Az autentikus zsidó tudományok központja

Az Örökkévaló, aki az egyetlen minden vonatkozásban igazi végtelen, fölötte áll minden ember által ismert dolognak. Az Örökkévaló lehetőségei a szó legszorosabb értelmében határtalanok. Semmi esik kívül a képességei körén. A végtelen bölcshöz hasonlítva az Örökkévaló az egyetlen igazi végtelen. Ráadásul az Örökkévaló és a végtelenül intelligens professzor közti különbség nem csak abban nyilvánul meg, hogy miként képesek alacsonyabb befogadókkal, például egy emberrel vagy egy kődarabbal ismeretet közölni, hanem abban is, hogy milyen gondolatokat adnak át. Amikor a végtelenül bölcs professzor leereszkedik egy ember nagyon alacsony tudásszintjére, a fogalom, amit közöl, nem lesz ugyanaz, mint ami az ő elméjében létezik, mert ha csak csekély mértékben is, de megváltozik: a befogadó képességeihez szabva tömöríti és átalakítja. Ha úgy továbbítaná a fogalmat, ahogyan ő érti, akkor a tanítvány a maga gyönge és korlátozott felfogóképessége miatt képtelen lenne mihez kezdeni vele.

Ha például arra kérnék a professzort, hogy egy iskolás gyereknek tanítsa meg a relativitáselméletet, nem kezdhetné azzal, hogy bonyolult egyenletekkel és ábrákkal bombázza, hanem előbb ki kellene találnia valamilyen hatékony módszert, amelyek révén át tudja adni a legfontosabb alapelveket. Elmesélhetné például a következő kis történetet.

Két vonat halad egymás felé, és az egyik megszólaltatja a gőzsípját. A másik vonaton ülő utas hallja, hogy a füttyszó hangmagassága változik: más a két szerelvény találkozása előtt, mint utána. Noha ez lényegében máris szemléltetné a relativitás lényegi elveit, mégis annyira össze van tömörítve, hogy a tanuló még csak észre sem veszi, hogy az imént egy forradalmian új tudományos elvet magyaráztak el neki. Persze a professzor, amikor az elméletről töpreng, nyilvánvalóan nem vonatokban és füttyökben gondolkodik. Mikor azonban tanítja az elméletet, akkor tömörítenie kell a gondolatait, hogy a tanuló képes legyen fölfogni. Tehát, noha végtelen, mégis változik a gondolkodása az átadás előtt és után.

Másfelől az Örökkévaló végtelen fénye nemcsak abban a tekintetben végtelen, hogy hol tárható fel, hanem abban is, hogy hogyan. Mivel az isteni fény a szó minden értelmében végtelen, ezért megvan az a képessége, hogy még a legalacsonyabb és mennyiségileg alacsonyabb rendű befogadónak is teljes intenzitásában, mindennemű összehúzódás nélkül tárulkozzon fel.

Ez a két dolog – az a képesség, hogy egy alacsonyabbnak átadjunk valamit, és hogy milyen módon adjuk át – valójában független egymástól. A végtelenül bölcs professzor kommunikációs készsége nem kizárólag a saját tanítási képességeinek a függvénye, hanem annak is, hogy mennyit képes a tanuló befogadni. Ezt egyebek között az is bizonyítja, hogy amikor egy élettelen tárggyal kerül szembe, aminek nincs intellektuális dimenziója, akkor a bölcs hasznavehetetlen: hiába tanít egyébként remekül. De még ha talál is megfelelő befogadót, akkor is a befogadó felfogókészsége határozza meg, hogy a professzor mit taníthat neki. Ha egy gyereket oktat, kénytelen lesz tömöríteni a tudását: analógiák, példabeszédek, mesék formájában közölni a mondandóját. Egy okosabb tanulónak többet tud tanítani, de még neki sem tudja átadni a teljes ismeretanyagát.

