A Biblia kezdete
1Mózes
1:1.
1. Kezdetben
teremtette Isten az eget és a földet.
Rási: „Rabbi Jichák azt mondta: A Tóra
melynek fő célja a parancsolatok tanítása
az „Ez a hónap legyen számotokra a hónapok
kezdete” kezdetű bibliai verssel (2Mózes 12:2.)
kellett volna, hogy kezdődjön, mert ez az
első parancsolat, amelyet a zsidó nép kapott
az Örökkévalótól. Akkor hát miért kezdődik
mégis a Teremtés leírásával? A szövegben
kifejeződő alapeszme miatt, nevezetesen: Népe
elé tárta a mindenség monumentalitását [vagyis
számot adott a Teremtés munkájáról], hogy
nekik adja a népek örökrészét. Hogy ha a népek
azt találnák mondani Izraelnek: Rablók vagytok,
mert erőszakkal elvettétek [Kánaán] hét népének
földjét, Izrael ezt válaszolhassa: Az egész
föld a Szent, Áldassék Ő, tulajdona; Ő teremtette
és annak adta, akinek akarta. Saját akaratából
adta nekik és saját akaratából vette el tőlük
majd adta nekünk.”
Az Ábrahámnak tett ígéret földje
1Mózes
15:1–20.
1. Ezen dolgok
után volt az Örökkévaló igéje Ávromhoz látomásban,
mondván: Ne félj Ávrom, én pajzsod vagyok
neked, a te jutalmad igen sok. 2. És mondta Ávrom: Uram, Isten! mit adsz én nekem? hisz én járok
magtalanul és házam birtokosa a damaszkusi
Eliezer. 3. És mondta Ávrom: Íme, nekem nem adtál magzatot és íme, az én házam
szolgaszülöttje örököl utánam. 4.
És íme az Örökkévaló igéje hozzá, mondván:
Nem örököl ez te utánad, hanem az, aki származni
fog ágyékodból, az örököl majd utánad. 5. És kivezette őt a szabadba és mondta: Tekints csak fel az égre
és számláld meg a csillagokat, ha meg bírod
azokat számlálni. És mondta neki: Így lesz
a te magzatod! 6.
És ő hitt az Örökkévalóban és (Isten) betudta
azt neki igazságul. 7. És mondta neki: Én vagyok az Örökkévaló, aki kihoztalak téged Ur-Kászdimból,
hogy neked adjam ezt az országot, hogy bírjad
azt.
8. És ő mondta:
Uram, Isten! Mi által tudom meg, hogy én fogom
azt bírni? 9. És mondta neki: Vegyél nekem egy három
éves üszőt, egy hároméves kecskét és egy három
éves kost, egy gerlicét és egy galambfiát.
10.
És ő vette Neki mindezt és szétvágta azokat
középen és tette mindegyiknek a részét a másikkal
szembe; a madarat azonban nem vágta ketté.
11.
És leszállottak a ragadozó madarak a hullákra,
de Ávrom elkergette azokat. 12. És midőn a nap lemenőben volt, mély
álom borult Ávromra és íme, félelem, nagy
sötétség borul rá. 13. És mondta (Isten) Ávromnak: Tudd meg,
hogy idegen lesz a te magzatod egy országban,
mely nem az övék és szolgálatra szorítják
őket és sanyargatják őket négyszáz évig. 14. De ama nép fölött is, melyet szolgálni
fognak, ítéletet tartok én és azután ki fognak
vonulni nagy vagyonnal. 15.
Te pedig elmégy atyáidhoz békében, el fogsz
temettetni jó vénségben. 16.
És a negyedik nemzedék tér majd vissza ide,
mert nem telik be az Emóri vétke addig. 17.
És volt, midőn a nap lement és sötétség lett,
íme, egy kemence: füst és tűzláng, mely átvonult
ama darabok között. 18.
Azon a napon kötött az Örökkévaló szövetséget
Ávrommal, mondván: A te magzatodnak adom ezt
a földet, az egyiptomi folyamtól a nagy folyamig,
a Perosz folyamig: 19. A Kénit, a Kenizzit és a Kádmónit, 20. a Chittit, a Perizzit és a Refóimot, 21. az Emórit, a Kánaánit, a Girgósit és a Jevúszit.
