Káléb: Mi lelt? 19.
Mondta: Adj nekem áldást, mert a délvidéki földre adtál engem, adjál hát vízkútfőket.
Erre adta neki a felső kútfőket és az alsó kútfőket.
Jehúda városai
20. Ez Jehúda
fiai törzsének birtoka családjaik szerint...
63. A jebúszít
azonban, Jeruzsálem lakóit, nem birták kiűzni Jehúda fiai; így maradt a jebúszí
Jehúda fiaival Jeruzsálemben mind e mai napig.
16. fejezet
József fiai része
1. És kijött
a sors József fiai számára a jerichói Jordántól...
10. De nem űzték
ki a kanaánit, a ki Gézerben lakik; így maradt a kanaáni Efraim között mind e
mai napig és alattvalóvá lett.
17. fejezet
Menasse öröksége
1. És jutott
a sors Menasse törzsének – ő ugyanis József elsőszülöttje – Mákhírnak,
Menasse elsőszülöttjének, Gileád atyjának – ő ugyanis harcias ember
volt – s övé lett Gileád és Básán. 2. És jutott Menasse többi fiainak családjaik szerint: Abíézer fiainak,
Chélek fiainak, Aszríél fiainak, Sékhem fiainak, Chéfer fiainak, és Semídá fiainak;
ezek Menasse József fiának fiai a férfiak, családjaik szerint.
Celofchád leányai
3. Celofchádnak
pedig Chéfer fiának, a ki Gileád fia, ez Mákhir fia, ez Menasse fia, nem voltak
fiai, hanem leányai; és ezek a leányainak nevei: Machla, Nóa, Chogla, Milka és
Tirca. 4. Oda léptek Eleázár, a pap
elé és Józsua, Nún fia elé és a fejedelmek elé, mondván: Az Örökkévaló megparancsolta
Mózesnek, hogy adjon nekünk birtokot testvéreink között. Erre adott nekik az Örökkévaló
parancsa szerint birtokot atyjuk testvérei között. 5.
Esett tehát Menasséra tíz rész, Gileád és Básán földjén kívül, melyek a Jordánon
túl vannak; 6. mert Menasse leányai kaptak birtokot
az ő fiai között; de Gileád földje Menasse többi fiáé volt...
12. De nem bírták
Menasse fiai kiűzni e városokat és belenyugodott a kanaáni, hogy maradjon
ebben az országban. 13. Volt pedig,
midőn erősek lettek Izraél fiai, alattvalóvá tették a kanaánit, de kiűzni
nem űzték ki.
József fiainak terjeszkedése
14. És beszéltek
József fiai Józsuával, mondván: Miért adtál nekem birtokul egy sorsot és egy részt,
holott én számos nép vagyok, azért hogy annyira megáldott engem az Örökkévaló.
15. Szólt hozzájuk Józsua: Ha számos
nép vagy, menj te föl az erdőségbe és irts ott magadnak a perizzi és a Refáím
országában; minthogy szűk neked az Efraim hegysége. 16. S mondták József fiai: Nem elég nekünk
a hegység; vasszekere is van valamennyi kanaáninak, ki a Völgy vidékén lakik,
annak, a ki Bét-Seánban és leányvárosaiban van, meg annak, a ki Jizreél völgyében
van. 17. Szólt Józsua József házához,
Efraimhoz és Menasséhez, mondván: Számos nép vagy és nagy erőd van, ne legyen
számodra egy sors; 18. hanem hegység legyen számodra – minthogy erdőség az, irtsd
azt, hogy tied legyenek végezetei; mert majd kiűzöd a kanaánit, noha vasszekere
van, noha erős ő.
A
ZsTSz nyári szemeszter témakörei itt talahatók: http://www.zsido.com/zstsz02/index.htm
A ZsTSz nyári szemeszter órarendje itt talahato: http://www.zsido.com/zstsz02/orarend.htm
A ZsTSz nyári szemeszter naptára itt talahato: http://www.zsido.com/zstsz02/naptar.htm
A ZsTSz következõ, téli szemeszter témakörei
itt talahatók: http://www.zsido.com/zstsz/index.htm
A
ZsTSz következõ, téli szemeszter órarendje itt talahato:
http://www.zsido.com/zstsz/orarend.htm
Az elsõ hét
anyaga: Jöhosuá
(Józsua) könyve (I.)
Az
második hét anyaga: Jöhosuá
(Józsua) könyve (II.)