De hát mi szükség erre az egészre? Ha ez a bölcs tényleg végtelenül bölcs, akkor miért tanít más-más anyagot mindegyik tanulónak? Más szavakkal: miért nem tőle, és miért a tanítványai befogadóképességétől függ a tanítása? Erre az a válasz, hogy a bölcs nem igazán végtelen. Ha végtelen lenne, a világon semmit se számítana neki, hogy kit tanít, és az egyetlen meghatározó tényező a saját kommunikációs készsége lenne. Mivel azonban ő is korlátozott, a nála alacsonyabb szinten álló tanulóhoz történő leereszkedés úgymond „megzavarja” a kommunikációját. Következésképp a bölcs és a tanuló – tehát valami magasabb és alacsonyabb – közötti kommunikáció tanártól és diáktól, az adótól és a fogadótól egyaránt függ, és a kommunikációs készség illetve a kommunikáció formája között kölcsönös függőség áll fenn.

Elméletileg azonban, ha a bölcs minden dimenzióban és minden megközelítésben végtelen volna, akkor nem számítana, hogy ki a befogadó, mert az igazi végtelen mindkét akadályt legyőzi. Először is a bölcs még egy követ is képes lenne tanítani, másodszor pedig úgy tanítaná a gondolatot a kőnek, ahogyan az a saját elméjében létezik, és nem kellene a befogadó képességeihez igazítania.

Ez pontosan megfelel annak a képességnek, ahogyan az Örökkévaló feltárulkozik majd világunkban. Mivel az isteni fény valóban végtelen, ezért se az nincs korlátozva, hogy hol jelenhet meg, se az, hogy milyen módon. Ennek folytán még a legalsó világban is mindennemű összehúzódás és korlátozás nélkül képes manifesztálódni. 

A fizikai világ: Isten otthona

Ebben rejlik hát a messiási korban bekövetkező isteni reveláció nagysága. Az az isteniség, amely jelenleg létezik az Édenkertben, korlátozott, következésképp csak egy olyan helyen tud feltárulkozni, amely képes a befogadására – azaz egy spirituális világban. Ráadásul annak az isteni fénynek, amely a szóban forgó világon kívül létezik, össze kell húzódnia, tömörödnie kell, hogy beleférjen a spirituális világba, mivel az Édenkert nem végtelen. Az eljövendő világban viszont, ahol az Örökkévaló végtelen fénye tündököl majd, nem lesz szükség megfelelő befogadóra. Az Örökkévaló fénye nem korlátozódik arra, hogy csak az ezt a fényt befogadni képes spirituális világban jelenjen meg.

Miért az anyagi világban kerül majd sor a végtelen revelációra? Az Örökkévaló az anyagi és a spirituális világban egyaránt otthon van, és képes megmutatkozni. Akkor miért nem a spiritualitást választja?

A chászid gondolkodás egyik legfontosabb válasza erre a kérdésre a következő: a világ teremtésének célja az volt, hogy az Örökkévalónak legyen otthona. Lakóhely vagy otthon alatt olyan helyet értünk, amelynek lakója a legteljesebb mértékben otthon érzi magát, és a társadalmi szokásoktól és elvárásoktól függetlenedve, igazi önmaga lehet. Egyszerűbben fogalmazva ez azt jelenti, hogy a lakóhely lényege valójában a feltárulkozás. Méghozzá nem akármilyen feltárulkozás, hanem korlátlan és abszolút. Az isteni teremtés tehát egy revelációs folyamat volt. Az Örökkévaló azt akarta, hogy végtelen esszenciája a maga teljes spektrumában, mindennemű korlátozás nélkül tárulkozzon fel. Volt azonban ennek egy akadálya: ezt a revelációt az emberen keresztül kívánta megvalósítani. Azáltal, hogy Tórát és törvénykönyvet adott az embernek, egyszersmind azzal a hihetetlen képességgel is felruházta, amely lehetővé teszi, hogy feltárja a világ igazi, leplezett természetét.

