Az autentikus zsidó tudományok központja

Kötubot 13. fejezet:

 

HÁKOL MÁÁLIN LÖEREC JISZRÁÉL:
A SZENTFÖLDI LETELEPEDÉS TÖRVÉNYE

A Talmud szövege

Kötubot 110b. lap második oldal közepétől
a 111. lap első oldalának közepéig.

1 – 2

Letelepedés családi kötelék folytán

[A Misna itt azt tárgyalja, hogy joga van-e valakinek megkövetelni családjától az áttelepülést Izraelből vagy Izraelbe.]

1. §. Az ember FELVIHETi vagyis kötelezheti háznépe MINDEN TAGJÁT arra, hogy vele tartson EREC JISZRÁÉLBE [1] , DE SENKIT SEM TÁVOLÍTHAT EL onnan, vagyis nem kötelezheti feleségét és háznépe más tagjait, hogy elhagyják Erec Jiszráélt egy idegen országért.

2. §. Az, aki családjával valahol Erec Jiszráélben él, ragaszkodhat ahhoz, hogy a családja MINDEN TAGJA FELKÖLTÖZZÖN VELE JERUZSÁLEMBE [2] , DE SENKIT SEM TÁVOLÍTHAT EL onnan, vagyis nem költöztetheti családja tagjait azok akarata ellenére Jeruzsálemből valahová máshová Erec Jiszráélben.

3. §. AKÁR FÉRFI, AKÁR NŐ, mindkettő ragaszkodhat az Erec Jiszráélbe vagy Jeruzsálembe való költözéshez; és ha a feleség nem hajlandó csatlakozni a férjéhez, akkor az elválhat tőle, és az asszony elveszti a kötubáját, a házasságlevélben kikötött összeget; ha a férj nem hajlandó csatlakozni a feleségéhez, akkor el kell válnia az asszonytól, és ki kell fizetnie az asszony kötubáját.

[A Misna itt egy olyan házasság anyagi következményével foglalkozik, amely Erec Jiszráélben kezdődött, és valahol másutt ért véget (vagy fordítva):]

4. §. Olyan esetben, HA EGY FÉRFI ELVETT EGY NŐT EREC JISZ­RÁ­ÉL­BEN ÉS EREC JISZRÁÉLBEN VÁLT EL TŐLE, akkor a kötubában kikötött „kétszáz dinár (zuz)” összeget EREC JISZRÁÉL PÉNZÉBEN FIZE­TI KI NEKI, hacsak nem volt meghatározva valamely más ország konkrét pénz­ne­me. Dinár volt ugyanis a neve az Erec Jiszráélben és a térség más országaiban hasz­nált fizetőeszköznek, ám annak értéke országonként változott.

5. §. HA ELVETT EGY NŐT EREC JISZRÁÉLBEN, ÉS a kis-ázsiai (ma Tö­rök­­or­szág területén található) KAPPADÓKIÁBAN VÁLT EL TŐLE, melynek pénzérméi értékesebbek és súlyosabbak voltak az Erec Jiszráélben használatosaknál, AKKOR EREC JISZRÁÉL PÉN­ZÉ­BEN FIZETI KI NE­KI, nem szükséges Kappa­dó­kia pénznemében kifizetnie az asszony kötubáját, meg­teheti azt Erec Jiszráél pénz­ne­mé­ben is.

6. §. HA ELVETT EGY NŐT KAPPADÓKIÁBAN, ÉS ELVÁLT TŐLE EREC JISZRÁÉLBEN, AKKOR EREC JISZ­RÁÉL PÉNZNE­MÉ­BEN FIZETI KI NEKI a kötubáját, mivel a kötubá rabbinikus rendelkezés, a Böl­csek engedékenyen jártak el kifizetésének módjával kapcsolatban.

RÁBÁN SIMON BEN GÁMLIÉL AZT MONDJA: Mivel Kappadó­kiá­ban vette el, jóllehet, Erec Jiszráélben vált el tőle, mégis KAPPA­DÓ­KIAI PÉNZ­BEN FIZETI KI NEKI, az asszony­nak a kötubáját, mivel Rábán Simon ben Gámliél azt tartja, hogy a kötubáról tórai törvény rendelkezik, s így ugyanaz az előírás vonatkozik rá, mint az egyéb fajta adós­sá­gokra, amely­ek­nél a köte­le­zett­ségvállalás helye dönt.

7. §. HA ELVETT EGY NŐT KAPPADÓKIÁBAN, ÉS KAPPADÓ­KIÁ­BAN VÁLT EL TŐLE, mindenki egyetért abban, hogy KAPPADÓKIAI PÉNZBEN FIZETI KI NEKI a kötubáját.