Az első izraeli zsidó földbirtok
1Mózes
23:1–20.
1. És volt
Sárának élete: százhuszonhét év; ezek Sára
életévei. 2. És meghalt Sára Kirjász-Árbában, az Hebrón, Kánaán országában;
és eljött Ábrahám, hogy gyászolja Sárát és
sirassa. 3. És fölkelt Ábrahám az ő halottja mellől és szólt Chész fiaihoz,
mondván: 4.
Idegen és lakó vagyok és nálatok, adjatok
nekem sírnak való birtokot nálatok, hadd temessem
el halottamat magam elől. 5.
És feleltek Chész fiai Ábrahámnak, mondván
neki: 6.
Hallgass meg minket, Uram! Isten fejedelme
vagy te mi közöttünk, sírjaink legkiválóbbjába
temesd el halottadat; senki közülünk sem fogja
megvonni az ő sírját te tőled, hogy eltemessed
a te halottadat. 7. Ábrahám pedig fölkelt és meghajolt az ország népe, Chész fiai előtt.
8.
És szólt hozzájuk mondván: Ha úgy akarjátok,
hogy eltemessem halottamat magam elől, hallgassatok
meg engem és könyörögjetek értem Efrónnál,
Cóchár fiánál, 9. hogy adja nekem a Máchpéla barlangját, mely az övé, mely az ő mezeje
végében van; teljes pénzért adja nekem közöttetek
sírnak való birtokul. 10. Efrón pedig ült Chész fiai között;
és felelt Efrón, a chitti, Ábrahámnak, Chész
fiai fülének hallatára, mindazok hallatára,
akik bemennek az ő városának kapuján, mondván:
11. Nem, uram! hallgass meg engem; a mezőt neked adtam és a barlangot,
mely benne van, neked adtam azt, népem fiai
szeme előtt adtam azt neked; temesd el halottadat.
12.
És meghajolt Ábrahám az ország népe előtt.
13.
És szólt Efrónhoz az ország népének füle hallatára,
mondván: Bárcsak meghallgatnál engem: megadom
a pénzt a mezőért, vedd el tőlem, hogy hadd
temessem el halottamat oda. 14.
És felelt Efrón Ábrahámnak, mondván neki:
15.
Uram, hallgass meg engem! Egy föld négyszáz
sékel ezüstért, köztem és közted, mi az? Halottadat
pedig temesd el. 16.
És elértette Ábrahám Efrónt és lemérte Ábrahám
Efrónnak az ezüstöt, amelyről szólt Chész
fiainak füle hallatára, négyszáz sékel ezüstöt,
kelendőt a kereskedőnél. 17. Így maradt Efrón mezeje, mely Máchpélában
van, mely Mámré előtt van, a mező és a barlang,
mely benne van és minden fa, mely a mezőn
van, egész határában, köröskörül, 18. Ábrahámé vétel gyanánt, Chész fiai szeme előtt, mindazok előtt,
akik bemennek az ő városának kapuján, 19.
És aztán eltemette Ábrahám Sárát, az ő feleségét
Máchpéla mezejének barlangjába, Mámré előtt,
az Hebrón; Kánaán országában. 20.
És maradt a mező, meg a barlang, mely benne
van, Ábrahámé sírnak való birtokul Chész fiaitól.
A Jákobnak tett ígéret földje
1Mózes
35:1–15.
1. És mondta
Isten Jákobnak: Kerekedj fel, menj fel Bész-Élbe
és lakjál ott; és készíts ott oltárt az Istennek,
aki megjelent neked, midőn menekültél Ézsau,
a te testvéred elől. 2.
És Jákob mondta házának és mindazoknak, akik
vele voltak: Távolítsátok el az idegen isteneket,
melyek közepettetek vannak, tisztuljatok meg
és váltsatok ruhát, 3. hogy fölkerekedjünk és fölmenjünk Bész-Élbe; és készítek ott oltárt
az Istennek, aki meghallgatott engem szorultságom
napján és velem volt az úton, melyen jártam.
4.
