Jöhosuá
(Józsua) könyve (IV.)
Fischer Gyula fordítása (IMIT kiadása, Budapest
1900),
részekre
tagolva és alcímekkel kiegészítve
18. fejezet
A szentélyi sátor Sílóban
1. Egybegyűlt
Izraél fiainak egész községe Sílóba és odahelyezték a találkozás sátorát; az ország
meghódítva volt részükre.
Az ország többi részének összeírása
2. De maradtak
Izraél fiai között, kik nem kapták meg birtokukat: hét törzs. 3. Szólt tehát Józsua Izraél fiaihoz:
Meddig lustálkodtok, nem menvén el az országot elfoglalni, melyet adott nektek
az Örökkévaló, őseitek Istene? 4.
Rendeljetek magatoknak három férfit törzsenkint s elküldöm őket, hogy keljenek
föl és járják be az országot és írják föl birtokuk szerint s jöjjenek hozzám.
5. És osszátok fel magatoknak hét részre;
Jehúda maradjon a maga határán délről és József háza maradjon a maga határán
északról. 6. Ti pedig írjátok föl az
országot hét részben és hozzátok el nekem ide, s majd sorsot vetek nektek itt
az Örökkévaló, Istenünk színe előtt. 7. Mert a levitáknak nincsen részük közöttetek,
hanem az Örökkévaló papsága az ő birtokuk; Gád pedig és Reúbén és Menasse
fél törzse elvették birtokukat túl a Jordánon keletről, melyet adott nekik
Mózes, az Örökkévaló szolgája.
8. S fölkeltek
a férfiak és elmentek s megparancsolta Józsua azoknak, kik elmentek fölírni az
országot, mondván: Menjetek és járjátok be az országot, írjátok azt föl és térjetek
vissza hozzám és itt majd vetek nektek sorsot az Örökkévaló színe előtt,
Sílóban. 9. Elmentek a férfiak, bejárták
az országot és könyvbe írták városok szerint hét rész szerint; erre jöttek Józsuához
a táborba, Sílóba. 10. S vetett nekik Józsua sorsot Sílóban az Örökkévaló színe előtt;
s felosztotta Józsua ott az országot Izraél fiainak fölosztásaik szerint.
Benjámin öröksége
11. És kikerült
Benjámin fiai törzsének sorsa családjaik szerint...
19. fejezet
Simeón öröksége
1. És kijött
a második sors Simeónnak, Simeón fiai törzse számára, családjaik szerint...
51. Ezek a birtokok,
melyeket birtokul adtak Eleázár a pap és Józsua Nún fia meg az atyai házak fejei
Izraél fiai törzseiben sors utján Sílóban, az Örökkévaló színe előtt a találkozás
sátorának bejáratán. És végeztek azzal, hogy fölosszák az országot.
20. fejezet
A menedékvárosok kijelölése
1. És szólt
az Örökkévaló Józsuához, mondván: 2.
Szólj Izraél fiaihoz, mondván: jelöljétek ki magatoknak a menedékvárosokat, melyekről
szóltam hozzátok Mózes által; 3. hogy oda menekülhessen a gyilkos, a ki agyonüt valakit tévedésből,
szándék nélkül; és legyenek nektek menedékül a vérbosszuló rokon ellen. 4.
Meneküljön e városok egyikébe és álljon oda a város kapujának bejáratához, s mondja
el ama város véneinek fülei hallatára az ő szavait, akkor fogadják őt
be magukhoz a városba s adjanak neki helyet, hogy náluk maradjon. 5. Ha pedig üldözi őt a vérbosszuló rokon, ne szolgáltassák ki
kezébe a gyilkost, mert szándék nélkül ütötte agyon felebarátját, de ő nem
gyűlölője neki tegnapról, tegnapelőttről. 6. Maradjon abban a városban, míg oda
nem áll a község elé ítéletre, míg meg nem hal a főpap, a ki lesz ama napokban;
akkor visszatér a gyilkos és megy városába és házába, azon városba, a honnan menekült.
7. Erre megszentelték
Kédest Gálílban, Naftáli hegységében, Sekhémet Efraim hegységében és Kirjat-Arbát
– Chebrón az – Jehúda hegységében. 8. S a jeríchói Jordánon túl, keletről
kijelölték Bécert a pusztában a síkföldön, Reúbén törzséből, Rámótot Gileádban
Gád törzséből és Gólant Básánban Menasse törzséből. 9.