Gömárá

A zsidó rabszolga is kényszeríthető a költözésre

[A Gömárá a Misna első paragrafusát vizsgálja:]

A Misnában ez áll: Az ember FELVIHETi háznépe MINDEN TAGJÁT EREC JISZRÁÉLBE… A Misna vajon kit ért bele a „minden”-be?

[A válasz:]

A zsidó szolgákat érti bele. Még a zsidó szolga is kényszeríthető, hogy a háznép többi tagjával együtt bevándoroljon Erec Jiszráélbe.

A zsidó szolga teljes értékű zsidó, akinek legfeljebb hat évre szegődött el dolgozni gazdája háztartásába [3] . A kánaánita szolga ezzel szemben gazdájának szinte tulajdonát képezi. Így aztán nem meglepő, hogy egy kánaánita szolga rákényszeríthető arra, hogy Erec Jiszráélbe költözzön (hiszen gazdáját bárhová muszáj követnie). Az viszont már újszerű tanítás, hogy egy zsidó szolga is kötelezhető erre az alijára.

[A Gömárá azt kérdezi:]

És aszerint a változat szerint, amely a zsidó szolgák esetét explicite tanítja a Misnában: „Akár férfi, akár nő, akár szolga”, ki értendő bele a „minden tag”-ba?

[A válasz:]

Olyasvalaki értendő bele, akit külön kötelezni kellene, hogy egy a diaszpórában található jó lakásból egy Erec Jiszráél-i rossz lakásba költözzék. Az ilyen ember valóban kötelezhető is arra, hogy Erec Jiszráélbe költözzék.

A nemzsidó rabszolga, aki Izraelbe szökik

[A Gömárá megvizsgálja a Misna következő állítását:]

„…DE SENKIT SEM TÁVOLÍTHAT EL”. Ki értendő bele abba, hogy „senkit sem”?

[A válasz:]

Ebbe egy olyan kánaánita szolga értendő bele, aki elszökik Erec Jiszráélen kívül élő gazdájától Erec Jiszráélbe. Ezt a szolgát nem lehet távozásra kényszeríteni, mert azt mondjuk a gazdájának: „Add el a szolgát itt, Erec Jiszráélben – vagy ha nincs vevő, akkor a gazda felszabadítja a szolgát –, és menj vissza a diaszpórába, ha akarsz. A szolgának azonban itt kell maradnia, hogy tovább gyarapodjék Erec Jiszráél települése.”

Jó lakásból rossz lakásba

[A Gömárá megvizsgálja a Misna második paragrafusát:]

„Az ember ragaszkodhat ahhoz, hogy a családja MINDEN TAGJA FEL­KÖL­TÖZ­ZÖN VELE JERUZSÁLEMBE”. Ki értendő itt bele az „minden tag”-ba?

[A válasz:]

Olyasvalaki értendő bele, akit külön kötelezni kellene, hogy egy Erec Jiszráélben található jó lakásból egy jeruzsálemi rossz lakásba költözzék. Az ilyen ember valóban kötelezhető is arra, hogy kövesse a családot Jeruzsálembe.

[A Gömárá megvizsgálja a Misna következő állítását:]

„…DE SENKIT SEM TÁVOLÍTHAT EL onnan”. Ki értendő bele abba, hogy „senkit sem”?

[A válasz:]

Elméletileg ebbe még olyasvalaki is beleértendő lehetne, aki egy jeruzsálemi rossz lakásból egy Erec Jiszráél valamely más területén található jó lakásba költözne. Még egy ilyen embert sem lehet arra kötelezni, hogy elhagyja Jeruzsálemet. Mindazonáltal szükségtelen lenne a Misna részéről, ha erre tanítana, hiszen azt már tudjuk, hogy egy személy kötelezhető arra, hogy egy alacsonyabb színvonalú jeruzsálemi lakásba költözzék, tehát nyilvánvalóan nem kötelezhető arra, hogy ennek a fordítottját tegye. De mivel a Misna szerzője azt tanította az elején: „…SENKIT SEM TÁVOLÍTHAT EL Erec Jiszráélből”, az analóg törvényt a végén is megtanította: „…SENKIT SEM TÁVOLÍTHAT EL Jeruzsálemből”, jóllehet a „senkit sem” kifejezés itt semmi újat nem tanít nekünk.

Nézeteltérés a házastársak közt

A Bölcsek azt tanították egy brájtában: ha a férj azt akarja, hogy menjenek fel Erec Jiszráélbe vagy Jeruzsálembe, és a feleség azt akarja, hogy ne menjenek fel, arra kötelezzük az asszonyt, hogy felmenjen a férjével. Ha azonban az asszony, dacára minden erőfeszítésünknek, nem hajlandó felmenni a férjével, akkor el kell válnia, azaz el kell fogadnia a válást, anélkül, hogy megkapná a kötubáját.