És átadták Jákobnak mind az idegen isteneket,
melyek kezükben voltak és a karikákat, melyek
füleikben voltak; Jákob pedig elrejtette azokat
a tölgyfa alatt, mely Sechemnél volt. 5.
És elvonultak; és volt Istentől való rettegés
a városokon, melyek körülöttük voltak és nem
üldözték Jákob fiait. 6.
Jákob pedig elérkezett Lúzba, mely Kánaán
országában van, az Bész-Él; ő és az egész
nép, mely vele volt. 7.
És épített ott oltárt és elnevezte a helyet:
Bész-Él Istene, mert ott nyilatkozott meg
neki Isten, midőn menekült az ő testvére elől.
8.
És meghalt Debóra, Rebeka dajkája és eltemették
Bész-Élen alól, a tölgyfa alatt és elnevezte
azt: Állón-Bóchúsznak (Sírás-tölgye).
9. És megjelent
Isten Jákobnak újra, midőn jött Páddán-Áromból,
és megáldotta őt. 10. Mondta neki Isten: A te neved Jákob;
ne neveztessék a te neved többé Jákobnak,
hanem Izrael legyen a te neved. És elnevezte
őt Izraelnek. 11.
És mondta neki Isten: Én vagyok Isten, a Mindenható!
Szaporodjál és sokasodjál, nemzet és nemzetek
gyülekezete lesz belőled és királyok származnak
ágyékaidból. 12.
Az országot pedig, melyet Ábrahámnak és Izsáknak
adtam, neked fogom adni, és magzatodnak utánad
fogom adni az országot. 13.
És fölszállt tőle Isten azon a helyen, ahol
beszélt vele. 14.
Jákob pedig fölállított oszlopot, azon a helyen,
ahol beszélt vele, kőoszlopot és öntött rá
italáldozatot és öntött rá olajat. 15.
És elnevezte Jákob a helyet, ahol beszélt
vele Isten, Bész-Élnek.
Izrael: a szent temetkezési hely
1Mózes
49:28–33.
Jákob
halála
28.
Mindezek Izrael törzsei, tizenkettő és ez
az, amit szólt hozzájuk atyjuk, midőn megáldotta
őket; mindegyiket a maga áldása szerint áldotta
meg. 29. És megparancsolta nekik és mondta
nekik: Én eltakaríttatom népemhez, temessetek
el engem atyáim mellé a barlangba, mely Efrónnak,
a chittinek mezejében van; 30. a barlangba, – mely Máchpéla mezejében, mely Mámré előtt van Kánaán
országában – a melyet megvett Ábrahám mezőstül
Efróntól, a chittitől sírnak való birtokul.
31.
Ott temették el Ábrahámot és Sárát, az ő feleségét,
ott temették el Izsákot és Rebekát, az ő feleségét
és oda temettem el Léát. 32.
Megvett birtok a mező és a barlang, mely benne
van, Chész fiaitól. 33. Midőn végzett Jákob azzal, hogy parancsot adjon fiainak, fölszedte
lábait az ágyra; kimúlt és eltakaríttatott
népéhez.
1Mózes
50:1–14.
Jákób
temetése
1. És ráborult
József az ő atyja arcára és sírt rajta és
megcsókolta őt. 2. És megparancsolta József az ő szolgáinak,
az orvosoknak, hogy balzsamozzák be atyját;
és az orvosok bebalzsamozták Izraelt. 3.
És betelt számára negyven nap, mert így telnek
be a bebalzsamozás napjai, és megsiratták
őt az egyiptomiak hetven napig. 4.
Midőn elmúltak megsiratásának napjai, akkor
szólt József Fáraó házához, mondván: Ha ugyan
kegyet találtam szemeitekben, szóljatok, kérlek,
Fáraó fülei hallatára, mondván: 5.
Atyám megesketett engem, mondván: Íme, én
meghalok; síromba, melyet ástam magamnak Kánaán
országában, oda temess el engem! Most tehát
hadd menjek el, hogy eltemessem atyámat és
azután visszatérek. 6.
És mondta Fáraó: Menj föl és temesd el atyádat,
amint megesketett téged.