Ezek voltak a kijelölt városok mind az Izraél fiai és a jövevény számára, a ki
közöttük tartózkodik, hogy oda menekülhessen mindenki, a ki agyonütött valakit
tévedésből, hogy meg ne haljon a vérbosszuló rokon keze által, míg nem állt
a község elé.
21.
fejezet
A leviták városai
1. S oda léptek
a leviták atyai házainak fejei Eleázár paphoz és Józsua Nún fiához, meg a törzsek
atyai házainak fejeihez Izraél fiai közt. 2. És szóltak hozzájuk Sílóban, Kanaán országában, mondván: Az Örökkévaló
megparancsolta Mózes által, hogy adjanak nekünk városokat lakásra és közlegelőiket
barmunk számára. 3. Erre adták Izraél
fiai a levitáknak a maguk birtokából az Örökkévaló parancsa szerint e városokat
és közlegelőiket...
A felosztás befejezése
41. Adta tehát
az Örökkévaló Izraélnek az egész országot, melyről megesküdött, hogy adja
őseiknek; elfoglalták és laktak benne. 42. És nyugalmat szerzett nekik az Örökkévaló köröskörül, mind a szerint,
amint megesküdött őseiknek; s nem állhatott meg előttük senki, mind
az ellenségeik közül, mind az ellenségeiket kezükbe adta az Örökkévaló. 43.
Nem maradt el semmi mindazon jó igéből, melyet szólt az Örökkévaló Izraél
házához; mind bekövetkezett.
22. fejezet
A harmadféltörzs elbocsátása
1. Akkor hívta
Józsua a Reúbénit, a Gádit és Menasse fél törzsét; 2. és szólt hozzájuk: Ti megőriztétek mindazt, amit parancsolt
nektek Mózes, az Örökkévaló szolgája; hallgattatok szavamra mindenben, amit nektek
parancsoltam. 3. El nem hagytátok testvéreiteket
immár sok idő óta mind e mai napig és megőriztétek az Örökkévaló a ti
Istenetek parancsolatának őrizetét. 4. Most pedig nyugalmat szerzett az Örökkévaló
a ti Istenetek testvéreiteknek, amint szólt felőlük; most tehát forduljatok
és menjetek el sátraitokba, örök birtoktok földjére, amelyet adott nektek Mózes,
az Örökkévaló szolgája, a Jordánon túl. 5. Csakhogy vigyázzatok nagyon, hogy megtegyétek a parancsolatot és
a tant, melyet parancsolt nektek Mózes, az Örökkévaló szolgája, szeretvén az Örökkévalót,
a ti Isteneteket és járván mind az ő utjaiban, megőrizvén parancsolatait
és ragaszkodván hozzá és szolgálván őt egész szívetekkel és egész lelketekkel.
6. Erre megáldotta őket Józsua,
elbocsátotta őket és elmentek sátraikhoz.
7. Menasse
fél törzsének Mózes adott volt Básánban, másik felének pedig adott Józsua testvéreikkel
együtt a Jordánon innen nyugatról; akkor is, midőn elbocsátotta őket
Józsua sátraikhoz és megáldotta, 8. így szólt hozzájuk, mondván: Számos javakkal térjetek vissza sátraitokhoz,
igen sok jószággal, ezüsttel, arannyal, rézzel és vassal, meg igen sok ruhával;
osszátok meg ellenségeitek zsákmányát testvéreitekkel!
Oltárépítés a Jordán mellett
9. És visszatértek
és elmentek Reúbén fiai, Gád fiai és Menasse fél törzse Izraél fiaitól Sílóból,
mely Kanaán országában van, hogy menjenek Gileád országába birtokuk földjére,
melyet birtokul foglaltak el az Örökkévaló parancsára Mózes által. 10.
Eljutottak a Jordán tájaihoz, melyek Kanaán országában vannak és építettek ott
Réubén fiai, Gád fiai és Menasse fél törzse oltárt a Jordán mellett, nagy oltárt
látásra.
