Maimonidész, Mose ben Máimon, a Rámbám:
Széfer Softim: A Bírák könyve,
A királyok és háborúi szabályai
11. fejezet
A
Messiás szabályai
Milyen a
zsidó Messiás
1. §. A Messiás
király meg fog jeleni, és visszaállítja
Dávid királyságát, ahogy eredetileg volt,
felépíti a Szentélyt, és összegyűjti Izrael
szétszórtjait. Napjaiban újra érvényes
lesz valamennyi törvény, mint annak idején:
áldozatokat fogunk bemutatni, és megtartjuk
a smitá
és jovél éveket, ahogy mindez a Tórában áll.
Aki
nem hisz a Messiásban, vagy nem várja
eljövetelét, nem csak a próféták mondásait
tagadja, hanem a Tóráét és mesterünkét,
Mózesét is. Hiszen a Tóra tesz tanúbizonyságot
eljövetelére: „Visszahozza az Örökkévaló,
a te Istened fogságban levőidet és irgalmaz
neked, összegyűjt a népek közül… Ha lesz
száműzetésed az ég szélén, onnan is összegyűjt
téged az Örökkévaló, …és bevisz téged
az országba…” A Tórának ezen egyértelmű
versei magukba foglalják mindazt amit
valamennyi próféta mondott.
Bileám
szakaszában is megemlíti a Tóra mindezt.
Ott Bileám két felkent király eljövetelét
jövendöli meg: az első felkent király
Dávid, aki megmentette Izraelt elnyomóitól;
az utolsó felkent király pedig Dávid leszármazottjai
közül fog megjelenni és megmenteni Izraelt
Ézsau utódainak kezei közül.
Az
Írásvers így mondja:
„Látom
őt, de nem most” – ez Dávidra vonatkozik,
„Szemlélem
de nem a közeljövőben” – ez a Messiás
királyra vonatkozik,
„Fölemelkedik
egy csillag Jákob (házából)” – ez Dávid,
„Feltámad
egy kormánypálca Izraelből” – ez a Messiás,
„Összezúzza
Moáb előkelőit” – ez Dávid, ahogy írva
van: „megverte a Moábiakat
is, [lefektette őket a földre] és kötéllel
mérte meg őket...”,
„Letöri
Sét minden fiát” – ez a Messiás, akiről
írva van: „uralma tengertől
tengerig ér”.
„Edom
birtokká lesz” – ez Dávid [cselekedeteire
vonatkozik], ahogy írva van: „Dávid adófizető szolgájává
lett Edóm”.
„Birtokká
lesz [Széir]” – ez a Messiás [tetteire
vonatkozik], ahogy írva van: „Megmentők vonulnak
fel Cion hegyére, hogy ítéletet tartsanak
Ézsau hegye felett...”.
2. §. Hasonlóan,
a menedék városokról ez áll: „Amikor az Örökkévaló,
a te Istened megnöveli határodat, …akkor
tégy hozzá még három várost [e háromhoz]”.
Ez eddig soha nem következett be, pedig
biztos, hogy nem hiába parancsolta ezt
az Örökkévaló.
A
próféták szavaiból nincs szükség bizonyítékokat
idézni, mert valamennyi könyvük tele van
ennek a témának az említésével.
3. §. Senki se
gondolja, hogy a Messiásnak csodákat kell
művelnie, csodálatos jeleket kell adnia,
és olyasmit kell tennie amit a világ még
eddig nem látott, vagy hogy [például]
életre keltse a holtakat, vagy hasonló
dolgokat tegyen amit az ostobák mondanak.
Ennek nem kell így lennie, hiszen Rabbi
Ákivá a Misná nagy bölcseinek egyike,
Bár Kochbá király támogatója volt, és
azt mondta rá, hogy ő a Messiás. Ő és
az akkori nemzedék valamennyi bölcse hitte,
hogy Bár Kochbá a Messiás, amíg meg nem
ölték a bűnök miatt. Mikor megölték, bölcseink
belátták, hogy mégse ő volt a Messiás.
Bölcseink soha nem kérték Bár Kochbát,
hogy csodákat műveljen, vagy csodálatos
jeleket adjon, [mégis hitték, hogy ő a
Messiás].
A
dolog lényege: a Tóra és annak előírásai
és parancsai soha nem változnak meg, örök
időkre szólnak – nem adhatunk hozzájuk
és nem vehetünk el belőlük. Az aki hozzá
tesz, elvesz belőle, vagy a Tórát félremagyarázza,
úgy, hogy a parancsolatokat valódi értelmüktől
eltérően értelmezi, az egész biztosan
gonosz és hittagadó.
4. §. Ha megjelenik egy király
Dávid házából, aki a Tóra nagy tudósa,
aki betartja a parancsolatokat az Írott
és Szóbeli Tan szerint, ahogy előde, Dávid
tette, aki ráveszi egész Izraelt, hogy
a Tóra útját járja kiköszörüli a Tórán
esett csorbákat, és megvívja Isten háborúit,
azt nagy bizonyossággal vélhetjük Messiásnak.