7. És fölment
József; hogy eltemesse az ő atyját; fölmentek
vele Fáraó összes szolgái, házának vénei és
Egyiptom országának összes vénei; 8. meg József egész háza, testvérei és
atyjának háza; csak gyermekeiket, juhaikat
és marhájukat hagyták Gósen földjén. 9.
És fölmentek vele szekerek is, lovasok is
és a tábor igen nagy volt. 10.
Elérkeztek Óted szérűjéig, mely a Jordánon
túl van és ott gyászoltak igen nagy és súlyos
gyászolással; és tartott atyjáért hét napi
gyászt. 11. Midőn látta az ország lakója, a Kánaáni;
a gyászt Ótod szérűjében, mondta: Súlyos gyász
ez Egyiptomnak; azért nevezték el Óvél-Micrájim
(Egyiptom gyásza), mely a Jordánon túl van.
12. És fiai úgy cselekedtek vele, amint
megparancsolta nekik. 13.
És elvitték őt fiai Kánaán országába és eltemették
őt a Máchpéla mezejének barlangjába, amelyet
megvett Ábrahám mezőstül sírnak való birtokul
Efróntól, a chittitől; Mámré előtt. 14.
József pedig visszatért Egyiptomba, ő és testvérei,
meg mind, akik fölmentek vele hogy eltemessék
atyját, miután eltemette az atyját.
Tejjel-mézzel folyó ország
2Mózes
3:1–8.
8. Azért
leszálltam, hogy megmentsem Egyiptom kezéből,
hogy felvigyem amaz országból jó és tágas
országba, tejjel-mézzel folyó országba, a
Kánaáni, a Chitti, az Emóri, a Perízzi, a
Chívvi és a Jevúszi helyére.
Az ország kikémlelése
4Mózes
13–14. fejezet
1.
És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:
2.
Küldj el férfiakat, hogy kikémleljék Kánaán
országát, amelyet én adok Izrael fiainak;
egy-egy férfiút atyái törzse szerint küldjetek,
mindegyik fejedelem közülük. 3.
Mózes pedig elküldte őket Poron pusztájából
az Örökkévaló parancsára: mindnyájan férfiak,
Izrael fiainak fejei ők. 4.
És ezek a neveik:… 17.
Elküldte őket Mózes, hogy kémleljék ki Kánaán
országát; és mondta nekik: Menjetek fel erre
délnek és menjetek fel a hegyre. 18.
Nézzétek meg az országot, milyen az, és a
népet, mely rajta lakik, vajon erős-e vagy
gyenge, kevés-e vagy sok? 19.
És milyen az ország, melyben az lakik, vajon
jó-e vagy rossz? És milyenek a városok, amelyekben
az lakik, vajon táborokban-e vagy várakban?
20. És milyen a föld, vajon kövér-e vagy
sovány, van-e rajta fa vagy nincs? Ti legyetek
erősek és vegyetek az ország gyümölcséből.
Az idő pedig a szőlőérés ideje volt.
21.
És fölmentek és kikémlelték az országot Cin
pusztájától Rechóvig, Chámosz mentén. 22.
Fölmentek délnek és elérkeztek Hebrónig; ott
voltak pedig Áchimon, Sésáj és Tálmáj, Ánok
szülöttei; Hebrón pedig hét évvel előbb épült,
mint az egyiptomi Cóán. 23. Elérkeztek Eskól völgyéig és ott levágtak egy szőlővenyigét és
egy szőlőfürtöt, és vitték azt ketten a póznán;
meg a gránátalmákból és a fügékből. 24.
Azt a helyet elnevezték Eskól völgyének, a
szőlőfürt miatt, melyet Izrael fiai onnan
levágtak.
25.
És visszatértek az ország kikémleléséből negyven
nap múltán. 26. Elmentek és elérkeztek Mózeshez és
Áronhoz, meg Izrael fiai egész községéhez,
Poron pusztájába, Kádesig; és feleletet hoztak
nekik, meg az egész községnek, és megmutatták
nekik az ország gyümölcsét. 27.
Elbeszélték neki és mondták: Bementünk az
országba, ahova küldtél bennünket; és valóban
tejjel-mézzel folyó az, ez meg a gyümölcse.