11. S meghallották
Izraél fiai, mondván: Íme, építették Réubén fiai, Gád fiai és Menasse fél törzse
az oltárt Kanaán országa átellenében, a Jordán tájain, Izraél fiainak oldala felé.
12. Meghallották Izraél fiai, s egybegyűlt
Izraél fiainak egész községe Sílóba, hogy vonuljanak ellenük hadba.
13. És küldték
Izraél fiai Reúbén fiaihoz, Gád fiaihoz és Menasse fél törzséhez Gileád országába
Pinechászt, Eleázár pap fiát; 14. meg
tíz fejedelmet vele, egy-egy fejedelmet atyai házanként, mind az Izraél törzseiből,
mindegyik atyai házaik feje ők Izraél ezreiből. 15. Eljutottak Reúbén fiaihoz, Gád fiaihoz
és Menasse fél törzséhez Gileád országába; s beszéltek velük mondván: 16. Így szólt az Örökkévalónak egész községe:
Micsoda hűtelenség ez, mellyel hűtelenkedtetek Izraél Istene ellen,
elfordulván ma az Örökkévalótól azzal, hogy építettetek magatoknak oltárt, hogy
föllázadjatok ma az Örökkévaló ellen. 17. Kevés-e nekünk Peór bűne, amelyből
meg nem tisztultunk mind e mai napig és hogy a csapás érte az Örökkévaló községét
? 18. És ti elfordultok ma az Örökkévalótól?
És lészen, ti ma föllázadtok az Örökkévaló ellen és holnap Izraél egész községére
haragszik. 19. Ámde ha tisztátalan birtoktok földje, keljetek át az Örökkévaló
birtokának földjére, a hol lakozik az Örökkévaló hajléka és foglaljatok birtokot
közöttünk! De az Örökkévaló ellen ne lázadjatok és ellenünk se lázadjatok föl
azzal, hogy építtek magatoknak oltárt, az Örökkévaló, a mi Istenünk oltárán kívül.
20. Nemde, Ákhán, Zérach fia hűtlenséget
követett el az örökszentséggel és Izraél egész községén volt harag; ő csak
egy ember volt s nem egyedül pusztult el bűnében!
21. Feleltek
Reúbén fiai, Gád fiai és Menasse fél törzse és beszéltek Izraél ezrei fejével:
22. A Hatalmas, Isten, az Örökkévaló –
a Hatalmas, Isten, az Örökkévaló, ő tudja és Izraél tudja meg: ha lázadással
s ha hűtlenséggel az Örökkévaló ellen – ne segélj minket e napon – 23.
ha építünk magunknak oltárt, hogy elforduljunk az Örökkévalótól s ha azért, hogy
azon bemutassunk égőáldozatot és lisztáldozatot s ha azért, hogy készítsünk
rajta békeáldozatokat – az Örökkévaló, ő kérje számon ! 24. S ha nem valami miatt való aggodalomból tettük ezt, mondván holnap
majd így szólnak fiaitok fiainkhoz, mondván: mi közötök az Örökkévalóhoz, Izraél
Istenéhez; 25. hiszen határul adta
az Örökkévaló köztünk és köztetek, Reúbén fiai és Gád fiai, a Jordánt, nincs részetek
az Örökkévalóban! Így elvonnák fiaitok fiainkat attól, hogy féljék az Örökkévalót.
26. Mondtuk tehát: hadd tegyük ezt
magunknak, hogy építsük az oltárt, nem égőáldozatnak s nem vágóáldozatnak;
27. hanem tanú az köztünk és köztetek
meg nemzedékeink között mi utánunk, hogy végezzük az Örökkévaló szolgálatát ő
előtte égőáldozatainkkal, vágóáldozatainkkal és békeáldozatainkkal s
ne mondják holnap fiaitok fiainknak: nincsen részetek az Örökkévalóban. 28.
Mondtuk tehát, lészen, ha majd holnap így szólnak hozzánk és nemzedékeinkhez,
akkor azt mondjuk: lássátok az Örökkévaló oltárának mintáját, melyet készítettek
őseink, nem égőáldozatnak s nem vágóáldozatnak, hanem tanú ő köztünk
és köztetek. 29. Távol legyen tőlünk,
hogy mi föllázadjunk az Örökkévaló ellen és elforduljunk ma az Örökkévalótól,
építvén oltárt égőáldozatnak, lisztáldozatnak és vágóáldozatnak az Örökkévaló
a mi Istenünk oltárán kívül, mely hajléka előtt vagyon.