Ez a célt a messiási kor előestjén érjük majd el, amikor az Örökkévaló végtelen Önmaga minden korlátozás nélkül ragyog majd. Annak a kornak minden célja az lesz, hogy az Örökkévaló kényelmesen és nyíltan lakozzék világunkban, és hogy igazi, végtelen természete manifesztálódjon.

Ezért kell a revelációnak az anyagi világban végbemennie, mert egyedül az ebben a világban feltárulkozó isteniségen keresztül válik láthatóvá, hogy az Örökkévaló valóban végtelen. Az Örökkévaló igazán végtelen esszenciája csak az anyagi világban végbement manifesztációja révén észlelhető s nyilvánítható igazán végtelennek. Ha az Örökkévaló végtelen esszenciája a spirituális világban tárulkozna fel, akkor azt úgy lehetne értelmezni, hogy ennek az az oka, hogy a spirituálisnak nagyobb a „fogadó­kész­sége” az isteni iránt, mint az anyaginak, ez a felfogás viszont leplezné az Örökkévaló végtelen képességeinek teljes manifesztációját. Mikor az Örökkévaló teljes mértékben, minden tétovázás és összehúzódás nélkül fölfedi magát az anyagi világban, akkor mindenki előtt nyilvánvalóvá válik, hogy az Örökkévalóhoz a spirituális sincs közelebb, mint az anyagi. Tehát az isteni fény végtelen természetének lehető legteljesebb manifesztációja csak az anyagi világban lehetséges. A messiási korban láthatóvá válik, hogy az Örökkévaló fénye oly abszolút mértékben fölötte áll mindennek, hogy még az anyag sem akadályozza a feltárulkozását.

Édenkert – Tóra, Feltámadás – Parancsolatok

Az Édenkert-beli isteni fény lényegében a Tóra-tanulás jutalma, míg a messiási kor végtelen fénye a micvák teljesítéséé. Ez a minőségi különbség, amely e között a két jutalom között mutatkozik, a Tóra és a micvák között is létezik. A Tóra az isteni intellektus megtestesülése, míg a micva az isteni akaraté. A kabbalisztikus írások úgy magyarázzák, hogy az akarat magasabb rendű az intellektusnál. Hányszor hallottuk már, hogy valaki azt mondta: „Tudom, hogy őrültségnek hangzik, de akkor is megteszem.” A ráció ellenkezik ugyan az illető intellektusával, de mivel az akarata uralkodik az intelligenciája fölött, végül megtalálja a módját, hogy megtegye. Úgy tartják, hogy az akarat az Örökkévaló végtelenségének a megnyilvánulása, míg az intellektus az Örökkévaló egy korlátozottabb megnyilvánulása. Tévedés azt állítani, hogy az Örökkévaló egy magasabb rendű intelligencia, mivel aki ezt állítja, az nem tud különbséget tenni az isteni reveláció csatornája vagy az Örökkévaló feltárulkozása, illetve Maga az Örökkévaló között. Az Örökkévaló magasan fölötte áll az intelligencia fogalmának, ami valójában szintén egy teremtett tulajdonság.

Mivel az Örökkévaló intellektusa korlátozott reveláció, ezért az emberi elme, amely megfelelő befogadója, képes felfogni. A Tórát nem lehet lábbal tanulmányozni, mert az nem alkalmas erre. Mivel ez a reveláció nem végtelen, ezért csak megfelelő dolgok képesek felfogni. Az isteni intellektus, ami az Örökkévaló egyik tömörített feltárulkozása, valamilyen spirituális befogadót kíván, amiben megmutatkozhat, és ezt az elme formájában találja meg.

Az igazán végtelen isteni akaratnak viszont nincs szüksége semmiféle spirituális edényre ahhoz, hogy befogadható legyen, s ezért még a micvák fizikai teljesítésén keresztül is képes feltárulkozni. Ez a végtelen fény a kezek révén is felfedhető. Ezzel szemben az isteni akarat végtelen természete kifejezetten a legalacsonyabb rendű emberi képességek által végzett közönséges, világi dolgokon keresztül manifesztálódik.

