Az autentikus zsidó tudományok központja

Az áldott emlékezetű Mester két okból is hosszasan sorolja az érveket, arra, hogy az Eljövendő Világ lakói test nélküli lelkek:

Először is tisztában van vele, hogy Bölcseink a hagyomány szerint „Megsemmisíti a halált örökre... az Örökkévaló” [1] vers értelmezése alapján úgy vélik, hogy a holtak feltámadása után már nincs halál. Így a Talmudban kijelentették: „A halott, akit a Szent – áldott legyen! – feltámaszt, nem lesz többé porrá.” [2] E vélemény szerint az Eljövendő Világ lakói abban a világban testükkel együtt élnek majd. A Mester minden tőle telhető módon tagadja ezt a véleményt. Következésképp ennek a nemzedéknek számos bölcse, mint kijelentéseikből kiviláglik, nem ért vele egyet ebben a tekintetben.

Azt, hogy a halál után Eljövendő Világban csak lelkek vannak, senki sem vitatja – se bölcs, se nem bölcs. Nincs szükség azokra a kijelentésekre, amelyeket a Mester számos helyen írt, mivel köztudott, hogy a testnek nincs se része, se helye a halál után Eljövendő Világban.

Továbbá: az áldott emlékezetű Mester másik célja az volt, hogy megerősítse magának a léleknek felsőbbrendűségét: azaz hogy a lélek nem egy testen belüli test, és nem is egy testen belüli erő, hanem egy olyan transzcendentális elme, mint az angyaloké. Az Értekezés a holtak feltámadásáról című munkájában [3] azt mondotta tehát: „... Mindennek az oka az az a tévedés, ami a tömegek elméjében történik, akik azt hiszik, hogy a test létezésén kívül nincs más létezés, és hogy ami nem test, vagy nem egy testtel történik, az ezen gondolkodástól megfosztatott emberek előtt nem létezik. Következésképp legtöbbjük azt hiszi, hogy a Teremtő is testben létező, mivel ha nem lenne teste, akkor az ő gondolkodásuk szerint nem létezne.” [A jutalom kapuja]

„Annyi mindenesetre kiderült számunkra az Eljövendő Világ jelentését illetően, hogy az Eljövendő Világ egy olyan világ, amelyben a test igenis létezik. Az Eljövendő Világ nem a Lelkek Világa, amelyben minden egyes ember rögvest halálát követően megkapja, ami megilleti, és vagy a Gehinnom-ba vagy pedig az Édenkertbe kerül.” [A jutalom kapuja]

Nyilvánvaló, hogy az ember számos olyan helyre bukkan a Talmudban, ahol a rabbik arról beszélnek, hogy a gonoszak a Gehenomban bűnhődnek… A rabbik azt is megemlítik, hogy az igazak jelenleg a Gán Éden-ben tartózkodnak. Olyan hely azonban nincs sehol a Talmudban, ahol a rabbik arról értekeznének, hogy pillanatnyilag senki sem tartózkodik az Eljövendő Világban. Ehelyett azt mondják: „[Egy illető] az Eljövendő Világban való életre van szánva”… Vagyis az igazak, elhunytukat követően – a rabbik szavaival – „kiválasztatnak az Eljövendő Világban való életre”, s e kifejezés a jövőre utal. Ebből a megállapításból kiderül számunkra, hogy amikor az igazak elhagyják ezt a világot, az Édenkertbe távoznak, amely a Lelkek Világa. Nem az Olám Hábá-ba, azaz az Eljövendő Világba távoznak, de kiválasztatnak az ottani életre, arra az életre vannak szánva. [A jutalom kapuja]