30. Hallotta
Pinechász a pap, meg a község fejedelmei és Izraél ezreinek fejei, kik vele voltak,
azon szavakat, melyeket szóltak Reúbén fiai, Gád fiai és Menasse fiaihoz, s jónak
tetszett szemeikben. 31. És szólt Pinechász,
Eleázár a papnak fia, Reúbén fiaihoz, Gád fiaihoz és Menasse fiaihoz: Ma megtudtuk,
hogy közöttünk van az Örökkévaló, mivel nem hűtlenkedtetek az Örökkévaló
ellen e hűtlenséggel; most megmentettétek Izraél fiait az Örökkévaló kezétől.
32. Erre visszatért
Pinechász, Eleázár a papnak fia meg a fejedelmek Reúbén fiáitól és Gád fiaitól
Gileád országából Kanaán országába Izraél fiaihoz és vittek nekik választ. 33.
És jónak tetszett a dolog Izraél fiainak szemeiben és áldották Izraél fiai Istent
és nem mondták, hogy hadra vonulnak ellenük, hogy elpusztítsák az országot, melyben
laktak Reúbén fiai és Gád fiai.
34. És elnevezték
Reúbén fiai és Gád fiai az oltárt; mert tanú ő közöttünk, hogy az Örökkévaló
az Isten.
23. fejezet
Józsua utolsó intése népéhez
1. És volt
sok idő múlva, miután nyugalmat szerzett az Örökkévaló Izraélnek mind az
ellenségeitől köröskörül, Józsua pedig öreg lett, előrehaladt a korban,
2. akkor hívta Józsua egész Izraélt,
véneit, fejeit, bíráit és tisztviselőit és szólt hozzájuk:
Én öreg lettem,
előrehaladtam a korban. 3. Ti
láttátok mindazt, amit tett az Örökkévaló, a ti Istenetek, mind e népekkel miattatok,
mert az Örökkévaló, a ti Istenetek az, a ki harcolt érettetek. 4. Lássátok, birtokul juttattam nektek
e megmaradt népeket törzseitek szerint – a Jordántól fogva – és mind a népeket,
melyeket kiirtottam, a nagy tengerig napnyugaton. 5. És az Örökkévaló, a ti Istenetek – ő el fogja kergetni őket
előletek és kiűzni őket előttetek, hogy elfoglaljátok országukat,
amint szólt nektek az Örökkévaló, a ti Istenetek.
6. De legyetek
erősek nagyon, hogy megőrizzétek és megtegyétek mindazt, ami írva van
Mózes tanának könyvében, el nem térvén attól sem jobbra, sem balra; 7. hogy ne jussatok e népek közé, a kik
itt maradtak veletek, isteneik nevére ne hivatkozzatok és ne tegyetek esküt, ne
szolgáljátok őket és ne boruljatok le előttük. 8. Hanem az Örökkévalóhoz, a ti Istenetekhez ragaszkodjatok, amint
tettétek mind e mai napig. 9. El is
űzött az Örökkévaló előletek nagy és hatalmas népeket és ti – meg nem
állott előttetek senki mind e mai napig. 10. Egy ember közületek üldöz ezret, mert az Örökkévaló a ti Istenetek
– ő az, a ki harcol érettetek, amint szólt nektek. 11. Őrizkedjetek tehát nagyon lelkeitekért, hogy szeressétek
az Örökkévalót, a ti Isteneteket.
12. Mert ha
elfordultok és csatlakoztok e népek maradékához, amelyek itt megmaradtak köztetek
és összeházasodtok velük, hogy közéjük jussatok, ők meg közétek: 13. tudjátok meg, hogy nem fogja többé
az Örökkévaló, a ti Istenetek kiűzni előletek e népeket, s lesznek majd
nektek tőrré és kelepcévé, ostorrá oldalaitokon és tövisekké szemeitekben,
míg el nem vesztek e jó földről, melyet adott nektek az Örökkévaló, a ti
Istenetek.