Ha
a fentiekben sikerrel járás legyőzi a
körülette lévő népeket, felépíti a Szentélyt
a helyén, és összegyűjti Izrael szétszórtjait,
akkor biztosan ő a Messiás.
Ha
azonban a fentieket nem vitte sikerrel
végbe vagy megölték, akkor biztos, hogy
nem ő az a Megváltó, akiről a Tóra ígéretet
tesz. Hanem ő is olyan, mint Dávid házának
összes többi hajdani rátermett és kiváló
királya. Csak azért küldte el az Örökkévaló,
hogy próbára tegye a népet, ahogy írva
van: „A bölcsek közül is
elesnek néhányan, hogy próbára tegye őket,
hogy kifinomultak és tiszták legyenek
a vég idejére, mert az még a jövőben lesz.”
A názáreti Jézusra is
– aki Messiás akart lenni és akit kivégzett
a bíróság – van utalás Dániel próféciáiban,
mint írva van: „a te néped gonosz
fiai is felkelnek, hogy beteljesítsék
a látomást, de elbuknak.” Valóban lehet-e
ennél nagyobb buktató? Valamennyi próféta
a Messiásról, mint Izrael megváltójáról
és megmentőjéről beszélt, aki összegyűjti
a szétszórtakat és a micvák
megtartását szorgalmazza. Ezzel ellentétben
a fent említett azt okozta, hogy a zsidókat
kardra hányták, a megmaradtakat szétszórták
és megalázták, a Tórát megmásították,
a világ nagy része tévedésbe esett és
az Örökkévaló helyett más istent szolgál.
De
Isten akarata az ember számára kifürkészhetetlen,
hiszen az „útjai nem a mi útjaink, és
az Ő gondolatai sem a mi gondolataink”.
Mindezek a dolgok, názáreti Jézus tettei
és az ismaelita, aki utána jött csak a
Messiás eljöveteléhez és a világ tökéletesítéséhez
vezető utat készítik elő és a világot
tökéletesítik, [a világ népeit arra késztetve,]
hogy együtt szolgálják az Örökkévalót,
ahogy írva van: „Akkor majd tisztává
teszem a népek ajkát, hogy mindnyájan
az Örökkévaló Nevét hívják, és Őt szolgálják
egy akarattal.”
Hogyan
teszik ezt? Mivel az egész világ már tele
van a Messiás, a Tóra és a micvák emlegetésével. Ezek a témák eljutottak
még a világ legtávolabbi sarkaira is,
még az akaratos nemzetekhez is, és még
ők is ezekről a dolgokról és a Tóra parancsolatairól
beszélnek.
Vannak
akik azt állítják, hogy bizonyos parancsolatok
igazak voltak, de a jelen korban már érvénytelenek
– nem örök időkre szólnak. Mások azt vallják,
hogy a parancsolatokban utalás van rejtett
elképzelésekre, és nem szó szerint kell
azokat értelmezni, a Messiás – képzelik
ők – már eljött, és felfedte előttünk
ezeket a rejtett gondolatokat.
Amikor
majd valóban megjelenik és sikerrel jár
az igazi Messiás ők mind vissza fognak
térni és fel fogják ismerni, hogy elődeik
tévhitet hagytak rájuk, prófétáik és őseik
tévútra vitték őket.
12. fejezet
A
Messiás kora
1. §. Nehogy valaki
azt találja hinni, hogy a Messiás jövetelekor
a világ folyása vagy a teremtés rendje
megváltozik! A világ menni fog tovább
a maga útján.
Amit
Jesájá próféta mond viszont: „Akkor majd a farkas
a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével
hever”, azonban csak metafora és hasonlat.
A prófécia jelentése az, hogy a zsidók
immár biztonságban fognak élni a népek
gonoszai között, akiket az Írás farkashoz
és párduchoz hasonlít mint [Jeremiás]
próféciájában: „elpusztítja őket
a pusztai farkas; párduc ólálkodik városaiknál.”
Valamennyien el fogják fogadni az igaz
hitet, nem fognak többé rabolni és rombolni.
Hanem majd csak a nekik megengedettből
húznak hasznot, békében Izraellel, mint
[Jesájá] mondja: „az oroszlán meg szalmát
eszik mint a szarvasmarha.”
Ehhez
hasonlóan a többi ilyen, a Messiás koráról
szóló próféciák is metaforák. A messiási
korban mindenki meg fogja majd érteni,
hogy mire utalnak ezek a hasonlatok.
2. §. Nincs semmi
különbség a jelen kor és a Messiási korszak
között – tanítják Bölcseink – kivéve azt,
hogy nem fognak a birodalmak többé sanyargatni
minket.