28. Csakhogy hatalmas a nép, mely az országban lakik, a városok erősítettek,
igen nagyok és Ánok szülötteit is láttuk ott.
29. Amálék lakik a déli földön, a Chitti, Jevúszi és Emóri a hegységen
lakik a Kánaáni pedig lakik a tengernél és
a Jordán partján. 30. És Káleb csitította a Mózes ellen
(háborgó) népet és mondta: Fölmegyünk bizony
és elfoglaljuk azt, mert bírni fogunk vele.
31.
De a férfiak, kik vele együtt fölmentek, mondták:
Mi nem mehetünk fel azok a nép ellen, mert
erősebb az nálunk. 32.
Így terjesztették rossz hírét az országnak,
melyet kikémleltek, Izrael fiai előtt mondván:
Az ország, melyen átvonultunk, hogy kikémleljük,
olyan ország, mely fölemészti lakóit és az
egész nép, melyet benne láttunk, szálas emberek.
33. Ott láttuk az óriásokat, Ánok fiait
az óriások közül; olyanok voltunk szemeinkben,
mint a sáskák és olyanok voltunk az ő szemeikben
is.
Izrael a Jordán keleti partján
4Mózes
32:1–42.
1.
Sok nyája volt Rúbén és Gád fiainak, nagyon
számos; és látták Jázér földjét, meg Gileád
földjét, hogy íme, a hely nyájnak való hely.
2. Elmentek tehát Gád fiai és Rúbén fiai és szóltak Mózeshez, meg
Eleázárhoz, a paphoz és a község fejedelmeihez,
mondván: 3. Átorosz, Divón, Jázér, Nimró, Chesbón és Elolé, Szevom, Nevó és
Beón, 4.
az ország, melyet levert az Örökkévaló Izrael
községe előtt, nyájnak való föld, szolgáidnak
pedig van nyája. 5.
És mondták: Ha kegyet találtunk szemeidben,
adassék ez az ország szolgáidnak örökségül,
ne vigyél át bennünket a Jordánon.
6.
És mondta Mózes Gád fiainak és Rúbén fiainak:
Vajon testvéreitek menjenek-e a háborúba,
ti pedig itt maradjatok? 7.
És miért térítenétek el Izrael fiainak szívét,
hogy át ne vonuljanak az országba, melyet
nekik adott az Örökkévaló. 8. Így cselekedtek atyáitok, mikor elküldtem őket Kádes-Bárneából,
hogy megnézzék az országot. 9.
Fölmentek Eskól völgyéig, megnézték az országot
és eltérítették Izrael fiai szívét, hogy ne
menjenek be az országba, melyet nekik adott
az Örökkévaló. 10. És fölgerjedt az Örökkévaló haragja
azon a napon és megesküdött, mondván: 11.
Bizony nem fogják látni a férfiak, kik feljöttek
Egyiptomból, húsz évestől fölfelé, azt a földet,
melyről megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és
Jákobnak, mert nem jártak teljesen utánam;
12.
kivéve Kálebet, Jefune fiát, a Kenizzit és
Józsuát, Nún fiát, mert ők jártak teljesen
az Örökkévaló után. 13.
És fölgerjedt az Örökkévaló haragja Izrael
ellen és vándoroltatta őket a pusztában negyven
évig, míg kipusztult az egész nemzedék, mely
cselekedte azt, ami rossz az Örökkévaló szemeiben.
14.
És íme föltámadtok ti atyáitok helyett, vétkes
emberek fajzata, hogy növeljétek még az Örökkévaló
haragjának fölgerjedését Izrael ellen; 15. mert eltértek tőle, tovább otthagyta őket a pusztában, és így
elveszítitek ezt az egész népet.
16.
És odaléptek hozzá és mondták: Juhaklokat
akarunk építeni nyájainknak és városokat gyermekeinknek.
17.
mi pedig fölfegyverkeztünk sietve Izrael fiai
előtt, amíg el nem vittük őket helyükre; gyermekeink
azonban maradjanak a megerősített városokban
az ország lakosai miatt. 18. Nem térünk vissza házainkba, míg ki
nem vette Izrael fiai közül mindenki az ő
birtokát. 19. Mert mi nem kapunk birtokot velük a Jordánon túl, miután kijutott
nekünk birtokunk a Jordánon innen, kelet felé.