Az Eljövendő Világra utalva a rabbik a következőt mondták a Bráchot traktátusban [4] : „Ráv gyakorta mondta: Az Eljövendő Világban nem lesz sem evés, sem ivás, sem irigykedés, sem gyűlölködés, sem pedig versengés. Csupán csak az lesz, hogy az igazak ott ülnek majd fejükön koronájukkal és sütkéreznek az Isteni Jelenlét Dicsőségében…” Ebből az következik, hogy az Eljövendő Világot kiérdemlő emberek létezését az [Isteni] Dicsőség fénye teszi majd lehetővé. Amiképpen ebben a jelenlegi világban az étel és az ital segíti a lelket abban, hogy megmaradjon a testben. Ezzel a felfogással rokon gondolat fogalmazódik meg a következő bibliai versben [5] : „A király arcának ragyogása éltet”, amelyet a rabbik a Vöéle Smot Rábában a következőképpen magyaráztak: „És meglátták Istent, és ettek, és ittak.” A meglátásból származó evésről volt szó. [A jutalom kapuja]

„Ha ezt netán egy csodálatos és természetfeletti aktusnak szeretnénk tulajdonítani, hadd állítsuk ide Illés próféta esetét, az ellenkezőjét bizonyítandó. Amikor élve felemelkedett a mennybe, nem vetette le magáról fizikai testét, és nem választódott el lelkétől. Ennek ellenére azóta is él, és örökké élni fog.” [A jutalom kapuja]

„A messiási korban megnő a lélek hatalma a test fölött, s ez, mint ahogyan azt már korábban említettük, hatályon kívül helyezi a fizikai erőket és így a test, akárcsak a lélek, képes lesz étel és ital nélkül létezni, ahogyan Mózes a Szinájon negyven napon át. Mindazonáltal a lélek örökre megmarad a testen belül”. [A jutalom kapuja]

„Na már most Mózesnek – akinek lelke Teremtője ismeretének tekintetében egyedülálló és magasabb rendű volt a többi emberéhez képest – nem volt szüksége a mannára, hiszen az ő teste kikezdhetetlen volt, azt az Isteni Jelenlét Dicsősége és saját magasztos [Isten]észlelése táplálta”. [A jutalom kapuja]

A következő szövegre bukkantam rá a Möchiltá-ban: Következésképpen elhisszük a Rabbik állítását: „A halottak, akiket a Szent, áldassék Ő, fel fog támasztani, sosem térnek újra vissza a földbe. Fölvetődhet a kérdés: Abban az évezredben, amelyben a Szent, áldassék Ő, újjáteremti majd az Ő világát, hogyan fognak fennmaradni a feltámasztottak? A Szent, áldassék Ő, szárnyakat ad majd nekik, s ők a vizek fölött fognak kalandozni.” A „szárnyak” itt arra utal, hogy a lélek angyali képességekkel lesz felruházva, amelyek a testre is kihatnak majd. Ily módon a test elkerüli majd a pusztulást, amikor abban az évezredben a világ elemei megsemmisülnek. Ez egy jól ismert és gyakori tárgya az áldott emlékezetű rabbik tanításainak, ahogyan azt a Midrás-ban és a Talmudban olvashatjuk: „…hogy jó dolgod legyen” – egy világban, ami tökéletesen jó, „és hosszú életű légy” – egy világban, ami örökké tart.

Azaz mindenki, aki kiérdemli azt a létet, örökké fog élni, mert nem lesz többé halál abban a világban… a világban, ahol a feltámadottak soha többé nem térnek vissza a földbe. [A jutalom kapuja]

Felmerülhet a kérdés: „Amint azt a filozófusok megállapították: a test három olyan részből áll, amelyek szervi funkciókat látnak el. Ezek: a táplálkozás emésztés szervei, a nemzés szervei, és a test kiegyensúlyozó szervei. A test létezésének a filozófusok szerint csupán egyetlen célja van, s ez a táplálékfogyasztás, amely lehetővé teszi a test számára a létezést és a szaporodást. Ámde az Eljövendő Világban, amikor ez a cél már nem lesz cél többé, tekintve, hogy ott sem, evés sem ivás nem lesz, a testnek nem lesz többé rendeltetése. Mi azonban tudjuk, hogy Isten művében nincs semmi, ami fölösleges lenne. A válasz mindezen látszólagos ellentmondásokra az, hogy a testnek ez a megteremtése, amely majd a halottak feltámadásának idején fog bekövetkezni a már említett biológiai feladatokat fogja elősegíteni. A Szent, áldassék Ő, nem akarja azt, hogy ezek később megszűnjenek. Mi több, mélységes titkok rejlenek a test ezen elrendezésében, mivel az eredeti ebben a formában való megteremtés nem valamiféle zabolátlan és értelmetlen cselekedet eredménye volt. Az ember ilyetén formában való megteremtésére igenis nagy szükség volt, annak fontos oka volt, és Ő, aki megteremti az embert, áldott legyen a Neve, akarja, hogy az a jövőben is létezzen. Ha továbbra sem szűnnétek meg az alsóbb rendű elemekből eredő test örökkévalóságát firtatni, akkor azt kell mondanunk, hogy már válaszoltunk erre a kérdésre, amikor elmagyaráztuk, hogy a test létezése akkor hasonlatos lesz a lélek létezéséhez. A lélek létezése a Legmagasabbról szerzett tudással való egyesülése folytán fog megvalósulni, és a test és lélek létezését ez az egyesülés fogja biztosítani. [A jutalom kapuja]