14. S íme, én
megyek most az egész földnek utjára – ismerjétek föl egész szívetekkel és egész
lelketekkel, hogy nem maradt el egy ige sem mind azon jó igékből, melyeket
az Örökkévaló, a ti Istenetek szólt felőletek; mind bekövetkeztek számotokra,
nem maradt el abból egy sem. 15. És
lészen, amint rátok jött mind a jó ige, melyet szólt felőletek az Örökkévaló,
a ti Istenetek, úgy elhozza rátok az Örökkévaló mind a rossz igét, míg el nem
pusztított titeket erről a jó földről, melyet adott nektek az Örökkévaló,
a ti Istenetek. 16. Midőn megszegitek
az Örökkévaló, a ti Istenetek szövetségét, melyet parancsolt nektek, s elmentek
és szolgáltok más isteneket és leborultok előttük, akkor majd föllobban az
Örökkévaló haragja ellenetek és elvesztek csakhamar azon jó országból, melyet
adott nektek.
24. fejezet
Józsua búcsúbeszéde
1. Összegyűjtötte
Józsua mind az Izraél törzseit Sekhémbe és hívta Izraél véneit, fejeit, bíráit
és tisztviselőit és oda álltak Isten színe elé. 2. És szólt Józsua az egész néphez:
Így szól
az Örökkévaló, Izraél Istene: túl a folyamon laktak atyáitok ősidőtől
fogva, Térach, Ábrahám atyja és Náchór atyja és szolgáltak más isteneket. 3.
S vettem atyátokat, Ábrahámot a folyamon túlról és engedtem őt járni Kanaán
egész országában, megsokasítottam magzatját és adtam neki Izsákot; 4. s adtam Izsáknak Jákóbot és Ézsaut,
és adtam Ézsaunak Széir hegyét, hogy elfoglalja, Jákob pedig és fiai lementek
Egyiptomba.
5. És küldtem
Mózest és Áront és sújtottam Egyiptomot a szerint, amint cselekedtem közepette;
s azután kivezettelek titeket. 6. Kivezettem
atyáitokat Egyiptomból és eljutottatok a tengerig, akkor üldözték az egyiptomiak
atyáitokat szekérhaddal és lovasokkal a nádas tengerig. 7. Kiáltottak az Örökkévalóhoz és vetett
homályt közétek és az egyiptomiak közé, hozta reájuk a tengert, úgy hogy elborította
és így látták szemeitek, amit cselekedtem Egyiptommal; erre laktatok a pusztában
sok ideig. 8. És elhoztalak titeket
az emóri országába, a ki a Jordánon túl lakott és harcoltak veletek, de kezetekbe
adtam őket, elfoglaltátok országukat, s elpusztítottam őket előletek.
9. Ekkor fölkelt
Bálák, Cippór fia, Móáb királya és harcolt Izraél ellen; küldött és hívta Bileámot,
Beór fiát, hogy megátkozzon titeket. 10. De nem akartam hallgatni Bileámra; úgy hogy áldva áldott meg titeket
s így megmentettelek titeket kezéből.
11. Átkeltetek
a Jordánon és eljutottatok Jeríchóig és harcoltak ellenetek Jeríchó emberei, az
emóri, a perizzi, a kánaáni, a chitti, a girgási, a chivvi és a jebúszi; és kezetekbe
adtam őket. 12. És küldtem előttetek
a darázst és elűzte azokat előletek: az emóri két királyát, nem kardoddal
s nem íjaddal. 13. Adtam nektek országot, mellyel nem vesződtél és városokat,
melyeket nem építettetek és laktok bennök; szőlőket és olajfákat, melyeket
nem ültettetek, esztek ti.
14. Most tehát
féljétek az Örökkévalót, szolgáljátok őt őszintén és igazán; távolítsátok
el az isteneket, melyeket szolgáltak őseitek a folyamon túl és Egyiptomban
és szolgáljátok az Örökkévalót. 15. Ha pedig rossznak tetszik szemeitekben, szolgálni az Örökkévalót,
válasszatok magatoknak ma, kit szolgáltok majd: vajon az isteneket-e, melyeket
szolgáltak őseitek a folyamon túl, avagy az emóri isteneit-e, kinek országában
laktok; én pedig és házam az Örökkévalót fogjuk szolgálni.