Miért nem léphetett Mózes az Ígéret Földjére
4
Mózes 20. fejezet
Mózes
és Áron vétke és büntetése
1.
És elérkeztek Izrael fiai, az egész község
Cin pusztájába az első hónapban és a nép maradt
Kádesben. Ott meghalt Mirjám és eltemették
ott. 2. És nem volt vize a községnek; és összegyülekeztek Mózes meg Áron
ellen… 7.
És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván:
8.
Vedd a botot és gyűjtsd egybe a községet,
te meg testvéred Áron, és szóljatok a sziklához
az ő szemeik előtt, hogy adja ki vizét; és
kihozol nekik vizet a sziklából és megitatod
a községet meg barmaikat. 9.
Mózes elvette a botot az Örökkévaló színe
elől, amint parancsolta neki. 10. És Mózes meg Áron egybegyűjtötték
a gyülekezetet a szikla elé; és mondta nekik
(Mózes): Halljátok csak, ti ellenszegülők!
Vajon ebből a sziklából hozzunk-e ki nektek
vizet? 11. És fölemelte Mózes a kezét és rávágott
a sziklára botjával kétszer; erre kiömlött
sok víz, és ivott a község, meg barmaik.
12.
És mondta az Örökkévaló Mózesnek, meg Áronnak:
Mivelhogy nem hittetek bennem, hogy megszenteljetek
engem Izrael fiainak szemei előtt, azért nem
viszitek be a gyülekezetet az országba, melyet
nekik adtam. 13. Ez a pörlekedés vize, ahol pörlekedtek Izrael fiai az Örökkévalóval,
és megszenteltetett általuk.
5Mózes
3. fejezet
Mózes
könyörgése
23.
És könyörögtem az Örökkévalónak abban az időben,
mondván: 24. Uram, Istenem te elkezdted megmutatni szolgádnak nagyságodat és
erős kezedet; hisz ki oly Isten az égben és
a földön, aki cselekednék a te cselekedeteid
és hatalmad szerint? 25.
Hadd vonuljak át, kérlek, hogy lássam azt
a jó országot, mely a Jordánon túl van, azt
a jó hegyet és a Libánónt. 26.
De fölgerjedt az Örökkévaló ellenem miattatok
és nem hallgatott rám; azt mondta az Örökkévaló
nekem: Elég! ne szólj hozzám többé ebben a
dologban. 27. Menj föl a Piszga csúcsára, vesd föl
szemeidet nyugatra, északra, délre és keletre
és nézd meg szemeiddel, mert nem fogsz átvonulni
ezen a Jordánon. 28.
Adj parancsot Józsuának, erősítsd és bátorítsd
őt, mert ő fog átvonulni a nép előtt és ő
fogja birtokba adni nekik az országot, melyet
látsz.
5Mózes
34. fejezet
Mózes
halála
1.
És Mózes fölment Móáb síkságáról Nebó hegyére,
Piszga csúcsára, mely Jerichó előtt van, és
az Örökkévaló megmutatta neki az egész országot,
Gileádtól Dánig, 2.
meg az egész Náftálit és Efráim meg Menásse
országát, egész Júda országát a nyugati tengerig;
3. a déli részt, a környéket, Jerichó,
a pálmák városának völgyét, egész Czóárig.
4.
És mondta neki az Örökkévaló: Ez az ország,
melyről megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és
Jákobnak, mondván: Magzatodnak fogom adni:
engedtem látnod saját szemeiddel, de át nem
vonulhatsz oda. 5.
És meghalt ott Mózes, Isten szolgája, Móáb
országában, az Örökkévaló parancsára. 6. Eltemette ott a völgyben, Móáb földjén,
Bész-Peór átellenében, de nem tudja sírját
senki, egész a mai napig. 7. Mózes pedig százhúsz éves volt, mikor
meghalt; nem homályosodott el a szeme és nem
fogyott meg az ereje. 8. Megsiratták Izrael fiai Mózest Móáb
síkságain harminc napig, és beteltek Mózes
siratásának, gyászolásának napjai.