Kifejtettük tehát nézeteinket a parancsolatok megtartásáért járó jutalommal és a megszegésükért járó büntetéssel kapcsolatban. Hadd foglaljuk röviden össze az elhangzottakat: a lelkek jutalmát és a lelkek világában való létezését rabbijaink Gán Éden-nek nevezik. Esetenként illetik még a „Felső Terem” vagy a „Mennyei Akadémia” elnevezésekkel is. A Lelkek Világát követően érkezik majd el a Messiás kora, amely része ennek a világnak. Ennek lezárulásakor érkezik majd el a nagy ítéletnap és a holtak feltámadása. Ez az a jutalom, amely testet és lelket egyaránt érint… Ez az a nagy alapeszme, amiben mindenki, aki vágyódva tekint a Szentre, áldassék Ő, reménykedik. Az Eljövendő Világ lesz az a hely, ahol a test a lélekhez válik majd hasonlatossá, és a lélek ragaszkodni fog a Legmagasabbról való tudásához, ugyanúgy, ahogyan az Édenkertben a Lelkek Világában ragaszkodott ehhez a tudáshoz. Itt mindamellett a Legmagasabb érzékelésének egy még a korábbinál is magasabb fokát éri majd el, és itt mindenkire örökkön-örökké tartó élet vár. [A jutalom kapuja]

Ekképpen az Eljövendő Világot magyarázó áldott emlékezetű Mester véleménye – s egyben a miénk – megmagyaráztatott. Igazság szerint azt találjuk, hogy néhány spanyolhoni bölcs a tudományos és liturgiai írásaiban egyetért azzal az állásponttal, mely szerint az Eljövendő Világ a lelkek világa. Az áldott emlékezetű Salamon ibn Gabirol rabbi például azt mondja imájában: „A Te dicsőségtrónusod alatt van egy nyugvóhely a híveid lelkének, és ott korlát és vég nélküli gyönyörűséget élveznek.” – Ez az Eljövendő Világ. Továbbá így imádkozik: „Mikor ideje eljön, végy ki engem ebből a világból, vigyél engem békében az Eljövendő Világba.”

Mi azonban meghallgattattunk, mivel helyesen terjesztettük elő a dolgot, és Bölcseink tanításaiból hoztunk bizonyságot. Később tudomásomra jutott, hogy Ráv Szöádjá Gáon Dániel könyvéhez írt kommen­tár­jában úgy magyarázza az Eljövendő Világot, ahogyan mi magyarázzuk. Ez a korai nemzedékek hagyománya is; tanításaik felejthetetlenek.

Mindenesetre csupán szemantikai különbségek vannak közöttünk. Mindenki egyetért a holtak feltámadásának tényében, és annak a korszaknak a létezésében – mind általánosságban, mind részleteiben –, úgy, ahogyan kifejtettem, leszámítva az áldott emlékezetű Mester, Mózes rabbi véleményét, aki határt szab a feltámadás időszakának, mivel azt állítja, hogy – amiképpen fentebb említettük – a halottak feltámadása után mindenki visszatér a lelkek világába. Mi azonban azt tartjuk, hogy a feltámasztottak a feltámadás korától kezdve örökké élnek az Eljövendő Világban, mivel az egy örökös világ. [A jutalom kapuja]