Ha a feleség akarja azt, hogy menjenek fel, és a férj azt akarja, hogy ne menjenek fel, arra kötelezzük a férfit, hogy menjen fel a feleségével. Ha azonban a férfi nem hajlandó felmenni a feleségével, akkor el kell válnia tőle, és oda kell adnia az asszonynak a kötubáját.

Ha a feleség azt akarja, hogy távozzanak, a férfi meg azt akarja, hogy ne távozzanak, arra kötelezzük az asszonyt, hogy ne távozzon. Ha azonban az asszony, dacára minden erőfeszítésünknek, nem hajlandó Erec Jiszráélben vagy Jeruzsálemben maradni, akkor el kell válnia, azaz el kell fogadnia a válást, anélkül, hogy megkapná a kötubá­ját. Ha a férfi azt akarja, hogy távozzanak, de a feleség nem akar­ja, hogy távozzanak, arra kötelezzük a férfit, hogy ne tá­voz­zon. Ha azonban a férfi nem hajlandó Erec Jiszráélben vagy Jeru­zsá­lem­ben maradni, akkor el kell válnia a feleségétől, és oda kell adnia az asszony­nak a kötubáját.

A kötubá törvénye rabbinikus eredetű

A Misna ezt állította: HA ELVETT EGY NŐT...

[A Gömárá azt kérdezi:]

Maga a Misna is ellentmondásos! Először azt tanítja (5. §.): HA ELVETT EGY NŐT EREC JISZRÁÉLBEN, ÉS KAPPADÓKIÁBAN VÁLT EL TŐLE, AKKOR EREC JISZRÁÉL PÉN­ZÉ­BEN FIZETI KI NEKI a kötubáját. Ebből az következik, hogy ahhoz a helyhez igazodunk, ahol a kötelezettségvállalás, a házasságkötés történt. Ám most akkor nézzük meg a Misna következő részét (6. §.):

HA ELVETT EGY NŐT KAPPADÓKIÁBAN, ÉS ELVÁLT TŐLE EREC JISZRÁÉLBEN, AKKOR EREC JISZ­RÁÉL PÉNZNEMÉBEN FIZETI KI NE­KI a kötubáját. Ebből az következik, hogy a behajtás helyéhez igazodunk, és nem ahhoz a helyhez, ahol a kötelezettségvállalás történt!

[Az ellentmondás feloldása:]

Rábá azt mondta: A férjnek lehetősége van arra, hogy vagy a kötelezett­ség­vál­la­lás vagy a behajtás pénznemében fizessen, attól függően, hogy melyik kevésbé értékes. Itt a kötubára vonatkozó törvények engedékeny alkalmazási módjainak egyikéről szól a tanítás. Az engedékenységnek az az oka, hogy Misnánk azt tartja, hogy a kötubá csak rabbinikus eredetű rendelkezés, de egy bibliai értelemben vett adósság esetében a kö­te­le­zettségvállalás helye a döntő.

Rábán Simon: A kötubá törvénye bibliai eredetű

[Rábán Simon ben Gámliél eltérő nézetének magyarázata:]

RÁBÁN SIMON BEN GÁMLIÉL AZT MONDJA: Mivel Kappadó­kiá­ban vette el, jóllehet, Erec Jiszráélben vált el tőle, mégis KAPPADÓKIAI PÉNZ­BEN FIZETI KI NEKI a kötubáját. A szigorúbb hoz­zá­állásnak az az oka, hogy Rábán Simon ben Gámliél azt tartja, hogy a kötubá törvénye bibliai ere­detű [4] , ezért aztán ugyanolyan szigorral kezelendő, mint minden más adós­ság, amelyet a kötelezett­ség­vál­lalás helyének pénznemé­ben kell megfizetni.

Az adósság fedezetének pénzneme

[Egy Brájtá azt tanítja, miképpen alkalmazandók ezek a rendelkezések minden más adósság esetében:]

A Bölcsek azt tanították egy Brájtában:

1. §. Ha valaki felmutat egy társa adósságát igazoló adós­le­ve­let, amelyben le volt írva, hogy „X.Y. kölcsönkért száz dinár-t”, de nem volt rögzítve benne, hogy melyik ország dinárjában, akkor a kifizetés pénzneme a következő szerint dől el: Ha az ügylet helyszíneként babilóniát jelöli meg, akkor a kölcsönkérő babilóniai pénzben fizeti ki neki az adósságot; ha a megjelölt helyszín erec jiszráél, akkor erec jiszráél pénzében fizet neki. A kölcsönkérő minden esetben a kötelezettségvállalás helyének pénznemében kell, hogy megfizesse a száz dinár-t, még ha az összeg máshol kerül is behajtásra.