A
próféták szavainak egyszerű értelme arra
utal, hogy Góg és Magóg háborúja a Messiási
kor elején fog bekövetkezni. Góg és Magóg
háborúja előtt egy próféta fog megjelenni,
hogy a helyes útra vezesse a zsidókat,
és felkészítse őket [az Ő szolgálatára],
mint írva van: „Én pedig elküldöm
hozzád Élijáhu prófétát.”
Nem
azért fog jönni, hogy a tisztákat tisztátalannak
vagy a tisztátalanokat tisztának nyilvánítsa.
Nem fogja vitatni a tiszta származásúnak
véltek származását, és nemesíteni sem
fogja azok családfáját, akikről úgy tudott,
hogy származásukon nem esett csorba. Békességet
hoz majd a világra, ahogy a fenti idézet
folytatódik: „Az atyák szívét a
gyerekekhez téríti.”
Vannak
bölcsek akik úgy vélik, hogy Élijáhu eljövetele
is megelőzi majd a Messiás eljövetelét.
Azonban ezt, és a hasonló dolgokat nem
tudhatja ember teljes bizonysággal míg
azok be nem következnek, mert ezek a dolgok
nincsenek pontosan meghatározva a Próféták
könyveiben, és még a legnagyobb bölcsek
sem ismernek semmilyen elfogadott hagyományt
ennek tekintetében, csak saját magyarázatukat
mondják el a Próféták könyveinek verseiről,
és ezért nincs közöttük egyetértés ebben
a tekintetben. A fenti nézetkülönbségtől
függetlenül, sem ezen események bekövetkeztének
pontos sorrendje, sem ezen események részletei
nem tartoznak hitünk alapelvei közé.
Ne
foglalkozzon senki az ezen dolgokról szóló
legendákkal és utalásokkal, és ne is tekintse
ezek ismeretét elengedhetetlennek, hisz
ezek tanulmányozása nem hoz se istenfélelmet,
se az Örökkévaló szeretetét.
Továbbá,
senki ne tegyen erőfeszítéseket, hogy
meghatározzon egy bizonyos időpontot a
Megváltó eljövetelére. Bölcseink is így
tanítják: „Fulladjanak meg,
kik az idők végét jósolják meg.” Inkább
mindenki várjon rá és higgyen ezen általános
gondolatokban, mint azokat korábban elmagyaráztuk.
3. §. A Messiási
korban, miután a Megváltó királyságát
megalapította és valamennyi zsidó összegyűlt
köré, a nép minden tagjának származását
meg fogja határozni prófétai képességeinek
segítségével, mint írva van: „ő majd megtisztít,
és fényessé tesz.”
Először
a leviták származását fogja tisztázni,
mondván: „Ez egy kohén, származása tiszta.
Ez a másik, egy Lévi, származása tiszta.”
Azoknak pedig, akiknek nem fogja rámutatni
tiszta származásukra ők attól kezdve egyszerű
zsidóknak fognak számítani. Erre utal: „a királyi helytartó
pedig megmondta nekik, [hogy nem ehetnek
a szent ételekből] míg szolgálatba nem
lép a főpap, aki dönthet az Urim és Tumim segítségével.”
Ez a vers is arra utal, hogy prófétai
képességek segítségével fogja a Messiás
meghatározni a zsidók származását.
Amikor
az egyszerű zsidók származását határozza
meg, akkor csak azt fogja kihirdetni,
hogy melyik törzsből származnak, mondván:
„ez ebből a törzsből származik, az abból,”
de nem fogja azt mondani, hogy törvénytelen
vagy rabszolgák leszármazottja az, akiről
nem feltételezik, hogy csorba esett származásán,
mert a törvény azt mondja, „ha egy család elvegyült
a nép között, akkor közöttük maradhat”.
4. §. Nem azért
vágytak Bölcseink annyira a Messiás korára,
hogy a világon uralkodhassanak, vagy azért,
hogy a népeket leigázzák. Nem is azért,
hogy a népek megbecsüljék őket, és nem
is azért, hogy egyenek, igyanak és vigadozzanak.
Egyedül azért vágytak erre a korra, hogy
szabadon tanulmányozhassák a Tórát és
elsajátíthassák annak bölcsességét, anélkül,
hogy háborgatnák vagy zaklatnák őket,
és így kiérdemeljék az Eljövendő Világi
életet, ahogy arról a Megtérés szabályaiban írtunk.
5. §. Abban az
időben nem lesz sem éhínség, sem háború,
sem irigység vagy vetélkedés, mert nagy
lesz a jólét, és a földi javak bőségesen
találtatnak majd. A világ dolga nem lesz
más, mint Isten megismerése.
Ekkor
a zsidók valamennyien bölcsek lesznek,
megértik a rejtett [misztikus] dolgokat,
és annyira megismerik Teremtőjüket, amennyire
az embernek lehetséges, amint írva van:
„tele lesz a föld az Örökkévaló ismeretével,
ahogy a tengert víz borítja.”