Így a Tóra-tanulás jutalma, miként maga a Tóra-tanulás, nem más, mint egy korlátozott mértékű isteni reveláció. És ahogy a Tóra fényének kell a spirituális edény, amelyben manifesztálódhat, ugyanúgy a Tóra jutalma is csak az Édenkertben vehető át. A micvák megtartásáért járó jutalom azonban, mint ahogy az Örökkévaló micvákban öltözködött akarata, végtelen lesz, és kifejezetten az anyagi világban fog megjelenni, ugyanúgy, ahogy magukat a micvákat is konkrét cselekedetek formájában kell teljesíteni.

Mint minden egymással kapcsolatos szentség, a micvák is tartalmazzák magukban a „Tóra” egyik elemét. A számos micvát kísérő racionális magyarázat nevezhető úgy is, hogy a micvában lévő „Tóra”. Ez ugyanúgy hozzátartozik a micvához, mint a Tóra, és képes felfogni az emberi elme. Hasonlóképpen a Tórában is megtalálható egy elem, amelyről a Tórában lévő „micva”-ként beszélhetünk. Ez az elem a háláchá – „a törvény”, amely egyszer és mindenkorra meghatározza, hogyan kell cselekednünk. A Tóra logikai és racionális jellegű megvitatása után elérkezünk a tényleges törvényhez. Ez hasonlít az Örökkévaló irracionális akaratához, mivel már nincs racionális dimenziója. A háláchá egy olyan utasítás-készlet, amely azt mutatja, hogyan kell az Örökkévaló akaratának megfelelően élni.

Ennek egyik példáját a Talmudban találjuk, közelebbről a Megilá-ban, amely elmagyarázza, hogy a háláchának, a Tóra törvényeinek neve kitrá, azaz „a Tóra koronája”. Ilyenformán tehát, noha a Tóra minden része az isteni intellektus manifesztációja, a háláchát az Örökkévaló akaratának tekintjük, amely az intellektus fölött áll, s ezért a Tóra koronájaként beszélünk róla. Ahogy a korona ül a koponyán, úgy ül a háláchá, az Örökkévaló akarata, az isteni intellektus, a Tóra tetején.

Ez egyben megmagyarázza, mi az értelme annak a talmudi mondatnak, miszerint „Aki nap mint nap tanulja a Tóra törvényeit, az helyet biztosít magának az eljövendő világban.” Az eljövendő világ a végtelen isteni reveláció, amely majd a micvák – az Örökkévaló végtelen akarata – teljesítésének jutalmaként az egész messiási kort beragyogja majd. A háláchá is egy olyan része a Tórának, amely az Örökkévaló akaratát képviseli. Következésképp a háláchá-tanulás egyenes folyományaként az embernek garantált helye van az eljövendő világban, mondhatni páholyból fogja nézni az isteni fény végtelen revelációját, amelynek feltárulkozásához a háláchá tanulásával maga is hozzájárult.

Részben ez is magyarázza, hogy a háláchá a Tóra összes többi részénél fontosabb. Ebbe még azok a háláchák is beletartoznak, amelyek a mai időkre nem vonatkoznak. Ilyenek például a Szentély-béli áldozatokra és az Ámálék népének elpusztítására vonatkozó törvények (mely utóbbi azért nem hajtható végre, mert korunkban Ámáléket nem lehet felismerni), vagy az olyanok, mint az Izrael királyaival kapcsolatosak (amelyeket azért nem lehet végrehajtani, mert nincs király). Jichák Lurjá, a nagy cfáti kabbalista rabbi szerint minden léleknek az idő számos periódusában számos reinkarnáción kell keresztülmennie, míg nem teljesíti mind a 613 parancsolatot. Ugyanis csak az összes isteni parancsolat végrehajtása által teljesedik be az Örökkévaló akarata. És ez nemcsak a micvák teljesítésére igaz, hanem a tanulmányozásukra is. A zsidónak kötelessége a teljes háláchá tanulmányozása, amely a micvákhoz hasonlóan az Örökkévaló akaratának a megtestesülése. Elengedhetetlen, hogy az összes halachát tanulmányozzuk, még azokat is, amelyek a mai zsidó élet szempontjából nem relevánsak. Mivel ezeket konkrét cselekedet formájában nem tudjuk végrehajtani, ezért a mi időnkben az isteni akarat teljes beteljesítésének egyetlen módja az, hogy tanulmányozzuk a háláchákat.