2. §. Ha az adóslevél egy konkrét helyszín megjelölése nélkül írták, tehát a konkrét pénznem meghatározásán túl az adóslevélből az is kimaradt, hogy hol került sor a kölcsönre, akkor a kifizetés pénzneme a következő szerint dől el: ha a kölcsönadó babilóniában mutatta fel az adóslevelet, a kölcsönkérő babilóniai pénzben fizet neki; ha erec jiszráélben mutatta fel, a kölcsönkérő erec jiszráél pénzben fizet neki. Feltételezhetjük, hogy a kölcsön felvételének helyét szándékosan nem nevezték meg, mert eleve megegyeztek abban, hogy az adós a behajtás helyszínének pénznemében fog majd fizetni (Ritvá).

3. §. Ha az „ezüst” szó szerepel az adóslevélben, de a konkrét pénznem megjelölése nélkül (például: „száz ezüst”, akkor több féle pénzről lehet szó, melyek mind ezüstből készültek) [5] , a kölcsönvevő olyan címletű ezüstpénzben fizetheti ki az adósságát, amilyenben akarja, akár még iszár­ban, a legkisebb ezüstpénzben is fizethet, mert a bizonyítás gondja a behajtót terheli.

[A Brájtá konklúziója:]

A kötubát illetően nem ez a helyzet. Ott ugyanis a férjnek lehetősége van arra, hogy vagy a kötelezettségvállalás vagy a behajtás helyének pénzérméivel fizessen, amelyik kevésbé értékes.

[A Gömárá megmagyarázza ezt az utolsó pontot:]

„A kötubát illetően nem ez a helyzet” kitétel nem utalhat a közvetlenül előtte álló törvényre, vagyis arra, hogy ha nem lett meghatározva a címlet, akkor az adós olyan címletben fizethet, „amilyenben akar”. Ha ugyanis arra utalna, akkor a Brájtá azt jelentené, hogy annak, aki a kötubát fizeti ki, nincs lehetősége a legalacsonyabb címletet választani. Ez az interpretáció tarthatatlan, mert általában véve egy kötubá engedékenyebben kezelendő, mint egy kölcsön, és nem szigorúbban. Egyértelmű tehát, hogy ez a kitétel („A kötubát illetően nem ez a helyzet”) nem a közvetlenül megelőző törvényre utal, hanem a Brájtá elejére. Melyik törvényre utal?

Ráv Mösársiá azt mondta: a Brájtá első részére utal, amely szerint a kölcsönvevőnek a kötelezettségvállalás helyének pénznemében kell megfizetnie adósságát, tekintet nélkül a behajtás helyére. Ehhez teszi hozzá a Brájtá: „A kötubát illetően nem ez a helyzet”, mert az ő véleménye szerint a kötubá bármelyik helyszín pénznemében (amelyik kevésbé értékes) kifizethető. Ez az engedékenység azért lehetséges, mert véleménye szerint a kötubá csupán rabbinikus eredetű. A kijelentés célja az, hogy kizárja rábán Simon ben Gámliél nézetét, aki azt mondja, hogy a kötubá bibliai eredetű és ezért úgy is kell kezelni, mint más kölcsönt, amelynél egyedül a kötelezettségvállalás helye a döntő.

Címletek és érték

[A Gömárá a Brájtának harmadik paragrafusát idézi, hogy megkérdőjelezze azt:]

Ha az „ezüst” szó szerepel az adóslevélben, de a konkrét pénznem megjelölése nélkül, a kölcsönvevő olyan címletű ezüstpénzben fizetheti ki az adósságát, amilyenben akarja.

[A Gömárá azt kérdezi:]ֳ

Mondjuk ki, hogy az olyan adóslevél, melyben csak annyi áll, hogy „ezüst”, ezüst rudakra utal! A rudaknak szabott ára volt, amely magasabb volt, mint a legkisebb ezüstpénzek értéke. Miért engedélyezi hát a Brájtá, hogy a kölcsönvevő abban fizessen, „amiben akar”? Száz ezüstrudat kellene fizetnie!

[A probléma feloldása:]

Rabbi Elázár azt mondta: A Brájtá olyan adóslevélről beszél, amelyben a „pénzérme” szót használták.

[A Gömárá szembehelyezkedik ezzel a véleménnyel:]

No de tegyük fel, hogy az adóslevél prutákra utal, amely a legkisebb címletű rézpénz [6] . Mivel az adóslevélben az állt, hogy „pénzérme”, anélkül, hogy annak egy bizonyos fajtája meg lett volna határozva, az adósnak lehetősége volna arra, hogy adósságát mindössze száz prutá kifizetésével rendezze – akár annak rézpénz formájában vagy annak megfelelő értékű ezüstben! – ? –

[Erre is megvan a feloldás:]

Ráv Pápá azt mondta: A kölcsönvevő nem fizethet száz prutát, mert az adóslevélben éppen azért állt az, hogy „ezüstpénz”, és prutát nem vernek ezüst­ből, az mindig rézből készül.

---