A nép fogadalma
16. Felelt a
nép és mondta: Távol legyen tőlünk elhagyni az Örökkévalót, hogy szolgáljunk
más isteneket. 17. Mert az Örökkévaló
a mi Istenünk – ő az, a ki fölvezetett minket és atyáinkat Egyiptom országából,
a rabszolgák házából és a ki mívelte szemeink előtt e nagy jeleket és megőrzött
bennünket az egész úton, melyen jártunk és mind a népek között, melyeknek közepén
átvonultunk; 18. és elűzte az Örökkévaló mind a népeket, meg az emórit az
ország lakóját előlünk – mi is szolgálni fogjuk az Örökkévalót, mert ő
az istenünk.
19. Ekkor szólt
Józsua a néphez: Nem szolgálhatjátok majd az Örökkévalót, mert szentséges Isten
ő; buzgó Isten ő, nem bocsátja meg elpártolástokat és vétkeiteket. 20.
Ha elhagyjátok az Örökkévalót és szolgáltok idegen isteneket, akkor elfordul és
rosszul bánik veletek és megsemmisít benneteket, minekutána jót tett veletek.
21. Szólt a
nép Józsuához: Nem, hanem az Örökkévalót fogjuk szolgálni.
22. Erre szólt
Józsua a néphez: Tanúk vagytok tenmagatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak
az Örökkévalót, hogy őt szolgáljátok. – Mondták: Tanúk! – 23. Most tehát távolítsátok el az idegen
isteneket, melyek köztetek vannak és hajtsátok szíveteket az Örökkévalóhoz, Izraél
Istenéhez.
24. Mondta a
nép Józsuának: Az Örökkévalót, a mi Istenünket fogjuk szolgálni és szavára fogunk
hallgatni.
Szövetségkötés
25. S kötött
Józsua szövetséget a néppel ama napon; és adott neki törvényt és jogot Sekhémben.
26. És megírta Józsua e szavakat Isten
tanának könyvében; vett egy nagy követ és fölállította ott a tölgyfa alatt, mely
az Örökkévaló szentélyénél volt. 27. És szólt Józsua az egész néphez: Íme, ez a kő leszen tanú
gyanánt ellenünk, mert ő hallotta mind az Örökkévaló szavait, melyeket beszélt
velünk, és legyen ellenetek tanú gyanánt, nehogy megtagadjátok Isteneteket. 28.
És elbocsátotta Józsua a népet, kit-kit birtokába.
Józsua és Eleázár halála
29. Történt
e dolgok után, meghalt Józsua, Nún fia, az Örökkévaló szolgája, száztíz éves korában.
30. És eltemették őt birtoka határában,
Timnat-Szérachban, mely Efraim hegységében van, Gáas hegyétől északra. 31.
És szolgálta Izraél az Örökkévalót Józsua minden napjaiban és a vének minden napjaiban,
a kik sokáig éltek Józsua után és a kik tudták az Örökkévaló minden cselekedetét,
amelyet mívelt Izraéllel. 32. József
csontjait pedig, melyeket felhoztak Izraél fiai Egyiptomból, eltemették Sekhémben,
azon mező telkén, melyet megvett Jákob Chámór, Sekhém atyja fiaitól száz keszítáért;
és jutottak József fiainak birtokul. 33. Eleázár, Áron fia is meghalt, és eltemették Pinechász fiának a
halmán, melyet adtak neki Efraim hegységében.
A
ZsTSz nyári szemeszter témakörei itt talahatók: http://www.zsido.com/zstsz02/index.htm
A ZsTSz nyári szemeszter órarendje itt talahato: http://www.zsido.com/zstsz02/orarend.htm
A ZsTSz nyári szemeszter naptára itt talahato: http://www.zsido.com/zstsz02/naptar.htm
A ZsTSz következõ, téli szemeszter témakörei
itt talahatók: http://www.zsido.com/zstsz/index.htm
A
ZsTSz következõ, téli szemeszter órarendje itt talahato:
http://www.zsido.com/zstsz/orarend.htm
Az elsõ hét
anyaga: Jöhosuá
(Józsua) könyve (I.)
Az
második hét anyaga: Jöhosuá
(Józsua) könyve (II.)
Az
harmadik hét anyaga: Jöhosuá
(Józsua) könyve (III.)