Ez az egyik nagyon sajátságos oka annak, hogy miért kell tanulmányoznunk a Maimonidész által összeállított híres zsidó törvénykönyvet, a a Misne Torá-t. Ez a zsidó irodalom egyetlen olyan összeállítása, amelyben a Tóra valamennyi törvénye együtt van. Ha valaki a teljes Misne Tórát tanulmányozza, s így áttekinti a Tóra összes törvényét – mind a mai, mint a templomi időkre vonatkozókat –, akkor eléri a Tóra „koronáját”, s a maga egészében teljesíti az Örökkévaló akaratát. És ez a teljesítés hozza el a Messiás általi megváltást, és a Harmadik Templom felépítését. Nem véletlen tehát, hogy Maimonidész a Messiásra és a messiási korra vonatkozó törvényekkel fejezi be a Misne Tórát.

A mű legutolsó törvénye így szól (A királyok törvényei 12:5.): Abban az időben nem lesz sem éhínség, sem háború, sem irigység vagy vetélkedés, mert nagy lesz a jólét, és a földi javak bőségesen találtatnak majd. A világ dolga nem lesz más, mint Isten megismerése. Ekkor a zsidók valamennyien bölcsek lesznek, megértik a rejtett [misztikus] dolgokat, és annyira megismerik Teremtőjüket, amennyire az embernek lehetséges, amint írva van (Jesájá 11:9.): „...tele lesz a föld az Örökkévaló ismeretével, ahogy a tengert víz borítja.”

Ez lesz a végeredmény, az összes tórai törvény megtanulásának jutalma.

A ZsTSz következõ, téli szemeszter témakörei itt talahatók: http://www.zsido.com/zstsz/index.htm
A ZsTSz következõ, téli szemeszter órarendje itt talahato: http://www.zsido.com/zstsz/orarend.htm

A ZsTSz nyári szemeszter témakörei itt talahatók: http://www.zsido.com/zstsz02/index.htm
A ZsTSz nyári szemeszter órarendje itt talahato: http://www.zsido.com/zstsz02/orarend.htm
A ZsTSz nyári szemeszter naptára itt talahato: http://www.zsido.com/zstsz02/naptar.htm


Az elsõ hét anyaga: Jöhosuá (Józsua) könyve (I.)
Az második hét anyaga: Jöhosuá (Józsua) könyve (II.)
Az harmadik hét anyaga: Jöhosuá (Józsua) könyve (III.)
Az negyedik hét anyaga: Jöhosuá (Józsua) könyve (IV.)

A halottak feltámadásába vetett hit
Az ötödik hét anyaga: 1. fejezet: Miért hagyjuk el az édenkertet?
A hatodik hét anyaga: 2. fejezet: Miért tökéletesítsük, ha úgyis meghal?
A hetedik hét anyaga: 3. fejezet: A végtelen megértése [elsõ része]
A nyolcodik hét anyaga: 3. fejezet: A végtelen megértése [második része]
A kilencedik hét anyaga: 4. fejezet: Lehet-e a végtelennél végtelenebb?
A tizedik hét anyaga: 5. fejezet: Jó-e az örökkévalónak, hogy irracionális?
A A tizenegyedik hét anyaga: 6. fejezet: Isten és a teremtmények ranglétrája